önbizalomnövelés

"ha ennél szebb lennél, ami nem is lehetséges, hát forgalmi dugót okoznál az utcán!"

a hétvége egyik olyan mondata (néhány másik mellett), amitől úgy kezdődik el a HATEfő, hogy elhiszem, hogy nem vagyok annyira reménytelen eset a jövőt illetően.

tanulság az nincs (vagyis, ami volt levontam) ezt meg csak fel kellett ide jegyeznem, hogy ne felejtsem el.

tavasz/szerelem

ma azt éreztem, hogy tavasz van. sütött a nap, kicsit fújt a szél, kék volt az égalja, aztán jött néhány esőfelhő, esett kicsit és mindent belengett a tavasz össze nem téveszthető illata.

tavasz mellé van tavaszi fáradtság is nálam, délben bedőltem az ágyamba és 4 órán keresztül aludtam egyhuzamban. most hiába van este 6 egyáltalán nem vagyok álmos, ellenben egyáltalán nincs kedvem semmihez.

pedig még ez nem a végérvényes tavasz, még egy kicsit visszatér a tél szerintem, hogy aztán újult erővel süthessen a nap telibe mindenkit. az irodában már inkább nyári hangulatom van, annyira durva, hogy délelőtt és délután 3 között teljes egészében rámsüt a nap az ablakon keresztül. trikóban ülök és a jobb karom 3 színárnyalattal máris barnább mint a bal, amit kevésbé ér a nap.

egy kicsit érzem, hogy lassan itt a nyár is.

azt jobban várom. én igazából abba vagyok szerelmes, a tavasz csak átmenet a nyár előtt. egyfajta állomás, amit végig kell "szenvedni", hogy aztán teljes egészében átadd magad a másiknak.

ha meg már tavasz, akkor itt a kedvenc tavaszi dalom.

"Nyílnak a kertben a fák, a füvek, a virágok
A földben is fordul a féreg
és elfut a tél
Rég várok rád,
tudom jól, hogy a semmire várok
Zöld hegyek illatát hozza a tavaszi szél

Ez a szerelem
Nem hagy el sohasem
Tiszta, mint a jég
csak nekem szép"

a soha el nem alvó város

eddig is szerettem a New York, New York című dalt, de most új értelmet nyert. tegnap este Carry Mulligan beleénekelte az agyam legutolsó kis zugába is.

a Shame - A szégyentelen című film amúgy is elég erősre sikerült minden tekintetben, de ez a dal így rátette a pontot arra a bizony i-re.

a filmről már ezer helyen írtak kritikát, nem is vagyok jó ebben a műfajban és amúgy se tudnék új dolgokat megfogalmazni. elgondolkodtató volt és teljesen új filmélményt adott a megszokott kliséktől elrugaszkodva. a rendező a végletekig fokozta a helyzeteket, te pedig lélegzetvisszafojtva ülsz a moziszékben, aztán azóta hiába teltek el percek, órák (napok) még mindig az jár a fejedben, hogy vajon, hogy juthat ide egy ember és miért és egyébként is hogy történhetett meg mindaz amit a vásznon láttál.

"Oh, vagyonom nincs,
De szívem a kincs,
Nincs más, ki téged így szeret,
New York, New York!
Búbánat, ég veled,
Mindent elérhetek,
Hisz engem vár New York, New York!

E soha el nem alvó város csak engem vár,
Megadnám, megtehetem,
Bármi legyen,
Nem bánom azt sem, ha túl nagy az ár!"

ágynemű

szeretek ágyneműt húzni.

ha lehetne naponta fel és le huzigálnám és szebbnél szebb huzatokba öltöztetném a kis párnámat, a nagy párnámat és a takarómat. otthon dupla ágyneműm van és hatalmas francia ágyam. itt az albiban is 2 személyes kanapén alszom, bár csak egy ágyneművel rendelkezem. eddig nem igazán éreztem szükségét, hogy kettő kéne. nincs állandó alvótársam, akit be kéne takargatnom és aki nagyon igényelné a kispárnát-nagypárnával és paplannal, így a plüsspandának aki mellettem pislog esténként nem teszek ekkora luxust, hogy kettőt húzok fel.

az ágyneműhúzás jó dolog.

kiveszed a szekrényből a kimosott és jó illatú huzatot és ügyesen megkeresgeted a csücsköket, megfogad a paplant és belehúzod, majd a gombokkal szenvedsz kicsit és egyiket a másik után begombolod. van ahol érdekesek a gombok (belső gombolás, külső gombok), van ahol csak be kell hajtani és gombok sincsenek csak zipzár, vagy csak elég behajtani. nekem a gombolós ágyneműhúzási művelet elég gyorsan megy, biztos az évek meg a rutin, hogy nagyon sokáig kettőt húztam mindegyikből és egyedül csináltam általában. nincs ágyneműhúzó technikám csak úgy gyorsan kész leszek vele aztán eljön a legjobb része az egésznek.

a frissen húzott ágyneműbe belehemperegni 2 perc instant boldogság.

póló rövidnadrágban a harci szerelés, majd az ágy mellé állok és belevetem magam a frissen felhúzott huzatok közé. szagolgatom a párnát, magamra húzom a takarót, ami tök jó hűvös ám mégsem fázok benne. a bőrömhöz hozzáér a puha anyag én meg végig mosolygok. 2 percig boldog vagyok.

nemrég húztam ágyneműt másnál, ma itthon is. 2x2 percig boldog voltam.

nem mintha amúgy szomorú lennék, csak ez ma egy ilyen nap volt. kicsit elcseszett, de nem tudom mitől és miért.

amit most a legjobban várok az az, hogy végigaludjam az éjjelt a frissen felhúzott ágyneműmben nyugodtan. talán ma sikerülni fog nem úgy mint az előző estéken. holnap meg új nap, új esélyek és új remények ahogy tartja a mondás(om).

Te

voltak hetek amikor megállás nélkül hallgattam a The Pretty Reckless egyetlen albumját. ébredés után rögtön ez szólt rendszerint egész álló nap. (szerencsére akkor nem volt hallgatottságmutató, hülyének is nézett volna mindenki, mert nem tudtam lekattanni az albumról) aztán sikerült. egy ideje nem hallgattam meg a dalokat tőlük, de most kijött az új videoklip a You című dalhoz.

az a dal a kedvencem a Make me wanna die című nóta után.

a blogpostnak meg megint nincs tanulsága, nem tudok miről írni.

"You can't feel me, no
Like I feel you
I can't steal you, no
Like you stole me"

élvezd!

tudom, már mindenki szarrá linkelte a Punnany Massif új klipjét, és egyébként is mindenkinek a töke ki van már ezzel a zenekarral, mert agyon van hájpolva és én is csak egyike vagyok azon rajongóknak, akik a létező összes csatornán írnak róluk, dalszövegeket idéznek vagy klipeket linkelnek.

mondjuk speciel leszarom kinek mi a véleménye róluk (legfőképpen rólam), de én bírom a dalaikat. a dalszövegeiket. a hangulatot amit átadnak. az érzéseket amiket akkor érzek amikor egy-egy számukat meghallgatom. sok esetben közhelyesek ezek a dolgok, aláírom, de én már csak ilyen lány maradok.

utóbbi 2 hétben 2 PM koncerten is voltam és mindkettő másért, másként volt jó. tegnap kihozták az Élvezd című dalukhoz a videoklipet is. végignéztem és hiába szerettem eddig is a dalt, most már a klip miatt még jobban kedvencem lett. pont ilyet képzeltem hozzá egyébként.




a február nekem mindig az a hónap, amikor végre lecseng a decemberi/januári őrület, észhez kapok, hogy itt az újabb év és tudatosul, hogy elérhető közelségben van a nyár. igaz kint még hó meg szélvihar tombol, de belül már azt tervezem, hogy milyen koncertekre megyek majd, milyen nyári ruhákat veszek, amikben fetrengek különböző parkokban napozva, esetleg a Balaton parton és kikkel fogok egy fesztiválon ugrabugrálni mosolyogva.

ettől a videótól még életszerűbb, hogy tényleg lesz nyár és én nagyon fogom élvezni :)

valentájn

7 éve sikerült a szerelmesek napján összeveszni az akkori pasimmal, már nem tudom min (szokásos érvek egyike jöhetett szóba: hogy én nem foglalkozok azzal, hogy ez a Szerelmesek napja és amúgy sem figyelek rá eleget, ajándékot sem szívesen veszek, holott én mindig elvártam, hogy ő vegyen blablablablabla és amúgy is mindig fáradt vagyok és velem nem lehet romantikus programot csinálni erre a napra, meg amúgy sem vagyok jókislány és odaadó barátnő stb..stb..). az összeveszés vége az lett, hogy ő haza akart menni én meg erősködtem, hogy aludjon nálunk és beszéljük át a dolgokat. bár egy ágynemű volt felhúzva nekem, szaladtam hogy szedjek elő a szekrényből még egyet, hogy felhúzzam neki. (ott kellett volna megállj parancsolni és hagyni a faszba az egészet)

meggyőzően odaugrottam a szekrényhez és szedtem ki az ágyneműt, amikor is az ott álló cserepesnövénytartó állványról lelöktem a baszott nagy majomkenyérfa növényt egyenes rá a mezítlábas lábamra. 8 kilós volt legalább az a rohadt zöld gaz, alig bírtam leoperálni a lábamról. még sikítani is elfelejtettem, de persze utána jött a sokkhatás, mikor megláttam a lábfejemet, hogy milyen szépen kékül az egész és konstatáltam, hogy nem bírok ráállni. a nagylábujjam kivételével mindegyik eltört. persze a pasi nálam aludt, még vigasztalt is, hogy ne sírjak, bizti nem fáj annyira ez az egész baleset. FFFFFFUUUUUUUUUU! el kellett volna szaladni, de ez nem ment akkor ennyire könnyen.

tavaly a fürdőszobából kilépve frissen mosott hajjal gondoltam megmérem a testsúlyomat és felkaptam az üveg szobamérleget és rohantam a konyhába, mert rendesen csak ott mér a mérleg. a szobámból már nem jutottam ki ugyanis ráejtettem ugyanarra a lábamra a mérleget. azonnal belilult és gyanítom eltörtek újra a lábujjaim, mert rohadtul fájtak. ezt orvos már nem támasztotta alá, mert basztam elmenni. úgyse lehet vele mit kezdeni, az előzőnél sem volt semmi kezelés. ne álljak rá, jegeljem és borogassam majd összeforrnak.

idén igyekszem nem eltörni semmimet, ugyanolyan kedd lesz ez mint a többi csak áradni fog a szeretet és a szerelem a különböző közösségi csatornákon. remélem nem fog zavarni. nincs bajom ezzel az ünnepel és azzal se ha valaki szereti/utálja, mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál február 14-én és mit gondol erről a napról, csak ne hozza erősen a tudtomra mert úgyis leszarom.

számomra most ez is csak egy kedd lesz az életemből, amikor ugyanúgy fogom szidni a webauditot, amikor készítem a heti statisztikát a szerkesztőségi meetingre és ugyanúgy várni fogom az egy órát, hogy ebédeljek a konyhában a fiúkkal. a villamos is ugyanazon az útvonalon fog haladni a Harminckettesek tere felé, szokás szerint elkésem majd a kozmetikusomtól, és az általában keddre eső burger king dzsánkfúd napot is megtartom majd. szívek ide - szívek oda.

egy kicsit talán most örülök is annak, hogy nincsenek kötelezettségek, elvárások meg feszültség és izgulás azon, hogy úgy süljenek el a dolgok Bálint napon, ahogy azokat elterveztem, meg ahogy azoknak lennie kell.