2012. augusztus 28.

lost and found

ma egy kicsit elvesztettem magam.

(holnapra nagyon remélem, hogy meg lesz minden, úgy ahogy annak lennie kell)

tudom, hogy nem minden nap ilyen mint a mai, amikor is délután 3-tól este 6-ig a tapétát néztem és azt, hogy hogyan változnak rajta a kinti napsütés által odavetett árnyak és azon gondolkoztam, hogy vajon mitől lehetne jobb nekem. persze, nem jöttem rá.

egyébként valamikor múlt héten rátaláltam Lianne La Havasra és azóta nagyon sokszor végigpörgettem az albumát. hallgassatok ti is bele ha tehetitek. íme az egyik kedvenc dalom tőle (aktuálkontent mára) alább meg van egy koncert videó is! enjoy! 




2012. augusztus 26.

nyár, némafilm

ma Magdi szóba hozta ezt a dalt. tök vicces, mert reggel azt álmodtam, hogy én vagyok Bocskor Bíborka a Magashegyi Underground énekesnője. 

annyira életszerű álom volt. ültem a turnékocsiban, az anyós ülésen, lábam a műszerfalon, szoknya van rajtam, ablak lehúzva, hajamat fújt a szél és szállt össze vissza. hátul a kocsiban a zenekar tagjai és dumálgattunk mindenféle hangszerelésről, meg fellépésekről és arról, hogy nemsokára kész az új album és hogy milyen meleg van aznap és inni kéne egy fröccsöt, de sietni kell fellépni. aztán megérkeztünk, már nem is tudom hová pontosan és koncerteztünk. és én énekeltem! igaz Bíborka hangján (ha az enyémen kellett volna, akkor vált volna az álom rémálommá :) ). a fent említett dalt pont nem énekeltem az álmomban, de a Szerelemtablettát igen. meg az Ónos ablakot. a koncerten ott volt egy csomó ismerősöm a twitterről, meg rokonok, családtagok, régi ismerősök akiknek az arcára nézve az jött le, hogy tökre szeretik mind a zenét, mind a hangomat.

csak ennyi volt az álmom. butaság tudom, ilyen értelme egy szál se semmi, de olyan jó élmény volt :)

délután, amikor érkezett a vihar és ültünk a Fröccsteraszon pont szóba került az álmom, meg ez a dal, úgyhogy meg is hallgattam azóta párszor.

azt hiszem (bár nem szeretném) végérvényesen itt van a nyár vége (legalábbis az időjárás, most azt tükrözi) mondjuk nem sajnálom (és még bízok benne, hogy nincs végérvényesen vége) szerintem pár nap és visszatér majd a jó idő is.

azt hiszem a 2012-es nyaram volt a legjobb az eddigiek közül.

nem lesz nyárösszegző post, minden úgy van jól ahogy volt/van

amúgy a dal egy megzenésített Parti Nagy Lajos vers. enjoy!




Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szivem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz? 
az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.

2012. augusztus 25.

hot and cold

csináltam új blogfejlécet, és beleírtam az idézetet, amit már több éve használok a bloghoz. a fejlécsztorihoz nem tudok semmi újat kitalálni, így is nagyon béna lett, és egyébként is lusta voltam fontokat letölteni és dizájnolni jobbat meg szebbet.

fekete-fehér lett az új sablon, ami nagyjából kifejez engem is. amúgy ez az egy sor a fejlécben Katy Perry Hot and Cold című dalából való. nem tudom miért szeretem, de valami hasonlót jelenthet ez a pár sorocska. (szar vagyok angolból, ne várjatok világmegváltó fordítást)

Someone call the doctor
Got a case of a love bi-polar
Stuck on the roller coaster
Can’t get off this ride

Valaki hívjon orvost
Bipoláris szerelemben szenvedek
Fenn ragadtam a hullámvasúton
És nem tudok kiszállni 

Sokszor érzem magam én is hullámvasúton, ahonnan nem tudok leszállni, sokszor vagyok szerelmes feleslegesen és reménytelenül, úgyhogy ez illett ide. hátígy!

2012. augusztus 22.

Szuzi

melegem van és most legszívesebben a Balatonban fetrengenék (vagy bármilyen más vízpart közelében). az sem érdekelne, hogy ráncosra ázik az ujjam és mindenhol homokszemcsék tapadnak rám. esküszöm bármilyen szentre, hogy a vízinövények sem zavarnának cseppet sem és arra sem panaszkodnék, hogy égeti a hátam a nap.

egy kicsit úgy érzem, hogy hamarosan vége a nyárnak, és nem akarom. a legjobban várt évszakom, mindig olyan hihetetlenül gyorsan eltelik. szinte alig voltam valahol és már tocsoghatok a pocsolyákban és csúszkálhatok elfelé a fáról lehullott vizes avaron. 

nem írok nyárösszegző postot, és temetni sem akarom 40 fokban az évszakot, de így augusztus 22-én már közelinek érzem az őszt. 

gyorsan postolok is egy nyarat idéző videót. 12 perce debütált. ez legalább extra friss, nem úgy mint a blogjaim, ahová mostanság nem igazán sikerült írni értelmes postot. ősszel biztos több időm lesz rá. 

szevasztok!


2012. augusztus 16.

nagyon megy

pénteken Kiscsillag koncert és lesz Nagyon megy klippremier, meg előadja a Szerelem,jó című dalt az amatőr énekes verseny nyertese is. jah és mindez a PARK-ban.

szóval jó lesz. 

(ugyanitt: valahogy rohadtul nem megy a blogolás. azt veszem észre magamról, hogy inkább nem írok sehová semmit. csak úgy élek. és megpróbálok nem gondolni a negatív dolgokra. végülis lehetne rosszabb is minden. hátígy!)

nagyon megy!

2012. augusztus 10.

26

nincs semmi különös abban, hogy 26 éves lettem (ugyanitt köszönöm a sok aranyos köszöntést a világhálón. nagyra értékelem, mindenki nagyon cuki ilyenkor velem, de én valahogy sosem érzem jól magam ezen a napon. valahogy sosem sikerül olyanra amilyenre szeretném. nem tudom miért van ez. butaság. buta vagyok.)

reggel ugyanúgy felkeltem, ittam egy kávét, letekertem 5 km-ert 2 nagyanyai puszi miatt, aztán 5 kmert valami reggeli miatt. kihúztam itthon egyig, hogy nem ebédeltem, megjártam a postát 3 könyves borítékkal majd hazaérkezésem után bevágtam egy csomag chipset 1 perc alatt. felváltva dolgoztam és bámultam a tévét, óránkénti cigiszünettel, amikor is a gangon könyvet olvastam és kólát vedeltem. délután megnéztem egy filmet (Insomnia - Nolan rendezte) közben néha bealudtam rajta, egy sms-re keltem letekertem és beszélgettem az állomáson egy ismerősömmel akinek vittem egy könyvet, hazafelé énüzeneteket váltottam Tomival, aki a Sziget fesztiválra ment. igazából mindenki a Szigeten van én meg a gangról néztem a youtube-on a stream-et. közben csúcsra járattam a tavaly kapott lego kombájnomat. egy ideje már össze van szerelve, de most végre terepre vittem. sütött a nap én meg tologattam a fűben a járgányt. Robi szerint mehetek aratni élesben is. később sütöttem csirkefalatkákat és csináltam hozzá hasábburgonyát és fokhagymás mártogatós szószt és az egészet egyben megettem. izgultam főzés közben a svéd-magyar kézilabda meccsen, majdnem a tévéhez vágtam a majonézes flakont. megírtam 3 bulvár cikket és megválaszoltam pár ügyfélszolgálatos levelet és most 

órák óta Szendrői Csaba dalokat hallgatok a Soundcloudon. ő amúgy az Elefánt zenekar énekese. valahogy úgy érzem most ez illik a hangulatomhoz.

küldeném mindenkinek ezeket a dalokat mert igazán jók
http://elefantmusic.bandcamp.com/





kerülöd a napfényt
valahol a lábad sem éri a földet
pici ez a hely még
persze keksz az asztalon
és a szádba sörbet
nincs hely tovább
a lábadon dalol a sok lejárt erény
bezárt az éj szalon
bezárt az éj

cserepes a szádban

valaki egy házat épít a fo(k)gsoron
tele van a véred
törmelékkel játszol az asztalon
de úgysem éred el a mennyet már
régen bezárták
a kulcs a szívedben volt
azt meg úgyis kivágták már

ref:


kitakartak kitakartad a filmből a lényeget

kire néztél kire vágytál ki érzi az ízedet
annyira elbújtál hogy te sem tudod már
hogy épp merre jársz
csak abban reménykedsz hogy kiválaszt majd
az isten hogyha fejre állsz

itt van egy létra próbáld meg

lépkedj csak lépkedj felfelé
rajzolj ez szörnyet fogd rá
hogy tőle rettegsz és értem én
hogy úgyis meg próbálod érinteni a lábát
meg úgyis mindig lenyomják a sárba
a gyengét és a gyávát

ref:


kitakartak kitakartad a filmből a lényeget

kire néztél kire vágytál ki érzi az ízedet
annyira elbújtál hogy te sem tudod már
hogy épp merre jársz
csak abban reménykedsz hogy kiválaszt majd
az isten hogyha fejre állsz

2012. augusztus 5.

vegyél rá és vigyél el!

ma megnéztem este, ahogy világos kékből rózsaszínre vált az égalja. fokozatosan jöttek a vihar után fehér felhők, olyan volt mintha egy nagy vattacukrot toltak volna oda fel. később szép rózsaszínű lett az égalja, majd átvette a helyét a sötét kék, majd a feketeség. csak csillagok nincsenek az égen.
 
hiányoznak a csillagok, meg az a csend, ami otthon vesz körül, amikor hazamegyek. persze Pesten minden elérhetőbb, és minden mozgalmasabb, de néha nekem olyan, mintha megállna az élet mellettem. pedig mindig csinálok valamit, nem unatkozom csak mégis: olyan fura. még leírni sem tudom rendesen az érzést.

sokat gondolkozom mostanság azon, hogy merre tovább, mivel lehetne még több motivációm, vagy milyen céljaim legyenek az őszre, amitől úgy érzem, hogy én is több leszek. egyelőre nincs meg még a megoldás, így olyan dolgokkal mulattatom magam, minthogy minden héten kiolvasok egy könyvet, és végignézem egy padról ahogy az ég színei változnak. 

egy kicsit elvesztettem magam. meg a céljaim


Színehagyott napokat él bennem a tél.
Sok az igény, ég a villanyfény.
A feladatok ugyanazok,
túl a sok tét.

Késik a kéz,
este van, fél 4.
Nekem ez a hét egy szétült szék.

A hóra hó, a szájra kéz,
egyre több, húz lefelé.
Nyúlj utána, rázzál fel,
vegyél rá és vigyél el.




2012. augusztus 3.

kezdjetek el élni!

a mai tegnapi nap margójára

Íme az egyik legszebb Anna és a barbik dal a Zöldpardonos koncerten. (én is csak koncertfelvételt találtam, így nem biztos, hogy átjön, de azért hátha)

Anna and the barbies: Mártika dala

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma

Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni

Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!




2012. augusztus 1.

jó reggelt Élet!

mostanság ez van repeatbe téve a legtöbbet. ugyanitt: nem tudok miről írni, nem tudom megfogalmazni igazán, hogy mi van velem. (ezért sincs értelmes post hetek óta, ez is ilyen nyafis lett. de én legalább nem tolom 0-24 ezt a közösségi csatornákon másoknak. tudom, hogy majd jobb lesz, de néha ki kell magamból írni) 




címszavakban kb ennyi a #story of my life:

még mindig főállást keresek, még kevesebb sikerrel mint amikor elkezdtem. már nincs olyan, amire ne jelentkeztem volna. visszajelzés az utóbbi három hétben egyáltalán nincs. megrekedtem. semmit sem érek az 5 év munka tapasztalommal, ahogy látom. már a teszkós melóra is jelentkeztem, de még oda se hívtak vissza. ma elküldtem egy eladói munkakörbe is jelentkezésemet. a fél állással elvagyok ugyan, bejárok dolgozni a céghez, csinálom ahogy eddig is, de úgy érzem nem jutok egyről a kettőre. 

ugyanitt lassan közeleg a szülinapom, és egyre közelebb járok a B oldalhoz, de semmi olyat nem tudok felmutatni, ami miatt bárki is azt mondaná, hogy "igen, íme egy felnőtt nő, aki érdemes bármilyen olyan társas kapcsolatra, ami megüti a komoly szintet". a pénzem sem tudom rendesen beosztani, de ettől függetlenül itthon ülni is utálok. azonkívül a mindegy minden elvet követem de közben meg félek a döntéseimtől és azok következményeitől. magamat sem értem meg igazán, nem is várhatom el mástól, hogy ő megértsen.

mivel nagyon sok szabadidőm szabadult fel, így ha tehetem koncerteken ugrálok, fröccsöt iszom és a barátaimmal lógok. sok ülök a sétányon a padoknál, mint a nyugdíjasok és a szökőkútnál reggelizem ha úgy van. múltkor majdnem szórtam a galambok elé morzsákat is, de ezt inkább elvetettem, mert ez már mindennek a netovábbja lenne!

sokat ér a nap, így jó barna vagyok és még mindig van egy hónap a nyárból. csomót olvasok napsütésben hunyorogva, sok könyvet rukkolok/happolok és reménykedek, hogy hamarosan minden jobb lesz. 

szóval várom a happy endet, azt a fajtát ahol a jók győznek, és elnyerik méltó jutalmukat.  

közben meg tudom, hogy még mindig kibaszottul naív vagyok. nincs happyend

jó reggelt élet, jó reggelt álom
nem lehetsz már többé a párom
csalfa véget ér a játszma
bolond tündér, írd meg hátha

képet festek, vágyat sírok

verset most már újat írok
kedvenc bűnöm, hogy te lettél
soha többé nem nevettél

hideg a reggel, forró a kávé

megmondtam már nem leszek másé
táncolunk és szaladnak az évek
tudnod kell, szeretlek téged