zakkant gondolatai

az üres postok varázsa

2012-01-31T20:33:00.006+01:00

írtam egy blogpostot, de hiába mentettem a gépem kikapcsolt közben mikor áthurcoltam a másik szobába, hogy megigyam a lakótársammal az esti rumkólát.

nem mentett el semmit sem a blogból és jelenleg nincs kedvem újra írni, mert nincs hozzá kedvem. a bejegyzés amúgy a kapcsolatokról szólt, meg arról, hogy a fiúk is ugyanúgy igénylik azt hogy foglalkozzanak velük a csajok, hogy valaki néha szeretgesse meg őket, hiszen ha nem így lenne, akkor nem ébrednének a lány mellett vasárnap reggel.

hát így! (persze ez így sarkalatos és kiragadott egyetlen mondat a teljes blogpostból, de talán majd egyszer kifejtem)

napi anno január 30.

2012-01-31T00:42:00.004+01:00

2007. január 30. a BGF-PSZFK-án ezen a napon kellett felvenni a faszsetudjahányadéves tantárgyaimat, de 2 vizsgakurzusom is lett (elemzés, meg statisztika) mert az UV-kon sorra megbuktam. persze január végén már a következő féléves tantárgyakon nyűgtem a blogomban és vártam Szabit, hogy statisztikát gyakoroljunk, hátha ez megment attól, hogy újra fel kell vegyem a tantárgyat a legutolsó vizsgalehetőség után. azt hiszem ebből nem is buktam meg végül, csak elemzésből. iszonyat szar félév volt ez (is). a sikertelenség nagyon elfárasztja az embert, ezt akkor is leírtam.

2008. január 30. még mindig a BGF-re jártam és számvitel záróvizsgát írtam ezen a napon, (már csak ez az egyetlen tantárgyam volt hátra) de annyira nehéz volt, hogy előre borítékoltam, hogy megbukok (és így is lett). a nap megkoronázása az volt, hogy Szabival telefonon veszekedtünk egy kiadósat, mert én túlzottan fáradt voltam (egy heti nonstop tanulás/munka után), hogy arra a kérdése "átmenjek ma hozzád?" az feleltem hogy "mindegy". jéjzus!

2009. január 30. sikeresen felvettem a második féléves tantárgyaimat a Kodolányin és délután kaptam egy jó hírt, hogy az egyik évfolyamtársam akit közgázból készítettem fel átment hármasra a vizsgán, úgyhogy délután elmentünk sétálni és visszakaptam a jegyzeteimet is tőle. arra emlékszem, hogy hiába volt reggel iszonyat vonatkésés (elgázolt valakit még Sülysáp előtt, a villamosok se mentek, amivel a találkozó mentem) mégiscsak jó nap volt ez.

2010. január 30. Pécsen voltam és esett a hó egész nap. Dáviddal azzal szórakoztunk, hogy éjjel lementünk sétálni a környéken és a közeli játszótéren az összes játékot kipróbáltuk a szakadó hóesésben a csúszdától elkezdve a mászókáig és a hintáig. hógolyóztunk és még hó angyalkát is csináltunk és egy havas ping-pong asztalon fekve néztük a hóesést. giccsesen romantikus este volt, de kellett.

2011. január 30. hogyan is érezhettem volna magam, amikor a sejtjeimben éreztem és sejtettem előre, hogy hiába tettem meg mindent, hamarosan túl leszek egy fájdalmas szakításon, és én leszek az akit kidobnak? rohadt szarul voltam és blogot sem írtam csak hazamentem anyuékhoz, akik jól meg is lepődtek, hogy otthon vagyok és nem Pesten. kérdések, kérdések, kérdések én meg nem tudtam mit mondani, én sem értettem mi van.

2012. január 30. 10:00-kor kihúztam 2 tételt a pótállamvizsgámon a Kodolányin. sajtóból ugyanazt amit tavaly (vélemény újságírás, tényújságírás és az átmeneti műfajok) kommunikációból pedig a csoportkommunikációt. én voltam az első felelő a névsorban, de nem én kezdtem, hanem egy másik lány mert ő hamarabb kész volt a vázlatával. kidolgoztam a tételeimet és odaültem és elmondtam őket. az első jól ment, a másodiknál a csoportot összekevertem a szervezettel, de aztán a tanárnő csak annyit mondott, hogy család fogalma és már mondtam is a többi odatartozó dolgot. szóbelizés után 1-ig itthon sikáltam a fürdőszobát, benyomtam egy rumkólát hogy lehiggadjak, de miközben jöttem haza bőgtem egy sort, hogy újra meg fognak buktatni. 3 után kiderültek az eredmények és a feleletemre ötöst kaptam. el sem hittem. azt hittem egyest mondtak és csak félrehallottam. kétszer kellett megnéznem a papírt, hogy biztos-biztos? de nyilvánvaló volt! hihetetlen boldog voltam és azóta is az arcomra van fagyva a mosoly. igaz jobb mint a könnyek!

az igazi érzelmi hullámvasút volt ez a nap, de amikor vigyorogva alszol el mert valami sikerült és tudod, hogy ennyi ember szurkolt és veled együtt örül annál nem is kell jobb altató :)

köszi!

2012-01-30T00:49:00.003+01:00

MINDENKINEK!

remélem segíteni fog ez a sok áramló energia, csí, jókívánság, saját kívánság, meg mindenféle motivációs tett ahhoz, hogy ezúttal sikerüljön végre a nyáron szerencsétlenül végződött államvizsga.

igaz most nem lesz fesztivál, ahová elutazhatok a vizsga után azonnal, hogy kiugrálhassam magam és nyár sincs, de minden pénzt meg fog érni, ha végre megnyugodhatok és nem stresszelek azon, hogy elszúrtam. hogy újra elszúrtam. (remélem nem így lesz!)

most lassan hajnali 1 óra van és még át kell nézzek 25 tételt. aludni nem igazán tudok, de majd azért muszáj lesz egy kicsit. egyelőre az boldogít, hogy 10 óra múlva túl leszek ezen az egészen, az eredmény meg nem számít. (vagyis de, de azt hiszem rajtam már nem fog múlni, amit lehetett megtettem, már nem egyszer!)

csak bízok és remélek, hiszen: ÚJ NAP, ÚJ REMÉNYEK!

ónos ablak

2012-01-29T01:04:00.003+01:00

megnéztem ma a top 25 legesleghallgatottabb dalt az iTunes-omon. semmi meglepetés nem ért, nincs is kedvem az egész listát leírni, annyit mondok: első helyen a Boyce Avenue Rolling in the deep coverje áll, a többi szám pedig felváltva Adele (Rolling in the deep), Magashegyi Underground, Kesh együttes dalai adják ki. Közbeékelődik az Ignorance a Paramore-tól és Rihanna Stupid love című nótája. nagyjából kábé mindmind volt már fenn a blogomon.

az Ónos ablak című MU dal talán még nem. úgyhogy eljött az ideje ennek is.

meg annak is ha vége az államvizsgának újra koncertekre menjek és emberek közé. muszáj lesz még ha nem is annyira akarom igazából. bezárkóztam. kevés ember tudja mi van velem és azt hiszem nem is baj ez. néha megosztok egy-két dolgot itt, a twitteren vagy más okos közösségi oldalakon, de hogy igazából mi a lófasz történik velem nagyjából csak én látom át és az a baj, hogy nem is érzem szükségességét arról hogy ezt másokkal is megbeszéljem.

unalmas vagyok és sok esetben rossz társaság is, főleg az utóbbi időkben. mondjuk eddig nem panaszkodott senki akivel huzamosabb időt töltöttem együtt, de néha érzem magamon, hogy lehetne ez jobb is. és tudom, hogy jobb lesz majd, csak ki kell vergődjem magam (és túl kell essek az elcseszett vizsgán.) egyedül. addig valahogy nem akarom hallani a kérdéseket, nem akarok magamról beszélni, nem akarok arról értekezni, hogy miért ilyen elcseszett minden és miért cseszek el mindent.

igazából nem is tudom, miért írtam meg ezt a blogpostot és miért éppen ezt a dalt választottam a 25-ös listából. fogjuk arra, hogy hajnali fél 2 van, a fejem tele van tételekkel (a fejfájáson kívül) és szeptember óta nem voltam Magashegyi koncerten. (ezt pótlom majd okvetlen!)

"Tied lennék,ha lehetnék,ha az egek megengednék!
Megengednék azt az egek,azok a szép fellegesek.
Árok,árok de nagy árok,nem gondoltam,hogy itt járok.
Belé estem benne vagyok,örökké titied vagyok!"

most hallgattam meg 60x ezt a dalt az iTunes szerint (nem számítva a telefonos lejátszásokat) hát ennyike.

álmok meg a valóság

2012-01-27T21:07:00.004+01:00

szeretek álmodni. minden éjjel álmodok valamit szinte. legtöbbször rosszat. baromi sok rémálmom van.

sokszor üldöznek, zombik lepik el a várost, támadnak, kicselezem őket, elfutok, fegyvereket használok. sokszor természeti katasztrófákat élek át, hurrikán, tornádó, özönvíz, lavina vagy éppen meteoreső zúdul le az égből. álmomban épületek gyulladnak fel, égnek ki és dőlnek le. álmomban néha én is meghalok, és sajnos sokszor végignézem mások halálát is mint az egyetlen túlélő.

nem zavarnak az álmaim, mert vannak köztük jók is.

sokszor álmodok arról, hogy nyaralok, hogy készülök az esküvőmre, repülök, tengerben úszom és színes halakat kergetek egy sziget mellett búvárkodkodva. sokszor megálmodom, hogy boldog vagyok valaki mellett, közös jövőnk van és nagyon boldog meg szerelmes vagyok. szültem már álmomban és bár rohadt fárasztó, de elmondhatatlan érzés volt. álmomban nyertem már sok pénzt, volt saját házam és autóm, többször gyerekeim is, akiknek mindig lekváros kenyeret kentem uzsonnára és a kertben tartottunk egy kutyát közösen.

vannak visszatérő álmaim, ezek főként rosszak, de sokszor álmodok ugyanazokkal az emberekkel. álmomban gyakran találkozom apukámmal, aki mindig mond valami jó tanácsot és mindig elmondja, hogy büszke rám.

ha nem egyedül alszom, nem álmodok nagyon rosszakat. nem tudom ez miért lehet, de ettől függetlenül szeretek álmodni. ~~(ellenben egyedül aludni utálok!)~~

15 percben is tudok elég intenzív álmokat produkálni. így volt ez ma délután is, mikor két tétel között az agyam elfáradt és belealudtam a tanulásba. az álmomat egy ember tudja csak, felesleges is lenne leírni mi volt benne, nem ennek van jelentősége úgysem.

az álmok által sokmindenre rászoktam jönni magammal kapcsolatban hiszen mindig emlékszem rájuk. a mai is erre volt jó. fura volt és kicsit fájt utána a szívem, de ahogy azóta végiggondoltam ez elkerülhetetlen és reális leképezése és visszacsatolása az elmúlt heteknek (hónapoknak)

(megyek vissza tanulni és nem szemetelem össze értelmetlen szarságokkal az internetet)

teenage dream

2012-01-26T22:22:00.001+01:00

sikerült este majdnem 4 percig a nyárban érezni magam, de nyugi nem szedek semmit, és nem is kattantam (még) be teljesen és sajnos az időutazásra sem vagyok még képes. (kár!)

csak meghallgattam Katy Perry Teenage dream című dalát amíg nyomtatódtak a tételek az államvizsgához és amíg a fürdőszobára vártam. szeretem ezt a dalt, szeretem hogy meleg van a nappaliban és azt is amikor kiérkezik a frissen nyomtatott meleg papír a nyomtatóból és tinta szaga van. táncolni is szeretek (csak nem tudok) de szerencsére a bénázásomat senki sem látta, mert anyuék egy szobával arrébb voltak és tévéztek, a zene meg csak az én fülemben szólt és csak 3 perc 48 másodpercig tartott az egész idióta helyzet.

most persze még mindig itt ülök törölközőben az ágyamon és ki kell mennem a hidegbe, ahol tél van, meg némi hó és rohadtul úgy érzem, hogy a nyár is messze van.

asszem repeatre állítom ezt a dalt, mert nekem sokat jelent. a blognak megint nincs tanulsága csak annyi, hogy nyáron minden jobb és minden könnyebb.

"My heart stops
When you look at me
Just one touch
Now baby I believe
This is real
So take a chance and
Don't ever look back,
Don't ever look back"

megint

2012-01-25T21:29:00.004+01:00

hétfőn megint ott fogok sírni ugyanazon a padon, ahol június 30-án tettem. remélem, hogy ezúttal nem bánatomban, hogy megbuktattak az államvizsgán. a póton is.

iszonyatosan/leírhatatlanul/mocskosul ~~kibaszottul~~ fosok a pót államvizsgáról. féltem már vizsgától, de így még sosem. mint ha az életem múlna rajta, pedig nem hiszem. ha valahol szóba kerül, hogy hétfőn államvizsgázom rám jön a remegés, kiver a víz, sírás kerülget meg az ájulás és érzem a torkomban azt a szorító érzést. olvasgatom a tételeket, próbálom memorizálni őket és rám jön a hányinger.

nem az iskolától, nem a tanulástól van ez, mert azokat élvezem, hanem attól a tudattól, hogy megint ott állok majd egy bizottság előtt és hiába próbálkozom a tanárok előtt, tanszékvezetők előtt, a vizsgabiztosok előtt és hiába tudom az anyagot mindenhiába. akkor is annyira magabiztos voltam és tessék. most hangyafasznyi magabiztosságom nincs.

vasárnap óta rémálmaim vannak, hogy újra megbuktatnak. nem igazán motiváló sírva felébredni, de mégis csinálom, mert túl akarok lenni rajta, mert egyszerűen már fizikailag és lelkileg is iszonyat rosszul vagyok ettől az egésztől.

félek a megalázottságtól, hogy újra az lesz ami nyár elején. bizonyítani szeretnék, hogy nekem is sikerülhet valami az életben. legalább egyszer!

vasárnapig itthon vagyok, reggel 8-tól hajnali 4-ig tételeket olvasok, óránként tartok 8 perc szünetet. ebben 3 percig ugrándozok az ágyon, vagy a földön heverő tanulómatracon a jegyzeteimen a másik 5 percben elszívok egy cigit és/vagy megiszom egy kávét/energiaitalt vagy eszem. óránként kiszaladok megsimogatni egy random kiskutyát és megölelgetem. kicsit sírok neki, hogy mennyire kiborító ez az egész újravizsga és aztán folytatom a tanulást. néha a maradék perceimet arra használom, hogy beleolvasok a twitterbe, kipostolok valamit tumblerre vagy felnézek facebook-ra és lecsekkolom ki hol jár 4SQ-en és irigykedek, hogy bárcsak engem is elvinne valaki innen a jegyzetek mellől és kicsit felvidítana.

vasárnap meg visszamegyek az albérletbe és próbálok nem idegösszeroppanni és valahogy megpróbálni túlélni. biztos lesz még addig egy-két elkeseredett blogpost.

(~~igyekszem nem bekattanni hétfőig és úgy felfogni, hogy ez csak egy szaros vizsga, de kibaszott nehezen megy ez nekem most~~)

birdy

2012-01-22T22:33:00.009+01:00

azt hiszem, nem sok embernek mondtam, de nemrég ráakadtam Birdy-re. valamelyik Vámpírnaplók részben volt a Skinny love című dala egy betétdal, de én a Sheltert hallgattam meg először a youtube-on valamelyik zene alatt. íme az összes dal.

Birdy - Birdy by Brillantines

szívszorítóan jó ez az a lemez. nincs is rá jobb szó azt hiszem. tökéletes az esős vasárnapi estékhez, tanulás előtt/tanulás alatt/ tanulás után. csak úgy. gondolkodáshoz, alváshoz, olvasáshoz. nem lesz tőle jobb kedvetek, mert ez nagyon nem erről szól, de azért mégis jó. mazochistáknak biztosan. (lehet, ezért kattantam rá a csajra, meg a hangjára?)

(a képen egy részlet van a Skinny love című dalból, nekem az a legkedvencebb az albumról)

egyébként persze írhatnék másról is mint zene, csak nem akarok. vannak dolgok, amiket megtartok magamnak meg az esős vasárnapoknak. egyébként sem vagyok mostanság közlékeny hangulatban. megbeszélem magammal a dolgokat és igyekszem nem gondolkozni túlzottan sokat. van most elég másra fókuszálni való. persze azért vannak helyzetek, amikor mások egy kérdésből már tudják a velem kapcsolatos választ is, amit mondanék. de jól van ez így.

párizs, párizs te csodás

2012-01-19T19:07:00.007+01:00

héten másodszorra sikerült azt álmodnom, hogy ledőlt az Eiffel torony és én végignéztem. a twitteren megmondták hogy a “torony” az álmoskönyv szerint “arra int hogy zárkózzunk be önmagunkba: nem szabad felfednünk hibáinkat, mert mások saját javukra fordítják őket.”

a másik magyarázat szerint pedig “a torony egy ikonokus (és romantikus!!!) jelkép és inkább a “ledőlő bálvány” témakörre utal.

a két álom nemsokban különbözött egymástól. mindkétszer Párizsban andalogtam egy pasival, minden tökéletes volt! élveztük a nyári meleget a kávézók teraszán, parkban hevertünk a fűben és napoztunk, fogtuk egymás kezét és mosolyogtunk. aztán elsétáltunk az Eiffel toronyhoz és fel akartunk menni, mert a pasi szerint onnan a legszebb kilátás Párizsra. egyébként semmi előjele nem volt az egész torony ledőlésének nem volt robaj, nem érte semmi külső behatás a tornyot (gondolok itt mindenféle hirtelen lezuhanó űrszemétre, vagy rakétatámadásra, repülőgép becsapódásra) csak úgy ledőlt. én meg ott álltam és néztem. az idő mintha megállt volna, a másodpercek csak vánszorogtak a szétesett torony darabjai pedig csapódtak a földre. a pasi rántott el és kb fél méteren múlott, hogy én nem halok meg, mint azok a japán turisták akik előttem álltak be a sorba. az egyik álmom itt véget is ért, a másik pedig azzal folytatódott, hogy örültem annak, hogy élek és volt aki a nagy ijedtségkor átölelgetett és elvonszolt a helyszínről.

a rémálmoktól függetlenül jó lenne eljutni Párizsba majd valamikor valakivel.

azt mondják addig nem lehet meghalni amíg nem láttad Párizst és különben is Párizs a szerelem városa még ha kibaszottul elcsépeltnek is hangzik. remélem ha ott leszek nem dől rám az Eiffel torony. az álmok meg néha hülyeségek. néha meg nem.

(és igen egyszer szeretnék az a lány lenni, akit a pasija elvisz Párizsba és megmutatja neki a kilátást az Eiffel torony tetejéről. a toronyhoz nem is ragaszkodom annyira, de a városban körülnéznék. képek alapján szép lehet. talán majd egyszer! ~~gusztustalanul geil lett ez a post~~)

cím nélkül

2012-01-16T22:49:00.002+01:00

elmúlik. mindig elmúlik.

mondogatom magamnak ezt, mintha nem lenne holnap, közben meg alig vártam az éjfél elmúltát, mert onnantól felváltva mondogathattam magamban az "új nap, új esélyek" mantával egyetemben.

hülye szokások.

rohadtul nehéz most be kell valljam. de elmúlik. mindig elmúlik.

és akkor majd jó lesz. egy kicsivel. mindenkinek.

véletlen

2012-01-15T11:28:00.002+01:00

" a világban nincsen véletlen, tudod éppen ez tart életben, elmondjam-e még egy szóval is elég?"

egy ideje megjelent Kozma Orsi új EP-je, de valahogy csak most volt időm meghallgatni és persze repeat ez szól azóta. a másik Szupererő című dala is kedvenc lett! Hallgassátok meg ti is ITT őket, mindenféle verzió van, meg régi más dalok is.

Orsi azóta a kedvencem, amióta megjelent az első önálló szólóalbuma, volt alkalmam a Szigeten is látni 2006-ban (azt hiszem) meg voltam a Quartett koncertjükön a MÜPA-ban 2011 tavaszán és hát wáóóóó.

Csillagfény by Orsi Kozma

a blog tanulsága meg annyi: véletlenek nincsenek és néha tényleg ez tartja életben az embert. speciel engem nem, engem a véletlenek miértjei érdekelnek inkább. de ez meg olyan mintha a relativitás elméletet próbálnám megfejteni. szóval hagyjuk inkább! a fizika meg én világéletünkben utáltuk egymást!

32 perc

2012-01-10T21:51:00.004+01:00

32 percet gondolkoztam egy dalon ma este. csak az tudtam, hogy az előadója neve D betűvel kezdődik és volt pályázó az Eurovíziós Dalfesztiválon. és hogy évekkel ezelőtti. és nagyon sokszor hallgattam anno. persze kerestem a számítógépemen, de itt nem volt meg. aztán googliztam egyet és meglett. most persze repeat ez megy a fejemben, meg a lejátszóban is.

a dal semeddig sem jutott a dalversenyen, és szerintem rajtam és Doriszkán kívül senki sem emlékszik rá és senki sem tulajdonít ennek semmi jelentőséget. én sem, csak ha már úgyis szóba került az Eurovíziós Dalfeszt (tettem fel a jelöltekről egy cikket), akkor így ez is előkúszott a parányi agyam rejtekéből.

hát így telt az előző 32 percem. nincs tanulság ebben a postban sem. azt hiszem unalmas vagyok mostanság!

jah, nesztek a dal! aki akarja meghallgatja!

Dure: Nem ismerlek már

"Hiszen Te túl régen vagy már távol, túl sok minden szól most másról"

ha én lennék a szerelmed

2012-01-09T00:49:00.003+01:00

rendezgettem a zenéimet tudvalevő, hogy erre a hajnali 0:50-es idő a legjobb és valahogy a Kiscsillag albumoknál kötöttem ki. vagyis a daloknál. kábé mindegyiket százszor, ha nem, ezerszer végighallgattam már, de mégis mindig van, amit újra megszeretek, újra felfedezek.

most ez éppen a Ha én lennék a szerelmed dal lett. kétféle verziója van, egy lötyögős meg egy lelkes. nem tudom eldönteni melyik a jobb, egyelőre én csak a lelkest találtam meg a nyúltyúkon, de azt hiszem a lötyögős valahogy kifejezőbb. vagy franc se tudja. semmi értelmes nem jut az eszembe az a baj.

"Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Ígérem nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémián"

best of 2011

2012-01-05T18:25:00.010+01:00

igazából már nekikezdtem egy ilyen évelmesélős postba, de rájöttem, hogy ezt az évet egyszerűen lehetetlen leírni. annyi minden történt velem, annyi emberrel kerültem kapcsolatba és annyi érzés és impulzus ért, hogy nem lenne elég karakter leírni. meg hát évközben, azért bőven írtam a blog bejegyzést úgyhogy csak rövid szösszenetetek következnek vegyesen.

2011: januári hóesés, jégkorizás utáni izomláz, Odú, vasárnapi hazalátogatások, sikeres vizsgák, baráti mókázások, SP-Kelts fel, blogos meetup és lámpaláz, twittertali-Vaskapu, átagyalt január végi éjszakák, február eleji gyászhírek, sírós telefonbeszélgetések, levélben szakítás, üresség, farsangi fánk anyu lekvárjával és barátnőkkel, szomorúság, Időutazó felesége, Superbowl döntő, utolsó félév kezdete, Fluor-Mizu, egri diszkó és másnapi rácsodálkozások, Sexy Geek Party, kegyetlen rumkólás másnap, féltékenység, márciusi elengedések, Bruno Mars-Grenade, szakdolgozat írás és alkotói válság, álmatlan hajnalok, beadandók, negatív postok/tweetek, szabadságvágy, menekülhetnék érzés, albérletkeresés, bizakodás, tavaszi napsütés, Béke tér, albérletnézés, twittertali-Grund, fények, cubalibrék, kaland(vágy), másnál ébredés, mosolygás, lehetőségek, randik, áprilisi Pestre költözés, dobozok és pakolás, barátokkal ünneplés, városligeti félmaraton szurkolás, bizonytalanság, kérdések, Margit-szigeti séták-futás, véletlen találkozások, 4SQ cset, megismerések, éjjeli randi és rádöbbenések, relációhajó, szakdolgozat fűzetés gyorstempóban, boldogság, májusi koncertek, új ismerősök, Kesh, májusi Kuplung twittertali, fények, ELTE fesztiválsátor, esős ágybanfetrengős vasárnapok, kilátás a templomórára, júniusi nyár várás, Comet meg a popszakma, rövidnadrágos szigetkörök, gyros vacsorák a Jászain, családlátogatások, Erdőkertes ribizlibokrok, sikertelen államvizsga, csalódottság, Volt fesztivál, júliusi láblógatások a szökőkútban, rumkóla, belvárosi romkocsmák, padonolvasás, Szolnok, EFOTT-fesztivál, leruccanás a Balatonra, napfelkelte a Rióban, augusztusi kánikula, házasságkötőterem, lagzi Captain Morgan-nal, szakítás, születésnap amit a barátok mentettek meg, végtelen mennyiségű könny, sírás, szívfájdalom, Rolling in the deep, felejtés, szeptember eleji utolsó koncertek a Zöldpardonban, Gödör klub, koktélok jéggel, egyedüllét, magassarkú cipő, liftben csókolózás, Ellátó-kert twittertali és megalázottságérzés, harag és fájdalom, októberi eleji mezítlábas séta az Astoriára a Corvintetőről, vodkanarancs keddek, ismerkedés, átbeszélgetett esték/éjjel/hajnalok, hazakísérések, smsek mint '99-ben, közelebb kerülés, Belleruche-A38, novemberi első fagyok, télikabát, ágybakávék, ragaszkodás, bátorítás, önbizalomnövelés, váróterem, biopszia, félelem, osztálytalálkozó és nosztalgiázás, decemberi bizonytalanság, Padlás, Lamb autogram, furcsa hétköznapok, egészségügyi hercehurca, ajándékötletek, meglepetések, karácsony, Egerszalók, barátokkal hülyülés, szilveszteri szerencse.

összefoglalva: a 2011-es évben én voltam az a lány, akiért nem volt kár!

ettől függetlenül, amikor éppen nem itattam az egereket egy fiú okozta csalódás miatt akkor szertefelett boldog voltam ezekkel a fiúkkal, és sokat kaptam tőlük. idén nem mindig úgy jött ki a lépés, ahogy terveztem (államvizsga, nyaralás) a barátokkal eltöltött idő mindent feledtetett. ha ők nem lettek volna, akkor a 2011-es év nem fordult volna a végére pozitívra. nem bánok semmit, hiszen mindenből csak tanultam.

2012-re azért egy kicsit kiegyensúlyozottabb évet szeretnék, némi karrierbeli előrelépéssel, egy befejezett államvizsgával, egy elkezdett nyelvtanfolyammal / jogsival és egy tengerpartos nyaralással, heti 2 szigetkörrel, lapos hassal, nem dohányzással és sok olvasással, rengeteg koncerttel és baráti összejövetelekkel. meglássuk összejön-e!

napi anno január

2012-01-03T00:18:00.005+01:00

(készül az éves post is, valahol valamikor valamelyik párhuzamos univerzumban)

2007. január 3. hajnali fél 6-os kelés után reggel a Rókus kórházban kezdtünk egy lightos gyomortükrözéssel Szabinak. alias Micinek (és én ezt így képes volt leírni. nem tudom mi a gázabb, a becenév, vagy az, hogy a kartonozóban már ismerősként mosolyogtak rá a nővérkék. rám inkább szánakozva). a gasztroentrológia folyosóján lévő hirdetők elég unalmasak voltak, ráadásul aznap nem volt ambuláns rendelés, de Szabi addig harcolt míg csak ledugták a csövet a torkán, én pedig addig a folyosón olvastam. soha ne legyetek egy hipohonder csaja/pasija! mivel a vizsgálat gyorsan megvolt, hazaértünk olyan 11 körül, de szólt Sipi, akit közösen a HotDogon ismertünk meg, hogy Doriszka Pesten volt, és mivel ő nem ért rá, mondta, hogy ha nekem van kedvem fussak vele össze én. megadta a telefonszámát, és mivel már akkor olvastuk Dorisszal egymás blogját 1 éve legalább gyorsan ledumáltuk, hogy talizunk a Keletiben. így is történt és nagyon vicces délutánt töltöttünk együtt. voltunk a Váci utcán sétálni, sok boltot megnéztünk, aztán életemben először elmentem a kisföldalattival a Vörösmarty térről a Hősök terére (!!!!) és ha már ott voltunk akkor koriztunk is. sikerült egy darabig elesés nélkül tolnunk a korit, aztán egyszercsak Doriszka elvágódott és húzott magával, úgyhogy röhögve fetrengtünk a Műjégen. azóta vagyunk barátnőségben Doriszkával :) <3

2008. január harmadikán sikerült azon összevesznünk Szabival, hogy ő az én gépemet akarta a szakdogájához használni, én meg dolgozni akartam rajta. ekkor úgymond együtt laktunk, és én is a BGF-es vizsgaidőSUCK-om közepén jártam, ő pont végzős volt a BME-n műszaki menedzser szakán úgyhogy egymás agyára mentünk. a 3-ai blogomban azon vernyogtam, hogy előző nap hajnali 5ig (!!!!) égette a szobában a villanyt őfelsége, én meg nem tudtam aludni, igaz én is tanultam este 7-től meló után hajnali 3-ig, de azért reggel 6-ig bírtam volna aludni 3 órát, de hát nem lehetett a fénytől. kemény hetek voltak ezek. csodálom, hogy nem szúrtuk le egymást egy rotinggal vagy egy vonalzóval. azt hittem itt romlott meg a társasegyüttélésiviszonyunk. magyarán kurvára megutáltuk egymást.

2009. január harmadikán már ezerrel tanultam az első KJF-es vizsgaidőszakomra. pasim nem volt már ekkor, így jobban is ment az, hogy 100%-ban arra koncentráljak, ami örömet okoz. igaz a közgáz és az explicit költségfüggvények és a keresleti függvény ábrázolása nem tartozott ezek közé a kielégítő dolog közé, de 0-24 óráig lekötöttek, így arra se gondoltam, hogy szingli vagyok. gyártottam puskát is a vizsgához, de biztos ami biztos 5 napot alvás nélkül végigtanultam. végül persze 4-est kaptam csak, de ez annak is betudható, hogy egy édes mosolyú fiú nem hagyott békén a vizsgán, és én a saját életemet (tantárgyi jegyemet) kockáztatva juttattam el neki a saját puskám, hogy meglegyen neki a jobb jegy. szerencsére ismerte a kézírásomat és kisilabizálta a képletek mellé írt levezetéseimet, bár a vizsga nem lett meg neki azt hiszem.

2010. január harmadikán írtam egy kilométeres blogot a pécsi élményekről, mert karácsony után ott töltöttem jó pár napot. 3 hét bepótlására kevés volt ez a 5-6 nap. szar is volt hazajönni 3-n a vonattal 5 óra utazás után, az boldogított, hogy nem kellett csak 4 napot várni , hogy lássuk egymást.

2011. január harmadikán nem tudom mit csináltam pontosan, de az biztos, hogy dolgoztam, és aznap Lórinál az Odúban ébredtem. ez a kettő jöhetett számításba, révén tavaly 3-a hétfő volt én pedig ilyentájt szinte alig voltam otthon Sülysápon. szerettem ezt az időszakot is :)

2012. január harmadikán 5 év után is ismerem Dorinát, még mindig jóban vagyunk, és ma pont az előző év egyik szereplőjéhez Lórihoz mentünk a hétfői hagyományőrző csajos Ikea vacsoránk után dobozokat szerezni D. költözéséhez. majdnem oda kell majd vinni a cuccokat, ahol 2007-ben lakott. valahogy néha úgy érzem, hogy körbeér a sors kereke és hasonlók. amúgy minden oké, bár indulhatna fesztelenebbül is a január.

karácsonyra

2011-12-24T17:44:00.004+01:00

nincs se kedvem, se időm blogot írni az ünnepről, úgysem tudok mit nyilatkozni. nem is igazán tudnám leírni, hogy nálunk, hogy mennek a dolgok, amit mindenki máshogy él meg, mindenki más hagyományokat tart fontosnak, mindenkinél más a karácsonyi menü, mindenkinél más a családi légkör és így tovább...

egy a lényeg: legyetek azokkal, akiket szerettek, ha meg ez nem megvalósítható, akkor mondjátok el neki, hogy mennyire szeretitek (nemcsak ezen a napon, hanem a többi 364-en is) és kívánjatok neki boldog karácsonyt!

"Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!"
Szilágyi Domokos

8 days of christmas

2011-12-20T21:42:00.005+01:00

8 nappal ezelőtt akartam postolni ezt a karácsonyi dalt, de annyi időm se volt, hogy megtegyem. a pontos időszámítás szerint pedig 4 nap múlva megállíthatatlanul itt lesz a karácsony. ilyen időtájt már túl leszek egy anyuféle überállat 8 fogásos vacsin és a karácsonyfa alatt fogok fetrengeni egy kiskutyával a kezemben. vagy 8x1-el inkább.

egyébként nincs bajom a karácsonnyal, egész jól bírom idén a tömeget, célirányosan vadászom az ajándékokat, igaz feleannyi sikerrel, mint ahogy az tőlem elvárható lenne, de nem is hiszem, hogy ez a lényeg. nem erről szól úgysem az ünnep. meg úgy az egész élet.

24-25-én nem akarok semmi mást csinálni csak olvasni, enni, aludni, olvasni, enni, aludni, kiskutyát simogatni, inni, kiskutyát simogatni, olvasni és inni, tévét nézni, aludni, néha internetezni és nagyjából ennyi. jah meg rokonokkal találkozni és aludni. óh! azt már sokszor leírtam.

(~~kibaszottul~~ nagyon elfáradtam december végére és ahhoz, hogy a január úgy induljon, hogy végig bírjam csinálni a 2012-es évet ki kell magam pihenni. nem tudom, hogy fog sikerülni, de rajta leszek a szeren)

egészségügy

2011-12-14T19:19:00.003+01:00

eddig nem sok dolgom volt vele (szerencsére). csak akkor megyek orvoshoz, ha vinni kell (ergo saját lábamon ritkán nyitok be egy egészségügyi helyiségbe) vagy ha félő, hogy elvérzek illetve eltört valamim.

életemben összesen 8x voltam orvosnál, orvosok kezei között:

- 3 évesen amikor megláttam, hogy az utcán megy egy lovaskocsi oda akartam rohanni, ám egy kapa beleakadt a lábamba így szétvágta a lábfejemet. persze én rohantam tovább, mert ott voltak a lovak, nagyanyám meg anyám rohant velem az ügyeletre lábösszekapcsozásra mert ömlött belőlem a vér.
- 3 évesen ugyanerre a lábamra sikerült ráejteni egy jó nagy téglát élével, el nem tört, de lett egy nagy seb, amit szintén össze kellett applikálni mert csúnyán vérzett
- 4-5 évesen volt pár injekció kúrám, mert allergiás voltam a szúnyogokra, így néha úgy feldagadt a fejem (ha ott csípett meg), hogy lenyomtam volna Quasimodo-t simán. azóta szerencsére ez elmúlt!
- 6 évesen kivették az orrmandulámat, aztán ha már ott voltak a torokmandulámat is egy fóst alatt. persze én ezt nagyon nem akartam, így kikötöztek, leszedáltak, kipeckelték a számat és lefogták a fejem. szóval hiába álltam ellen nem bírtam el 6 dokival. de a végén kaptam fagyit, úgyhogy végül is megérte!
- 99-ben a Bethesda gyerekkórházat örvendeztettem meg a visításommal, amikor mindkét lábamat össze kellett varrni, mert barátnőm kutyája rám támadt. volt 20 öltéses seb, volt 10 öltéses és jó pár kisebb. a sebészorvos bunkó volt, a fél órás "műtét" rohadtul fájt, anyukám pedig a folyosón izgult, míg én bent üvöltöttem egy fémasztalon. jah és azóta rettegek a kutyáktól.
- elsős szakközepes voltam, amikor december 25-én szánkózni mentem, majd kikötöttem egy jó mély vasbetonárokban és szereztem egy csuklótörést. (mondjuk még jobbik eset, hogy nem a fejemet törtem szét!) 26-án ülhettem reggel 8-kor a röntgenre várva. az ügyeleten azt mondták, csak rándulás majd egy éjszakát töltöttem a fagyos zöldborsók között és másnap hiába köszöntem boldog karit a röntgen orvosnak ő vissza se mosolygott. csak nézte a karomat, rajta a jegeszacskót és azt mondta, hogy ez bizony csúnyán eltört.
- 2004-ben annyira felfáztam, hogy alig bírtam megcsinálni a kisérettségit (vagyis naná, bevonszoltam magam, 5ösre szóbeliztem. szerencsére állni nem kellett, nem is bírtam volna a fájdalomtól) többször voltam hasi UH-on, pisilhettem mindenféle műanyagpohárba és megcsinálták életem második vérvételét is (első a mandulaműtét előtt volt). 2x sikerült úgy felfázni, hogy a lakásból sem tudtam kijönni így a dokinéni megfenyegetett, hogyha újra ez lesz mehetek be a kórházba teljes kivizsgálásra. azóta szerencsére ne fordult ez elő.
- 2005-ben valentin napon eltörtem 3 lábujjamat és a maradék kettő megzúzódott, amikor egy baszott nagy cserép majomkenyérfa növény mellett ugribugriztam és a lábamra esett. mindig az ünnepekre jutnak az ilyenek azt hiszem.
(- 2011-ben is eltörtem 2 lábujjamat valentin napon, akkor egy üvegmérleg esett rá. nem mentem el orvoshoz, mert az előzővel sem csináltak semmi sem. sántítottam kicsit, aztán elmúlt!)

ezeken kívül nem voltam orvosnál. sosem vagyok beteg, lázas, köhögős stb... nem veszek be fejfájáscsillapítón kívül semmit sem, azt is szerencsére ritkán.

szóval cirka 6 éve nem jártam orvosnál (szokásos szűrővizsgálatok nem számítanak igazán). most meg hetente ott ülök egy váróteremben. UTÁLOM!

ma megint menni kellett biopsziára, mert a hétfői leletek nem lettek 100%-osak, így megint vártam a soromra. a dokinéni viszont azt mondta, hogy ne erőltessük, majd márciusban menjek újra vizsgálatokra, és akkor eldöntik, hogy megszurkáljanak vagy sem. amúgy a hétfői leletek nem mutattak rosszindulatú daganatot (jéjzus milyen szar ezt leírni) szerencsére.

márciusig reménykedem valami isteni csodában, hogy felszívódik belőle ez a kis alien és megúszom egy szakrendelői mayorinasággal és néhány blogposttal meg némi gyomorideggel.

eme rövid kálvária tanulsága pedig az, hogy az orvosokat még mindig nem szeretem, a várótermektől rosszul vagyok, a fájdalmat pedig még mindig nem bírom jól.

furcsa hétköznapok

2011-12-11T22:25:00.002+01:00

ezzel a dallal indul SP - New wave című albuma, úgyhogy ezt a dalt hallgattam meg mostanság a legtöbbször. jó jó, tudom SP-t hallgatni elég száni, meg minden, de valahogy nem tudok leszakadni a dalairól. (vannak ilyen korszakaim hahahaha)

ettől függetlenül, azért hallgatok sok mást zenét is, csak most ez az albumot pörgetem nonstop. amúgy meg tényleg furcsák a hétköznapok

itthon van 8 édes és aranyos kis agár, akiket már agyondögönyöztem ma. egyelőre nincs kedvem hazamenni Pestre, de igazán kimenni se a lakásból. egy kicsit szeretném ha megállna az idő, nem lennének hétköznapok meg mókuskerék meg az állandó rohanás. ahhoz képest, hogy egyik nap 12 órát aludtam, olyan fáradt vagyok mintha már hónapok óta megállás nélkül 20 órás műszakokat nyomnék le egy gyárban. pedig ez nincs így, csak valahogy mégis érzem magam.

nem várom annyira a karácsonyt se, ötletem sincs mit kérjek ajándékba, ötletem sincs kinek mit vegyek, de a kérdés inkább az hogy mikor és milyen helyen szerezzem be mindazt amit kitalálok hamarosan, ahol nincsenek kismillióan és nem kapok idegrohamot ha benyitok egy üzletbe. lesz még 2 szabadnapom karácsony előtt, úgyhogy intézkedni kéne, meg ötletelni de egyszerűen fáradt vagyok hozzá.

igazából ebből is meglátszik, hogy ennek a postnak sincsen semmi értelme, így a végére idebiggyesztem azt a dalt, amiről kapta a címét aztán csá. többre úgysem telik.

"Oly zavaros minden, furcsa hétköznapok
Hinned kell, hogy higgyek, hisz válaszokat csak így kapok
Nagynak tűnik minden és leheletnyi vagyok
Minden, miben hittem, pára már csak az ablakon

Sokszor bíztam benne, hogy jobb lesz
Tudnunk kéne most már, hogy lesz
Tovább nem számolom a lépéseket már"

napi anno december

2011-12-06T00:38:00.004+01:00

2006. december 6 - sikerült egy olyan sztoriról kibaszott sok karaktert írni, ami egy frankó kis városi legendának indult, de akkoriban lázban tartott minden falubelit, környékbelit. szervkereskedők, iskoláslányok meg a fehér furgon, meg eltűnt emberek, erdőben holttest és helyszínelő rendőrök. pasim az volt, de ez a sztori jobban foglalkoztatott nála, mert valahogy érdekesebb volt erről infókat gyűjteni és feltérképezni az ügyet, mint otthon sorozatot nézni együtt. amúgy teljesen KO-ra csaptam magam (nem a sztorin! az urbanlegends volt később szépen kiderült), hanem a közelgő zh-kon, amik közül legalább 5-höz isteni csoda kellett, hogy átmenjek. azon sopánkodtam, hogy 100 pontból, hogy szerzek tuti biztos 74-et hogy átmenjek statisztikából, számtech 3-ból, kontrollingból, németből, elemzésből és gazdinfóból, számvitelből, pénzügyből. hát igen, azt hiszem ez a félév volt amikor megdöntöttem a valaha legtöbbet felsőfokú szakképzésen UV-zó ember rekordját. akkor sem voltam rá büszke, most se vagyok, de azért még mindig fejből tudom, hogy 149-es számlaszám a immateriális javak értékcsökkenése a 159-es számlaszám pedig tenyészállatok értékcsökkenési leírása, az ELÁBÉ pedig az eladott áruk beszerzési értékét jelenti.

2007. december 6 - náthás voltam és nem tudtam koncentrálni semmi tanulnivalóra, hiába voltam itthon egész nap mivel szabadnapos voltam. a mazochizmusomnak köszönhetően nekiláttam még a számvitel leckémhez is, de nem ment így befeküdtem a kád egy forró fürdőbe. jobb nem lett tőle a leckém, de legalább én jobban lettem. azt még leírtam a blogomban, hogy 5-én annyi időm nem volt a céges angol miatt, hogy Szabinak bármit is vegyek Mikulásra, így be kellett anyu csokijaival. meg velem. de szerintem a csokikkal már akkoriban is jobban járt!

2008.december 6 - úgy látszik a nátha 2008-ban sem kímélt, felváltva toltam magamba a neocitranokat és a kávét, hogy kibírjam az aznapi iskolát. kaptam egy csomó csokit a csoporttársaktól (a jegyzetes segítségekért) szereztem egy megajánlott ötöst és majdnem elejtettem zavaromban a forrót teát a folyosón, amikor egy kedves fiú rám köszönt és boldog mikulást kívánt.

2009. december 6. tanulsága, hogy Pécsen is létezik a Mikulás, így oda is hozott ajándékot (sok csokit) amikor ott jártam. mivel vasárnapra esett ez a nap hiába a sok csoki, amit 3 órán keresztül tömtem magamba az IC-n nem változtatott azon a szomorúan helyzeten, hogy legközelebb minimum 3 hét múlva jött el a következő alkalom, hogy újra levonatozhattam Baranya megye szívébe. nem volt túlzottan ünnepei hangulatom ekkoriban, pedig egy halom karácsonyi dalt hallgattam meg, a vége csak az lett, hogy bőgve szálltam le egyedül a vonatról.

2010. december 6. boldog voltam, meg szerelmes és időm se volt blogot írni, meg kedvem se, mert lefoglalt egy fiú. a vizsgáimra azért tanultam, és nem voltam magam alatt, ami miatt így örült az egyik barátom "örülök, hogy megint látom a sorok között, ahogy mosolyogsz, nem szeretem amikor depis vagy." ennyike!

2011. december 6. Mikulás alkalmából (nem! csak pont erre a napra jutott jegy) többedmagammal megnézem a Padlás című musicalt a Vígszínházban. nagyon jó volt ezeket a dalokat végre úgy hallgatni, hogy van mögötte tartalom és színészi játék. persze a Fényév távolság még mindig egy szomorú dal, de azért én boldogan aludtam el és reggel is boldogan ébredtem fel valaki mellett, aki még akkor is szeret, ha kócosan vergődök a takaró alatt és 10 percig megállás nélkül nyomatom a szokásos kibírhatatlan vernyogásomat, hogy miért nem lehet délig aludni?! és miért kell már megint munkába menni szövegemet.

napok, hetek

2011-12-02T21:19:00.004+01:00

december 3 - baráti "Save water and drink vodka" parti
december 4- LAMB koncert az A38 hajón első sorban
december 5 - a hétfő átvészelése sok munkával az átbulizott éjszaka után karöltve egy új projekttel
december 6 - a Padlás című színdarab megtekintése a Pesti színházban
december 7- céges vacsora valahol sok emberrel, reményeim szerint nem vega kajával
december 8 - webisztán Mikulás parti még több emberrel, ismerőssel és némi alkohollal
december 9- kitakarítok az albérletben, megebédelek és meglátogatom anyukámat
december 10- ~~otthon héderelek és sokat olvasom~~ moly.hu szülinap
december 11 - vasárnapi ebédelek és olvasom
december 12- remélem jó híreket közöl az orvosom a szerdai biopszia után és végre nyugodtan tudok aludni

igazából nem azért vannak a programok, hogy könnyebben teljen az idő, hanem mert így jött ki. vagyis ez hülyeség, mert tudatosan terveztem, hogy gyorsan teljen az idő és annyi mindent csináljak, hogy ne gondolkodjak hülyeségeken és olyanokkal legyek, akik nem hagyják hogy hülyeségeken gondolkozzak.

hopp!

2011-11-30T00:00:00.004+01:00

ilyen van, hogy 0:00 és ~~csütörtök~~ szerda és iszonyat gyorsan telik az idő. én meg félek!

miért nincs rajtam ilyen gomb, amit ki és be lehetne kapcsolni, hogy ne parázzak rá a dolgokra?

tök hasznos lenne! irigylem az olyan embereket akik mindig bátrak tudnak maradni, sosem félnek és minden helyzetet megoldanak. nekem ezekhez sok esetben pótlékok kellenek meg kerülőutak meg sok sírás és egy rahedli ember, aki biztat meg hasonlók. de azért sajnos ettől nem múlik el az a torokszorító és megbénító érzés a mai nappal kapcsolatban.

szóval kéne egy off gomb rám! határozottan!

maradj pozitív!

2011-11-25T22:47:00.004+01:00

minden reggel elmondom ezt a két szavas mondatot (kiegészítem a minden rendben lesz résszel) és már majdnem annyira jól megy, hogy el is hiszem.

jövő hét szerdára igyekszem nem gondolni és nem tájékozódni a témában. amióta kinyögte az orvos, hogy biopsziára készüljek fel, azóta érzem a kínzó késztetést, hogy pontosan utánanézzek a dolgoknak, hogy hogy is mennek az ilyen műveletek, de egyszerűen nem bírom megnyomni a keresés gombot a google-ben. pedig érdekelne mi vár rám, de inkább nem teszem mert így is úgy meg vagyok ijedve, hogy valami hihetetlen.

fennáll a gyanúper, hogy anyukám úgy fog vonszolni majd végig a sötét és hideg várótermen át, hogy kábé úgy fogok közben üvölteni mint egy kis sakál. (persze nem így lesz, mert úgyis végigcsinálom kevésbé hangosan, mert nem akarom magamat égetni 25 éves fejjel) és úgyis kideríti a fantasztikus orvostudomány, hogy makkegészséges vagyok, mert AZ VAGYOK nincs mese!

és mindeközben KIBASZOTT POZITÍV IS EGYBEN!

(köszi a sok aggódást, mindenki nagyon cuki. jó tudni, hogy csilliónyi ember fogná a kezem a vizsgálatok alatt, meg tök sok pozitív dolgot kaptam. azt viszont szeretettem volna elkerülni, hogy mindenkinek erről kezdjek el magyarázni, ezért lett blog, meg lesz még néhány post. nekem is jobb ha valahol írok erről pár mondatot, mert jobb ha más is olvas a világ kevésbé vidám dolgairól. igaz elég béna vagyok abban, hogy leírjam azt a sok dolgot ami bennem kavarog, de nézzétek el! ez a blog úgyis terápiás céllal üzemel még mindig. noh nem nyavalygok tovább! jóéjt!)

kiszolgáltatottság

2011-11-21T17:22:00.005+01:00

ülsz egy hideg váróteremben, ahol kosz van, meg mogorva nővérek és vársz arra, hogy behívjanak vizsgálatra. persze a betegsorrend összevissza van, várni kell, rád meg lassan rád sötétedik. olvasni nem tudsz, mert amúgy is össze van szorulva a gyomrod és 2 mondatot nem tudsz elolvasni összefüggően. úgy érzed magad, hogy legszívesebben elszaladnál hazáig, hogy otthon a takaró alá vackold magad és addig aludj még el nem múlik ez az egész rémálomszerű dolog.

persze elszaladni nem lehet, a nővér úgyis behív. az ultrahang zselé kibaszott hideg, de a doktornéni legalább kedves. a melleidet tapogatják és tanácstalanul állnak feletted fehér köpenyben, te meg igyekszel nem sírni egy kicsit se, sőt egyáltalán nem! mert erős vagy és okos és csak kérdezel a jövőről félve, hogy legalább azzal tisztában legyél, hogy mi vár rád.

biopszia. kapod a gusztustalan szót az arcodba, pontosan 10 nap múlva.

fő a pozitívság, a doki néni is biztat, anyukád szerint is minden rendben lesz, a barátod és a barátaid is melletted állnak úgyhogy baj nem érhet.

(de azért kibaszottul tudod, hogy nagyon fog fájni a vizsgálat, és 10 napig emiatt fogsz rettegni, aztán az azutáni napokon meg attól, hogy vajon mi lesz az eredménye az egésznek.)

true story of my life

téli fáradtság

2011-11-16T22:16:00.003+01:00

amióta felszálltam az Oktogonon az esti vacsora után a buszra hihetetlen fáradtság van rajtam. alig bírtam hazavánszorogni a Béke térről, majdnem elestem a sétálóutcán a saját lábamban meg egy kupac levélben. a kulcsommal 5 percig babráltam a külső zárnál, mire pont jött a szomszéd és beengedett. beérkezés után csak álltam a sötét szobámban legalább 5 percig, miután sikerült felkapcsolnom egy jól irányzott elosztóba való rúgással egybekötött mozdulattal a kis lámpát. a nagy ugyanis kiégett, de ha lenne itthon égő most akkor se lennék képes arra, hogy kicseréljem.

leültem a gép elé, hogy majd dolgozom. pontosan 1 óráig tartott, hogy egy képet méretre vágjak. aztán még egy óra mire le is mentettem ezeket és feltöltöttem a cikkhez holnapra. közben kimostam a ruháimat a mosógéppel, majd megpróbáltam kiterigetni. az elején még ment is az utolsó adagot hordtam a szárítóra, mikor sikerült egy elegáns mozdulattal néhány ruhát a wc-be szórni (nem röhög! kicsi a fürdő és a mosógép mellett van a wc) úgyhogy moshattam újra ki őket hangos szitkozódások közepette.

szerencsére éhes nem vagyok, így a konyhába nem teszek kárt magamban. igyekszem a fagyasztott málnát lassan enni és nem kiszúrni a szemem a kanállal.

este még könyves blogpostot akartam írni, de az agyam meg a testem úgy le van állva, hogy valami hihetetlen. nincs ihletem, nincs egy értelmes mondatom se és gépelni sem tudok helyesen.

lehet, hogy volt valami a quasadilla-ban, ami ennyire lelassított? nem tudom, nem értem.

van olyan hogy téli fáradtság? mert most rajtam kijött valami hasonló. az a szerencsém, hogy jövő héten szabadságon leszek és igyekszem kipihenni magam, mert ha így folytatom leáll a testem egy váratlan pillanatban és majd jól meglepődik mindenki.

magasugrás

2011-11-11T21:40:00.005+01:00

tudjátok milyen kibaszott nehéz pozitívan gondolkozni?

főleg nekem, aki eleve pesszimista ember. de azt hiszem 25 évesen már eljutottam arra a szintre, hogy néha nem parázok rá a reggelekre, a helyzetekre, az estékre és az akadályok előtt kicsit reménykedek, hogy sikerül megugrani őket.

pont ugyanúgy, ahogy magasugráson tanultuk. nekifutás, ugrás, láblendítés, megfelelő homorítás és a léc le nem verése, meg leérkezéskor a nyak ki nem törése. szakközépiskolában ugrottam utoljára, de akkor jól ment. nyertem osztályok közötti házibajnokságot, a tanárnő mindig engem mutogatott amikor tanította az elsősöket magasugrani. "nézzétek, ő milyen szépen csinálja? nah nektek is így kell lányok!"

nekem közben persze végtelenül égett az arcon, hogy ki voltam állítva egy halom diák elé, de titokban azért vigyorogtam magamban. ott volt a szőnyeg meg a léc és a terület és futottam, ugrottam, leérkeztem és túl voltam rajta. sosem féltem amikor neki kell futni. még akkor sem, amikor elrontottam és úgy érkeztem rá a lécre, hogy a bordáim megzúzódtak és egy hétig nem tudtam normálisan csinálni tesiórán semmit.

most is kicsit úgy érzem, hogy magasugrok és át fogom ugrani a lécet. mert mindig átugrottam, pedig a tanárnő egyre feljebb és feljebb rakta. mindeközben végig mosolyogtam és igyekeztem nem mutatni se az osztálynak, se a tanárnőnek, hogy azért nem olyan egyszerű ám ez, mint ahogyan távolról tűnik.

egy kicsit félek azért bevallom, de majd elmúlik és gyorsan túl leszek rajta.

van az a pillanat

2011-11-10T15:42:00.003+01:00

pont tegnapelőtt hallgattam meg újra Odett Hanyatt-homlok-egyenes című albumát. meg úgy átlagban mióta voltam a lemezbemutató koncerten naponta lejátszom azt hiszem. volt, hogy napokig ezek a dalok pörögtek nonstop. valamiért fontos album lett.

ez a kedvenc számom és ma kijött hozzá a klip is. semmi extra nincs benne, de gondoltam felrakom, hogy vizuálisan is élvezhessétek. tessék! alább van tanulságos dalszöveg is, mindenki okulására :)

Van az a pillanat

Van ez a pillanat, amitől elragad,
de mikor rádköszön, tudod, hogy nem fáj.
Van ez a gondolat, ami ha elragad,
a földről elemel.

Van ez a nézés, ami csak érzés,
de átúsznád vele az éjszakát.
Van ez a lényed, kit hajt a véred,
hogy elrabolja önmagát.

Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz,
ez nem az az öröm, amitől nem félsz,
ez nem az a perc, ami megvár,
ez nem az a lány, akiért nem kár.

Van ez a kérdés, amit a féltés
titokban tart, vagy elhibáz.
Van ez a harcod, amiben arcod
csak sírni lát.

Van ez a védelem, amitől féktelen
erővel nekivágsz.
Van ez a szempár, bármikor feltár,
és erre vágysz.

Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz,
ez nem az az öröm, amitől nem félsz,
ez nem az a perc, ami megvár,
ez nem az a lány, akiért nem kár.

mi van?

2011-11-09T11:50:00.002+01:00

az van, hogyha boldog vagyok nem tudok miről írni, mert ömlengeni utálok meg szarul is csinálom, a nyilvános nyáladzás meg nagyon nem az én műfajom

az van, hogy félek, hogy a túlontúl sok jó után valami kegyetlen rossz dolog fog következni. mindig így van, mindig így volt. nehéz elvonatkoztatni és javarészt az én hibám azt hiszem.

persze igyekszem nem ilyenekre gondolni, csak mosolyogni és erősen fegyelmezni magam, hogy ne ugrándozzak a munkahelyi folyosón, ne énekeljek hülye dalokat cikkszerkesztés közben és próbáljam meg összefüggésbe hozni az agyamat a testemmel, nehogy valami baleset érjen, mert máson jár az agyam.

mi van még? az van hogy, néha kócos vagyok, sokszor keveset alszom, néha másnál ébredek, olyan helyen, ahol van reggel ágybakávé meg sok nevetés. hát így telnek a napjaim mostanság. nem tudok többet hozzáfűzni és azt hiszem nem is kell.

napi anno november

2011-11-05T15:24:00.004+01:00

2006. november 5-én Rábapatonán voltam anyuékkal a Kölyökderbin, ahol szakadó hóesésben futottak az agárkutyák. síruha volt rajtam, sapka, sál, kesztyű és nagyon fáztunk, de volt kutyánk az A és a B döntőben is jó eredménnyel. volt meleg tea a kantinban, sok agaras ismerős és este későn értünk haza a hóhelyzet miatt. persze ebből sértődés lett, Szabi kiakadt és bevágta a durcát és nem jött át (vajon van olyan régi blogom, ahol nem ilyen dolgokat írok le vele kapcsolatban? hmmm, talán majd a decemberiben javíthat a múlt tendenciáján).

2007. november 5-án leszólta az egyik barátnőm az új csizmámat suliba menet én meg ezen képes voltam telinyervogni egy blogpostot. viszont a csizma tényleg überfasza azóta is, úgyhogy nem bánom, hogy megvettem anno egy halom pénzért. továbbá arról is írtam, hogy rengeteg a melóm, hétfőtől-szerdáig egész nap az irodában nyomulok, szerda este angol tanfolyam, csütörtökön BGF órák egész nap, pénteken reggel angol, estig meló és örültem, hogy aludni volt egyáltalán időm. persze ezt nem Szabi nem tolerálta, már akkor se és hétvégék neccesek voltak mert én mindig fáradt voltam, ő pedig emiatt ideges.

2008. november 5-én elcseszett hangulatom volt. nem vettem se csizmát, pasim se volt csak egy szakajtónyi 1 hónapos kiskutya várt rám mikor hazaérkeztem a melóból, de ők kárpótoltak mindenért akkoriban. kaptam egy szép nagy "pofont" ezen a napon egy sráctól (akiben hittem egy kicsit), úgyhogy a napértékelő mérlegem enyhén negatívba csapott át és felvettem mottóként a következő idézetet: Az élet egy lengőajtó. Sosem tudod, honnan nyílik, de mindig pofán talál.

2009. november elején volt a céges h1n1 oltás, de én ezt az őszt is úgy toltam végig, hogy beteg se voltam, úgyhogy oltás se kellett. egyfolytában a Nemjucitól a Nem című dal pörgött a fejemben ("Leülök és nézem a nappaliból, hogy veszek a napjaidból. Régen volt már ilyen szép a reggelem, de köszönöm a kávémat így nem kérem.") Fura, hogy ezt hallgattam nonstop, mikor boldog voltam (elvileg) a távkapcsolatomban és vártam, hogy befusson a Pécsről érkező IC vonat.

2010 november 5-én csaptunk egy Guitar Hero artit Bate-nél, ami egy kurva jó péntek este lett. volt Wonderwall éneklés 99%-ra, hatalmas pizza, gitározás fekve, ülve mindenhogyan, YMCA, ustream, Du Hast duett és iszonyat sok röhögés hajnalig.

2011. november 5 egyelőre egy kezdődő fejfájást tudok felmutatni. ezenkívül monoton munkanap és álmosság a tegnap esti Kesh koncert mellékhatása. de az este megint jó lesz, ha addig felébredek és eljutok a Téli Kertembe, ahol van asztalunk, lesz vodka-narancs, vagy rum-kóla meg barátok. a legfontosabb meg mégis az, hogy boldog vagyok meg szerelmes, meg van egy lottószelvényem úgyhogy ma este megnyerem az ötöslottót! muhahahaha :))

(senki sem vitte a lottóötöst tegnap este, végül az Ellátókertbe kötöttünk, de ezenkívül ez egy jó este volt azért!)

Pécs

2011-10-31T21:55:00.005+01:00

régen szerelmes voltam Pécsbe.

azt hiszem 4 éve jártam ott életemben először. akkor egy kedves programozó srác látott vendégül minket és a munkatársaimat. 2 napig vendégeskedtünk a városban egy dögmeleg nyáron és gyönyörű volt a napfelkelte a kis panel ablakának 4. emeletéből. sikerült már akkor is kicsit beleszeretni a városba, aztán következő évben újra visszalátogatni, szintén ugyanígy. majd jött egy pécsi fiú, és a város mellett bele is beleszerettem.

sokat jártam Pécsre, sok helyen voltam Pécsen. szeretem azt a panorámát, ami este látszik amikor megközelítem a várost a dombokon keresztül. hihetetlen szép.

kedvenc helyeim nincsenek, egyszerűen szép a belváros, a macskakövek, a SZIT, a Zsolnay szobor, a Citrom utca, az őszi fák a Kertvárosban. ugráltam 30Y koncerten az Ifiházban, és ültem fenn sok a pécsi állomás padjain. imádtam a PEN-t (Pécsi Egyetemi Napokat) és jót tomboltam a Fishing on Orfűn két éven keresztül. szerettem a felüljárón utazni a 6-os és 7-es busszal, a Parasztelosztó elnevezésen még mindig mosolygok, de már nem úgy gondolok Pécsre mint egykoron.

pont egy éve és 1 hete nem jártam ott. azóta a szerelem is elmúlt. ma ráakadtam a Punnay Massif pécsi klipjére és egy kicsit azt hiszem még mindig szerelmes vagyok. de már nem az ottani fiúba hanem magába a városba. azt hiszem ezt sosem fog elmúlni.

gyönyörködjetek ti is! szevasztok!

közmondások

2011-10-29T00:29:00.004+02:00

tök jó az, hogy hallom/olvasom/látom másokon, hogy mennyire örülnek annak, hogy boldog vagyok.

a ráadás, hogy azt hiszem, ~~a faszt~~ tudom és érzem is, hogy az vagyok!

szóval most szó nem érheti a ház elejét, mindenki maga sorsának a kovácsa , meg addig jár a korsó a kútra még el nem törik és néma gyereknek anyja sem érti a szavát és hasonló elcsépelt közmondást írhatnék, de egy a lényeg úgyis mindig: ISTEN NEM VER BOTTAL

a boldogság meg már kijárt nekem az hiszem :)

bogozd ki!

2011-10-24T23:47:00.002+02:00

mindig összekeverednek az életben a dolgok.
az emberek.
meg a helyzetek.

a csomókat nem könnyű kibogozni, mert akárhányszor nekikezdesz a műveletnek sokszor nem látod a végét. azt hiszed, hogy csak egy könnyű hurok az egész és húzol rajta egyet és máris kioldódik a csomó. pedig a legtöbbször ezt nem ilyen egyszerű megszüntetni. van hogy hosszú, hosszú folyamat kell ahhoz, hogy rágyere, hogy miként oldódik ki az a picinynek látszó bog.

sokszor van, hogy annyira összekuszálod saját magadnak a dolgokat, hogy még nagyobb csomó keletkezik, amit aztán látástól vakulásig bogozgathatsz össze-vissza mire kisimulnak a dolgok. van, hogy nem is hiszed, hogy megszüntetheted a csomókat. van hogy nem is lehet, és akkor csak úgy ott maradnak és maximum a beletörődés marad. kis bogoknál ez nem probléma, olyan mintha ott sem lennének, úgyis csak te veszed észre, más nem is, csak ha jobban a dolgok mélyére néz.

néha a megoldás csakis az olló lehet, amivel egyszerűen ki kell vágni a problémás részt. belevágni, levágni vagy átvágni a bogot. nincs más megoldás. persze ez a fájdalmasabb mind közül.

sajnos ismerek olyan embereket, akik akármit csinálnak, csak nagyobb és még nagyobb bogokat hoznak létre az életükben. nekik küldöm a méltán híres 30Y dalt (ami kedvencem már millióegyezer éve és már nem egy alkalommal került fel a blogba)

okosan kell bogozni! lassan csinálni és megfontoltan, vagy gyorsan és technikásan. ha nem még mindig ott az olló végső megoldásként!

nekem már párszor sikerült kibogozni magamat, de még mindig látom, hogy vannak akik le vannak ragadva ugyanazoknál a műveleteknél és csak még nagyobb és nagyobb csomókat hoznak létre úgy, hogy észre sem veszik! bogozzátok ki magatokat!

" Szóval, ennyit arról, hogy dicső, szóval, ennyit arról, hogy szégyen, amit összekuszálsz nyáron, azt bogozd ki télen."

:)

2011-10-22T14:47:00.005+02:00

szóval most mosolygok, néha csak úgy magamban, néha mással/másokkal együtt. jó dolog! elég régen nem történt velem ilyen. persze szoktam mosolyogni, de nem így, meg nem ennyit. nehéz is megszokni egyébként, az utóbbi jó pár hónapban inkább az ellenkezőjét csináltam ennek. persze voltak jó időszakok, de mindig a rosszból volt több. vagy lehet hogy nem, csak én azokat jegyeztem meg.

ellenben a mosolygást kiváltó tényezők nagy dózisban érnek mostanság és néha azt sem tudom milyen nap van, mit csináltam előző nap és egyáltalán mi lesz holnap. de nem is gondolkozom ilyesmin, csak mosolygok bele a világba. meg is kaptam nemrég, hogy szeretik hallgatni ha nevetek, meg jó ha mosolygok. úgyhogy igyekszem ehhez tartani magam :)

before sunset

2011-10-17T23:23:00.002+02:00

kaptok naplementét, mert azt hiszem megdöntöttem a "valaha legtöbbet blogban villogó kurzor" világrekordját, már ha számolnak ilyet a blogírók között. amióta hazajöttem próbálom eldönteni, hogy miről írjak, hogy írjak, kinek írjak, miért írjak, de nem megy.

egyszerűen hihetetlen, érthetetlen, vállalhatatlan, botrányos módon nincs egyetlen olyan megosztható gondolatom se, ami a köz javára válna.

lehet ebben közrejátszik a fáradtság, az utóbbi napok túlzottan sok érzelmi impulzusa és az, hogy megint 23:23 van és én folyamatosan csak gondolkozok mindenféle képtelenségen.

(de legalább volt még egy kívánságom így hétfőn. ha van ilyen "kívánságkiakasztó gépezet" azt hiszem az most fagyott le és írta ki az ERROR-t)

barkóba

2011-10-15T00:23:00.003+02:00

jó jó, kurvára tudom, hogy nem írják, de azt tudom, hogy hogy kell játszani ezt a játékot. az egyik gondol valamire, a másik meg kérdezgeti és kitalálja. gyerekkoromban végtelen sokat játszottam ilyet az iskolában, kirándulásokon, a szomszéd lányokkal.

íme a játékszabályok by: wikipedia

A barkochbát alapesetben ketten játsszák: az egyik „gondol” valamire, a másik kitalálja, azaz kibarkochbázza ezt a valamit. Gondolni voltaképpen bármire lehet: élő, valaha élt vagy kitalált személyekre és más élőlényekre, konkrét tárgyra vagy tárgyak fajtájára, illetve konkrét vagy elvont fogalmakra. Amikor a „gondoló” fél eldöntötte, mi lesz a feladvány, akkor közli: „Gondoltam.” Ekkor kezdetét veszi a játék.

A kitaláló fél korlátlan számban tehet fel bármilyen eldöntendő kérdést – vagyis bármit kérdezhet, amire a másik az „Igen” vagy a „Nem” válaszok valamelyikével válaszolhat. A barkochba szigorú szabályai szerint kizárólag e két válasz megengedett – a könnyített változatokról lásd alább. A gondoló fél kötelessége, hogy legjobb tudása szerint és őszintén válaszoljon. A kitaláló fél egyetlen kötöttsége, hogy a játék folyamán mindössze egyszer élhet az ún. rákérdezés lehetőségével: a játék végén. A rákérdezés azt jelenti, hogy kimondja azt a szót vagy kifejezést, amiről az eddigi kérdésekre kapott válaszok alapján úgy véli, hogy a másik gondolt. Ekkor két eset lehetséges:

Ha a rákérdezés helyes volt, a kitaláló nyer.
Ha hibásan kérdezett rá, vagyis amit kimondott nem egyezik meg a feladvánnyal, a gondoló fél nyer.

A játék mindkét esetben véget ér.

Előfordul, hogy a kitalálónak nincs több ötlete: nem tud annyit, hogy rákérdezzen, de ötlete sincs további releváns kérdésre. Ekkor feladhatja a játékot, hagyományosan a „Szabad a gazda!” fordulattal.

szóval ma mondhatjuk, hogy játszottam ilyet. kedvelem ezt a játékot, mert alapjáraton nagyon kíváncsi lány vagyok és kérdezni nagyon jó dolog. ettől függetlenül parázok azért a barkóbától, mert sokszor sikerült már olyan egyértelmű dolgokat másnak hinni és rákérdezni mint amire gondoltak mások, hogy az már fájó. nem jó elhibázni a dolgokat, nem szeretek játékokban veszteni.

megvan azért a tanulsága ennek a játéknak is számomra: nem a kérdésektől félek, hanem a rájuk adott válaszoktól.

egy mondat

2011-10-14T00:34:00.003+02:00

szeretném ezt a mondatot, majd valaki szájából úgy hallani, hogy nem bánja meg utána, hogy kimondta nekem. szeretném én is kimondani ezt a mondatot végre valakinek úgy, hogy érezzem, hogy ez így is van.

csak pár betű szavakká összeállva majd egy egyszerű mondattá alakítva. mégis rohadt nehéz kimondani. vagyis kimondani talán még a legkönnyebb! elhinni és valóra is váltani az kurva nehéz.

téged nem

2011-10-13T01:09:00.002+02:00

néha úgy érzem, hogy az életem olyan mint egy száguldó vonat, de nem tudom, merrefelé tart. néha megállok egy-egy állomáson és hagyom, hogy fel és leszálljanak az emberek. az utasok nagy része mostanság inkább elhagyja a szerelvényt, sem mint velem utazna tovább. a kalauz szépen elkezelgeti a vonaton utazó jeggyel rendelkező emberkéket és kegyetlenül megbünteti a bliccelőket és szabálytalankodókat. néha valaki meghúzza a vészféket és nagy fékezés után ott veszteglünk egy állomáson a semmi közepén, arra várva, hogy újra beinduljanak a nehéz kerekek. vannak vonatok amik az enyém mellett szintén ugyanabba az irányba haladnak amerre én, és vannak olyanok, amik egy ponton teljesen más irányba váltanak sínt és elsuhannak egymás mellett. hiába száguld a vonatom, sokszor nem látom magam előtt a pályáját. néha tartok attól, hogy kisiklok egy rosszul beállított váltó miatt, vagy egy a sínre kerülő oda nem illő tárgy miatt. a legnagyobb félelmem mégis az, hogy egyszer csak szembetalálom magam egy másik vonattal és nem tudom elkerülni a frontális ütközést.

egyébként nagyon szeretek ám vonatozni. valamiért megnyugtató dolog számomra. felülni egy szerelvényre, várni, hogy elinduljon és belezakatolni a naplementébe.

hiányoznak azok az esték, amikor nap végén felültem a Keletiben a kék-piros vonat koszos szerelvényére és 45 percre elfelejthettem a világot. az őszi-téli esték voltak a legjobbak, amikor 5 után éppen elkaptam a lemenő napot és sok kilométeren keresztül lehetett bámulni az elsuhanó fákat, házakat és tájat a vonatablakból. a reggeleket is szerettem utazás közben. látni, ahogy oszlik a fel a köd a mezőkön és élvezni az arcomba világító nap első sugarait. végtelenül szentimentalista és giccses dolgok ezek, de nekem mégis sokat jelentenek.

holnap újra felülök a vonatra és egy kicsit magam mögött hagyom a várost. nem kell 45 egész percig foglalkoznom a világgal és benne lévő határtalan mennyiségű faszsággal. csak az lesz a dolgom, hogy nézek ki a fejemből és jól megszámolom az elsuhanó villanyoszlopokat és belenézek a naplementébe.

szóval vonatozni jó dolog, csak ne jöjjenek veled szembe más szerelvények, mert akkor problémák adódnak. nem mintha félnék az ütközéstől, tudom hol van a kézifék és nem is félnék meghúzni ha ott tartanék úgyhogy arccal a vasútnak!

(a Bori meg a vonatos klipben egyszerűen kurva jó tolja. mondjuk nem azért van itt ez a zene, de a klip történetesen illik a post első részéhez. a Téged nem nagyon tanulságos dal, a tanulságos bejegyzésekhez, ami történetesen nem ez itt, de egynek elmegy.)

"Szeretem azt a nőt, aki melletted lettem.
A lebegő hajnali fényt, mikor ébred a nap,
de téged nem!"

15 nap

2011-10-10T23:08:00.002+02:00

a Clockwatching után ez a legjobban várt számom tőlük a koncerten. ma megvettük a jegyet Marcival, aztán lehet vágni a centit addig.

kíváncsi vagyok élőben mit fognak visszaadni, mert így hallgatva nagyon jók.

(rendes blogpost meg már nagyon készül, így félig meg van írva össze visszásan, de egyelőre lusta vagyok kitenni. meg idegből blogpostot írni nem mindig célravezetendő noh! finomítani kell rajta módszeresen)

same mistakes

2011-10-08T23:21:00.007+02:00

22:22-kor ráakadtam erre a képre. fel is raktam tumblerre.

23:23-kor beugrott, hogy James Blunt írt egy (majdnem) tökéletes dalt a hibákról és most ezt hallgatom.

0:00-kor pedig megyek kinézek a gangra, keresek hullócsillagot és kívánok még magamnak sokat. meg másoknak is. rám/rájuk fér!

"Saw the world turning in my sheets and once again I cannot sleep. Walk out the door and up the street; look at the stars. Look at the stars fall down. And wonder where did I go wrong."

csókból baracklekvár

2011-10-08T02:17:00.006+02:00

"főzzünk csókból baracklekvárt
amíg van elég
amíg a nektár túl nem csordul
a peremén
egyszer minden fontosabb lesz
majd, mint te meg én
jó lesz majd egy gombóc
közepén..."

van ez az Anna and the barbies dal, amit már sokadszorra hallok élőben. mindig ugyanolyan a dalszöveg, mindig ugyanolyan az előadás, de a dal még mindig ugyanolyan jó. bevallom naponta egyszer meg is hallgatom, szóval ez ilyen önkínzás féleség is nálam (hány ilyen van még Annáéktól, meg úgy összességében. úristen!)

ez a dal valamiért a nyárra emlékeztet. arra a nyárra, ami nagyon meleg volt, ahol vasárnaponta sokszor esett az eső és gyorsan teltek a napok mert jó volt várni a délutánokat, a hétvégéket. arra a nyárra, ami felhőtlen vidám, boldog, meg várakozással teli volt.

most, hogy hajnali kettő után hazafelé sétáltam a Béke térről, kurvára messzinek éreztem mindezt. kint nagyon hideg van, rohadtul fúj a szél, mindenhol falevelek, de én képes vagyok a Gombóc című dalt énekelgetni miközben kettéfagyok a sétálóutcán. hát ilyen ez! itt az ősz! végérvényesen!

(mondjuk azt is tudom, hogy lesz még nyár. sőt! sokszor néha még azt hiszem egy kicsit, hogy még mindig az van holott tudom, hogy már nincs. az én évszakjaim miért függnek ennyire a pillanatnyi érzéseimtől?)

fél pár zoknik

2011-10-06T23:31:00.003+02:00

- Mr Burton, van barátnője?
Összeráncolta a homlokát.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez most fontos, Sandy. - Miután nem reagáltam, sóhajtott és kinyögte: - Nincs
- És nem akarná, hogy legyen?
Elgondolkozott.
- Tehát azt mondod, hogy egy hiányzó zoknit keresni olyan érzés, mint szerelmet keresni? - Óvatosan fogalmazott, nehogy ostobaságnak tűnjön, amit mondtam, de elég bénán csinálta. Megint felsóhajtottam. Ez az ember még sóhajtóbajnokot csinált belőlem!
- Nem. Olyan érzés, hogy az ember tudja, hogy valami hiányzik az életéből, de akármennyi keresi nem találja meg.

sokszor keresem a zoknijaim párját. egyszerűen eltűnnek itt-ott. néha megtalálom őket az ágy alatt, vagy egy másik fiókban (sokuk a fiók mögé becsúszva kandikál ott egyedül), mint ahol lenniük kéne. néha hiába keresem egyszerűen páratlanul maradnak. rosszabb és álmosabb napokon felveszem őket így felemásan, majd észreveszem, hogy valami nem stimmel és csak nézem a zoknikat a lábamon. egy idő után felgyűlik sok páratlan és megfogom őket és kidobom a kukába. minek hordjam, ha egyszerűen nem kerül elő a párja évek óta?

nem szeretek keresgélni, szeretem tudni, hogy ott maradnak ahová tettem őket. a fiókba egymás mellé pár szerint. sokszor gondolkoztam már azon, hogy hol veszhetnek el. úgy gondolom, hogy valahol a mosógép és a terigetés folyamatában található valami láthatatlan fekete lyuk, vagy zokni-Bermuda-háromszög ahová beesnek és sosem kerülnek elő. beletörődtem már abba, hogy vannak elvesztett zoknijaim, és már csak ritkán idegesít, mikor az egyik kedvencem párját hagyom el.

néha úgy érzem én is magam, mint egy fél pár zokni. páratlanul. mert hát a zokniknak általában van párjuk.

mondjuk zoknikat sokkal inkább keresgélek, mint párt (vagyis ez nem ~~kurvára~~ illik ide, úgyhogy nevezzük pasinak ezt a személyt). mindenki jön azzal a szöveggel, hogy keressek magamnak valakit, mert az tök egyszerű és amúgy is ezt kell csinálni, más is ezt csinálja. de én nem szeretek keresni, mert az fárasztó. jobb ha rám is rámtalál csak úgy valaki, mint ahogy én szoktam a fél pár zoknikra. tudom, úgyis, hogy egyszer úgyis előkerül valahonnan ez az illető, ahogy a zoknijaimnak is meglesznek előbb utóbb a párjaik. nem kellett még sosem sokat kiselejtezni a sajátjaimból se, volt aminek évek múlva akadtam rá a párjára. addig őrizgettem az egyik felet aztán meglett a másik majd boldogan felvettem őket együtt.

"Ha lehet frusztrálóbb mint nem megtalálni valamit, az az, ha az ember elvész és nem találják meg. Azt akarnám. hogy találjanak meg. Mindennél jobban akarnám."

egyébként az idézetek a Talált tárgyak országa című Cecilia Ahern könyvből származnak. most, ahogy az előbb itt feküdtem az ágyamban olvasva és lenéztem a lábamra észrevettem, hogy páratlan zoknik vannak rajtam. szóval így született meg ez a post.

fél éve

2011-10-04T00:40:00.002+02:00

pontosan ma van fél éve és 2 napja, hogy beköltöztem Budapest azon részébe, ami az Angyalok városát takarja (magyarul Angyalföld, XIII. kerület) nekem. igaz angyalokkal azóta sem találkoztam (fura mód részfaszú baglyokkal, se pedig Robi riogatott, hogy itt egy halom él), de van egy tök szuper lakótársam és imádok itt lakni.

napi anno áprilisi válogatás blogomban ITT vidáman számoltam be arról, hogy végre Pestre költöztem. azóta ez semmit sem változott, pedig fél év azért számomra nem kevés idő.

szeretem ezt a kerületet, sok jó ember él itt, egész kiismertem már magam a környéken és tényleg ide minden közel van. jó este sétálni itt, szeretek kiülni a panel melletti padra és nézni a holdat meg a csillagokat. igaz ez nem hasonlít ez az otthoni ganghoz ami sokszor hiányzik azért, de tényleg jó, hogy itt is otthon érzem magam.

még mindig imádok reggelente átvillamosozni az Árpád hídon, jó dolog hogy közel van a munkahelyem, közel vannak a barátaim, bármikor átmehetek akármelyikőjükhöz és általában mindig itthon van egy beszélgetőtárs aki betársul a hűtő melletti álldogálásba és akivel ki lehet pletykálni a legújabb történéseket egy pohár rumkóla mellett.

anyuék nehezen viselik, hogy keveset látnak, de amikor hazamegyek mindig egy kicsit feltöltődök, hogy aztán újult erővel ragadjon magával a város meg az itteni érzések.

azt hittem nehezebb lesz itt meg kilátástalanabb és sokkal rosszabb. de ez cseppet sem rossz! életem egyik legjobb döntése volt Budapestre és a XIII. kerületbe cuccolni :)

(a Belleruche ezen száma meg ilyen instant szerelem lett így hajnali 1:11.re. most szól 27-jére)

ennyit a random dolgokról

2011-10-02T11:12:00.006+02:00

kegyetlen az iphone random lejátszója vagy csak én vagyok hülye, hogy sok szomorú dalt tárolok rajta. ma elindítottam, hogy hurrá majd biztos szuper dalt válogat be és majd kurvajól ugrálhatok az ágyamon a szobámban öltözködve és egyszerre fogat mosva. hát nem így lett!

a több mint 1000 dalból kiválasztotta azt az egyet, amitől inkább visszafeküdtem volna sírva az ágyamba. hát ennyit a random dolgokról! (bár jobb, hogy nem a Rolling in the deep-et kaptam mint a legtöbb reggelen mostanság. bár azon legalább már jót tudok röhögni, hogy mindig előkerül)

viszonylag gyorsan sikerült összekaparni magam és nem visszamászni az ágyba. azóta megjártam a Városligetet, nagyon drukkolok a fiúknak, hogy lefussák a távjaikat. ha ők letudnak gyűrni 10-20-30-40 kilométert én sem bújhatok a takaró alá bedepizve egy gagyi daltól. az nem én lennék!

"Trying to make this work, but you act like a jerk

Silly of me to keep holding on.
But the dunce cap is off you don't know what you lost
And you wont realize till I'm gone, gone, gone
That I was the one which one of us is really done"

napi anno október

2011-10-01T15:58:00.004+02:00

2007. október 1. 1 hete volt elsején, hogy kezdtem a céges angolt. ezen a napon megvettem a tankönyveket hozzá és teljesen szét voltam csúszva. este fél 6ig meló, fél 8ig angol, aztán rohanás haza Szabihoz este 10-re majd reggel korán kelés. ingerült voltam és naná, hogy kevésbé toleráltam, hogy Szabi buzi focimeccset akart nézni a tévében a Született feleségek helyett. naná hogy ezen vesztünk össze, úgyhogy idegbeteg blogot írtam. hallelujah!

2008. október 1. 30-án megszületett 12 apró agár Dözsi nevű kutyánktól, és azokba voltam szerelmes. közben hosszú huza-vona után szakítottam Szabival asszem pont ezen a napon. nehezen dolgozta fel, hogy 5 és fél év után azt mondtam neki, hogy már nem vagyok szerelmes és elmúltak az érzéseim. október 1-én eljött és összeszedte a cuccait, Robi segített hazavinni neki és vége lett. nem sírtam míg összeszedte a cuccait, lezártam én ezt már magamban régebben. tudtam, hogy neki nem lesz egyszerű. utána sokáig még jöttek a blogkommentek, levelek, sms-ek stb. borzasztó időszak volt. azt hiszem csak az adott csak erőt (mert hiába én mondtam ki a végét, akkor is kegyetlen rossz volt), hogy ott voltak a kutyák, meg a frissen elkezdett suli amit csinálni kellett. annyira lekötöttek ezek, hogy nem volt időm gondolkozni azon, hogy visszacsináljam-e a dolgokat, vagy sem. ő azt szerette volna, de én jó döntést hoztam, neki is jobb így. persze erre mindig csak utólag jön rá az ember. visszaolvastam az október elejei blogjaimat és akkor ott kaptam Szabitól nem egy nem kettő kemény blogkommentet. fura volt ezeket újra megnézni.

2009. október 1. távkapcsolat, várakozás, sóvárgás. ezen a napon már csak 1 hét és pár óra volt, hogy Pécsre menjek és találkozzam Dávidkával. nyálas blogpostot írtam arról, hogy mennyire hiányzik. erősen geil kategória volt.

2010. október 1. Katy Perry koncerten voltam Tomival, Mónival, Bate-tel ami nagyon vicces volt :) akkor már alakult ez a kis banda és a koncert után mentünk még a Kópiába Lórival kiegészülve meg jártunk a 400-ban és végre hasznát vehetettem az egy napos iphone 4-emnek. pasim az volt még, de Dávidka nem tudott felutazni a koncertre, és nem is akar. bár igazából azt hiszem nem is nagyon hatott meg ez az egész. megszoktam a másfél év alatt, hogy 2-3 hetente látom és kábé minden mindegy volt. én itt éltem az életemet, ő pedig 220 km-erre. legalább a barátok velem voltak és nem hagytak otthon unatkozni <3

2011. október 1. aznaposan felébredni úgy, hogy hajnali fél 5re estem haza, majd fél 8tól már dolgoztam nem kis teljesítmény tőlem. de azóta persze már aludtam délig mert letudtam a cikkeket, és még fogok is mert este újabb koncert és nem akarok úgy kinézni mint a mosott szar (legalább a fejem ne tükrözze azt ahogy érzem magam). durva izomlázam van, sok volt a lépcső, a liftet meg nem találtuk meg. az éjszaka egy kicsit összefolyik egyébként is: Jelen, Corvintető, Palotai, Britney koncert, twitteres arcok, Punnay Massif, táncolás, vadidegenek, vodkanarancsok és jégkockák, éjszakai busz, mezítláb sétálás és vigyorogva ágyba zuhanás. és ma este/éjjel még Dürer kert és Kesh, Óriás koncert. olyan ez mintha nyár lenne, az időjárás is ezt mutatja. kíváncsi vagyok meddig megy még ez az önámítás!

2B

2011-09-29T11:18:00.005+02:00

tegnap újra előkerült Péterfy Bori 2B albuma. vagyis a legutóbbi, amit megvásároltam rendes igazi készpénzért egy lemezboltban és ajándékoztam anyám faszijának. az összes Péterfy Borit megvettem neki eddig. jah nem! az elsőt megnyertem (:D), a zenekar el is küldte, de mivel azt konkrétan rongyosra hallgattuk Robival a kocsiban így evidens volt, hogy a többi megjelenőt is megvesszük.

mondhatom, hogy a blogba felrakott dalokkal teljesen jól kifejezhetőek a semmitmondó érzelmeim, úgyhogy aki meghallgatja ezeket úgyis képbe kerül, főleg ha figyel mondjuk a dalszövegre vagy hasonlók.

ez a dal a 2B albumon van rajta, a bejegyzés címe is 2B lett. nem véletlenül.

lehetne ez mínusz 2 barát is történetesen. nem szeretek elveszteni hozzám (viszonylag egészen) közel álló embereket. ha tehetem igyekszem elkerülni az ilyen helyzeteket. annál sokkal értékesebb a barátság, és az, hogy lehessen számítani az illetőre később. vannak olyan helyzetek azonban, amikor nem tudok más csinálni mint beletörődni a veszteségbe és újra felállni és továbbmenni. rohadt szar érzés ez mindig és tudom, mindemellett én sem vagyok tökéletes ember meg iszonyat sok hibám van, de a barátaim mellett azt hiszem mindig is kitartottam. páran mondták már, hogy értékes barát vagyok de most kicsit úgy érzem magam, hogy én vagyok az a lány akiért nem kár.

alakul ez még így se, nem haragszom senkire, mert nem vagyok haragtartó ember, csak nem felejtek. majd elmúlik ez is mint minden más. ennek így kellett lennie ahhoz, hogy felébredjek!

(a tanulság meg van, ettől is csak erősebb lettem. legalább tovább nem bántanak a dolgok meg az emberek. tiszta lap. reggel meg majd úgy kelek fel, ahogy szoktam: új nap, új remények! ~~soha nem adom fel! aszondják a nagy okosok nem is szabad!~~ )

fát dönteni

2011-09-28T21:01:00.003+02:00

többször voltam már favágáson. vágtak ki már az udvarunkban többet is, láttam sokszor a műveletet közvetlen közelről különböző erdőkben. fenyőfák, akácfák, diófák hullottak a porba, volt, hogy a fejszés megoldástól, volt hogy motoros fűrésztől.

mindig szörnyű látvány volt. előbbivel lassan és hosszú ideig vágnak többször bele a törzsbe. minden egyes csapásnál hallottam azt a furcsa pattogó hangot, ami össze sem téveszthető semmivel. a láncfűrészes megoldással viszonylag rövid időben belül kidől a fa, hangos motorzúgás közben aztán vége mindennek. csend, meg némi felszálló fűrészpor, de legalább gyorsan lezajlik.

szóval fát dönteni többféleképpen lehet, nem tudom ki mire esküszik. én a motorfűrészes megoldást kedvelem a legjobban. kíméletlen de megfelelően gyors folyamat. egy erős rántás, néhány percig tartó művelet aztán csak levelek, ágak, törött gallyak és fűrészpor mindenhol. meg egy kidőlt élettelen fa, amit összedarabolnak még kisebb darabokra, aztán kocsira rakják, behordják a fáskamrába és téli estéken tűzre rakják. mindig ez a fadöntés vége.

(szombaton Óriás koncert a Kesh mellett, a Fát dönteni pedig egy jó szám tőlük. szeretem és fontos dal valamiért.)

Néha jól jönne valami új védőpecsét
A bőrömön most izzik a lehelés
Én az összes halmaz úniója voltam
Mégis papírfejszével nekivágtam

Fát dönteni
De senki se féljen
Senki se féljen
Úgy kell fát dönteni
Hogy senki se féljen
Senki se féljen

És minden pont olyan lett
ahogy lennie kellett
és pont olyan nem lett
amilyen lehetett volna

a világ (egyik) legszomorúbb dala

2011-09-26T23:42:00.004+02:00

hallottam már előzőleg ezt a dalt, de valahogy elsiklottam felette. biztos vidám voltam mikor ment valahol, vagy nem fogtam fel eléggé. most elemi erővel baszott fejbe, mikor valaki átküldte, hogy neki ez a legszomorúbb dal. és tényleg! úgyhogy fel is rakom a blogba, mert helye lett a kedvenc "legyen mire depressziózni, ha nincs jobb dolgom" listára.

és most nincs jobb dolgom. amúgy minden oké, felváltva hallgatom a Moves like a Jagger című mókás szerzeménnyel. bipolár forevör!

Help, I have done it again
I have been here many times before
Hurt myself again today
And, the worst part is there's no-one else to blame

Be my friend
Hold me, wrap me up
Unfold me
I am small
and needy
Warm me up
And breathe me

Ouch I have lost myself again
Lost myself and I am nowhere to be found,
Yeah I think that I might break
Lost myself again and I feel unsafe

Be my friend
Hold me, wrap me up
Unfold me
I am small
and needy
Warm me up
And breathe me

Be my friend
Hold me, wrap me up
Unfold me
I am small
and needy
Warm me up
And breathe me

ötöslottó

2011-09-25T22:09:00.003+02:00

ti ismertek olyat személyesen aki nyert az ötöslottón? beikszelte az öt tökéletes számot és szombaton este megtudta, hogy megütötte a főnyereményt?

én nem!

kurva nehéz 5 számot összeírni és matematikailag is nagyon nagyon kicsi az esélyed arra, hogy ezt az ötöt akkor hozd össze mikor ki is húzzák. sok ismerősöm van aki évek óta lottózik és hétről hétre adja fel a szelvényeket és mindig elhiszi, hogy éppen aznap este lesz milliomos, milliárdos amivel örökre megváltozik az élete és minden jó lesz.

én is szoktam lottózni néha, ahogy mások is teszik. bemegyek egy lottózóba és kérek egy szelvényt. van, hogy bevált számokkal játszom, van hogy lutrizom és találomra beikszelek ötöt. mikor kihúzzák megnézem a számokat és rájövök, hogy nem változik meg az életem ma sem. talán majd jövő héten, majd a következő alkalomkor. röhögök egyet magamon, hogy megint képes voltam elhinni, hogy lehet ötösöm, aztán kidobtam az ablakon a pénzt és nem lett. de még egy rohadt kettesem se!

matematikai alapjai is vannak a lottózásnak, esélyek, tuti számok és egyéb trükkök. könyvek tucatjai foglalkoznak azzal, hogy lottózz, vannak társaságok akik kiszámolják és a matematikára helyezve a hangsúlyt próbálják a szerencsét közelebb hozni. nekik se nagyon jön be úgy hallottam.

sok szerencsejáték függő van, akik megszállottam ikszelgetnek hétről hétre és ha egy szelvényt nem adnak fel egy hétvégén teljesen összedől az életük, hogy pont most húzzák ki az ő számaikat és tuti most lenne ötösük.

de ők újra és újra megveszik a szelvényeiket és teszik fel a tételek, ikszelgetik a számokat. van aki több szelvénnyel játszik, mert úgy nagyobb szerencséje van. persze az esélyek megvannak és mindig lehet nyerni, de a legtöbb ember bukik, hiszen ebből áll a szerencsejáték.

a szerelem is ilyen. szombat esténként azt hiszed meglesz a lottóötösöd, aztán rájössz, hogy a szerencse kurvára mulandó és megint várhatsz egy hetet, hogy újra próbálkozz. ugyanazokra a számokra teszed a pénzed hétről hétre a pénzed és mindig elbukod? sokan vannak így!

legtöbbször széttépett szelvények hevernek az asztalon miután kihúzták a bűvös öt számot.

egy ideje nem lottózok, de ti tegyétek nyugodtan! jah és mutassatok egy embert, akinek tényleg ötöse volt és tényleg megváltozott jó irányba az élete a nyereménye után! majd akkor elhiszem! addig csak nevetek tovább, ha eszembe jutnak azok a szombat esték, amikor vártam felcsendülni a jól ismert szignált ami a lottóhúzást jelzi :)

helló péntek!

2011-09-23T12:08:00.006+02:00

4 éve szeretem a péntekeket. előtte amíg a felsőoktatásba jártam sem voltak annyira rosszak, de minden pénteket elkúrtak egy kora reggeli 8-as órával, amire én természetes bejártam (igen! a rendes lányok ilyenek!) még akkor is ha 6-kor kellett kelni. utáltam ha lógni kényszerülök, szerintem a 6 év felsőoktatásban eltöltött idő alatt nem lógtam pár óránál többet, akkor is okkal mentem el (persze akkor is szarul éreztem magam, hogy kihagyom meg lemaradok. ~~hülyevagyok!~~ )

pár éve van, hogy a péntek a szabadnapom. vagyis az van, hogy egy héten 4 napot dolgozom. egy darabig a csütörtök volt a szabadnapom, mert akkor volt speciális kurzosom a BGF-en számvitelből és be kellett járjak, hogy körbeszopórollerezzem az iskolát aztán hazamenjek és pénteken újra dolgozzam. nem szerettem azt a félévet.

aztán lett egy távkapcsolatom és újra kértem a szabadpéntekeket. csütörtök este irány Pécs, vasárnap vissza. majdnem 2 évig. most maradtak a péntekek, a kapcsolat persze nem.

előnyei vannak annak, hogy a péntekenként ráérek. ez az egyetlen nap, amikor viszonylag ki tudom magam aludni (persze, nem mindig sikerül, akárhogy próbálkozom is) és tudok magammal foglalkozni. meg anyukámmal lenni, meg rendesen ebédelni mindezt otthon, ingyen és bérmentve. szeretek ilyenkor itthon lenni, kiszabadulni a városból, friss levegőt szívni, jókat enni, inni, aludni és egy kicsit nem gondolni a világra és csak úgy "lógni a levegőben".

néha azt hiszem irigylésre méltóak a péntekjeim. igyekszem is megbecsülni őket, ahogy minden napomat is. mindig van valami jó végülis bennük és nem is függ, hogy éppen melyik napot mutatja a naptár. a lényeg úgyis az, hogy amikor befekszem az ágyamba és végigpörgetem magamban az egész napot találjak legalább egy jó momentumot. eddig mindig sikerült azt hiszem. ha nem így lenne, nem is lenne semmi értelme felébredni reggelente.

toplisták az életemből

2011-09-22T10:38:00.005+02:00

ez egyszerűen egy jó dal, így duettben meg most nekem kicsit érdekesebb is mint az eredeti.

amúgy azt hiszem nem tudok lemondani arról, a hülye szokásomról, hogy napokig (hetekig, hónapokig és akár évekig) is tudom ugyanazokat a dalokat hallgatni és ugyanúgy szeretni őket. illetve nem csak szeretni , hanem utálni is azt, hogy eszembe jutnak a zenehallgatás közben mindenféle érzések, amiket jobb lenne elfelejteni és kihajítani a kukába vagy egyszerűen tudomást sem venni róluk.

ez is ilyen mazochista szokásom azt hiszem. majd egyszer csinálok egy ilyen toplistát a legtöbbet hallgatott dalokról, az ahhoz kapcsolódó emberekről, emlékekről meg érzésekről. bár lehet, hogy jobb ha nem teszem, mert jönnének jól ki a dolgok.

bár a toplistás dolog nem elvetendő, de abból inkább a top10 bénázós, szerencsétlenkedős, beégős sztorijaimból jönnék ki viccesen csak azt hiszem :) abból van ugyanis a legtöbb

mire nem várunk fél évet?

2011-09-20T21:38:00.004+02:00

én alapjáraton nagyon türelmetlen ember vagyok.

nem szeretek buszra, villamosra, metróra, vonatra, trolira és semmilyen közlekedési eszközre várni. a legjobban azt rühellem, hogyha kajára kell várnom. ezért nem rendelek a netpincértől és semmilyen kajaszállítócégtől otthonra mert a tapétát kaparnám mire megjönne az étel. kétszer éhenhalnék amíg a telefonomat lesem az ablakban, hogy mikor érkezik a pizzafutár. szerintem a lépcsőházban kivégezném a futárgyereket étlen-szomjan ha nem hozzám kopogtatna be, hogy "helló meghoztam a pizzát!"

utálok a postára és a hivatalokba járni, mert ott is várni kell. nem járok ilyen helyekre ha tehetem. a telefonszámlámat anyám fizeti be, a pénzt csak odaadom neki, más számlát és hivatalos ügyet nem intézek (vagy vannak akik elintézik helyettem). jó dolog, hogy a személyi igazolvány sokáig érvényes és áldom az eget, hogy feltalálták a netbankot!

utálok szórakozóhelyeken wc-re várni, utálok alkoholra várni és még sorolhatnám napestig.

amit viszont ma megtudtam, attól lehidaltam. vannak nők AKIK FÉL ÉVET KÉPESEK VÁRNI AZZAL HOGY SZEXELJENEK egy pasival, ráadásul nem is akármilyennel hanem A PASIJUKKAL.

nem szűz lányokról van szó, nem is tizenéves bizonytalan kis tinisunákról, hanem 30 éves független nőkről, akik párkapcsolatban vannak (ergó járnak egy férfival, neadjisten együtt is élnek) és nem történik köztük nemi aktus 180 napig, 4320 óráig, 259.200 percig. hihetetlen!

nem normálisak. minek erre várni? fél év után mitől lesz jobb a helyzet? nagyobb lesz a szerelem? szerintem a szex összeköt embereket még jobban és miért vonják meg maguktól ezek a csajok jó dolgokat? kinek jó ez? nekik? ne vicceljünk már! az alvás, evés-ivás után a szex a világ egyik legjobb dolga és ezt kihagyják, mert VÁRNAK.

a buszra szokás várni, meg a pizzafutárra.

ha két ember kémiailag is összepasszol nem kell várni ezzel. ettől egy kapcsolat csak jobb, meg belsőségesebb lesz. (szerintem) fél év után rájönni, hogy nem működik köztük a szex és nem képesek egymást kielégíteni az ciki helyzet. fél évet "elbaszni" és aztán rájönni, hogy valami nem működik az időpocsékolás. a várakozás = időpocsékolás.

persze, várjon mindenki amennyit akar, mindenkinek szíve-joga, csak nekem furán jön le. biztos azért mert kurvára türelmetlen ember vagyok :)

nem hiszek

2011-09-19T21:10:00.004+02:00

gyűlnek a jobbnál jobb (depresszívebbnél depresszívebb) dalok a lejátszómon, de egyébként teljesen rendben van minden, illetve rendben lesz.

mármint azt mindig is tudtam, hogy hülye naiv picsa vagyok, csak valahogy mindig átsiklottam efelett. mostanság azonban ért egy két olyan dolog, ami miatt kicsit kezdem elveszteni a hitem az egész világban (magamban még nem azt hiszem). főleg a pasikban és az emberek őszinteségében és jóakarásukban.

tudom, hogy ott virít a fejemen a hatalmas L betű, hogy L Ú Z E R, de azért lehetne kedvesebb velem a sors és végre kaphatnám én is azokat a jó dolgokat, amiket úgyhiszem, hogy kibaszottul megérdemlek már, mert mindig mindent teljesen becsületesen, őszintén, hátsó szándékoktól mentesen és odaadón csináltam. fél karomat adnám egy normális őszinteségre és kölcsönös szerelemre (noh meg kurvajó szexre) épülő kapcsolatért.

hahahahaha ! ilyen csak a mesében létezik mi? a valóság ennél döbbenetesebb mindenképpen ezt én is tudom. de legalább tanulok folyamatosan. egyszer a hasznomra válik mindez igaz?

(tudom nem jó a kontent amit tolok itt, de jobb a kis lelkemnek attól, hogy ezeket most így ide leírom. segít! és amíg ez így van addig ez a kicseszett blog arról fog szólni, amiről én szeretném!)

van zene, meg minimál dalszöveg, hogy érték is legyen a postban.

"Nem hiszek a gyűrű aranyában
Nem hiszek a szavak igazában
Nem hiszek a néma hallgatásban
Nem hiszek a város zajában"

drive2

2011-09-19T12:20:00.003+02:00

kedden lesz egy hete, hogy láttam a Drive-ot, de azt hiszem meg kell nézzem mégegyszer. (és mégegyszer és mégegyszer)

egyszerűen valami megmagyarázhatatlan vonzalmam van a filmhez, a zenéjéhez, meg az egész hangulatához. nem beszélve Ryan Goslingről.

szóval ki visz el moziba valamikor?

"There something inside you
It's hard to explain
They're talking about you boy
But you're still the same"

utólag

2011-09-19T00:10:00.005+02:00

még mindig kibaszottul fura tud lenni utólag megtudni dolgokat. miért nem tudnak őszinték lenni az emberek? mert félnek attól, hogy az őszinteség fáj?

igen! rohadtul fáj, de mindig jobb egy kegyetlen csapás, mint utólag szembesülni a dolgokkal. az, hogy benned él egy (majdnem) tökéletes kép egy emberről, és próbálod megőrizni a szép dolgokat, akárhogy is alakul (én legalábbis mindig erre törekszem), erre ez a kép, mint egy vékony tükör összetörik darabokra a legváratlanabb pillanatban.

olyan apró kicsi darabokra, amibe ha mezítláb belelépsz sokáig szedegetheted ki a szilánkokat a talpadból, miközben vérzik és fáj.

én már tudom milyen belépni összetört tükörbe neadjisten tányérba. nem szép, és nem gusztusos látvány. de mindig feltakarítottam magam után és sosem nyafiztam közben. a vérzés eláll, a padló felmosható gyorsan, a darabokat könnyű összesöpörni és a kukába hajítani. egy idő után a talpad sem fáj annyira és a járásodon sem veszik észre, hogy beleléptél bármibe is.

noh ilyen ez!

hiperkarma

2011-09-17T23:24:00.009+02:00

ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES

(született az este tanulságaként már egy blogpost, de hiába írtam meg kibaszottul gyönyörűen az érzéseimet azonnal a kukába hajítottam. mennyi ilyen van már ott istenem... betelik ez vajon valaha is? ugye nem?)

"de egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék. veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással , jobb lesz."

nekem senkim sincsen

2011-09-16T23:16:00.003+02:00

teljesen más úgy Vad Fruttik koncerten lenni, hogy van melletted valaki, akit fontosnak tartasz az életed jelen pillanatában, mint úgy, hogy effektív kurvára egyedül vagy.

más úgy énekelni a Nekem senkim sincs című dalt, hogy tényleg nincs senkid. az más kérdés, hogy persze vannak barátaid, de olyan ember nincs akihez bármikor szólhatsz, ha egyedül vagy, vagy bármikor szaladhatsz, ha valami gondod van. okés, erre (is) jók a barátok, de teljesen más dolog az egyik és más a másik (akárki akármit mond!).

szóval amikor nincs senkid, akkor kegyetlenül érint ez a dal. engem most szarul érintett és fura volt élőben hallgatni, meg együtt énekelni több száz emberrel, akiknek jó része kurvára nem volt egyedül. viszont a Vad Fruttik koncert arra is jó, hogy megtudtam, hogy voltam én is "lány neonruhában" egyszer valakinek és végül is az alkohol boldoggá tesz (4 vodka pláne) úgyhogy érdekes egy este volt.

holnap pedig kérdőjelek lesznek a fejek felett, meg érettségik, fehér blúzok, boros kólák és vodkadzsúzok, meg fekete péter és ehhez hasonlók. a Hiperkarma sem vidámabb a Vad Fruttiknál, úgyhogy készítem a kis lelkemet meg veszek magamhoz kellő mennyiségű alkoholt meg társaságot hátha úgy kevésbé fog megviselni az üres lakásba való hazaérés meg az, hogy nem tudok szólni senkihez IRL, mikor annyit tudnék beszélni és mesélni most minden érzésemről meg gondolatomról.

szóval nekem perpillanat senkim sincsen, úgyhogy marad a falnak beszélés, meg az érthetetlen blogok. szevasztok!

"Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen"

zöldpardon

2011-09-16T17:42:00.003+02:00

pár hete folyamatosan heti 2-3 alkalommal, van, hogy random, van hogy tervezetten a Zöldpardonban kötök ki. megszeretettem ezt a helyet. hiányozni fog ha bezárják.

ahhoz képest, hogy idén nyáron voltam egy 30y koncerten először (igen igen, millió egy hely van még Pesten ahová nem jutottam el mindenféle okokból) azóta mondhatni törzshely lett. a héten még kétszer megyek. ma este meghallgatnom a Nekem senkim sincsen című dalt a Vad Fruttiktól, holnap pedig a Hiperkarma legjobb dalait.

tegnap este Bocskor Bíborka, meg a Magashegyi Underground játszott ugyanitt és megint jók voltak. ők az az együttes, akiknek igaz még nem voltam sok koncertjükön, de azok mindig nagyon faszák voltak. tegnap este óta az Ezer erdő című új albumuk is itt figyel a gépen és ma takarítás közben meg is hallgattam párszor (remélem a szomszédok is élvezték).

egyébként a Zöldpardonos esték mindig tanulságosak, mindig történik valami, mindig van utána mit mesélni és másnap mindig az előző zenekar hatása alatt állok. szóval most bebaszok ide pár Magashegyi dalt. enjoy! (holnap jön majd a Vad Fruttik depresszív post, aztán a Hiperkarma)

"szíved spam-mel van tele, színes nyilakat lő bele a délibábos porvilág szappanbuborék semmi más"

"itt látod már én vagyok a lány, kinek sima a bőre, fénylő a teste, kezedbe illik, érinthető"

"Tied lennék,ha lehetnék,ha az egek megengednék!
Megengednék azt az egek,azok a szép fellegesek.
Árok,árok de nagy árok,nem gondoltam,hogy itt járok.
Belé estem benne vagyok,örökké titied vagyok!"

"Jött a szita péntek, hajamat a szélnek fordítom (a lényeg maradj az enyém).
Gyorsan szállt a szombat,a szerelem kiforgat"

mazochista

2011-09-14T23:05:00.003+02:00

érezted már úgy egy helyzetben vagy szituációban, hogy ezt kurvára nem így kéne csinálnod, de mégis csak nekikezdtél, pedig már az elején tudtad, hogy marha fájdalmas vége lesz?

érezted már úgy a kapcsolataid legvégén, hogy el kéne menekülnöd a francba, de nem bírtad ezt végrehajtani és inkább maradtál és okoztál magadnak kisebbfajta érzelmi viharokat?

érezted már úgy, hogy teljesen kihasználnak érzelmileg (agyilag) és mégsem tudtál nemet mondai a másik félnek?

érezted már úgy, hogy tudtad, hogy nem őszinték veled de mégis kapaszkodtál ezekbe az emberekre, akik talán egykor a barátaid voltak, csak hogy ne legyél egyedül?

érezted már úgy, hogy teljesen érdektelen az, amit csinálsz a munkahelyeden, de csak azért nem futottál el, mert tudtad, hogy van aki még számít ott rád és nem akartad cserben hagyni?

érezted már úgy, hogy tudtad, hogy amibe belekezdtél annyira nem a te világod, és tudtad hogy végigcsinálni úgysem fogod, de az eddig elszenvedett rögös út csúnya sebekbe fog kerülni?

érezted már magadat úgy, hogy inkább mosolyogva elébe mentél a dolgoknak, mert tudtad, hogy úgyis rossz lesz, de minél előbb túl esel rajta, annál kevésbé lesz fájó?

érezted már úgy, hogy az egyszerű "hogy érzed magad?" kérdésekre folyamatosan kinyögött "köszi, szuperül" válaszoktól már teljesen megcsömörlöttél és legszívesebben elsírtad volna ott helyben magad, de inkább mosolyt erőltettél az arcodra és elmesélted, hogy minden milyen szuper?

szóval én a mazochistákkal vagyok! tökéletesen megtanultam csendben szenvedni és mosolyogva mondani, hogy minden okés és minden szuper, minden happy. aki ismer úgyis látja, hogyha nem. aki meg nem ismer, azt úgyis könnyű átbaszni és mivel fura mód lehet ebben élvezetet lelni, sok esetben nem is kell ezt véresen komolyan venni.

(egyébként tök vidám postot akartam írni a mai gyönyörű nyári őszről, de rájöttem, hogy az lenne az igazi mazochizmus, úgyhogy nem írtam. helyette lett megint egy felesleges bejegyzés a többi mellé :) bocsánatot viszont nem kérek, örüljetek, hogy nem káromkodtam túl sokat. mondjuk arra ott a tumbli meg a csetikék. igyekszem oda tartogatni az ízesebbeket >>>)

a real hero

2011-09-14T00:28:00.003+02:00

a Drive a mostanság látott legjobb filmek között elég magas pozícióra tört a mai mozis este után. Ryan Gosling még mindig iszonyat jó színész, örök szerelmem marad azt hiszem.

azt hiszem sosem fogok látni még egy olyan liftben csókolózós jelenetet, mint amit Ryan nyomott le. simán lettem volna a lány helyében, aki ezt a csókot kapja!

a film zenéje is kimagaslóan jó, és tökéletes illik a film hangulata mellé/alá, úgyhogy csillagos ötös.

egyébként meg tényleg vannak igazi hősök, mindennap látok párat a barátaim és az ismerőseim között. néha én is annak érzem magam. igaz ez nagyon pillanatnyi érzés és hamar elszáll, de néha mindenki hős, a maga módján.

mert képesek vagyunk túlélni a napokat, a bántásokat, a megaláztatást meg azokat az érzelmi szarságokat, amik naponta elárasztanak minket. senki sem biztos a dolgában, semmi sem örökérvényű, de mégis van holnap, másnap és aztán minden jobb lesz.

(én még mindig kurva naiv módon hiszek az "új nap, új remények, új esélyek" mantrámban. szerintem ezért vagyok képes reggelente kikelni az ágyból) tudom, hogy nincs világvége, meg minden lehetne szarabb az életemben, de hihetetlen és ijesztő módon magam alá tudok kerülni a legváratlanabb pillanatokban. nah ilyenkor jön jól ez a mantra, meg az, hogy tényleg elhiszem egy kicsit hogy én is hős tudok lenni. nem szuperhős, csak olyan átlagos :)

(amúgy pedig liftben csókolózni menő dolog! helló!)

a majdnem kabalacsaj

2011-09-13T12:17:00.003+02:00

utóbbi 2 volt pasim, és 1 majdnem pasim miután vége lett köztünk mindennek olyan csajokra buktak rá, akik párkapcsolatban élnek/éltek és most szívnak ezzel a szituval mint a torkosborz. az expasik új kiszemeltjei nem tudnak dönteni, nem mernek lépni, nem mernek kockáztatni és elpuskázzák ezeket a fiúkat, akikért elég nagy kár.

tegnap a legutóbbi delikvens azt kérdezte, hogy mit teszek én velük, hogy ilyen sorsra jutottak. mondtam, hogy ez a büntetés, mert elhagytatok és nem szerettetek úgy, ahogy én titeket. (persze ezt viccként mondtam, de végülis nah!)

egyébként tényleg én szeretném a legjobban, hogy boldogok legyenek, és tökre drukkolok nekik, de 3-ból eddig 2-nél csúnya véget értek a dolgok. pedig megérdemelnék a boldogságot.

és ezt tényleg őszintén mondom!

(szóval ki akar a pasim lenni? :D)

10 másodperc

2011-09-12T20:45:00.003+02:00

ma ennyit gondolkoztam egy kérdésen, egy döntésen, egy választáson és nem vaciláltam sokat. mármint magamhoz képest. mert órákig el tudok agyalni dolgokat, hihetetlen erősségem a szüttyögés, a döntésképtelenség meg a huzavona és a "jól döntök-e ha így döntök" "nem bánom meg utána, hogy nem úgy döntöttem ahogy?" kérdéssor végigjárása.

(hihetetlen idegesítő lány ~~lehetek~~ vagyok)

mondjuk azért kicsit büszke is vagyok magamra. lesz ez még jobb is, meg lesz ez még így se!

gang

2011-09-10T23:50:00.004+02:00

a gang a kedvenc helyem itthon. leülök és csak hallgatom a tücskök ciripelését és nézem a holdat. ma különösen szép. itt lehet a legjobban gondolkozni az élet nagy dolgain. emlékszem itt döntöttem el olyan fontos dolgokat, amik megváltoztatták az életemet. persze most ilyenről kurvára szó sincs, de azért egy két dolog van az életemben amin mindig el lehet gondolkozni.

tudom, hogy a sok agyalás nem tesz jót, mert előbb utóbb elfogy az összes agysejtem és csak felesleges köröket futok le magamban de néha mégis jól esik ez a folyamat. és azért néha látom értelmét, mégis csak történtek már itt nagy dolgok.

szívtam már el itt jó sok doboz cigarettát, megéltem néhány hajnalt és napfelkeltét, jó pár dalt hallgattam meg itt és néztem a pohár fenekére lehetett abban sima kóla, rumos kóla, tea, vagy narancslé martinivel. ért már itt tűző napsütés, és fagytam ketté a - 20 fokban télikabátban pizsamában termótakaróba burkolózva. de még is itt ülök le mindig unos-untalan.

most sem csinálok mást, még a laptopot is kihoztam ide magam mellé. amúgy is kell egy ilyen este, amikor csak nézek ki a fejemből, nem csinálok semmit sem, nem sürget senki sem, nem kell sehová se menni, nem kell senkinek sem megfelelni, okosakat mondani, de még beszélgetni sem kell. elég csak gondolkozni. érdekes hogy most jó egyedül. furcsa lány vagyok ám. Budapesten sokszor egyedül érzem magam, itthon nem annyira. (mondjuk erre speciel tudom a választ, majd egyszer le is írom ha lesz merszem beismerni a tényeket)

most csak inkább hallgatom a tücsköket tovább! ők még azt hiszik, hogy nyár van mert úgy tolják a kontentot a gangon mintha nem lenne holnap. pedig már...

sajnálom

2011-09-09T23:35:00.004+02:00

Anna még mindig elementáris erővel énekel, és amikor belekezd a fiúkkal együtt egyből képes arra, hogy hatalmas sodrással elragadja az ember lányát/fiát. szóval jó Anna and the barbies koncertre járni. idén már voltam kétszer is, utóbbi években csak audióban hallgattam őket, de így élőben még ütősebbek! libabőrözős érzés volt mikor az egész Zöldpardon azt a daluk egy sorát üvöltötte hogy "ünnepélyesen fogadom hogy többet nem leszek szerelmes".

Annabarbik minden dalának van mondandója, mögöttes tartalma (nekem legalábbis) és akármikor képes vagyok találni bármelyik albumon bármelyik dalban egy-két olyan mondatot vagy részt, amivel totálisan tudok azonosulni (és aztán hetekig ezt az egyetlen dalt hallgatni). kevés zenekar vagy előadó képes erre, hogy ezt előhozza nálam. mert vagy nincsen annyi jó daluk, vagy mert minden számuk ugyanolyan és ettől sablonos. nah Annaék nem ilyenek!

Az Ördögre kacsintva régi kedvenc számom tőlük és most teljesen igaz, úgyhogy nincs is más dolgom, mint felrakni a számot, meg bemásolni a dalszöveget és berekeszteni a blogolást egy időre.

Menni kéne, de itthagyni téged már nincs erőm,
Minden nappal csak húzol a végzet felé,
De amíg mindenki tudja, hogy kivel hányszor és mintha,
Egy hónapja másképpen néznének mindenhol…

Hogy veled álmodni néha, álmomban ölelni még ma,
Az ördögre kacsintva és a szemembe hazudva azt már nem!

Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem.
Sajnálom, de nem szégyellem,
Hogy tetszettél nekem.
Sajnálom, hogy amikor kérdezted,
Én rögtön azt mondtam: igen!
Sajnálom, hogy amikor jó volt,
Én őszintén élveztem.
Sajnálom, az orrom, a hajam,
Hogy nem hosszabb, vagy rövidebb.
Sajnálom, hogy én csak én vagyok,
Majdnem az, de csak majdnem.
Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem…

másnapok

2011-09-09T13:49:00.002+02:00

nincs másnap! aznapok vannak. újra és újra. meg ez a dal, akárhová megyek is. röhej!

nem is tudom hány helyen hallottam már felcsendülni mikor beléptem oda, és én hányszor hallgattam meg hajnalban, korán reggel, késő este és még mindig tetszik, főleg ez a verzió.

vasárnapig meg delírium van szóval helló!

We could have had it all...
Rolling in the deep
Your had my heart inside of your hand
And you played it to the beat

esti mese

2011-09-08T00:57:00.001+02:00

hol volt, hol nem volt egy lány, akinek nem volt hosszú arany haja, se kacsalábonforgó palotája se udvarhölgyei, de még tündérkeresztanyja sem volt. a mese főszereplője egy tipikus egyszerű lány volt, aki mindig arra vágyott, hogy valaki szeresse őt. nem csak egy kicsit, meg így ímmel-ámmel, hanem úgy igazából, mindent elsöprően. egy nap ez a lány találkozott egy aranyos fiúval, aki bár nem volt nemesi származású lovag, de ő rögtön nagyon megszerette. a lány azt hitte, hogy ettől kezdve megváltozik az egész világ és majd vele együtt a fiú is.

a világ azonban nem változott szemernyit sem, ahogy a lány mellett a fiú sem. a lány egy ideig szomorkodott, mikor megtudta, hogy a fiú nem úgy, és nem annyira szereti őt, amennyire az lehetséges volna, de hamar beletörődött és nem erőltette a dolgokat. a lány rájött, hogy van ami úgy jó ahogy van és van aminek úgy kell lennie, ahogy a sors akarja.

a lány már réges-régen megtanulta, hogy boldognak lenni nagyon nehéz folyamat, főleg vele, hiszen annyi hibája van, ami megtöltene egy egész hatalmas könyvet kis betűkkel teleírva. persze, ahogy az a mesékben lenni szokott a lány tudta, hogy beletörődni sokkal egyszerűbb (és célszerűbb), mint hibáztatni önmagát és a fiút, hogy miért nem passzolnak egymáshoz. bár látszólag minden úgy indult mint egy igazi tündérmese, vannak olyan mesék, amik nem zárulnak "boldogan élnek, míg meg nem halnak" végszóval.

persze a sors sokszor nagyon vicces és néha eszméletlenül fura dolgokra képes, főleg a mesékben. a lány is tudja már ezt. meg azt is, hogy minden mesének vége szakad, mikor elérkezik az utolsó oldalhoz a könyv. tisztában vele, hogy nincsen örök nyár az Óperenciás tengeren túl, meg nem küzdenek érte dicső lovagok a sárkányok ellen, és nem jár hozományként a fele királyság sem.

de ez a lány még mindig bármikor képes lerúgni magáról (majdnem) üvegcipellőit, akár az utca közepén is, ha ezzel mosolyt csalhat a fiú arcára. ez a lány még mindig képtelen gyűlölni a fiút, és úgy tenni, mintha semmi köze sem lenne hozzá. ez a fiú még mindig képes arra, hogy bármikor felvidítsa a lányt és akármikor megtudja úgy ölelni és csókolni, hogy azon idő erejéig úgy tűnjön, egy kicsit, minta nem lenne holnap.

az igazi tündérmesékben nem is múlik az idő, a realisztikus sztorikban meg kettő pislogunk és máris hajnali 1 van és menni kell aludni.

(bármilyen egyezőség bármilyen személyekkel ebben a blogban pusztán a véletlen műve lehet. mint a cím is mutatja, ez egy esti mese. és a mese, mint tudjuk egy kitalált tanulságos történet, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig a méltó büntetését és ahol a történetben csodás események és különleges szereplők szerepelnek. mindenki vonja le a maga tanulságát ebben a mesében, vagy keresse meg a happy endet a történet végén. ha nem találja, akkor fejezze be úgy, a mesét, ahogy kedve tartja. nyisson új oldalt vagy írja át a sztorit. tegyen bele még több szereplőt és alakítsa úgy a dolgokat, ahogy neki tetszik! mert a mesékben az a jó, hogy bármi megtörténhet.)

a koncert

2011-09-06T22:32:00.002+02:00

képes vagyok úgy igent mondani egy koncertre, hogy azt sem tudom milyen nemzetiségű az együttes, milyen stílusú zenét játszanak, hány tagúak, nő vagy férfi az énekes és emellett még az sem szokott érdekelni, hogy mennyibe kerül a jegyár, vagy mikor lesz a koncert.

életem eddigi legjobb koncertjei voltak ezek. szóval ezt is várom. addig meg ismerkedem a Lamb-bal.

vicces, hogy tényleg úgy mondtam igent és 1 órán belül már megvettem a jegyeket magamnak, meg Tominak, hogy kettő azaz 2 számot hallgattam meg. csak azt számított, hogy egy barát azt mondja, hogy jók én meg megbízok az ő ízlésében. a jegyek már nálam vannak szóval, ha el is fogy holnapra, mi már ott leszünk! és jó lesz! ennyike!

elmúlt

2011-09-05T21:03:00.004+02:00

ma délutánra mérséklődött, aztán el is múlt a fejfájásom mire hazaértem.

igaz volt egy kibaszott kemény éjszakám, amikor már sírva nyüsszögtem azért, hogy valami történjen, mert a falat kapartam fájdalmamban. ha a fronttól, ha napszúrástól volt, nem tudom mikor fájt utoljára így bármi is. iszonyatos volt. aludni nem aludtam semmit egész éjjel, de jól bírtam a mai napot. álmos sem vagyok. csak üres, meg ilyen semmilyen. nincsenek gondolataim, nem tudok figyelni semmire, nincs semmihez kedvem, nincs semmihez motivációm.

és nagyon hiányzik az anyukám, meg az hogy megölelgessen egy kicsit. persze hajnalban nem hívtam fel. mit tudott volna kezdeni 1500 km-erre a sírós lányával? semmit.

de várom már, hogy hazajöjjön istenem! legszívesebben ma hazaköltöznék 1 hétre legalább, még ha néha a hátam közepére is kívánom a családot, meg a beszólásokat. de most úgy érzem, hogy ott is jobb lenne, mint egyedül itt.

persze, hülyeség mert nem vagyok egyedül, csak egyedül érzem magam. főleg ma. ~~de elmúlik ez is, ahogy a fejfájás is elmúlt.~~

(időközben felhívott anyu, hogy átlépték a határt, de nagyon szar volt a vétel a vihartól így alig tudtunk beszélni. percek óta leraktuk a telefont, de azóta sírok. ez egy ilyen este)

szerelmes vagyok

2011-09-04T20:22:00.001+02:00

ebbe a srácba! ha bármilyen dalt előadna az ablakom alatt, azonnal rohannék le hozzá fejvesztve. már a turnéját is megnéztem (bár ez egy 3 tagú együttes, de engem csak az énekes srác érdekel) fellépnek Berlinben, Münchenben, Cardiffban, Londonban, Glasgowban. nincs közel egyik sem és a születésnapom is nemrég volt, hogy bárki meglepjen egy koncertjeggyel úgyhogy marad az álmodozás.

jah és akinek van torrentboltja az szerezze meg nekem a srácok dalait és juttassa el hozzám! megfizetem!

hanyatt, homlok, egyenes

2011-09-03T10:08:00.001+02:00

Odett bebizonyította, hogy élőben is nagyon jól énekel! egész sokan voltak tegnap este a Gödörben és jó volt a hangulat is. persze egy kicsit sikerült viccesen spiccesre inni magam, és reggel 8 percig kerestem, hogy hol kell berakni a koncertjegyhez kapott Odett cd-t a laptopba. de sikerült, úgyhogy most szól a Hanyatt és a többi tegnapi dal, amik már első hallás után kedvenceim lettek. (a jövőben biztos várható még pár a blogba)

"nem vagyok több, mint alkalmi társad
alá is fekszem az aktualitásnak,
ha éppen kidobsz, de semmi másnak,
bárcsak volna erőm, hogy váltsak"

LEVEGŐ - EMLÉK - ELLENPONT!

napi anno szeptember

2011-09-02T00:50:00.004+02:00

2005. szeptember 1. nagyjából ekkor kezdtem az első évfolyamot az érettségi után a BGF-PSZFK-n mint banki szakügyintéző. Kőbányára vonatozással és ingázással előadásról gyakorlat a Liget tér és a Szent László tér között. számvitel, statisztika, banktan, pénzügy, devizaügyletek órákkal. az első nap után tudtam, hogy nem itt van a helyem. folyamatosan villogott a fejemben a ~~TE MI A FASZT KERESEL ITT~~ NO WAY TÁBLA! (#headshoot1) bár a csoporttársak rendesek voltak, de akkora sokkot kaptam az évnyitó után, hogy el is írtam a leckekönyvben a születésem helyét.

2006. szeptember 1. mivel sikeresen megbuktam első év után társaságok pénzügyeiből, így a pótvizsgára tanultam éjt-nappallá téve. persze ez Szabit zavarta, mert velem akart volna lenni, de én hazaküldtem aznap, mert tanulni szerettem volna. jó nagy sértődés lett ebből augusztus 31-én. szeptember 1-én mégis képes voltam vacsorát főzni neki és bocsánatot kéri (igen!ÉN!) tőle, mintha nem lenne holnap. (#headshoot2) aztán persze tanulhattam tovább, míg ő focimeccset nézett a tévében. tökéletes romantikus program!

2007. szeptember 1. St.Gills Waals-ban anyuék Atus kutyánkkal megnyerték az Európa Bajnokságot. hatalmas örömködő blogpostot írtam, de egyébként minden kicseszettül szar volt. ott volt a számlámon életem első fizetése, de amikor vásárolni mentem Szabival bejött egy nagyon sürgős meló és mondtam, hogy menjünk haza mert nekem kell megcsinálnom. maximalista voltam és rutintalan kezdő, aki jól akart teljesíteni a próbaidőn. persze ő este 7-kor gyógyszertárat keresett (a nem tudom már milyen betegsége ellen. majdnem 6 év alatt hozzászoktam már a hipohondriájához, hogy megjegyezzem mi baja volt pontosan) és ott hagyott a metróban és lelépett gyógyszertárat keresni. persze nem talált, de azzal a vonattal jött haza, amivel én. és mondanom se kell, hogy baszott odaülni hozzám, direkt átment egy másik kocsiba és csak Sülysápon állt szóba és jött velem haza. nem beszéltük meg ezt az egészet. én leszartam a hipohondriáját ő meg a munkámat. kvittek voltunk. (#headshoot3)

2008. szeptember 1. mivel már Kodolányis voltam, teljesen be voltam zsongva, hogy kezd a tanév. a TO felvett minden tantárgyat, de halmozódtak a problémák. Szabi kölcsönkérte anyukám bringáját és elfelejtette visszahozni. mivel egy darab van otthon belőle, anyu teljesen kiakadt amikor reggel nem találta a cangát. persze hajnali fél 7-kor a vonatról telefonon kellett Szabit előkerítenem, hogy hozza vissza azonnal a bringát mert anyu vásárolni akart menni az agár EB-re való utazás miatt. Szabi nem volt elérhető telefonon, ki volt kapcsolva (akkor már 3 hete) és teljes patália volt. anyu nekem ordított, én meg Szabi szüleinek, hogy kerítsék elő a bringával együtt azonnal. (#headshoot4) a nagy veszekedések közepette teljesen benéztem a KJF-es évnyitót, így helyette egy barátnőmet kísértem az ő évnyitójára és egy másik nap a KJF nappali évfolyam tanévnyitójára sikerült beesnem. kegyetlenül jött az ősz és ahogy hullottak a fákról a levelek, úgy hullottam én is szépen lassan darabokra. azt hiszem ezeken a napokban határoztam el, hogy szakítok Szabival. amikor összeismerkedtem egy fiúval az eltéved évnyitón (ő is ugyanúgy benézte mint én), és a kapcsolatomról kezdett kérdezgetni, hiába mondtam, hogy minden jó én magam sem hittem el ezt. október elején már úgy mentem nemrandizni ezzel a sráccal, hogy egyedül voltam. fura szeptember volt ez.

2009. szeptember 1. számoltam vissza a perceket, hogy lássam Dávidot, aki a blog keletkezése szerint 18 óra és 44 perc múlva futott be a Keletibe. munkatársam Peti odaadta még előző nap odaadta összes Harry Potter dvd-t úgyhogy a hétvége programja az volt megnéztük az összes addigi részt. vasárnap éjjelre sikerült is az ötödiket befejezni, bár volt 3 napunk rá, de valahogy nem ezzel foglalkoztunk. heteket bepótolni 3 napos láthatással lehetetlenség. akkor még naiv és szerelmes lányként azt hittem lehetséges. (#headshoot5)

2010. szeptember 1. mélypontra jutottunk Dávidkával. valami miatt azt mondta, hogy nem jön hozzám. azt hiszem nem volt pénze, vagy valami LAN partira hívták a haverjai wowozni talán? (#headshoot6) és mivel anyuék elutaztak én vigyáztam az otthomaradt kutyákra, így én sem tudtam Pécsre menni. úgyhogy ott voltam az üres lakásban egyedül. másnap Doriszka a népnapján megmentett és eljött hozzám hétvégézni. nagyon funny volt! ittunk sok rumkólát, dohányoztunk a konyhában, pizzát reggeliztünk és trendeltünk a yammon a #doriszday-t.

2011. szeptember 1. megnéztem Lórival a Blue Valentine filmet, ami elég lehangoló volt. hiába volt szerelmes film, több szenvedés volt benne mint vidámság. mondjuk nem is vártam happyendet, meg tudtam mire vállalkoztam, amikor beültem a Művészbe. csak azt nem tudtam, hogy majd ennyire érzékenyen érint. elég őszinte film, sok érzelemmel én meg kicsit egyedül is éreztem utána magam az üres lakásban. nem szeretek másokhoz szaladozni az ilyen helyzetekben, de mégis megtettem. (#headshoot7) igaz jobb lett utána és nagyon remélem, hogy ezzel semmi rosszat nem csinálok se magamnak se másnak. kicsit néha szégyellem magam, hogy vannak ilyen gyenge pillanataim és hogy ennyire igénylem a társaságok, meg azt hogy valaki megölelgessen, ha éppen valami bajom van.

the pretender

2011-09-01T16:57:00.001+02:00

tudom, ám hogy a semmi sem olyan mint aminek látszik. tudom, hogy attól, hogy valaki kapcsolatban van a facebook-on még lehet, hogy orrbaszájba csalja a "szerelmét". tudom azt is, hogy hiába a relationship két ember között, már régen zátonyra futott ez a hajó. tudom, hogy vannak olyan eljegyzések is, amik kikényszerített döntések eredményeiként születtek meg, és soha nem követi őket házasság. tudom, hogy van olyan házasság is, ami már eleve halálra van ítélve és hazugságra épül.

(ettől persze, mindegyik eset sülhet el óriási happyend-del és legyen is úgy, én is ezt kívánom)

de ettől függetlenül, hányok a képmutatástól, meg attól hogy eljátsszuk 200-300 fotón hogy milyen szerelmesek vagyunk és milyen jó nekünk, holott az egész mögött tudom, milyen érzelmek és milyen negatív dolgok állnak.

aki boldog, azon úgyis látszik. nem kellenek a beállított képek, a szerelmes üzenetek a facebook falon, nem kell közös profil de még közös fotó sem szükséges. tudom, hogy mindenki másként szerelmes de furcsa mód mégis bebizonyosodik, hogy azok a párok akik látványosan bizonygatják a világ számára, hogy milyen fantasztikus a kapcsolatuk hamar egyedül találhatják magukat.

ez még mindig úgy hangzik, mintha irigykednék a szerelmesekre mert én nem vagyok az. távol álljon tőlem! aki ismer tudja, hogy én vagyok a legnagyobb drukkere annak, hogy két egymáshoz illő ember megtalálja végre egymást, és még a magam boldogságánál is jobban tudok örülni másokénak.

csak fura, hogy az ismerőseim igencsak nagy %-a úgy éli a hétköznapjait hogy megjátssza magát.

kinek és minek ez a megjátszás? teljesen felesleges és időpazarló folyamat. inkább lennétek boldogok. jah hogy az nem annyira egyszerű?

2 perc facebookozás után

2011-08-31T16:15:00.007+02:00

megállapítottam, hogy MINDENKI:

- kapcsolatban-ra vált (vagy abban van)

- meg szexel

- terhes lesz

- és házasodik

- nászútra (vagy csak úgy nyaralni megy)

hazamegyek és én is beállítom, hogy kapcsolatban vagyok, mindegy kivel, és kiírom, hogy kurvajót szexeltem és mivel nem védekeztünk, remélem terhes leszek. meg ha már úgyis ott vagyok a lagzira gyorsan csapatok egy eventet és mindenkit meghívok, hogy lássa hogy kelek egybe életem szerelmével. a nászutamról töltök fel 200 képes albumot amit szarrá lájkolhat aki akar és így tovább!

egyébként meg nem vagyok irigy, örülök mások boldogságának (tényleg!) csak nem annyira őszinte a mosolyom míg én szépen csendben egyedül kapargatom a tapétát a falról otthon.

~~elmúlik ez is~~

a boldogság egyszerű

2011-08-29T14:24:00.004+02:00

- énekli a Roy és Ádám duó. és tényleg egyszerű (lenne) boldognak lenni, de az emberek nem akarnak. az meg még mindig rejtély számomra hogy miért nem. nem mondom, hogy én boldog vagyok, de már sokkal jobb minden és néha érzem, hogy jó :) és lesz még jobb is hamarosan!

a dalt meg érdemes meghallgatni, még akkor is ha nyálasnak tűnik. noh csak ennyi akartam, több mondanivalóm nincs (illetve lenne, de ááhhh inkább hagyjuk máskor is lesz nap)

mindenki házasodik

2011-08-28T21:41:00.002+02:00

a hétvégén a falunkban 3 lagzi is volt, amiről tudok, bár egyiken sem vettem részt. ellenben szombaton nagy utat tettem meg, hogy ott legyek 2 barátom esküvőjén. Imola és Pisti csodásak voltak. szépek, elegánsak, boldogok és szerelmesek és ez a nap csak róluk szólt!

átvonatoztam az egész napot, csak hogy lássam őket, ahogy kimondják a boldogító IGEN-t. nekem az sokat jelentett, hogy ott lehetettem, nekik még többet, hogy megélhették a családdal, barátokkal együtt ez a jeles alkalmat. nem hiszek a házasság intézményében (sajátomban már egyáltalán nem) de mások boldogságában annál inkább! már a megismerkedésük előtt ismertem Imolát, aztán becsatlakozott az életébe Pisti és teljesen kiegészítették egymást. elég sok mindenen mentek keresztül és ahogy ott megfogadták a "jóban rosszban kitartok melletted" részt tudom, hogy ez náluk így is lesz. mert kiegészítik egymást és megérdemlik a boldogságot (bár azt sosem adják könnyen manapság) és egymást.

az pedig, hogy ebben az egészben én is egy kicsit részt vehettem olyan elmondhatatlan jó dolog.

under fire

2011-08-25T23:30:00.002+02:00

zene van meg dalszöveg meg kánikula meg iszonyú és végtelen fáradtság és nyár vége. nem akarom, hogy vége legyen ennek az évszaknak. ne legyen vége még egy kicsit! legyen örökké jó idő!

hajnali 2-kor tudjak hintázni a játszótéren és keljek fel úgy, hogy süt a nap és legyen minden reggel olyan, hogy tudjak mosolyogni fél percet az ágyban mielőtt kikászálódok belőle. bár ez a legnehezebb része a reggeleknek, mert néha úgy érzem nincs miért felkelni. és ez ősszel/télen még rosszabb nálam azt hiszem.

Looking out the window
It's beautiful out there
Give me reasons to remeber
Summer trees are stripped and almost bare
It's a late september
Call the sun to kiss it better
Thank God for understanding

It seemed that we were on the youth
It looked like you were under fire
And all the love was never true
The more that we refused to fight
It seemed that I was never right
Walking another sleepless dream
And now everything I leave behind
I leave for you

Looking to the mirror, what am I?
A frightened creature of the inside
My mother's hair, my father's eyes
Memories, time rearranged for you
Is everything changed for you?
Do they make it better?
Thank God for understand

It seemed that we were on the youth
It looked like you were under fire
It seems that love was never true
The more that we refused to fight
I know that I was never right
Walking another sleepless dream
And everything I leave behind
I leave for you.

magam adom

2011-08-25T01:57:00.002+02:00

Anikóval ma arról dumáltunk, hogy miért is nehéz mindig belekezdeni egy új kapcsolatba. megszokod a jót, és aztán az egész széthullik. mindent újra kell építeni. ez bizony nagyon időigényes folyamat.

lefutni ugyanazokat a köröket - megismerni a másikat - várni, hogy keressen, hívjon, írjon - közös programot szervezni - barátkozni -- közben kicsit többnek látni a dolgokat - rácsodálkozni - meglepődni - mosolyogni - félreérteni - összeszokni - kiismerni - fontossá válni - izgulni, hogy minden jól menjen - sokat agyalni - első benyomások alapján következtetéseket levonni - őszintének lenni - parázni - sokat ok nélkül mosolyogni - megérinteni - gondolni rá - közelebb kerülni - látványosan szétesni - számítani rá - szépnek érezni magad mellette - beleborzongani - adni a véleményére - boldognak lenni - elcsábulni - sokat beszélgetni - szerelmesnek lenni - összecsiszolódni - vágyni rá - magadat adni és elvárni, hogy ő is ugyanezt adja magából.

hosszú és bonyolult folyamat és sokszor kétséges. Anikó szerint fiatal vagyok és még ezer ilyenben lesz részem. és persze akarom is, hogy részem legyen mert ez így jó. de azért a félelem is nagy úr. nehéz újra és újra kiadni magam, az érzéseimet ez az egészet.

ez a dal meg már vagy ezerszer fent volt a blogban. megunhatatlan kedvenc és törvényszerű, hogy újra és újra meghallgatom aztán folytatódik az élet újra tovább.

hanyatt-homlok

2011-08-22T15:30:00.004+02:00

"levegő, emlék, ellenpont"

ma valahogy sikerült ezzel a dallal felébrednem. instant dallamtapadás reggel hatkor. nincs ennél csodásabb azt hiszem.

Odett meg a go girlz pedig még mindig jó, a Hanyatt meg egy tanulságos szám.

van dalszöveg, meg zene, többre nem fussa így HATEfőn. szevasztok!

nem vagyok több, mint anyag: bomlok,
menekülök innen hanyatt-homlok.
folyton homlok, ha lehet, hanyatt,
odaadó vagyok: bomló anyag.

nem vagyok több, mint alkalmi társad
alá is fekszem az aktualitásnak,
ha éppen kidobsz, de semmi másnak,
bárcsak volna erőm, hogy váltsak

odaadó vagyok
bomló anyag,
ami belédépül, míg el nem fogy,
levegő, emlék, ellenpont.
levegő, emlék, ellenpont.

nem vagyok más: egy pötty a kockán
alulra perdül a lendület fogytán,
meghat az ötlet, hogy négy meg három
az egy meg hat, de a kettő a párom

odaadó vagyok
bomló anyag,
ami belédépül, míg el nem fogy,
levegő, emlék, ellenpont.
levegő, emlék, ellenpont

én meg a mosógép

2011-08-20T00:16:00.004+02:00

egyre többet vagyok egyedül és egyre többet mosok, amióta van újra mosógépünk. este amikor nincs mit csinálni, sehová se lehet senkivel berakok egy adag mosást és a gép előtt ülve várom, hogy leteljen a 15 perc. (ha rövid programra állítom, ennyi idő kell neki. se több se kevesebb)

ennél már csak az a hardkórabb verzió amikor a 2 órát ülök ott végig ott, és mikor pittyeg, hogy lejárt boldogan szedem ki a cuccot belőle. imádom a frissen mosott ruhák illatát és teregetni is szeretek, úgyhogy ezzel el tudok tölteni sok időt. nézem, ahogy centrifugázik és telnek a percek, kinyitom és kiteregetek.

mondjuk az mutatja a szomorú helyzetet, hogy amióta van új mosógépünk abba vagyok szerelmes, és elfogyott a mosószerem mert annyit mosok. de a mosógép legalább nem hagy cserben, nem fordul ellenem, nem bánt meg úgyhogy mindig örömmel kapcsolom be mert zenél és nagyon modern. cuki kis pittyegéssel jelez, hogyha lejárt a program és kis lakattal mutatja, hogy még ne nyissam ki, mert még szívja le a vizet a tárcsából. magabiztosan tudja a különböző mosási programokat és egészen tűrhetően megtanultam kezelni meg beállítgatni. kiismertem, nem tud csalódást okozni. maximum elromlani. egyszerűbb mint egy pasi. szóval így állunk mi. én meg a mosógép

akinél van még ilyen modern szerkezet szóljon nyugodtan, megyek aztán kapcsolgatom, nézem ahogy centrifugál aztán kiterigetek és kicsit boldog leszek közben.

(innen üzemem, hogy igyekszem megfogadni az okosabb tanácsát, csak egyelőre még nehéz és egyébként sem vagyok normális, de meglesz. idővel)

csetike

2011-08-19T21:12:00.003+02:00

D: ez nem igaz vannak még ilyen fiúk és jobbak is, akik képesek a szerelemre

én: jah, és már szerelmesek és mellettük az utánfutó

D: vagy csak mellettük az utánfutó de beléd lesznek szerelmesek. mondjuk az sem annyira menő. most miattad kell innom egy pálinkát
én: én is iszom, rumot kólával

önuralom

2011-08-18T23:52:00.002+02:00

délután aludtam 1 órát, de volt egy nagyon furcsa, bár ha úgy vesszük jó álmom. olyan dolgok történtek benne, amik teljesen megleptek. nem írom, le nem mesélem el senkinek mert azt mondják akkor nem válik valóra.

este pedig bebizonyosodott, hogy elég ~~kibaszott~~ nagy önuralmam van. még magamat is megleptem. először is nem bőgtem el magam a "hiányzol" szó kimondása után, aztán nem tettem olyat, ami az adott helyzetben nem lett volna etikus. nem is tudom mi illetve melyik volt nehezebb. végülis mindegy is, de tudom hogy képes vagyok erre is.

mindig tanul az ember lánya valamit. ha így, hát így.

it all ends

2011-08-17T23:39:00.003+02:00

mindegyik Harry Potter filmet tudom, hogy kivel, mikor, hol és milyen körülmények között láttam. mind nyomatékos pillanat volt az életemben. a regények nem kevésbé, bár azokat azóta legalább százszor kiolvastam. a legkedvencebb persze az utolsó rész marad örökre, mert mindent megmagyaráz, mindent lezár, és mindenre választ ad. vagy legalábbis majdnem mindenre.

persze ez a legszomorúbb is, mert sok szereplő veszik oda a végső csatában, a filmben is elég nyomasztó volt ezeket látni, szenvedtem is kicsit. de ahogy a regényben, úgy a filmben a végén minden jóra fordul és mindenki boldog lesz így vagy úgy.

(naív lányként hiszem, hogy majd nálam is így lesz. aminek vége, annak vége van.)

statisztika

2011-08-16T22:49:00.003+02:00

a mai szex címet viselő postomat pár óra alatt megnézték majdnem 200-an. 176 cm magas és 58 kiló vagyok (egy hét alatt - 3). van 28 feliratkozottam erre a nyamvadt blogra és nemrég lettem 25 éves. naponta kábé 12 szál cigit elszívok, 4 éve mindennap próbálok megfelelni a munkámban és 1 kávét iszom reggelente.

ellenben 0 önbizalmam van és elég sok dolog hiányzik perpillanat az életemből.

szóval statisztikát vetni nem annyira menő dolog. úgyhogy nem is csinálom többet ígérem! (vagy csak akkor, ha majd olyan kedvem lesz és akkor csupa jó dolgot fogok beleimportálni a bejegyzésbe. az nem holnap lesz! ~~tudomtudom, ez megint negatív post lett, mert van csupa jó dolog is, amit felsorolhatnék ezek mellett.)~~

szex

2011-08-16T14:12:00.007+02:00

- mit csinálsz ma délután?
- miért kérded? menjünk valahová? szex?
- hahahahaha! nem lenne etikus
- ohh! pokolba az etikával
- :D :D :D

(kaparom a falat, de majd elmúlik. mindig elmúlt eddig.)

hiperkarma

2011-08-15T00:28:00.004+02:00

a tegnapi Szigetes élmények egyik legjobbika az volt, hogy végre láttam Bérczesi Róbert zenekarát, azaz a Hiperkarmát élőben zenélni. nem volt a koncertben semmi botrányos vagy nagy volumenű dolog, viszont volt annál több dal régi dal. meg emlék, meg ütős dalszöveg.

ha jól emlékszem olyan 15 évesen voltam halálosan szerelmes a frontemberbe, meg az egész Hiperkarmába. akkor persze nem értettem a dalszövegeket, de kívülről tudtam őket. most, hogy újra elkezdtek koncertezni jó pár év szünetelés után meg kell állapítsam, hogy kívülről tudom még mindig az összes dalukat és már nem vagyok szerelmes Bérczesi Robiba, de még mindig jó őt hallgatni. és újra vannak friss dalok, úgyhogy volt új élmény is a tegnap esti koncerten. Robinak meg hatalmas nagy respect amiért végigtolta a koncertet. szegényt, tegnap dobta a barátnője. egy két-dalt elég szar lehetett neki elénekelnie.

például az Üres-t.

de végigcsinálta, meg én is. igaz azért úgy mérföldekkel könnyebb, hogy ott vannak az ember barátkái, akik viccesek és nem hagyják, hogy a koncerteken csak úgy álljon ott összetörve egyedül, hanem húzzák ugrálni meg ilyenek. és az ilyeneken van a hangsúly, mert kegyetlen dalok mindig vannak meg lesznek.

"veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással. jobb lesz"

random péntek

2011-08-12T20:47:00.004+02:00

csak akkor iszom egyedül péntek este, ha úgy van és most nagyon úgy van. ráadásul előkerült a rongyossá hallgatott SP album is a lejátszóból. szerintem a szomszéd nem díjazza, mintha átkopogott volna az előbb. mindegy, nekem most ez kell ha már a takarítással teljesen kész vagyok és nincs mit csinálnom effektív.

valamivel le kell foglaljam magam az üres lakásban. kicsit fura minden, és tudom hogy eljött az a stádium, amikor intenzíven vergődök saját nyomoromon úgyhogy igyekszem nem twittelni, nem menni sehová, nem venni levegőt (ez úgysem jön össze) csak várni, hogy ez elmúljon.

azt hiszem jól viselem a dolgokat, menetrendszerűen jönnek a szokásos holtpontok aztán elmúlnak.

ez a dal meg még mindig jaj. igen igen tudom szánalmas vagyok, de leszarom.

(amúgy meg ma van csillaghullás és nincs kivel néznem. mondjuk mindegy mert valószínűleg úgyis eljutok arra a pontra, hogy ki fogok feküdni a panel melletti padokra aztán megnézem egyedül is és annyit kívánok mint még életembe se soha. hátha valóra válik. rám férne. )

foundations

2011-08-11T22:46:00.002+02:00

"thursday night, everything's fine, except you've got that look in your eye"

az emberek miért nem tudnak/nem akarnak boldogok lenni? miért dobják el maguktól a jó dolgokat? komolyan nem értem...

boldognak lenni pedig nagyon egyszerű dolog, csak hagyni kell sodródni és aztán (elvileg) megy minden magától. ~~persze pont én írok erről, mikor nekem sem ilyen könnyen megy ez. kibaszottul naív vagyok még mindig.~~

ellenben szombaton azt hiszem Kate Nash Foundations című száma nem csak nekem fog jelenteni egy-két dolgot. ez a dal végigkíséri az életemet, a kapcsolataimat és még csilliónyi más emberét is. fura lesz élőben hallani.

"my fingertips are holding onto the cracks in our foundation, and i know that i should let go, but I can't."

napi jótanács

2011-08-11T16:44:00.001+02:00

"ne szomorkodj, vagy csak mértékkel"

isten bizony igyekszem betartani!

best of birthday

2011-08-10T15:27:00.006+02:00

1986.08.10. mindenki az első Forma 1-es Magyar Nagydíjra gyúrt. a fekete fehér kockás zászlót Nelson Piquet-nek lengették Mogyoródon, eközben pár kilóméterrel arrébb a kerepestarcsai kórházban apu, meg anyu azonban jobban örült annak a hírnek, hogy egészségesen megszületettem.

1991. 08.10 3 éves szőke kislánykoromban kaptam egy rózsaszín szivárványfüles nyulas táskát, Duplo-t meg egy xilofont és életemben először volt szülinapi tortám is. meg fénykép arról, hogy eszem.

1993. 08.10. a 7. szülinapom előtt nem sokkal kivették a manduláimat, de szerencsére mire kijöttem a kórházból rengeteg németországból importál csoki és ajándék várt, amit apukám hozott nekem a németektől. asszem akkor ettem volt először szerintem igazi Haribo gumicukrot, Bounty-t meg Twix-et.

1999.08.10. 13 évesen apu nélkül borzasztó nehéz volt kibírni ezt a napot...

2004. 08.10. hiába voltam már 18 éves és csaptunk nagy családi bulit valahogy ez a nap nem került be a legjobb partik sorába. sikerült ugyanis egy embernek kisebb felfordulást csapni és beégetni az ünnepeltet, azaz engem, úgyhogy arra emlékszem, hogy nem volt jó.

2006. 08.10 beléptem a második X-be, Antonio Banderes meg 46 éves lett. durva. lehet hogy ő is parfümöt kapott ajándékba a pasijától mint én?

2007. 08.10. kaptam két darab héliumos lufit, stílusosan rajta állt ugye a 21-es bűvös szám. Amerikában ettől a naptól kezdve legálisan fogyaszthattam volna alkoholt, ha akarok. akkor még Magyarországon sem akartam egy korty piát sem inni. jobb is szerintem mert ekkoriban minden vágyam az volt, hogy megszívjam a héliumos lufikat, de kiröhögtek, hogy ez gyerekes.

2008.08.10. hiába voltam 22 éves mindenki elfelejtette ezt a családból és rászerveztek mindenféle dolgokat erre a napra. Szabi moziba vitt, az akkor startolt Batman filmre kaptam jegyet. hurrá! a film baró volt, minden más szar.

2009.08.10. egy tök friss kapcsolattal persze, hogy kellemes egy születésnapot átélni, még ha az hétfőre is esett. bár az nem dobta fel a napomat, hogy Dávidka aznap utazott vissza Pécsre és csak szeptember elején láttam újra. jah meg persze dolgoztam, mert nem voltam előrelátó.

2010.08.10. ebben az évben vettem ki szabadságot a szülinapomra életemben először, és nem csináltam semmit. Dávidka nálunk "nyaralt", anyuék hozzám vágtak 2x2 liter kólát meg 15 mignyont és boldog voltam.

2011.08.10 kicsit nehéz volt ez a nap. nagy szerencse, hogy nem volt senki a szerkiben rajtam kívül és nem látta a vergődésemet. negyedévszázadosnak lenni nem annyira felemelő érzés, főleg ha végiggondolom a 15 éves koromban tett célkitűzéseimet. ~~hagyjuk! erre külön rinya postot kéne írni~~

amire viszont a legbüszkébb vagyok, hogy ilyen barátaim vannak! szerveztek, felköszöntöttek, igazi tortát vettek tüzijátékkal meg csillámpóni marcipánfigurával és tök menő ajándékokat kaptam. hihetetlen érzés, hogy számíthatok egy maréknyi emberre jóban/rosszban. KÖSZÖNÖM NEKTEK ezt a csodás estét!

hajnali fél 2 felé mintha láttam volna egy kósza hullócsillagot, kívántam is egy jó nagyot, miközben majdnem megfagytam a panelház felé sétálva. mikor múlt el a nyár? hová lett? hozza valaki vissza!

körök

2011-08-09T23:21:00.002+02:00

holnap le kell fussam az anyu+Robi kört mert ma még el tudtam tusolni azzal, hogy nem vettem fel a telefont, de holnap fel akarnak köszönteni a szülinapomon és el kell viseljem az okos kérdéseiket. vasárnap pedig élőben is mindezt.

"miért viselkedtél így? biztos nem tettél meg mindent! végre egy normális srác, erre elpuskázod! biztos miattad van. tuti flegma vagy lusta vagy rendetlen voltál stb... és látta hogy nem pálya a téma ezért lelépett"

kíváncsi leszek, mennyire tudják tolerálni magukat. én meg őket. sajnálkozni fognak és lesz egy két olyan kérdés, ami majd fájni fog, de majd elmúlik.

a többi kör (barátok, ismerősök, netes arcok) le van döbbenve. még én is.

ül és vár

2011-08-09T10:45:00.003+02:00

nem szeretem az érzéseimet
nem szeretek a számomra fontos emberekben csalódni
nem szeretem a búcsúzkodást
nem szeretek sírni
nem szeretem, hogy mindig többet adok és jóval kevesebbet kapok vissza
nem szeretek padlóra kerülni
nem szeretem, hogy egész álló nap szorít a mellkasom és cseszettül fáj valami ott belül
nem szeretek másoknak mindent újra és újra elmagyarázni, amikor látják rajtam, hogy baj van
nem szeretem, hogy holnap leszek 25 éves és így élem meg majd ezt a "jeles eseményt"

ellenben szeretem a barátaimat, akik nélkül már nem is tudom, hogy hol lennék. ők azok akikre hajnali 2-kor is számíthatok, ha teljesen magam alatt vagyok. sms, telefon, DM, csetike és máris egy maroknyi ember dolgozik azon, hogy jobb legyen. és jobb is lesz! mert ők ott vannak és örökké úgysem sírhatok otthon, meg a bkvn és az irodában. úgyis kirángatnak a szarból, ha addig élnek is. szeretlek titeket kisebbmint3

viszont egyelőre sajnos/nem sajnos (mindenki aláhúzhatja amit jónak tart) szeretem még azt az embert, aki miatt ez az egész lelkiválság keletkezett. és az a legkegyetlenebb, hogy tudom hogy neki is fontos ez az egész és mégis...

(úgyhogy sajnos a következő időkben előre fel nem mérhető és meghatározhatatlan szinten el fognak szaporodni az ilyen és ehhez hasonló bejegyzések. kell egy hely és az is, hogy ki tudjam magamból írni ezeket dolgokat. akinek nem tetszik nem olvas/kikövet stb.)

amúgy meg még mindig a legkegyetlenebb 30Y szám az Ül és vár számomra. ma sikerült meghallgatnom párszor

"látni a szíveddel / a szemeddel lesni / ha becsukod vágyak /és ha, ha kinyitod semmi"

napi anno augusztus

2011-08-04T12:39:00.003+02:00

2005. 08.04. emlékeim szerint ez volt az az év ahol azt hiszem sikerült begyűjteni az "életem legszarabb nyaralása" címkét. 10 napból 8 nap szakadt az eső megállás nélkül. Bükfürdőn voltunk a Romantic kempingben (de egyáltalán nem volt romantikus) egy lakókocsiban Szabival. egy darab dvd-t vittem (Harry Potter és az Azkabani fogoly, ezt legalább 28x megnéztem, kívülről tudom azóta is). naponta jártam újságokért a boltba, hogy legyen ami lekössön és hiába volt nálam az esernyő így is szarrá áztam. persze mivel határhoz közeli volt a hely a lakókocsi tévéjében nem lehetett csak német adókat fogni. sosem néztem még ennél több német Vivát, ProSiebent és megdöntöttem az alvási rekordomat is. 20 órán keresztül csak aludtam. találtunk franciakártyát de mindig én nyertem römiben, ezért Szabi megsértődött (nah jó nem csak ezért, volt ott más is csak nem emlékszem már) és inkább angolt tanult a nyaralás alatt végig. persze, amikor hazajöttünk kitört a kánikula, tombolt a 40 fok (meg én is!) és látni sem bírtam Szabit pár napig ennyi kényszeres összezártság után.

2006. 08.04. több millió forintot számoltam meg a takarékszövetkezetben, hurcolásztam több százezret a postára miközben lóbáltam a teszkós szatyrot amibe beledobálták a pénzt. vicces volt. aznap délután megkaptam a 3 hónapos gyakorlatomért járó csekély 19.000 forintot is és azt terveztem, hogy milyen ruhát vásárolok belőle a hétvégén. nem sok mindenre jutott, de azóta is tudom hogy a pénz nem boldogít csak jó ha van, meg úgy könnyebb az élet.

2007.08.04. semmi érdemleges dolgot nem csináltam. tipikus nyári szünet, anyu dolgozott, rám bízta a háztartást, meg a hiperfontos feladatot hogy vegyek lottószelvényt. Szabiéknál házfelújítás volt, így nálunk lakott csak akkor járt haza ha segíteni kellett valamiben. például ekkor éppen kéményt bontani így én otthon unatkoztam mert minden barátnőm nyaralt, csak én nem.

2008. 08.04. szokás szerint munkával kezdtem a reggelemet, de nagyon ügyes voltam mert mindent elrendeztem már délelőtt úgyhogy olvashattam sokat. Szabi pár hónapja kezdett el dolgozni egy nagy cégnél és konkrétan reggel 6-tól este 23:00ig színét sem láttam. ekkor már együtt laktunk, de csak hazajött és beesett az ágyba én meg ezt már egyre nehezebben toleráltam. meleg volt meg nyár én meg el voltam hanyagolva keményen, ezen siránkoztam egy bejegyzésben.

2009.08.04. semmit sem postoltam 2 éve, csak annyit írtam hogy vihar van és várom a villámokat. meg bemásoltam egy idézetet Flauberttől. mondjuk ez megbocsátható mert szerelmes voltam. 2 napja, és akkor még azt hittem, hogy Pécs nincs is annyira messze és hogy minden jó lesz. (ma már természetesen sehová sem írnám ki senkinek sem a következő gondolatokat)

A szerelemnek hirtelen kell érkeznie, villám és mennydörgés között - mint egy égiháborúnak, amely úgy szakad az életre, felforgatja, elragadja az ember akaratát, mint a falevelet, és örvénybe sodorja mindenestül.

2010.08.04. ekkora már csak kábé hetente egy postot írtam összesűrítve a hét eseményeit, így nem emlékszem, csak arra, hogy 3-án találkoztam először Pikszivel személyesen, akivel dedikáltattam A fekete zongorát magamnak, meg PuPillának. hiába zajlott a nyár nem annyira tudtam felhőtlenül élvezni mert rettegtem az ősztől és attól, hogy Dávidka Pécsen milyen időbeosztással fog tanulni és látjuk-e majd egymást hétvégéken. pár hónap múlva ki is derült, hogy ez így nem is olyan egyszerű...

2011.08.04. hihetetlen, hogy az eső és ez a hektikus időjárás mennyire el tudja rontani a kedvemet meg a napomat. mondjuk igazából annak sem kéne számítani igazán, hogy esik, hiszen csak víz, de mégis...talán a jó megoldás az lenne, ha lenne mindig nálam esernyő. ma ez otthon maradt.

vásárlás

2011-08-01T22:44:00.003+02:00

azt hiszem elmúltak azok az idők, amikor még egy-egy plázashopping túra feldobott. nem okoz örömöt járkálni a boltokban és válogatni a ruhák között.

ma elmentem, hogy vegyek egy egyszerű ruhát a hétvégi esküvőre és több órányi időt elbasztam azzal, hogy végignéztem a boltok polcait. sok üzletben voltam és bevittem vagy 10 próbafülékbe vagy 50 ruhát de egyszerűen semmi. az akciós ruhák gagyik, az őszi divat nem tetszik és nem találtam semmi magamra valót. az S-es ruhák kicsik, az M-esek lógtak, az XL-esekbe 2x is belefértem. van ahol a csipogó miatt nem jött rám a ruha, volt ahol a csipogót rakták össze a ruhán lévő övvel amit így kikapcsolni sem lehetett rendesen. agyfasz.

pedig tényleg bármit megvehetettem volna, de egyik sem kellett. régen úgy kellett kirobbantani a plázákból, halomra vásároltam a ruhákat. most szerintem utoljára 2-3 hónapja vettem bármit is. vagyis persze néha veszek egy-egy darabot, ami megtetszik és éppen jó rám, de az hogy "nah most ezt és ezt beszerzem, mert szükségem van rá" körutak mindig csúfosan végződnek. és már nem is okoz örömet a vásárlás.

egyébként ha már vásárlás, az első rendes fizetésemet több mint fél óra alatt elvertem ruhákra. nem néztem az árcédulát csak megvettem ami tetszett és vígan távoztam egy halom cuccal.

4 év alatt sokat változtam azt hiszem.

nothing at all

2011-07-27T15:53:00.004+02:00

érdekesen változik a zenei ízlésem és egyre több olyan dal kerül be a kedvencek közé, amiket biztos, hogy sosem ismertem volna meg magamtól, ha nincs István aki elmesélje, hogy mennyire jók is ezek. (mindig tetszenek azok esték, amikor a számítógépén lévő halomnyi zenéből elővarázsolja és megmutogatja nekem a legjobbakat és minden egyes számról mesélni is tud valamit)

látszik is már a last.fm-en, hogy mindenféle stílusban hallgatok zenét. most éppen az elektronikussal ismerkedek. holnap este meg még közelebből is meg fogok vele a Rióban. kicsit félek is, hogy nem lesz ez akkora szerelem, de majd kiderül :) az biztos, hogy világéletemben egy percig sem féltem az új dolgoktól.

ez meg a mai kedvencem:

Rex Mundi feat Susana: Nothing at all

This morning comes a step too soon
A lonely gaze, an empty room
You’re a far cry, a distant memory
But something inside of me always knew this:
I’d be standing here without you

As if nothing’s happened
As if nothing’s wrong
The world seems to move on
The world carries on

I’ll starve for your love
Hungry I fall
As if nothing’s happened
Nothing at all

Nothing at all
Nothing at all

filmezünk az ágyban?

2011-07-26T22:24:00.002+02:00

több mint vicces meg gyanús, ahogy az aktuális szívszerelmem izé énekesem, Kocsis Bence odaszól Herrer Sárának, azaz a Kesh együttes énekesnőjének ezzel a kérdéssel. az a mosoly szerintem mindent elárul :)

amúgy a felvétel még múlt péntekről van a Zöldpardonból, meg az első sorból és persze a Kesh koncertről. idén tavasszal/nyáron már a harmadik Kesh koncerten voltam. nagyon jó élmény! van még egy videó a Valaki más lett című számból is, de az rövidebb.

otthon - itthon

2011-07-25T19:42:00.002+02:00

ha most otthon laknék, szinte biztosra veszem, hogy az lenne a legnagyobb vágyam, hogy elköltözzem.

most, hogy elköltöztem sokszor eszembe jut, hogy hiányzik anyu, meg Robi hülye feje meg a szar poénjai. meg persze a kutyák, és az hogy bármikor megsimogathatom őket és ők annyira hálásak ezért. persze jól érzem magam Pesten és már szinte 100%-ban minden ideköt, de azért néha jó lenne csak úgy hazateleportálni vagy dehopponálni bármikor.

mondjuk esős estéken, vagy akkor amikor este késő van és nincs semmi a hűtőben és tudod hogyha otthon lennél csak kimennél és habzsidőzsizhetnél a hűtőből.

és persze akkor hiányoznak anyuék a legjobban, ha valami baj ér. vagy valami öröm (mostanság ebből van több) amit gyorsan csak úgy elújságolhatnék nekik ha közel lennének. a telefonos megoldás nem olyan és nem is annyira jó.

most ezek csak így eszembe jutottak, mert éppen arra gondoltam, hogy ha most otthon lennék akkor őket várnám haza külföldről és azokat az estéket mindig szerettem. ők hazajöttek, hoztak valami ajándékot nekem és elmesélték, hogy mi volt a kinti versenyen és hiába volt késő még órákig tudtunk dumálni. azt hiszem haza kell mennem a hétvégén és kikérdezgetni őket így utólag. biztos örülni fognak, hogy mesélhetnek én meg örömmel fogom hallgatni.

mindenhogyjó

2011-07-18T15:51:00.001+02:00

amikor mindenhogy jó, akkor nincs kedvem blogot írni. vagyis biztos lehetne napi szinten akkor is, mert annyira sok hihetetlen élmény ér, de ez ezek jobbára úgyis csak nekem mondanának valamit.

bár ha úgy vesszük magamnak írok, de azért ahhoz, hogy értsen más is valamit belőle sok mindent le kéne vésni és ehhez nincs elég időm mert zajlik az élet.

és azt hiszem ennek viszont pont így kell lennie :)

napi anno július

2011-07-12T22:21:00.004+02:00

2006. július 13 - kemény 1 hete dolgoztam a helyi takarékszövetkezetben nyári gyakorlaton. dögunalom, aktatologatás, idióta ügyfelek. nem is tudom hogy bírtam ott szeptember elejéig. persze itt még lelkes voltam, bár már ekkor leszűrtem hogy sosem szeretnék ilyen helyen dolgozni, mert kurvára unalmas. és tényleg!

2007. július 13. ezen a napon néztük meg a Harry Potter és a Főnix rendjét Szabival a moziban és nagyon tetszett a film. náluk ilyenkor szarrá bombázták a házat, így sokat lógott nálunk ahol olyan műveletek közben láthatott mint lakókocsitető festés és pogácsasütés. (még jó hogy nem kérte meg a kezem!) pont 4 éve az is, hogy Dorisszal és Sipivel mentünk a Cosmopolitan partira, ami nagyon viccesre sikeredett. basszus! ott ittam először igazi Cosmo koktélt és nem változtam át tőle Carrie Bradshow-ra maga a buli örök élmény marad.

2008. július 13. sikerült úgy indítani a napot, hogy befikáztam Szabi 20 ezer forintos parfümjét erre úgy megsértődött rám, hogy azzal büntetett, hogy nem mentünk sehová azon a napon. én erre összepakoltam a szobában a cuccait pár szatyorba és kibasztam a nappaliba. egyet haza is hordott, aztán persze visszajött a többiért és megbeszéltük a dolgokat, de az egész hétvégémet elcseszte ez az egész. gyáááááá!

2009. július 13. fürdőszobafelújításon innen spinning órákon túl. ezen a napon 40 fokban tekertem a spinning órán, ami nagyon durva volt, meg az is, hogy még csak kedd volt én meg már a második edzésemet tapostam. néha visszasírom azt a vékonyságot és az izmokat. ezenkívül volt egy pasim Pécsen, de hát az messze volt így szerencsére néhány barátnő húzott ki ezen a héten az unalomból.

2010. július 13. 1 éve is ilyen meleg volt ezen a napon és egész végig azt terveztem, hogy csütörtök este befut a pécsi IC és végre lesz egy normális hétvégén Dávidkával. strand volt betervezve meg mozi, asszem ezek meg is valósultak.

2011. július 13. ma is dögmeleg van csakúgy mint egy éve volt. ennek örömére most lemegyek a Béke térre és belógatom a lábamat a szökőkútba, mert #mostvannyár #mostvagyunkfiatalok ;) utána meg még remélem, hogy megjelenik arrafelé egy helyes bringás fiú és elrabol!

mindennek oka van

2011-07-11T01:10:00.002+02:00

azt hiszem az életben tényleg mindennek oka van. ha valami nem úgy jön össze, ahogy annak kéne lennie, lehet hogy pont azért, hogy valami jobb történjen utána.

velem általában így szokott lenni. mindig jön valami jó, bár igazából úgyis csak utólag döbbenek rá, hogy ennek így kellett lenni. fura elmagyarázni ezt az egészet, de biztos hogy ti is éreztetek már így magatokat, főleg ha visszagondoltok egy-két ponton az életetekben.

én most ezt érzem.

annyiszor

2011-07-09T02:35:00.005+02:00

mondtam már el ezt a mondatot különböző embereknek, különböző fórumokon:

"ha egy szar kapcsolatban vagy ahol érzelmileg már nem kötődsz a másikhoz (ergo nem vagy szerelmes) és semmi közös jövőképetek sincs, a szex is szar (minősíthetetlenül!) ráadásul látványosan nem vagytok egymáshoz valóak, akkor eljött az idő arra, hogy ebből kilépj!

az emberek miért nem képesek úgy csinálni, hogy jó legyen nekik? én is mazochista vagyok, nem gyengén, de azért előbb-utóbb belátom a hibákat és nem próbálom meg őket a szőnyeg alá söpörni, mert attól nem lesz jobb. ami szar, az általában szar is marad.

lehet arra fogni, hogy nehéz elszakadni a másiktól, nehéz egyedül boldogulni a világban és lehet arra is fogni, hogy a másikat nem akarom megbántani meg majd újra jó lesz minden és lehet bízni abban is, hogy megváltoznak a dolgok stb..stb..

ezer indokot fel lehet sorolni. de minek?

ma újra elmondtam ezeket a mondatokat és még igazat is adtak nekem. kíváncsi vagyok mikor fog majd a helyzet változni... mikor jön el az a pont, amikor tényleg annyira szar lesz minden, hogy egyetlen menekvés az lesz, hogy véget vet a kapcsolatnak az illető.

lelkibéke

2011-07-04T00:35:00.003+02:00

amikor befutott a vonat Sopronba csütörtök este és leszállás után megölelgetett akkor állt helyre az előzőleg a sikertelen ÁV miatt kibillentett kis világom.

azt hiszem, ha itthon kellett volna lenne egyedül, tuti hogy becsavarodok és teljesen kiakadok. szerencsére ehelyett jó fej emberekkel töltöttem több napot és eközben kurvajól is szórakoztam, meg nem gondoltam közben erre az egész elcseszett és végtelenül igazságtalan dologra.

az 1 hét távollét utáni péntek reggeli ágyban fetrengés pedig még sosem esett ilyen jól mint most :)

az államvizsga meg le van szarva. kedden Limp Bizkit koncert és bécsi trip és lesz még idén nyáron EFOTT, Balaton, Aquapark Mogyoródon, hétköznapi este ivászatok, koncertek és látom ahogy 2 barátom kimondja a boldogító igent. ősszel még az is lehet hogy repülőre is szállok és megnézem a ködös Albiont.

szóval most megpróbálom magam nem felesleges dolgokon felidegesíteni és élvezi a nyár minden percét.