2010. február 25.

Mindenki megvan

- Szia Apa!
- Szia Drágám!
- Hogy vagy?
- Jól vagyok, csak tudod sok a munka a kerttel, és a ház körül mióta anyád meghalt. Te hogy vagy? Férjed és a gyerekek?
- Mindenki megvan
- Örülök
- Most ne haragudj de rohannom kell, mert várnak rám az irodában, megbeszélésem lesz
- Persze, fontos a munka. Jó, hogy hívtál és remélem, hogy látlak karácsonykor
- Igyekszem időt keríteni rá, nehéz összeegyeztetni a dolgokat. De próbálom....

Nem szeretném anyukámmal telefonon tartani a kapcsolatot. Nem szeretnék nagyon messze élni tőle. Nem szeretnék annyit dolgozni, hogy ne lássam a barátaimat, és nem szeretném ha a családom többi tagját is csak évente látnám, vagy telefonon tartanánk a kapcsolatot. Ez a film (Everybody's fine) szépen rávilágított erre.

Nehéz, aki nem ott él ahol a szülei, testvérei, vagy nem ott vannak barátai. Nehéz telefonon, mailben és sms-esben tartani a kapcsolatot, és a problémákat megbeszélni. Nekem különösen fontos, hogy legyenek az életemben olyan biztos pontok, azok a személyek akikkel mindent megbeszélhetek.


Nem szeretném, azt mondani, hogy minden jól van, minden rendben, mindenki megvan holott az életem apró darabkákban hever összetörve és nincs aki összekapargassa a szilánkokat.

1 megjegyzés:

Rabo Karabekian írta...

A szilánkokat mindig neked kell összekaparni. Legfeljebb lesz valaki, aki beszáll a felénél :)