2013. január 27.

elhatároztuk

összeköltözünk. 
 
olyan fura leírni ezt a szót. de meg fog történni. hamarosan. egy ideje már elhatároztuk és tettünk már néhány lépést az ügy érdekében. 

van már egy szuper nagy gardrób szekrényem Barnabás lakásában, ahová be fog férni minden ruhám. igazából már itt lakom lassan 2 hónapja és az, hogy úgymond hivatalos formát adunk ennek és összetesszük amink van az csak formalitás. 

fura lesz 2 év után minden cuccomat áthozni egy férfihoz, és biztos, hogy hiányozni fognak az angyalföldi esték Évinél, de muszáj továbblépni és az életemet ott építeni ahol Ő lakik. még sosem laktam így együtt párkapcsolatban valakivel és kicsit félek is majd, hogy hogy fog menni. de úgy érzem, hogy mindent megteszek azért, hogy ne legyen semmi zökkenő és gond. szeretjük egymást, jó együtt, meg tudunk mindent beszélni. számíthatok Barnabásra mindenben és sok tervünk van a jövőt illetően.

ami még csak most fog elkezdődni számunkra. 

és azt hiszem a jó dolgok bevonzzák a még jobb dolgokat. igaz? szeretnék ebben hinni, hogy ezután olyan hónapjaim jönnek majd, amikor csak jó dolgoknak örülhetek. mert 2013 páratlan év és páratlanul jól kell sikerülnie. hajrá előre!


2013. január 23.

Babám - Vidd el

holnap olyan koncertre megyek, ahol fellép a Babám együttes is. meg a Fókatelep. és lesz Kesh is (őket azt hiszem nem kell bemutatni, a blogon ezerszer megfordultak már itt, az összes pesti koncertjükön ott voltam már nem egyszer stb..stb..) EVENT ITT >>>

nem fűzök hosszú kommentárt a belinkelt dalhoz biztos ez is elhangzik majd a koncerten. keresgélés közben akadtam rá és csak le akartam írni a szöveget (mert sehol sem találtam), aztán valahogy úgy jött ki közben, hogy jól kibőgtem magam a dalon. ez az este, ez úgy tűnik ilyen. 

nemrég néztem meg a Most jó (Now is good) című filmet (igen, azon is végig bőgtem), amiben Dakota Fanning egy leukémiás haldokló lányt alakít aztán elgondolkoztam ezeken a dolgokon. hogy milyen ha tudod előre, hogy meghalsz, meg mennyire más ha hirtelen történik meg minden. és mennyire más azoknak is, akik fel tudnak előre készülni erre és azoknak akik nem.

csak ennyi. 

lesz vidámabb post is majd hamarosan, mert jó dolgok történnek azért a háttérben, csak keveset írok mindenhová, mert valahogy jobb megélni, mint a világgá kürtölni, azt ami van.





Babám - Vidd el

azt gondoltam megáll az idő
nem lesz sírás, nem lesz temető
azt gondoltam megölelem még
százszor ezerszer gyenge testét
úgy hittem még mesél nekem
végignézi göröngyös életem
reméltem lesz elég időm
még szeretni őt, még szeretni őt

repülj madár, szállj el fecske,
bajszos arkangyal úgy takarj be
rózsás csókokat piros almákat
édes szőlőt, mohácsi táját
vidd el neki fehér galambom
fekete szemem, huncut mosolyom
megbántam mindent eljött az óra
ráborulok én is a koporsóra

elmúlt a tél, eljött az eső
elmossa a véres lepedőt
lassan a magokból hajtások lesznek
új fák nőnek, új fák nőnek
azt hittem még sírunk s nevetünk
énekelsz nekünk, énekelsz nekünk
eljött a nyár, eljött az Isten,
hitet adni ilyen minden kincsem

2013. január 9.

néha

néha annyira jó lenne gyereknek lenni és gondtalanul élni. csak bejárni az óvodába, iskolába és játszani meg tanulni. enni a lekváros kenyeret és mászókázni, meg suli után hógolyócsatázni meg szánkózni menni a pajtikkal. várni, hogy a mama elém rakja a kakaót délután, amikor hazaérek a suliból és aztán megoldani a szomszéd idősebb lányokkal a leckének valót, amíg anyu meg apu haza nem jön a munkából. 

néha annyira szeretnék csak pár órára nem törődni azzal, hogy február elsejétől (nagyon nagy valószínűséggel) teljesen munkanélküli leszek és attól még érkeznek a számlák. fizetni kell az albérletet, szükségem lesz BKV bérletre, jön a telefonszámla és valószínűleg ennem is kell (mert még nem sajátítottam el a fénnyel és levegővel való táplálkozást, pedig már gyakorlom jó ideje) és nem ülhetek a négy fal között egész álló nap (ergo szórakozásra is szükségem lesz) mert bedilizem. úgyhogy mindez súlyos tízezrekbe fog kerülni és munkanélküliként elég nehéz lesz előteremtenem ezeket. persze kérhetek kölcsön anyutól, de 13 éve nem tettem ezt, így ezt a legvégső esetre tartogatom, ha minden összedől (de ilyen persze nem lesz úgyse!). van félretett pénzem, mert okos kislány révén évek óta spórolok, de ehhez hozzányúlni, majd akkor szeretnék, ha családalapítás előtt állok. szóval nem most, mert annak még nem jött el az ideje.

úgyhogy más alternatíva nincs mint az, hogy február elsejével dolgozni kezdek és tovább élem a kis mindennapjaimat. felkelek, dolgozom, hazaérek, lefekszem és hónap végén megkapom a fizetést.

csak ez nem ilyen egyszerű.

május vége óta keresek munkát, most január 9. van. enyhén borúsan látom a dolgokat, de nem adom fel, mert tudom hogy vár rám valahol egy szuper állás, egy jó csapat, kedves kollégák, kreatív feladatok, motiváló főnök és szerethető céges légkör. megtalálom, (vagy rám talál) mert megérdemlem. és ha felvesznek majd jól bebizonyítom, hogy nem hiába bíztak bennem, meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy végrehajtsam a feladataimat 100%.-osan és sikerre vigyem azt, amivel foglalkozom majd. csak addig ki kell tartanom míg idáig nem jutok.

ha visszanézem, hogy hány állásra jelentkeztem az elmúlt hónapokban, akkor azt hiszem eljött az idő, hogy most már tényleg legyen valami konkrét. valami jó.

(a dal amúgy a Punnany Massiftól származik, pont ezt hallgattam mikor megnyitottam a blogot. kapcsolódik végül is ide. jó dolog felnőttnek lenni, csak nehéz. én most legalábbis így érzem.)

Nem tudtam hogy egyszer minden csőstől rám borul.
Szerettem alulról bámulni az életet,
Azt hittem jó kaland lesz, ha felnőttként élhetek.





Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már.
Messze, mégis szeretném, ha egyszer
Újra, lehetnék gyerek még.

2013. január 4.

szeretem

szeretem, hogy reggel ha felkelek mellettem van. szeretem, hogy mindig nagyokat nevet a béna poénjaimon. szeretem, hogy jazzt hallgat, aztán meg szörcsögős metált. szeretem, hogy annyit tud mesélni a gitárokról, a gitárkészítésről, a zenéről, a hangszerekről. szeretem hogy az ingei a kockák nagyságai szerint sorrendben vannak betéve a szekrényébe. szeretem a parfümje illatát. szeretem, hogy mindig ad a kávéjából, amit magának főz. szeretem, hogy bármikor el lehet vele menni moziba, mert a jó filmekre ő is vevő, akárcsak én. szeretem, hogy hétköznap este is felnyit egy üveg bort, hogy igyunk belőle, mert neki ehhez van kedve. szeretem hogy szeret mosogatni. szeretem, hogy szívesen eszi amit főzök neki. szeretem, hogy fel tud vidítani. szeretem, hogy elvisel a rossz napjaimon is. szeretem, hogy reggel mindig megpuszilgat és az sem érdekli, hogy kócos a hajam és elviselhetetlen vagyok. szeretem, hogy okos és sok mindenről tudunk beszélgetni. szeretem, hogy bátorít. szeretem, hogy hagyja, hogy olyan pizzát rendeljünk amin nincs hagyma. szeretem, hogy nem macerál, hogy nézzek vele HIMYM-t és TBBT-t, mert tudja hogy nem nézem ezeket. szeretem, hogy gyorsan le lehet vele egyeztetni a programjainkat. szeretem, hogy szívesen eljön velem olyan koncertekre, amiken még sosem volt. szeretem, hogy bújós, mert én is az vagyok. szeretem, hogy lehet vele tervezni. szeretem, hogy hagyta, hogy feldíszítsem a lakását és még egy karácsonyfát is állítsak pedig nem szereti ezt az ünnepet. szeretem, hogy mindig elmondja, hogy milyen szép meg szexis vagyok, még akkor is ha én ezzel nem mindig értek egyet. szeretem, hogy lehet vele beszélgetni bármiről. szeretem, hogy megnyugtat a közelsége. szeretem vele azt tervezgetni, hogy mire költjük a lottónyereményt, ha végre egyszer megnyerjük. szeretem, hogy minden kocsit már a hangjáról felismer és fel tudja sorolni a márkákat holott én a színen kívül nem látok semmi mást egy négykerekűben. szeretem, hogy a barátaimmal jól kijön. szeretem, hogy komolyan gondolja ez az egész együtt dolgot. szeretem, hogy hiányzik, amikor nincs velem. szeretem, ahogy gitározik nekem. szeretem, hogy szívesen jön velem haza anyuékhoz. szeretem, hogy mindig kimondja az érzéseit. szeretem, hogy megértő és mindig segít másoknak. szeretem, ahogy tanitgatja a mortal kombatban a kombókat, pedig sosem jegyzem meg őket igazán. szeretem, hogy vesz nekem virágot csak úgy. szeretem, hogy viszonylagos rend uralkodik a lakásában még úgyis, hogy szétdobálja a ruháit. szeretem, hogy mindig figyel a mondandóimra és még akkor is mindig meghallgat, amikor sokat beszélek valami uncsi dologról. szeretem a borostáit. szeretem, hogy lehet vele hülyéskedni. szeretem, hogy nem macerál amikor délutánonként alszom. szeretem, hogy képes velem megnézni egy tehetségkutatót a tévében. szeretem, hogy a családja aranyos velem. szeretem, mert mindig meglep valamivel, aminek örülhetek.

szeretem, mert szeret és én is őt. 

2013. január 3.

álmatlanság

december 26-án napvilágot látott az új Magashegyi Underground dal. az A38-as koncertjükön volt az esőbemutató, meg közben felkerült az audio a YT-ra is.

én pedig egyszerűen nem tudok lejönni az Álmatlanság című dalról.

február 8-án megyünk a MÜPA-ba és élőben is meghallgatjuk ezt is. meg lesznek új dalok, készül az új MU lemez, ez pedig nekem a 2013-as év első postja itt a blogon.

nem akarok évösszegzőt írni, nincs kedvem a tavalyi év nehézségeit felemlegetni. igyekszem a jó dolgokra emlékezni, és reménykedek, hogy a 2013-as évben most már tényleg csak feljebb van. 

mert megérdemlem.
mert megérdemeljük.





kint már sárga este van
a fény gyorsan zuhan
a kilátás eláll
lassan
nem néz ma már senki rám
a tekintet hiány
este megszokott
program

néhány lux
éjjel lesz
minden mozgás búcsút vesz
még él a kép
ugye írsz ma még?

a falszomszéd alszik már
kipostolva az elmúlt nyár
úgy fájt a lap
de te másba vagy

a holnap nagyon messze van
elhagytam magam
pillantástalan
hagytál
ez a vágy lassan múlik el
nincs más, aki érdekel
ezt nem tudom már meg
sosem