holnap olyan koncertre megyek, ahol fellép a Babám együttes is. meg a Fókatelep. és lesz Kesh is (őket azt hiszem nem kell bemutatni, a blogon ezerszer megfordultak már itt, az összes pesti koncertjükön ott voltam már nem egyszer stb..stb..) EVENT ITT >>>
nem fűzök hosszú kommentárt a belinkelt dalhoz biztos ez is elhangzik majd a koncerten. keresgélés közben akadtam rá és csak le akartam írni a szöveget (mert sehol sem találtam), aztán valahogy úgy jött ki közben, hogy jól kibőgtem magam a dalon. ez az este, ez úgy tűnik ilyen.
nemrég néztem meg a Most jó (Now is good) című filmet (igen, azon is végig bőgtem), amiben Dakota Fanning egy leukémiás haldokló lányt alakít aztán elgondolkoztam ezeken a dolgokon. hogy milyen ha tudod előre, hogy meghalsz, meg mennyire más ha hirtelen történik meg minden. és mennyire más azoknak is, akik fel tudnak előre készülni erre és azoknak akik nem.
csak ennyi.
lesz vidámabb post is majd hamarosan, mert jó dolgok történnek azért a háttérben, csak keveset írok mindenhová, mert valahogy jobb megélni, mint a világgá kürtölni, azt ami van.
Babám - Vidd el
azt gondoltam megáll az idő
nem lesz sírás, nem lesz temető
azt gondoltam megölelem még
százszor ezerszer gyenge testét
úgy hittem még mesél nekem
végignézi göröngyös életem
reméltem lesz elég időm
még szeretni őt, még szeretni őt
repülj madár, szállj el fecske,
bajszos arkangyal úgy takarj be
rózsás csókokat piros almákat
édes szőlőt, mohácsi táját
vidd el neki fehér galambom
fekete szemem, huncut mosolyom
megbántam mindent eljött az óra
ráborulok én is a koporsóra
elmúlt a tél, eljött az eső
elmossa a véres lepedőt
lassan a magokból hajtások lesznek
új fák nőnek, új fák nőnek
azt hittem még sírunk s nevetünk
énekelsz nekünk, énekelsz nekünk
eljött a nyár, eljött az Isten,
hitet adni ilyen minden kincsem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése