néha

néha annyira jó lenne gyereknek lenni és gondtalanul élni. csak bejárni az óvodába, iskolába és játszani meg tanulni. enni a lekváros kenyeret és mászókázni, meg suli után hógolyócsatázni meg szánkózni menni a pajtikkal. várni, hogy a mama elém rakja a kakaót délután, amikor hazaérek a suliból és aztán megoldani a szomszéd idősebb lányokkal a leckének valót, amíg anyu meg apu haza nem jön a munkából. 

néha annyira szeretnék csak pár órára nem törődni azzal, hogy február elsejétől (nagyon nagy valószínűséggel) teljesen munkanélküli leszek és attól még érkeznek a számlák. fizetni kell az albérletet, szükségem lesz BKV bérletre, jön a telefonszámla és valószínűleg ennem is kell (mert még nem sajátítottam el a fénnyel és levegővel való táplálkozást, pedig már gyakorlom jó ideje) és nem ülhetek a négy fal között egész álló nap (ergo szórakozásra is szükségem lesz) mert bedilizem. úgyhogy mindez súlyos tízezrekbe fog kerülni és munkanélküliként elég nehéz lesz előteremtenem ezeket. persze kérhetek kölcsön anyutól, de 13 éve nem tettem ezt, így ezt a legvégső esetre tartogatom, ha minden összedől (de ilyen persze nem lesz úgyse!). van félretett pénzem, mert okos kislány révén évek óta spórolok, de ehhez hozzányúlni, majd akkor szeretnék, ha családalapítás előtt állok. szóval nem most, mert annak még nem jött el az ideje.

úgyhogy más alternatíva nincs mint az, hogy február elsejével dolgozni kezdek és tovább élem a kis mindennapjaimat. felkelek, dolgozom, hazaérek, lefekszem és hónap végén megkapom a fizetést.

csak ez nem ilyen egyszerű.

május vége óta keresek munkát, most január 9. van. enyhén borúsan látom a dolgokat, de nem adom fel, mert tudom hogy vár rám valahol egy szuper állás, egy jó csapat, kedves kollégák, kreatív feladatok, motiváló főnök és szerethető céges légkör. megtalálom, (vagy rám talál) mert megérdemlem. és ha felvesznek majd jól bebizonyítom, hogy nem hiába bíztak bennem, meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy végrehajtsam a feladataimat 100%.-osan és sikerre vigyem azt, amivel foglalkozom majd. csak addig ki kell tartanom míg idáig nem jutok.

ha visszanézem, hogy hány állásra jelentkeztem az elmúlt hónapokban, akkor azt hiszem eljött az idő, hogy most már tényleg legyen valami konkrét. valami jó.

(a dal amúgy a Punnany Massiftól származik, pont ezt hallgattam mikor megnyitottam a blogot. kapcsolódik végül is ide. jó dolog felnőttnek lenni, csak nehéz. én most legalábbis így érzem.)

Nem tudtam hogy egyszer minden csőstől rám borul.
Szerettem alulról bámulni az életet,
Azt hittem jó kaland lesz, ha felnőttként élhetek.




Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már.
Messze, mégis szeretném, ha egyszer
Újra, lehetnék gyerek még.