Már nem is tudom mit tudnék úgy leírni, hogy azzal senkit se bántsak meg, senkit se beszéljek ki, és teljesen ki tudjam adni magamból a dolgokat.
Már nem teszem meg ezeket a vallomásokat, mert úgy érzem, hogy nem érdemes arra igazából senki sem, hogy az összes gondolatomról tudjon. Pedig lenne miről írnom, és tudnék is oldalakon keresztül.
Annyi minden történik velem egy nap folyamán, de jobbára úgy tűnne, hogy panaszkodnék csak a világnak, ami néha teljesen jogos is lenne. Holott nem vagyok én ilyen életunt és panaszáradatos vernyákoló picsa csak mostanság sok minden....
A munka, a tanulnivaló, az egyéb teendők és semmiben sem lelem igazán örömömet. Arról nem is beszélve hogy igazán pihenni utoljára nem is tudom mikor tudtam. Nem is csoda ha kicsit motiválatlan vagyok :S
Olvasni nem tudok mert nincs rá időm mert folyton rohanok
Tanulni nem tudok mert folyton dolgoznom kell
Aludni nem tudok mert folyton tanulni kell
Dávidkával nem tudok együtt lenni igazán mert minden más helyen kell helytállni, és egyszerre teljesíteni a 110%-ot, és még többet. Így naná, hogy szegénnyel is ingerültebb vagyok, és mindenen kiakadok, megsértődök és kibírhatatlan perszónaként viselkedem. Csodálom néha hogy 10 hónapja elvisel.
Lassítani kéne kicsit, és szarni a dolgokra. De ez ami nem megy! Ilyenkor jönne jól egy olyan istenigazábóli szabadnap amikor be sem kapcsolatom a gépet és csak fekszem, tévézek, olvasok., zenét hallgatok, moziba megyek, Dávidkával töltöm az egész napot az ágyban összebújva. stb..stb..
De hogy mikor lesz ilyen az elkövetkezendő évezredben azt kurvára nem tudom....
Már nem teszem meg ezeket a vallomásokat, mert úgy érzem, hogy nem érdemes arra igazából senki sem, hogy az összes gondolatomról tudjon. Pedig lenne miről írnom, és tudnék is oldalakon keresztül.
Annyi minden történik velem egy nap folyamán, de jobbára úgy tűnne, hogy panaszkodnék csak a világnak, ami néha teljesen jogos is lenne. Holott nem vagyok én ilyen életunt és panaszáradatos vernyákoló picsa csak mostanság sok minden....
A munka, a tanulnivaló, az egyéb teendők és semmiben sem lelem igazán örömömet. Arról nem is beszélve hogy igazán pihenni utoljára nem is tudom mikor tudtam. Nem is csoda ha kicsit motiválatlan vagyok :S
Olvasni nem tudok mert nincs rá időm mert folyton rohanok
Tanulni nem tudok mert folyton dolgoznom kell
Aludni nem tudok mert folyton tanulni kell
Dávidkával nem tudok együtt lenni igazán mert minden más helyen kell helytállni, és egyszerre teljesíteni a 110%-ot, és még többet. Így naná, hogy szegénnyel is ingerültebb vagyok, és mindenen kiakadok, megsértődök és kibírhatatlan perszónaként viselkedem. Csodálom néha hogy 10 hónapja elvisel.
Lassítani kéne kicsit, és szarni a dolgokra. De ez ami nem megy! Ilyenkor jönne jól egy olyan istenigazábóli szabadnap amikor be sem kapcsolatom a gépet és csak fekszem, tévézek, olvasok., zenét hallgatok, moziba megyek, Dávidkával töltöm az egész napot az ágyban összebújva. stb..stb..
De hogy mikor lesz ilyen az elkövetkezendő évezredben azt kurvára nem tudom....
