decode

amikor Robi is odajön, hogy megsimogassa a fejem azt hiszem baj van.

egyébként a Paramore-tól a Decode volt a reggeli második szám, amit a random zenelejátszó kidobott. végighallgattam az ágyban és azóta nem bírom kiverni a fejemből. kellett ez nekem hajnal 9-kor.

How can I decide what's right?
When you're clouding up my mind
Can't win your losing fight all the time
Not gonna ever own what's mine
When you're always taking sides
You won't take away my pride
No not this time
Not this time

How did we get here?
I use to know you so well
How did we get here?
Well, I think I know how

The truth is hiding in your eyes
And its hanging on your tongue
Just boiling in my blood,
But you think that I can't see
What kind of man that you are
If you're a man at all
Well, I will figure this one out on my own
(I'm screaming "I love you so...")
On my own
(But my thoughts you can't decode)

How did we get here?
Well, I use to know you so well
But how did we get here?
Well, I think I know how

Do you see what we've done?
We're gonna make such fools of ourselves

Do you see what we've done?
We're gonna make such fools of ourselves

How did we get here?
I use to know you so well
Yeah, yeah
How did we get here?
Well, I use to know you so well

I think I know
I think I know

There is something that I see in you
It might kill me I want it to be true

Ma felveszem a műmosolyt és emberek közé megyek. Ha rossz lesz elmenekülök. Remélem nem lesz annyira szörnyű, csak a kérdésektől mentsem meg a jó isten. azokat rosszul viselem.

reggel

reggelre úgy hiszem elmúlik minden most érzett fájdalom. reggel új nap kezdődik, új kihívásokkal új célokkal és új lehetőségekkel. reggel kikelek az ágyból és úgy fogok belenézni a tükörbe, hogy mosolyogni fogok. reggel úgy indulok a napnak, hogy minden jó lesz és csak jó dolgok fognak történni velem, amitől plusz energiát kapok, amitől érzem, hogy van hova tovább és miért folytatni az egészet.

sajnos azonban tudom, hogy ez a reggel nem holnap lesz.

hiányozni fog minden. hiányozni fognak a szívem darabkái. hiányozni fognak a megszokások. hiányozni fognak a beszélgetések meg a nevetések és persze Ő is.

olyan űrt érzek most magamban, hogy leírni sem tudom. összetörtem és 11:30 óta olyan mintha más életét élném, más lány bőrében lennék. ha azonban belenézek a tükörbe látom, hogy ez a kőkemény valóság. nincs másik lány, csak én vagyok. egyedül. teljesen egyedül.

a megérzéseim nem csalnak. bár láttam volna előbb, bár tettem volna valamit, bár más lennék, bár ne így történt volna. bár csináltam volna másként, bár lennék tökéletesebb, okosabb, szebb, kedvesebb stb..

bár ne bántana a dolog annyira, hogy azóta megállás nélkül bőgök.

sajnálom, hogy ilyen vagyok
sajnálom az érzéseimet
sajnálom a szívemet
sajnálom az egészet

egy tábla csoki

azt hittem a csoki majd jól feldobja a kedvemet és vidám leszek meg pozitív meg minden ilyen tündibündi dolog.

hát nagy faszság volt ezt naivan így elhinni. a csoki semmit sem old meg, semmit sem kompenzál, semmit sem kapok tőle maximum néhány plusz deka súlyfelesleget.

szánalmasan hülye gondolataim vannak és csak a rossz és a még annál is rosszabb tulajdonságaim kerülnek előtérbe. szerencsére ezek csak tényleg gondolatok formájában léteznek és nem látja senki sem, hogy milyen faszságokon kattog az agyam. menekülne is jó messzire az utamból, ha belelátna a fejembe bárki is. (jogosan teszik/tennék)

nem tudom mi hozta ezt most így ki, bár tippjeim lennének mindenesetre.

meg vagyok viselődve - ahogy Robi mondaná

mozdulatlan

Fantasztikusan depresszív dalokra akadok a random playlistemen így karácsony táján. Ennél már csak a Bijou másik Depresszió című daluk überel mindent. (A szomorú az, hogy azt is szarrá hallgattam már) Hm.

Mozdulatlan a tél
Hiába keresi még
Azt a fényt mit a hajnal ébreszt fel

Kék a reggeli ég
Úgy tűnik szomorú még
Messzinek látszik minden apróság

Talán futnék még, de már nincsen hova mennem
S a rosszat keresi az ördög bennem
Lehet utam egy változás, egy szürke állomás

Nem tudom meddig tart, de már várom a végszót
Szeretném levetni az összes béklyót
Lehet utam egy tévedés, hát hagyd hogy rám találj

Mozdulatlan a tél
Hiába keresi még
Azt a fényt mit a hajnal ébreszt fel

Kék a reggeli ég
Úgy tűnik szomorú még
Messzinek látszik minden apróság

Talán futnék még, de már nincsen hova mennem
S a rosszat keresi az ördög bennem
Lehet utam egy változás, egy szürke állomás

Nem tudom meddig tart, de már várom a végszót
Szeretném levetni az összes béklyót
Lehet utam egy tévedés, hát hagyd hogy rám találj

Talán futnék még, de már nincsen hova mennem
S a rosszat keresi az ördög bennem
Lehet utam egy változás, egy szürke állomás

Nem tudom meddig tart, de már várom a végszót
Szeretném levetni az összes béklyót
Lehet utam egy tévedés, hát hagyd hogy rám találj

karácsony meg a szokásos

a szokásos: egy kép, egy idézet, meg néhány hülye gondolat

"Karácsonykor az embernek még otthon is honvágya van."
Carol Nelson

Furán érzem magam, nem "jófurán" hanem rosszul furán. Valami készülődik ellenem. Érzem. Valami nagy, ami fájni fog, ami arcul fog csapni, amitől rosszul leszek, amitől sírni fogok. Valami olyasmi, ami nem fog jól esni. Nem tudom mi lesz az, kitől várható és mikor, de jönni fog. Nem is olyan sokára szerintem....

Vajon lesz aki megvéd ettől? Lesz aki segít majd, amikor magam alatt leszek?

(A francba már! Vajon létezik olyan karácsony, amikor 100%-osan boldog leszek? Ha saját családom és karácsonyom lesz akkor ez a szar érzés el fog múlni?)

a szavak meg a tettek

- Van aki meggondolatlanul mondja
- Van aki szívesen hazudja
- Van aki kimondja, de nem tesz érte semmit
- Van aki tesz érte, de nem meri kimondani

Az utóbbi kettő különleges kombinációja a legjobb és akkor érdemes a másik tudtára is hozni!

Pár betű de sokat jelent. A legtöbbet és a legfontosabb dolgok egyike és nagyon jó hallani és ismételgetni.

minden felborult

Azt hittem mindig, hogy teljesen képben vagyok az érzéseimet illetően. Azt hittem, hogy másokét is értem, hiszen egész jól ismerem az embereket. Eddig nem is volt ezzel probléma, mert akivel sokat beszélgetek, azzal kialakul egy láthatatlan kötelék és valahogy érzem a vele kapcsolatos dolgokat (érzések, meglátások, tények, megérzések, gondolatok) Úgy mint valami közös rádióadó ami faszán veszi az adásokat, illetve vette. Eddig! Most meglepően nem érzékeltem azt, ami mások számára nyilvánvaló volt.

Eddig mindig 100%-osan tudtam azt, hogy mikor fekete a fekete, mikor fehér a fehér. Egyszerű volt ez mint az 1x. Tudtam mire vagyok képes, mi a helyes és mi a helytelen, mik az érzéseim, mire vágyok egész pontosan és mit várok az egész élettől.

De jöttél te, aki valamit láttál bennem és mindent felforgattál és én észre sem vettem, csak mikor már annyira az orrom előtt volt az egész helyzet. Azóta sem tudom felfogni, hogy miért és hogyan csináltad? És miért pont velem és egyébként is?

Hihetetlen!

De már helyreállt a rend! Egy másodperc alatt minden a helyére került bennem és tudom már hogy nem félek semmitől! A szerelemtől meg végképp nem. Miért is kéne ha ilyen jó is lehet ez az egész érzés?