mérleg

míg az egyik oldalon kiegyenlítődnek a dolgok, addig a másikon szétcsúsznak.
most pont így van, és míg az egyiken dolgozom, addig a másik esik ketté.

mondhatnám, hogy ilyen ez a popszakma, csak az a baj, hogy nem tudom leszarni a dolgokat, mert az nem én lennék.

fuck

megint ott tartok, hogy megint másra fordítottam sok időt, ahelyett hogy tanulnék.

mondhatnék nemet, de én inkább mást mondanék. csak abban nem lenne köszönet és inkább nem teszem, mert parázok a későbbi helyzetektől, meg amilyen szerencsés vagyok úgyis én jönnék ki rosszul ezekből, mint ahogy mindenből kábé.

gyáva vagyok tudom, úgyhogy meg is érdemlem a sorsom.

(amúgy még mindig utálom a világot, és mindenki elmehet a faszba! úgy látszik ez erősen vizsgaidőszaki tendencia nálam. persze azért mindig vannak ezek között is kivételek. csak a blogomba írok le ilyeneket, mert jól esik vhová kiírni a pillanatnyi érzéseket meg ráküldeni a fél világra a csillámfaszláma hadsereget. amúgy meg meg is érdemlik ezek az emberek mert gonoszak velem és nem veszik észre.)

hellóka nyalóka szopóka

mindenki elmehet a büdös picsába röviden tömören. szervezhetek mindent át, mert le se szarják a véleményemet.

nem tudom, hogy fogom megírni a vizsgáimat, mert halom dolgom van. egy vizsgát már át is basztam jövő hétre. szuper. sosem diplomázom le ha így haladok.

és természetesen megint az van/lesz, ami mindig szokott.

néha annyira de annyira tele van a faszom már az emberekkel.
(kivételek vannak, ők erősítik a szabályt)

és igen! ez még mindig az én blogom, ahol igen igen sokat káromkodok sajnálom.

breking the habit

várhatóan a következő napokban csilliónyi szenvedős postot fogok gyártani, mert úgy érzem, hogy semmi sem fog sikerülni és minden szar (lesz).

egyelőre nincs erőm a vizsgákhoz, pedig már csak 3 van hátra, de kész katasztrófa minden bennem és az agyam sincs a helyén. olyan mintha ki lenne facsarva és egy élő agysejtem sem lenne, ami képes lenne akár morzsányi információfoszlányokat is befogadni.

az államvizsgáról semmi hír, talán jobb is mert ha tudnám, hogy mikor és mi vár rám már akkor még jobban szétesnék, mint a szakdoga írásnál tettem (aki olvasott már akkor nagyon jól tudja, hogy nem volt egyszerű menet nekem az a pár hét).

ráadásul ezek mellett megint hülyeségeken járatom az agyam és teljesen elbizonytalanodtam magamban, mindenben és mindenkiben. várnám a megnyugtatást, de valahogy nem akar jönni per pillanat. kicsit kétségbe is estem, mert nem tudom miért jönnek ezek elő. elég elszomorító.

fel kéne hagyni ezzel a kibaszott sok szar szokással csak nem megy...

ui: nesztek egy kis muzsika, úgyis ezt hallgatom jelenleg nonstop, bár sajnos nem a vidámabb fajtából való

12 év

mindig olyan mintha csak ma lett volna, hogy elmentél. még mindig nem tudom megszokni a hiányodat.

naponta feltehetném a kérdést, hogy miért? de úgyis tudom, hogy nincs rá értelmes válasz. ezért sem teszem fel feleslegesen mert nem segít és választ sem kapok. erre nincs is és sosem lesz azt hiszem.

a lényeg mindig úgyis az marad, hogy büszke vagyok, hogy a kislányod lehettem és az is maradok mindig még ha nem is vagy itt velem.

hiányzol apu! minden percben....




"These wounds won't seem to heal
This pain is just too real
There's just too much that time cannot erase"

egoista vagy-e?

nem bírom az egoista embereket. idegesítenek, felhúznak és zavarnak. nem értem miért élvezet nekik a világ tudtára adni jó hangosan, hogy ők a legjobbak legtökéletesebbek az életben és munkájukban a legszuperebbek?

az a baj ezekkel az emberekkel, hogy nagy részük nem is veszi észre magát, és a legnagyobb baj hogy kívülről nem látják a hibáikat. tényleg tökéletesek? kurvára messze állnak ettől! persze, azt hogy ők mennyire májerek (kivétel nélkül mindenben) azt hirdetik fesztre.

azért mert azt hiszed, hogy te vagy a leghelyesebb faszi a környéken még nem lesz biztos hogy több csajod lesz és nem fognak a lábaid elé omolni! persze van akiknek bejön ez a stílus (buta lányokat meg lehet fogni ilyesmivel), de ők nem biztos hogy melletted fognak állni mikor kapsz egy akkora pofont az élettől, hogy majd a fal adja a másikat! hosszú távon nem fog jövedelmezni ez az életstílus és maximum ideig óráig lesz egonövelő, hogy oda vannak érted az üres lányok.

azért mert azt hiszed, hogy írsz néhány cikket ingyen egy gyakorlati munkahelyre még nem te leszel a legjobb újságíró a környéken!

legyél büszke magadra természetesen, hiszen építed a karriered és haladsz a siker felé, de tedd ez kussban. (én sem verem magam arra, hogy az ország legnagyobb médiacégénél dolgozom 4 éve és munka mellett csinálom/csináltam meg levelezős főiskolát a saját pénzemből úgy hogy hoztam évről évre a 4,5 feletti átlagokat)

csilliónyi egoista ember van a médiában meg a világban, nem kell több szerintem.

csak szerényen! (mindenben)

UI: a bejegyzés nem személyeskedés, anblock így kéne írni csak leszarom! unblock vonatkozik sok sok ismerősömre, 1 valakinél viszont elhatalmasodtak ma az egós megnyilvánulások. ennek okán született ez a blogpost. akinek nem inge nem veszi magára. csókolom

minden

most minden ő
most minden ketten
most minden megoldható
most minden olyan jó

(egy hónapja már minden te vagy)

pocsolyák

vasárnap hajnal van és esik kint az eső én meg a gangon ülök és hallgatom.

mostanában minden vasárnap így telik. esősen. csak a helyszín változik meg az én érzéseim.

és másoké is.

van akiké jó irányban (ennek nagyon tudok örülni) és van akiké rossz irányba (ez ellen úgy tennék valamit ha lehetne, de nem tudok, mert nem rajtam múlnak a dolgok).

hiányzik itthonról a gangon ülés és esőkopogás hallgatás. ilyenkor a legjobb elgondolkozni magamon meg az életemen. persze mindig rájövök, hogy felesleges agyalok bármin is, az emberek mindig is furák lesznek, sokan hiába csinálnak bármit akkor is hülyék maradnak nincs mit tenni.

de legalább arra rájövök ezen alkalmak során, hogy én nem változtatnék magamon semmit sem. másokon meg sajnos nem tudok változtatni, minden marad úgy ahogy van az eső meg csak esik tovább.

egyvalamiben viszont holtbiztos vagyok: tudom, hogy mindjárt itt lesz a reggel, kisüt a nap és felszáradnak azok a pocsolyák!

holnap

hétfőn sikerült eljutni a MÜPA-ba egy Kozma Orsi Quartet koncertre, ami fantasztikusan jó volt. vendégzenészként Vince Mai játszott trombitán és nagyon jó összhang volt Orsi és a zenekar között.

hallottam már őket itt-ott (rádió, tévé, hanganyag) de élőben valami teljesen más érzés volt. olyan libabőrözős. főleg ez a dal, mert ezt sokat hallgattam anno.

amúgy meg igazából lenne még miről írni csak nincs időm igazán, felesleges blogpostokat meg nem akarok generálni a web2, van rajtam kívül annyi felesleges tartalom már.

inkább hallgassatok minőségi zenét meg olvassatok hozzá dalszöveget.




Csend és fény
A mindenség
A testem hó
A szívem jég
Lámpát olt
A szűk magány
De a fénye megmarad
Talán

Nem érezlek már jónak
Ha elalszom
Nem lesz holnap
Ne várj
Indulni kell

Ha nincsen hang sem már
Ami szólhat
Ma elalszom
És nem lesz holnap
Ne kérj
Ne ébressz fel
Légy bátor
Úgy menj el

Kell még tűz
Ami félve ég
Az út vége
Messze még

Álmot sző
A pirkadat
Pedig éppen
Ébredezik a Nap

valaki más lett

van új Kesh klip. szép képekkel, színekkel. a dal meg amúgy is kedvencem már régóta.

nézzétek, olvassátok aztán gondolkozzatok.

fejjel lefelé az ágyamon:
ez nem az én napom;
semmit se teszek, de megveszek,
az unalomban elveszek
halomban állnak az üres percek,
szortírozni kéne fejben,
de nem megy,
nincs parancs, mi elmegy
a fejemtől a lábamig,
az idő mindent felnagyít,
a célok egyre halványulnak,
az ujjaim közt csak kicsúsznak

talán visszanéz, de nem hiszem

tudom, hogy akarom,
hogy nincs több alkalom,
jól elcsesztem,
ó, azt meghiszem

ismertél valakit,
de az valaki más lett,
mert előjött valami,
ami belülről rág meg,
egy formátlan valami,
és az idő is tág lett,
én formába önteném,
de az anyag nem áll meg

fejjel lefelé az ágyamon:
ez nem az én napom;
semmit se teszek, de megveszek,
az unalomban elveszek
halomban állnak az üres percek,
szortírozni kéne fejben,
de nem megy,
nincs parancs, mi elmegy
a fejemtől a lábamig,
az idő mindent felnagyít,
a célok egyre halványulnak,
az ujjaim közt csak kicsúsznak

talán visszanéz, de nem hiszem

tudom, hogy akarom,
hogy nincs több alkalom,
jól elcsesztem,
ó, azt meghiszem

ismertél valakit,
de az valaki más lett,
mert előjött valami,
ami belülről rág meg,
egy formátlan valami,
és az idő is tág lett,
én formába önteném,
de az anyag nem áll meg

a zene csak szól, te nyúlsz, de nem felém
összerezzen minden
x2
a zene csak szól, te nyúlsz, de nem felém
összerezzen minden, semmi fény
x2

ismertél valakit,
de az valaki más lett,
mert előjött valami,
ami belülről rág meg,
egy formátlan valami,
és az idő is tág lett,
én formába önteném,
de az anyag nem áll meg

napi anno május

2005. 05. 07. 4 év után reggel 10-kor végre elkezdődött a ballagásom, és lezártam a szakközépiskolai éveimet. hihetetlen jó érzés volt otthagyni az osztályt és az érettségiig csak pár konzultáción viszont látni őket. a ballagás unalmas volt, a családi buli otthon szokásosan vicces. kaptam egy akkoriban menőnek számító Motorola telefont ami 2010-ig bírta, meg egy disckmant, ez még ma is napig is működik :) 2 nap múlva pedig kezdetét vette a legbotrányosabb érettségi, kiszivárgott tételek, újraírás, újranyomtatott feladatlapok aztán botrányos ponthatár emelkedés és szépen lecsúsztam pár ELTE-s szakról. ráadásul ezen a nyáron volt a legborzalmasabb nyaralásom. 10 napból 8 nap szakadt az eső és iszonyat hideg volt és egy lakókocsiban voltam összezárva Szabival. naná hogy végig veszekedtünk, ahogy emlékszem mert kábé végigaludtam. napi 20 órás alvás akkoriban még ment.

2006. 05.07. anyák napja volt és anyut köszöntöttem fel, aztán mamánál voltunk és Bigáéknál, ahol a ballagása maradékát zabáltam fel. Szabi vizsgaidőszak miatt nagyon sokáig tanult, nekem is kellett úgyhogy nem is találkoztunk.

2007.05.07. ilyenkor már dolgoztam külsősként a HD-nak és sikerült a munka miatt Szabinak jól megsértődnie, mert este még csinálnom kellett egy cikket. eljött felénk és felhívott a sarokról, hogy mit csinálok, én meg mondtam hogy melózom még egy kicsit erre hazament megsértődve, hogy akkor nem is jön át. hahahaha. igazi lelki terror volt ez akkoriban. szarul is viseltem és bőgtem egy sort ezen a blogban.

2008. 05.07. nagy élményként éltem meg még ekkoriban, hogy a Sanomában dolgozom és celebeket látok (Koko, Rippel Feri) úgyhogy erről szólt a blog. meg arról, hogy mennyire retek a MÁV mert ezen a napon a 3 órás utazáson kívül még 2őt töltöttem várakozással.

2009.05.07. MÁV-sztrájk kezdődött és újfent szidtam őket, de megoldottam azzal, hogy Robi bevitt a suliba, mert le kellett adnom egy beadandót a KJF-en. igen! ekkor már ide jártam, 2 órám is volt meg beadandókat írogattam. jah és szingli voltam úgyhogy anyámmal mentem moziba megnézni a Boltkóros naplóját.

2010.05.07. leadtam a szakdogám témavázlatát és nyertem 2 könyvet. és nem unatkoztam azt tudom. mondjuk sosem tudom mi az az unalom, még valahogy nem sikerült elérnem ezt az állapotot. amúgy ilyentájt ott volt nekem Dávidka, de kábé mintha nem is lett volna. távkapcsolat hátrányai.

2011.05.07. jelenleg még az iskolában ülök, egy kicsit fáradt vagyok a hajnalig tartó rumkólázás után a csajokkal, (muszáj volt már megkezdeni a beköltözés után vett rumot) de tartom a frontot. ráadásul este twittertali is lesz, amire megyünk majd. mondjuk telhetne gyorsabban az idő addig, mert jó lenne látni már Istvánt :)

top szakítós dalok

tegnap szóba került a lakótársakkal, hogy mik azok a dalok amiket hallgatunk ha szakítás után vagyunk. nekem kifogyhatatlan tárházam van ebből azt hiszem. jó pár csalódás után volt alkalmam szarrá hallgattni ezeket. bár tudom, hogy semmit sem segítenek, némelyik elég nyálas is blablablabla de ha már szóba került szentelek nekik egy postot így ömlesztve.

hátha valakinek jól jön, persze inkább ne nah!

Beyonce: If a were a boy

"But you're just a boy you don't understand, how it feels to love a girl, someday you wish you were a better man. You don't listen to her you don't care how it hurts. Until you lose the one you wanted cause you're taking her for granted and everything you had got destroyed"

Avril Lavigne: My happy ending



"He was everything, everything that I wanted we were meant to be, supposed to be but we lost it. All of the memories so close to me just fade away. All this time you were pretending so much for my happy ending"

Duffy: Stepping stone

"No, I will never be your stepping stone, take it all or leave me alone. I will never be your stepping stone i'm standing upright on my own"


Paramore: Decode



"How did we get here? I used to know you so well, how did we get here? I think i know how."

Paramore : Ignorance



"You treat me just like another stranger well it's nice to meet you sir. I guess i'll go i best be on my way out. Ignorance is your new best friend"


Heaven Street Seven: Mikor utoljára láttalak




"Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém. Most csendben nézlek, és csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi"

PCD: Hush, hush, hush



"I never needed your corrections, on everything from how i act to what i say. I never needed words, i never needed hurt, i never needed you to be there everyday"

Váczi Eszter Quartet: Te nem tudod mi az a szerelem

"Te nem tudod mi az a szerelem, te nem tudod mi az hogy elevenen égsz el. Vajon meddig mész el?"

Bruno Mars: Grenade



"Gave you all I had and you tossed it in the trash, you tossed it in the trash, yes you did. To give me all your love is all I ever asked, 'cause what you don't understand is"

A végére meg egy bestof klasszikus és a legjobb mind közül. egyszer majd jól eléneklem a bárhangomon egy karaoke bulin. (NEM!SOHA!

a tanulság meg az, hogy minden szakítás túlélhető, dalokkal vagy anélkül.

Gloria Gaynor: I will survive



"It took all the strength I had not to fall apart kept trying hard to mend the pieces of my broken heart"

mi a boldogság?

nem tudom mi a boldogság definíciója. szerintem sosem fogok rájönni, és sosem lesz rá egységes okosság mert mindenkinek mást jelent. én egyszerűen csak érzem.

a sima boldogság nálam gyorsan elérhető egy finom ebéddel, egy vicces beszélgetéssel vagy akár egy csokival. boldog vagyok a másoktól érkező jó hírek miatt, de boldogságot okoz az is ha süt a nap. apró kis semmiségek is elegendőek ehhez, nem kell semmi nagy dologra gondolni.

a párkapcsolati boldogság már nehezebb ügy. ahhoz, hogy ezt elérjem nem vagyok egyedül én elég. kell a másik is. nem mindenki képes arra, hogy boldoggá tegyen, és nem mindenki érdemli meg, hogy boldognak lásson.

ha nem vagyok boldog a párkapcsolatomban és felmerül annak a legkisebb jele, hogy boldogtalan vagyok, drasztikus lépésekre szánom el magam. rendszerint szakítok az illetővel, hiszen boldogság (és persze szerelem, nálam a kettő általában együtt jár) nélkül nincs értelme az egésznek. annak aki ismer gyorsan észrevehető ha valami nincs rendben nálam. persze vannak furcsa esetek. van akinek ehhez majdnem 6 év se volt elég, hogy észrevegye, hogy mennyire boldogtalan vagyok, míg másnak megy ez egy hét után is.

sok minden függ a másiktól, de nem hiszem, hogy egy párkapcsolatban két ember boldogságát kompromisszumok megkötésével lehet elérni. egyszerűen csak el kell fogadni a másikat olyannak amilyen és megpróbálni boldognak lenni vele. nem kellenek a nagy ígéretek, nem kell megváltozni a másik miatt, csak elfogadni azt, hogy senki sem tökéletes. nem engedmény ez, csak egy egyszerű emberi viselkedés.

én nem kötök kompromisszumot, nem változtatom meg a másikat, nem kergetem felesleges tettekbe. ezek a dolgok sosem mentek. viszont cserébe szeretem elvárni, hogy velem se tegyék. nem ígérgetek már könnyelműen, hogy ebben és ebben megváltozom és akkor minden szép és jó lesz. elmúltak azok az idők. (és később bebizonyosodott, hogy nem érte meg kompromisszumot kötni) ilyen vagyok és kész. igyekszem maximálisan toleráns lenni a másikkal szemben, de ez nem egyelő a kompromisszumképességgel.

az egész párkapcsolat egyébként is egy nagy zsákbamacska, mert nem tudhatod biztosra, hogy mennyire leszel boldog kompromisszumok és ígéretek nélkül. viszont ha már benne vagy úgysem azon agyalsz, hogy mi lenne ha a másik ilyen meg olyan lenne, vagy ezt és ezt csinálná másként vagy az ilyen olyan szituációkban másként viselkedne, hanem egyszerűen csak azt érzed, hogy boldog vagy.

boldognak lenni meg jó. én most annak érzem magam

(mondjuk hajnali fél 3 felé már fáradtnak is érzem magam emellett, úgyhogy azt sem tudom miket írtam le de sebaj)

napi jótanács

"ne idegeskedj, van pasid!"

egyébként tényleg kicsit ideges vagyok ma. elegem van pár dologból és ez meglátszik a hangulatomon is. nem is voltam túlzottan beszélgetős kedvemben ma, aki meg is próbált kommunikálni velem gyorsan távozott a színről.

most kicsit úgy vagyok, hogy legszívesebben üvöltöznék egy sort pár emberrel, hogy térjenek már észhez vagy csak úgy menjenek a kurva anyjukba és ne engem baszogassanak!

bár ettől nem hiszem hogy jobb lenne se nekem, se nekik, se senkinek. inkább megyek szétnézek egy plázában és veszek ott sok sok mély levegőt. az megnyugtat. ha nem, akkor este majd bevethetem a pasitémát is :)

vasárnapi eső

egy esős vasárnap délelőtt / délután nincs is jobb program annál, hogy az ágyban heverek egy olyan ember mellett, aki mostanság mindennél fontosabb lett számomra. nincs rohanás, nincs munka, nincs kapkodás.

még az is tökéletes megfelel ha nem is beszélünk folyamatosan, csak fekszünk, nézzük egymást és mosolygunk :)

és fura mód ezek az apró dolgok, ahhoz is elegendőek, hogy az eső se zavarjon, ami egész délelőtt úgy ömlött mintha dézsából öntötték volna.