2B

tegnap újra előkerült Péterfy Bori 2B albuma. vagyis a legutóbbi, amit megvásároltam rendes igazi készpénzért egy lemezboltban és ajándékoztam anyám faszijának. az összes Péterfy Borit megvettem neki eddig. jah nem! az elsőt megnyertem (:D), a zenekar el is küldte, de mivel azt konkrétan rongyosra hallgattuk Robival a kocsiban így evidens volt, hogy a többi megjelenőt is megvesszük.

mondhatom, hogy a blogba felrakott dalokkal teljesen jól kifejezhetőek a semmitmondó érzelmeim, úgyhogy aki meghallgatja ezeket úgyis képbe kerül, főleg ha figyel mondjuk a dalszövegre vagy hasonlók.

ez a dal a 2B albumon van rajta, a bejegyzés címe is 2B lett. nem véletlenül.

lehetne ez mínusz 2 barát is történetesen. nem szeretek elveszteni hozzám (viszonylag egészen) közel álló embereket. ha tehetem igyekszem elkerülni az ilyen helyzeteket. annál sokkal értékesebb a barátság, és az, hogy lehessen számítani az illetőre később. vannak olyan helyzetek azonban, amikor nem tudok más csinálni mint beletörődni a veszteségbe és újra felállni és továbbmenni. rohadt szar érzés ez mindig és tudom, mindemellett én sem vagyok tökéletes ember meg iszonyat sok hibám van, de a barátaim mellett azt hiszem mindig is kitartottam. páran mondták már, hogy értékes barát vagyok de most kicsit úgy érzem magam, hogy én vagyok az a lány akiért nem kár.

alakul ez még így se, nem haragszom senkire, mert nem vagyok haragtartó ember, csak nem felejtek. majd elmúlik ez is mint minden más. ennek így kellett lennie ahhoz, hogy felébredjek!

(a tanulság meg van, ettől is csak erősebb lettem. legalább tovább nem bántanak a dolgok meg az emberek. tiszta lap. reggel meg majd úgy kelek fel, ahogy szoktam: új nap, új remények! soha nem adom fel! aszondják a nagy okosok nem is szabad! )

fát dönteni

többször voltam már favágáson. vágtak ki már az udvarunkban többet is, láttam sokszor a műveletet közvetlen közelről különböző erdőkben. fenyőfák, akácfák, diófák hullottak a porba, volt, hogy a fejszés megoldástól, volt hogy motoros fűrésztől.

mindig szörnyű látvány volt. előbbivel lassan és hosszú ideig vágnak többször bele a törzsbe. minden egyes csapásnál hallottam azt a furcsa pattogó hangot, ami össze sem téveszthető semmivel. a láncfűrészes megoldással viszonylag rövid időben belül kidől a fa, hangos motorzúgás közben aztán vége mindennek. csend, meg némi felszálló fűrészpor, de legalább gyorsan lezajlik.

szóval fát dönteni többféleképpen lehet, nem tudom ki mire esküszik. én a motorfűrészes megoldást kedvelem a legjobban. kíméletlen de megfelelően gyors folyamat. egy erős rántás, néhány percig tartó művelet aztán csak levelek, ágak, törött gallyak és fűrészpor mindenhol. meg egy kidőlt élettelen fa, amit összedarabolnak még kisebb darabokra, aztán kocsira rakják, behordják a fáskamrába és téli estéken tűzre rakják. mindig ez a fadöntés vége.

(szombaton Óriás koncert a Kesh mellett, a Fát dönteni pedig egy jó szám tőlük. szeretem és fontos dal valamiért.)




Néha jól jönne valami új védőpecsét
A bőrömön most izzik a lehelés
Én az összes halmaz úniója voltam
Mégis papírfejszével nekivágtam

Fát dönteni
De senki se féljen
Senki se féljen
Úgy kell fát dönteni
Hogy senki se féljen
Senki se féljen

És minden pont olyan lett
ahogy lennie kellett
és pont olyan nem lett
amilyen lehetett volna

a világ (egyik) legszomorúbb dala

hallottam már előzőleg ezt a dalt, de valahogy elsiklottam felette. biztos vidám voltam mikor ment valahol, vagy nem fogtam fel eléggé. most elemi erővel baszott fejbe, mikor valaki átküldte, hogy neki ez a legszomorúbb dal. és tényleg! úgyhogy fel is rakom a blogba, mert helye lett a kedvenc "legyen mire depressziózni, ha nincs jobb dolgom" listára.

és most nincs jobb dolgom. amúgy minden oké, felváltva hallgatom a Moves like a Jagger című mókás szerzeménnyel. bipolár forevör!



Help, I have done it again
I have been here many times before
Hurt myself again today
And, the worst part is there's no-one else to blame

Be my friend
Hold me, wrap me up
Unfold me
I am small
and needy
Warm me up
And breathe me

Ouch I have lost myself again
Lost myself and I am nowhere to be found,
Yeah I think that I might break
Lost myself again and I feel unsafe

Be my friend
Hold me, wrap me up
Unfold me
I am small
and needy
Warm me up
And breathe me

Be my friend
Hold me, wrap me up
Unfold me
I am small
and needy
Warm me up
And breathe me

ötöslottó

ti ismertek olyat személyesen aki nyert az ötöslottón? beikszelte az öt tökéletes számot és szombaton este megtudta, hogy megütötte a főnyereményt?

én nem!

kurva nehéz 5 számot összeírni és matematikailag is nagyon nagyon kicsi az esélyed arra, hogy ezt az ötöt akkor hozd össze mikor ki is húzzák. sok ismerősöm van aki évek óta lottózik és hétről hétre adja fel a szelvényeket és mindig elhiszi, hogy éppen aznap este lesz milliomos, milliárdos amivel örökre megváltozik az élete és minden jó lesz.

én is szoktam lottózni néha, ahogy mások is teszik. bemegyek egy lottózóba és kérek egy szelvényt. van, hogy bevált számokkal játszom, van hogy lutrizom és találomra beikszelek ötöt. mikor kihúzzák megnézem a számokat és rájövök, hogy nem változik meg az életem ma sem. talán majd jövő héten, majd a következő alkalomkor. röhögök egyet magamon, hogy megint képes voltam elhinni, hogy lehet ötösöm, aztán kidobtam az ablakon a pénzt és nem lett. de még egy rohadt kettesem se!

matematikai alapjai is vannak a lottózásnak, esélyek, tuti számok és egyéb trükkök. könyvek tucatjai foglalkoznak azzal, hogy lottózz, vannak társaságok akik kiszámolják és a matematikára helyezve a hangsúlyt próbálják a szerencsét közelebb hozni. nekik se nagyon jön be úgy hallottam.

sok szerencsejáték függő van, akik megszállottam ikszelgetnek hétről hétre és ha egy szelvényt nem adnak fel egy hétvégén teljesen összedől az életük, hogy pont most húzzák ki az ő számaikat és tuti most lenne ötösük.

de ők újra és újra megveszik a szelvényeiket és teszik fel a tételek, ikszelgetik a számokat. van aki több szelvénnyel játszik, mert úgy nagyobb szerencséje van. persze az esélyek megvannak és mindig lehet nyerni, de a legtöbb ember bukik, hiszen ebből áll a szerencsejáték.

a szerelem is ilyen. szombat esténként azt hiszed meglesz a lottóötösöd, aztán rájössz, hogy a szerencse kurvára mulandó és megint várhatsz egy hetet, hogy újra próbálkozz. ugyanazokra a számokra teszed a pénzed hétről hétre a pénzed és mindig elbukod? sokan vannak így!

legtöbbször széttépett szelvények hevernek az asztalon miután kihúzták a bűvös öt számot.

egy ideje nem lottózok, de ti tegyétek nyugodtan! jah és mutassatok egy embert, akinek tényleg ötöse volt és tényleg megváltozott jó irányba az élete a nyereménye után! majd akkor elhiszem! addig csak nevetek tovább, ha eszembe jutnak azok a szombat esték, amikor vártam felcsendülni a jól ismert szignált ami a lottóhúzást jelzi :)

helló péntek!

4 éve szeretem a péntekeket. előtte amíg a felsőoktatásba jártam sem voltak annyira rosszak, de minden pénteket elkúrtak egy kora reggeli 8-as órával, amire én természetes bejártam (igen! a rendes lányok ilyenek!) még akkor is ha 6-kor kellett kelni. utáltam ha lógni kényszerülök, szerintem a 6 év felsőoktatásban eltöltött idő alatt nem lógtam pár óránál többet, akkor is okkal mentem el (persze akkor is szarul éreztem magam, hogy kihagyom meg lemaradok. hülyevagyok! )

pár éve van, hogy a péntek a szabadnapom. vagyis az van, hogy egy héten 4 napot dolgozom. egy darabig a csütörtök volt a szabadnapom, mert akkor volt speciális kurzosom a BGF-en számvitelből és be kellett járjak, hogy körbeszopórollerezzem az iskolát aztán hazamenjek és pénteken újra dolgozzam. nem szerettem azt a félévet.

aztán lett egy távkapcsolatom és újra kértem a szabadpéntekeket. csütörtök este irány Pécs, vasárnap vissza. majdnem 2 évig. most maradtak a péntekek, a kapcsolat persze nem.

előnyei vannak annak, hogy a péntekenként ráérek. ez az egyetlen nap, amikor viszonylag ki tudom magam aludni (persze, nem mindig sikerül, akárhogy próbálkozom is) és tudok magammal foglalkozni. meg anyukámmal lenni, meg rendesen ebédelni mindezt otthon, ingyen és bérmentve. szeretek ilyenkor itthon lenni, kiszabadulni a városból, friss levegőt szívni, jókat enni, inni, aludni és egy kicsit nem gondolni a világra és csak úgy "lógni a levegőben".

néha azt hiszem irigylésre méltóak a péntekjeim. igyekszem is megbecsülni őket, ahogy minden napomat is. mindig van valami jó végülis bennük és nem is függ, hogy éppen melyik napot mutatja a naptár. a lényeg úgyis az, hogy amikor befekszem az ágyamba és végigpörgetem magamban az egész napot találjak legalább egy jó momentumot. eddig mindig sikerült azt hiszem. ha nem így lenne, nem is lenne semmi értelme felébredni reggelente.

toplisták az életemből

ez egyszerűen egy jó dal, így duettben meg most nekem kicsit érdekesebb is mint az eredeti.

amúgy azt hiszem nem tudok lemondani arról, a hülye szokásomról, hogy napokig (hetekig, hónapokig és akár évekig) is tudom ugyanazokat a dalokat hallgatni és ugyanúgy szeretni őket. illetve nem csak szeretni , hanem utálni is azt, hogy eszembe jutnak a zenehallgatás közben mindenféle érzések, amiket jobb lenne elfelejteni és kihajítani a kukába vagy egyszerűen tudomást sem venni róluk.

ez is ilyen mazochista szokásom azt hiszem. majd egyszer csinálok egy ilyen toplistát a legtöbbet hallgatott dalokról, az ahhoz kapcsolódó emberekről, emlékekről meg érzésekről. bár lehet, hogy jobb ha nem teszem, mert jönnének jól ki a dolgok.

bár a toplistás dolog nem elvetendő, de abból inkább a top10 bénázós, szerencsétlenkedős, beégős sztorijaimból jönnék ki viccesen csak azt hiszem :) abból van ugyanis a legtöbb

mire nem várunk fél évet?

én alapjáraton nagyon türelmetlen ember vagyok.

nem szeretek buszra, villamosra, metróra, vonatra, trolira és semmilyen közlekedési eszközre várni. a legjobban azt rühellem, hogyha kajára kell várnom. ezért nem rendelek a netpincértől és semmilyen kajaszállítócégtől otthonra mert a tapétát kaparnám mire megjönne az étel. kétszer éhenhalnék amíg a telefonomat lesem az ablakban, hogy mikor érkezik a pizzafutár. szerintem a lépcsőházban kivégezném a futárgyereket étlen-szomjan ha nem hozzám kopogtatna be, hogy "helló meghoztam a pizzát!"

utálok a postára és a hivatalokba járni, mert ott is várni kell. nem járok ilyen helyekre ha tehetem. a telefonszámlámat anyám fizeti be, a pénzt csak odaadom neki, más számlát és hivatalos ügyet nem intézek (vagy vannak akik elintézik helyettem). jó dolog, hogy a személyi igazolvány sokáig érvényes és áldom az eget, hogy feltalálták a netbankot!

utálok szórakozóhelyeken wc-re várni, utálok alkoholra várni és még sorolhatnám napestig.

amit viszont ma megtudtam, attól lehidaltam. vannak nők AKIK FÉL ÉVET KÉPESEK VÁRNI AZZAL HOGY SZEXELJENEK egy pasival, ráadásul nem is akármilyennel hanem A PASIJUKKAL.

nem szűz lányokról van szó, nem is tizenéves bizonytalan kis tinisunákról, hanem 30 éves független nőkről, akik párkapcsolatban vannak (ergó járnak egy férfival, neadjisten együtt is élnek) és nem történik köztük nemi aktus 180 napig, 4320 óráig, 259.200 percig. hihetetlen!

nem normálisak. minek erre várni? fél év után mitől lesz jobb a helyzet? nagyobb lesz a szerelem? szerintem a szex összeköt embereket még jobban és miért vonják meg maguktól ezek a csajok jó dolgokat? kinek jó ez? nekik? ne vicceljünk már! az alvás, evés-ivás után a szex a világ egyik legjobb dolga és ezt kihagyják, mert VÁRNAK.

a buszra szokás várni, meg a pizzafutárra.

ha két ember kémiailag is összepasszol nem kell várni ezzel. ettől egy kapcsolat csak jobb, meg belsőségesebb lesz. (szerintem) fél év után rájönni, hogy nem működik köztük a szex és nem képesek egymást kielégíteni az ciki helyzet. fél évet "elbaszni" és aztán rájönni, hogy valami nem működik az időpocsékolás. a várakozás = időpocsékolás.

persze, várjon mindenki amennyit akar, mindenkinek szíve-joga, csak nekem furán jön le. biztos azért mert kurvára türelmetlen ember vagyok :)

nem hiszek

gyűlnek a jobbnál jobb (depresszívebbnél depresszívebb) dalok a lejátszómon, de egyébként teljesen rendben van minden, illetve rendben lesz.

mármint azt mindig is tudtam, hogy hülye naiv picsa vagyok, csak valahogy mindig átsiklottam efelett. mostanság azonban ért egy két olyan dolog, ami miatt kicsit kezdem elveszteni a hitem az egész világban (magamban még nem azt hiszem). főleg a pasikban és az emberek őszinteségében és jóakarásukban.

tudom, hogy ott virít a fejemen a hatalmas L betű, hogy L Ú Z E R, de azért lehetne kedvesebb velem a sors és végre kaphatnám én is azokat a jó dolgokat, amiket úgyhiszem, hogy kibaszottul megérdemlek már, mert mindig mindent teljesen becsületesen, őszintén, hátsó szándékoktól mentesen és odaadón csináltam. fél karomat adnám egy normális őszinteségre és kölcsönös szerelemre (noh meg kurvajó szexre) épülő kapcsolatért.

hahahahaha ! ilyen csak a mesében létezik mi? a valóság ennél döbbenetesebb mindenképpen ezt én is tudom. de legalább tanulok folyamatosan. egyszer a hasznomra válik mindez igaz?

(tudom nem jó a kontent amit tolok itt, de jobb a kis lelkemnek attól, hogy ezeket most így ide leírom. segít! és amíg ez így van addig ez a kicseszett blog arról fog szólni, amiről én szeretném!)

van zene, meg minimál dalszöveg, hogy érték is legyen a postban.

"Nem hiszek a gyűrű aranyában
Nem hiszek a szavak igazában
Nem hiszek a néma hallgatásban
Nem hiszek a város zajában"

drive2

kedden lesz egy hete, hogy láttam a Drive-ot, de azt hiszem meg kell nézzem mégegyszer. (és mégegyszer és mégegyszer)

egyszerűen valami megmagyarázhatatlan vonzalmam van a filmhez, a zenéjéhez, meg az egész hangulatához. nem beszélve Ryan Goslingről.

szóval ki visz el moziba valamikor?




"There something inside you
It's hard to explain
They're talking about you boy
But you're still the same"

utólag

még mindig kibaszottul fura tud lenni utólag megtudni dolgokat. miért nem tudnak őszinték lenni az emberek? mert félnek attól, hogy az őszinteség fáj?

igen! rohadtul fáj, de mindig jobb egy kegyetlen csapás, mint utólag szembesülni a dolgokkal. az, hogy benned él egy (majdnem) tökéletes kép egy emberről, és próbálod megőrizni a szép dolgokat, akárhogy is alakul (én legalábbis mindig erre törekszem), erre ez a kép, mint egy vékony tükör összetörik darabokra a legváratlanabb pillanatban.

olyan apró kicsi darabokra, amibe ha mezítláb belelépsz sokáig szedegetheted ki a szilánkokat a talpadból, miközben vérzik és fáj.

én már tudom milyen belépni összetört tükörbe neadjisten tányérba. nem szép, és nem gusztusos látvány. de mindig feltakarítottam magam után és sosem nyafiztam közben. a vérzés eláll, a padló felmosható gyorsan, a darabokat könnyű összesöpörni és a kukába hajítani. egy idő után a talpad sem fáj annyira és a járásodon sem veszik észre, hogy beleléptél bármibe is.

noh ilyen ez!

hiperkarma

ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES ÜRES


(született az este tanulságaként már egy blogpost, de hiába írtam meg kibaszottul gyönyörűen az érzéseimet azonnal a kukába hajítottam. mennyi ilyen van már ott istenem... betelik ez vajon valaha is? ugye nem?)





"de egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék. veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással , jobb lesz."

nekem senkim sincsen

teljesen más úgy Vad Fruttik koncerten lenni, hogy van melletted valaki, akit fontosnak tartasz az életed jelen pillanatában, mint úgy, hogy effektív kurvára egyedül vagy.

más úgy énekelni a Nekem senkim sincs című dalt, hogy tényleg nincs senkid. az más kérdés, hogy persze vannak barátaid, de olyan ember nincs akihez bármikor szólhatsz, ha egyedül vagy, vagy bármikor szaladhatsz, ha valami gondod van. okés, erre (is) jók a barátok, de teljesen más dolog az egyik és más a másik (akárki akármit mond!).

szóval amikor nincs senkid, akkor kegyetlenül érint ez a dal. engem most szarul érintett és fura volt élőben hallgatni, meg együtt énekelni több száz emberrel, akiknek jó része kurvára nem volt egyedül. viszont a Vad Fruttik koncert arra is jó, hogy megtudtam, hogy voltam én is "lány neonruhában" egyszer valakinek és végül is az alkohol boldoggá tesz (4 vodka pláne) úgyhogy érdekes egy este volt.

holnap pedig kérdőjelek lesznek a fejek felett, meg érettségik, fehér blúzok, boros kólák és vodkadzsúzok, meg fekete péter és ehhez hasonlók. a Hiperkarma sem vidámabb a Vad Fruttiknál, úgyhogy készítem a kis lelkemet meg veszek magamhoz kellő mennyiségű alkoholt meg társaságot hátha úgy kevésbé fog megviselni az üres lakásba való hazaérés meg az, hogy nem tudok szólni senkihez IRL, mikor annyit tudnék beszélni és mesélni most minden érzésemről meg gondolatomról.

szóval nekem perpillanat senkim sincsen, úgyhogy marad a falnak beszélés, meg az érthetetlen blogok. szevasztok!

"Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen"

zöldpardon

pár hete folyamatosan heti 2-3 alkalommal, van, hogy random, van hogy tervezetten a Zöldpardonban kötök ki. megszeretettem ezt a helyet. hiányozni fog ha bezárják.

ahhoz képest, hogy idén nyáron voltam egy 30y koncerten először (igen igen, millió egy hely van még Pesten ahová nem jutottam el mindenféle okokból) azóta mondhatni törzshely lett. a héten még kétszer megyek. ma este meghallgatnom a Nekem senkim sincsen című dalt a Vad Fruttiktól, holnap pedig a Hiperkarma legjobb dalait.

tegnap este Bocskor Bíborka, meg a Magashegyi Underground játszott ugyanitt és megint jók voltak. ők az az együttes, akiknek igaz még nem voltam sok koncertjükön, de azok mindig nagyon faszák voltak. tegnap este óta az Ezer erdő című új albumuk is itt figyel a gépen és ma takarítás közben meg is hallgattam párszor (remélem a szomszédok is élvezték).

egyébként a Zöldpardonos esték mindig tanulságosak, mindig történik valami, mindig van utána mit mesélni és másnap mindig az előző zenekar hatása alatt állok. szóval most bebaszok ide pár Magashegyi dalt. enjoy! (holnap jön majd a Vad Fruttik depresszív post, aztán a Hiperkarma)




"szíved spam-mel van tele, színes nyilakat lő bele a délibábos porvilág szappanbuborék semmi más"




"itt látod már én vagyok a lány, kinek sima a bőre, fénylő a teste, kezedbe illik, érinthető"



"Tied lennék,ha lehetnék,ha az egek megengednék!
Megengednék azt az egek,azok a szép fellegesek.
Árok,árok de nagy árok,nem gondoltam,hogy itt járok.
Belé estem benne vagyok,örökké titied vagyok!"



"Jött a szita péntek, hajamat a szélnek fordítom (a lényeg maradj az enyém).
Gyorsan szállt a szombat,a szerelem kiforgat"

mazochista

érezted már úgy egy helyzetben vagy szituációban, hogy ezt kurvára nem így kéne csinálnod, de mégis csak nekikezdtél, pedig már az elején tudtad, hogy marha fájdalmas vége lesz?

érezted már úgy a kapcsolataid legvégén, hogy el kéne menekülnöd a francba, de nem bírtad ezt végrehajtani és inkább maradtál és okoztál magadnak kisebbfajta érzelmi viharokat?

érezted már úgy, hogy teljesen kihasználnak érzelmileg (agyilag) és mégsem tudtál nemet mondai a másik félnek?

érezted már úgy, hogy tudtad, hogy nem őszinték veled de mégis kapaszkodtál ezekbe az emberekre, akik talán egykor a barátaid voltak, csak hogy ne legyél egyedül?

érezted már úgy, hogy teljesen érdektelen az, amit csinálsz a munkahelyeden, de csak azért nem futottál el, mert tudtad, hogy van aki még számít ott rád és nem akartad cserben hagyni?

érezted már úgy, hogy tudtad, hogy amibe belekezdtél annyira nem a te világod, és tudtad hogy végigcsinálni úgysem fogod, de az eddig elszenvedett rögös út csúnya sebekbe fog kerülni?

érezted már magadat úgy, hogy inkább mosolyogva elébe mentél a dolgoknak, mert tudtad, hogy úgyis rossz lesz, de minél előbb túl esel rajta, annál kevésbé lesz fájó?

érezted már úgy, hogy az egyszerű "hogy érzed magad?" kérdésekre folyamatosan kinyögött "köszi, szuperül" válaszoktól már teljesen megcsömörlöttél és legszívesebben elsírtad volna ott helyben magad, de inkább mosolyt erőltettél az arcodra és elmesélted, hogy minden milyen szuper?

szóval én a mazochistákkal vagyok! tökéletesen megtanultam csendben szenvedni és mosolyogva mondani, hogy minden okés és minden szuper, minden happy. aki ismer úgyis látja, hogyha nem. aki meg nem ismer, azt úgyis könnyű átbaszni és mivel fura mód lehet ebben élvezetet lelni, sok esetben nem is kell ezt véresen komolyan venni.

(egyébként tök vidám postot akartam írni a mai gyönyörű nyári őszről, de rájöttem, hogy az lenne az igazi mazochizmus, úgyhogy nem írtam. helyette lett megint egy felesleges bejegyzés a többi mellé :) bocsánatot viszont nem kérek, örüljetek, hogy nem káromkodtam túl sokat. mondjuk arra ott a tumbli meg a csetikék. igyekszem oda tartogatni az ízesebbeket >>>)

a real hero

a Drive a mostanság látott legjobb filmek között elég magas pozícióra tört a mai mozis este után. Ryan Gosling még mindig iszonyat jó színész, örök szerelmem marad azt hiszem.





azt hiszem sosem fogok látni még egy olyan liftben csókolózós jelenetet, mint amit Ryan nyomott le. simán lettem volna a lány helyében, aki ezt a csókot kapja!

a film zenéje is kimagaslóan jó, és tökéletes illik a film hangulata mellé/alá, úgyhogy csillagos ötös.

egyébként meg tényleg vannak igazi hősök, mindennap látok párat a barátaim és az ismerőseim között. néha én is annak érzem magam. igaz ez nagyon pillanatnyi érzés és hamar elszáll, de néha mindenki hős, a maga módján.

mert képesek vagyunk túlélni a napokat, a bántásokat, a megaláztatást meg azokat az érzelmi szarságokat, amik naponta elárasztanak minket. senki sem biztos a dolgában, semmi sem örökérvényű, de mégis van holnap, másnap és aztán minden jobb lesz.

(én még mindig kurva naiv módon hiszek az "új nap, új remények, új esélyek" mantrámban. szerintem ezért vagyok képes reggelente kikelni az ágyból) tudom, hogy nincs világvége, meg minden lehetne szarabb az életemben, de hihetetlen és ijesztő módon magam alá tudok kerülni a legváratlanabb pillanatokban. nah ilyenkor jön jól ez a mantra, meg az, hogy tényleg elhiszem egy kicsit hogy én is hős tudok lenni. nem szuperhős, csak olyan átlagos :)

(amúgy pedig liftben csókolózni menő dolog! helló!)

a majdnem kabalacsaj

utóbbi 2 volt pasim, és 1 majdnem pasim miután vége lett köztünk mindennek olyan csajokra buktak rá, akik párkapcsolatban élnek/éltek és most szívnak ezzel a szituval mint a torkosborz. az expasik új kiszemeltjei nem tudnak dönteni, nem mernek lépni, nem mernek kockáztatni és elpuskázzák ezeket a fiúkat, akikért elég nagy kár.

tegnap a legutóbbi delikvens azt kérdezte, hogy mit teszek én velük, hogy ilyen sorsra jutottak. mondtam, hogy ez a büntetés, mert elhagytatok és nem szerettetek úgy, ahogy én titeket. (persze ezt viccként mondtam, de végülis nah!)

egyébként tényleg én szeretném a legjobban, hogy boldogok legyenek, és tökre drukkolok nekik, de 3-ból eddig 2-nél csúnya véget értek a dolgok. pedig megérdemelnék a boldogságot.

és ezt tényleg őszintén mondom!

(szóval ki akar a pasim lenni? :D)

10 másodperc

ma ennyit gondolkoztam egy kérdésen, egy döntésen, egy választáson és nem vaciláltam sokat. mármint magamhoz képest. mert órákig el tudok agyalni dolgokat, hihetetlen erősségem a szüttyögés, a döntésképtelenség meg a huzavona és a "jól döntök-e ha így döntök" "nem bánom meg utána, hogy nem úgy döntöttem ahogy?" kérdéssor végigjárása.

(hihetetlen idegesítő lány lehetek vagyok)

mondjuk azért kicsit büszke is vagyok magamra. lesz ez még jobb is, meg lesz ez még így se!

gang

a gang a kedvenc helyem itthon. leülök és csak hallgatom a tücskök ciripelését és nézem a holdat. ma különösen szép. itt lehet a legjobban gondolkozni az élet nagy dolgain. emlékszem itt döntöttem el olyan fontos dolgokat, amik megváltoztatták az életemet. persze most ilyenről kurvára szó sincs, de azért egy két dolog van az életemben amin mindig el lehet gondolkozni.

tudom, hogy a sok agyalás nem tesz jót, mert előbb utóbb elfogy az összes agysejtem és csak felesleges köröket futok le magamban de néha mégis jól esik ez a folyamat. és azért néha látom értelmét, mégis csak történtek már itt nagy dolgok.

szívtam már el itt jó sok doboz cigarettát, megéltem néhány hajnalt és napfelkeltét, jó pár dalt hallgattam meg itt és néztem a pohár fenekére lehetett abban sima kóla, rumos kóla, tea, vagy narancslé martinivel. ért már itt tűző napsütés, és fagytam ketté a - 20 fokban télikabátban pizsamában termótakaróba burkolózva. de még is itt ülök le mindig unos-untalan.

most sem csinálok mást, még a laptopot is kihoztam ide magam mellé. amúgy is kell egy ilyen este, amikor csak nézek ki a fejemből, nem csinálok semmit sem, nem sürget senki sem, nem kell sehová se menni, nem kell senkinek sem megfelelni, okosakat mondani, de még beszélgetni sem kell. elég csak gondolkozni. érdekes hogy most jó egyedül. furcsa lány vagyok ám. Budapesten sokszor egyedül érzem magam, itthon nem annyira. (mondjuk erre speciel tudom a választ, majd egyszer le is írom ha lesz merszem beismerni a tényeket)

most csak inkább hallgatom a tücsköket tovább! ők még azt hiszik, hogy nyár van mert úgy tolják a kontentot a gangon mintha nem lenne holnap. pedig már...

sajnálom

Anna még mindig elementáris erővel énekel, és amikor belekezd a fiúkkal együtt egyből képes arra, hogy hatalmas sodrással elragadja az ember lányát/fiát. szóval jó Anna and the barbies koncertre járni. idén már voltam kétszer is, utóbbi években csak audióban hallgattam őket, de így élőben még ütősebbek! libabőrözős érzés volt mikor az egész Zöldpardon azt a daluk egy sorát üvöltötte hogy "ünnepélyesen fogadom hogy többet nem leszek szerelmes".

Annabarbik minden dalának van mondandója, mögöttes tartalma (nekem legalábbis) és akármikor képes vagyok találni bármelyik albumon bármelyik dalban egy-két olyan mondatot vagy részt, amivel totálisan tudok azonosulni (és aztán hetekig ezt az egyetlen dalt hallgatni). kevés zenekar vagy előadó képes erre, hogy ezt előhozza nálam. mert vagy nincsen annyi jó daluk, vagy mert minden számuk ugyanolyan és ettől sablonos. nah Annaék nem ilyenek!

Az Ördögre kacsintva régi kedvenc számom tőlük és most teljesen igaz, úgyhogy nincs is más dolgom, mint felrakni a számot, meg bemásolni a dalszöveget és berekeszteni a blogolást egy időre.

Menni kéne, de itthagyni téged már nincs erőm,
Minden nappal csak húzol a végzet felé,
De amíg mindenki tudja, hogy kivel hányszor és mintha,
Egy hónapja másképpen néznének mindenhol…


Hogy veled álmodni néha, álmomban ölelni még ma,
Az ördögre kacsintva és a szemembe hazudva azt már nem!

Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem.
Sajnálom, de nem szégyellem,
Hogy tetszettél nekem.
Sajnálom, hogy amikor kérdezted,
Én rögtön azt mondtam: igen!
Sajnálom, hogy amikor jó volt,
Én őszintén élveztem.
Sajnálom, az orrom, a hajam,
Hogy nem hosszabb, vagy rövidebb.
Sajnálom, hogy én csak én vagyok,
Majdnem az, de csak majdnem.
Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem…

másnapok

nincs másnap! aznapok vannak. újra és újra. meg ez a dal, akárhová megyek is. röhej!

nem is tudom hány helyen hallottam már felcsendülni mikor beléptem oda, és én hányszor hallgattam meg hajnalban, korán reggel, késő este és még mindig tetszik, főleg ez a verzió.

vasárnapig meg delírium van szóval helló!

We could have had it all...
Rolling in the deep
Your had my heart inside of your hand
And you played it to the beat

esti mese

hol volt, hol nem volt egy lány, akinek nem volt hosszú arany haja, se kacsalábonforgó palotája se udvarhölgyei, de még tündérkeresztanyja sem volt. a mese főszereplője egy tipikus egyszerű lány volt, aki mindig arra vágyott, hogy valaki szeresse őt. nem csak egy kicsit, meg így ímmel-ámmel, hanem úgy igazából, mindent elsöprően. egy nap ez a lány találkozott egy aranyos fiúval, aki bár nem volt nemesi származású lovag, de ő rögtön nagyon megszerette. a lány azt hitte, hogy ettől kezdve megváltozik az egész világ és majd vele együtt a fiú is.

a világ azonban nem változott szemernyit sem, ahogy a lány mellett a fiú sem. a lány egy ideig szomorkodott, mikor megtudta, hogy a fiú nem úgy, és nem annyira szereti őt, amennyire az lehetséges volna, de hamar beletörődött és nem erőltette a dolgokat. a lány rájött, hogy van ami úgy jó ahogy van és van aminek úgy kell lennie, ahogy a sors akarja.

a lány már réges-régen megtanulta, hogy boldognak lenni nagyon nehéz folyamat, főleg vele, hiszen annyi hibája van, ami megtöltene egy egész hatalmas könyvet kis betűkkel teleírva. persze, ahogy az a mesékben lenni szokott a lány tudta, hogy beletörődni sokkal egyszerűbb (és célszerűbb), mint hibáztatni önmagát és a fiút, hogy miért nem passzolnak egymáshoz. bár látszólag minden úgy indult mint egy igazi tündérmese, vannak olyan mesék, amik nem zárulnak "boldogan élnek, míg meg nem halnak" végszóval.

persze a sors sokszor nagyon vicces és néha eszméletlenül fura dolgokra képes, főleg a mesékben. a lány is tudja már ezt. meg azt is, hogy minden mesének vége szakad, mikor elérkezik az utolsó oldalhoz a könyv. tisztában vele, hogy nincsen örök nyár az Óperenciás tengeren túl, meg nem küzdenek érte dicső lovagok a sárkányok ellen, és nem jár hozományként a fele királyság sem.

de ez a lány még mindig bármikor képes lerúgni magáról (majdnem) üvegcipellőit, akár az utca közepén is, ha ezzel mosolyt csalhat a fiú arcára. ez a lány még mindig képtelen gyűlölni a fiút, és úgy tenni, mintha semmi köze sem lenne hozzá. ez a fiú még mindig képes arra, hogy bármikor felvidítsa a lányt és akármikor megtudja úgy ölelni és csókolni, hogy azon idő erejéig úgy tűnjön, egy kicsit, minta nem lenne holnap.

az igazi tündérmesékben nem is múlik az idő, a realisztikus sztorikban meg kettő pislogunk és máris hajnali 1 van és menni kell aludni.

(bármilyen egyezőség bármilyen személyekkel ebben a blogban pusztán a véletlen műve lehet. mint a cím is mutatja, ez egy esti mese. és a mese, mint tudjuk egy kitalált tanulságos történet, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig a méltó büntetését és ahol a történetben csodás események és különleges szereplők szerepelnek. mindenki vonja le a maga tanulságát ebben a mesében, vagy keresse meg a happy endet a történet végén. ha nem találja, akkor fejezze be úgy, a mesét, ahogy kedve tartja. nyisson új oldalt vagy írja át a sztorit. tegyen bele még több szereplőt és alakítsa úgy a dolgokat, ahogy neki tetszik! mert a mesékben az a jó, hogy bármi megtörténhet.)

a koncert

képes vagyok úgy igent mondani egy koncertre, hogy azt sem tudom milyen nemzetiségű az együttes, milyen stílusú zenét játszanak, hány tagúak, nő vagy férfi az énekes és emellett még az sem szokott érdekelni, hogy mennyibe kerül a jegyár, vagy mikor lesz a koncert.

életem eddigi legjobb koncertjei voltak ezek. szóval ezt is várom. addig meg ismerkedem a Lamb-bal.

vicces, hogy tényleg úgy mondtam igent és 1 órán belül már megvettem a jegyeket magamnak, meg Tominak, hogy kettő azaz 2 számot hallgattam meg. csak azt számított, hogy egy barát azt mondja, hogy jók én meg megbízok az ő ízlésében. a jegyek már nálam vannak szóval, ha el is fogy holnapra, mi már ott leszünk! és jó lesz! ennyike!

elmúlt

ma délutánra mérséklődött, aztán el is múlt a fejfájásom mire hazaértem.

igaz volt egy kibaszott kemény éjszakám, amikor már sírva nyüsszögtem azért, hogy valami történjen, mert a falat kapartam fájdalmamban. ha a fronttól, ha napszúrástól volt, nem tudom mikor fájt utoljára így bármi is. iszonyatos volt. aludni nem aludtam semmit egész éjjel, de jól bírtam a mai napot. álmos sem vagyok. csak üres, meg ilyen semmilyen. nincsenek gondolataim, nem tudok figyelni semmire, nincs semmihez kedvem, nincs semmihez motivációm.

és nagyon hiányzik az anyukám, meg az hogy megölelgessen egy kicsit. persze hajnalban nem hívtam fel. mit tudott volna kezdeni 1500 km-erre a sírós lányával? semmit.

de várom már, hogy hazajöjjön istenem! legszívesebben ma hazaköltöznék 1 hétre legalább, még ha néha a hátam közepére is kívánom a családot, meg a beszólásokat. de most úgy érzem, hogy ott is jobb lenne, mint egyedül itt.

persze, hülyeség mert nem vagyok egyedül, csak egyedül érzem magam. főleg ma. de elmúlik ez is, ahogy a fejfájás is elmúlt.

(időközben felhívott anyu, hogy átlépték a határt, de nagyon szar volt a vétel a vihartól így alig tudtunk beszélni. percek óta leraktuk a telefont, de azóta sírok. ez egy ilyen este)

szerelmes vagyok

ebbe a srácba! ha bármilyen dalt előadna az ablakom alatt, azonnal rohannék le hozzá fejvesztve. már a turnéját is megnéztem (bár ez egy 3 tagú együttes, de engem csak az énekes srác érdekel) fellépnek Berlinben, Münchenben, Cardiffban, Londonban, Glasgowban. nincs közel egyik sem és a születésnapom is nemrég volt, hogy bárki meglepjen egy koncertjeggyel úgyhogy marad az álmodozás.

jah és akinek van torrentboltja az szerezze meg nekem a srácok dalait és juttassa el hozzám! megfizetem!

hanyatt, homlok, egyenes

Odett bebizonyította, hogy élőben is nagyon jól énekel! egész sokan voltak tegnap este a Gödörben és jó volt a hangulat is. persze egy kicsit sikerült viccesen spiccesre inni magam, és reggel 8 percig kerestem, hogy hol kell berakni a koncertjegyhez kapott Odett cd-t a laptopba. de sikerült, úgyhogy most szól a Hanyatt és a többi tegnapi dal, amik már első hallás után kedvenceim lettek. (a jövőben biztos várható még pár a blogba) 

"nem vagyok több, mint alkalmi társad
alá is fekszem az aktualitásnak,
ha éppen kidobsz, de semmi másnak,
bárcsak volna erőm, hogy váltsak"

LEVEGŐ - EMLÉK - ELLENPONT! 

napi anno szeptember

2005. szeptember 1. nagyjából ekkor kezdtem az első évfolyamot az érettségi után a BGF-PSZFK-n mint banki szakügyintéző. Kőbányára vonatozással és ingázással előadásról gyakorlat a Liget tér és a Szent László tér között. számvitel, statisztika, banktan, pénzügy, devizaügyletek órákkal. az első nap után tudtam, hogy nem itt van a helyem. folyamatosan villogott a fejemben a TE MI A FASZT KERESEL ITT NO WAY TÁBLA! (#headshoot1) bár a csoporttársak rendesek voltak, de akkora sokkot kaptam az évnyitó után, hogy el is írtam a leckekönyvben a születésem helyét.

2006. szeptember 1. mivel sikeresen megbuktam első év után társaságok pénzügyeiből, így a pótvizsgára tanultam éjt-nappallá téve. persze ez Szabit zavarta, mert velem akart volna lenni, de én hazaküldtem aznap, mert tanulni szerettem volna. jó nagy sértődés lett ebből augusztus 31-én. szeptember 1-én mégis képes voltam vacsorát főzni neki és bocsánatot kéri (igen!ÉN!) tőle, mintha nem lenne holnap. (#headshoot2) aztán persze tanulhattam tovább, míg ő focimeccset nézett a tévében. tökéletes romantikus program!

2007. szeptember 1. St.Gills Waals-ban anyuék Atus kutyánkkal megnyerték az Európa Bajnokságot. hatalmas örömködő blogpostot írtam, de egyébként minden kicseszettül szar volt. ott volt a számlámon életem első fizetése, de amikor vásárolni mentem Szabival bejött egy nagyon sürgős meló és mondtam, hogy menjünk haza mert nekem kell megcsinálnom. maximalista voltam és rutintalan kezdő, aki jól akart teljesíteni a próbaidőn. persze ő este 7-kor gyógyszertárat keresett (a nem tudom már milyen betegsége ellen. majdnem 6 év alatt hozzászoktam már a hipohondriájához, hogy megjegyezzem mi baja volt pontosan) és ott hagyott a metróban és lelépett gyógyszertárat keresni. persze nem talált, de azzal a vonattal jött haza, amivel én. és mondanom se kell, hogy baszott odaülni hozzám, direkt átment egy másik kocsiba és csak Sülysápon állt szóba és jött velem haza. nem beszéltük meg ezt az egészet. én leszartam a hipohondriáját ő meg a munkámat. kvittek voltunk. (#headshoot3)

2008. szeptember 1.  mivel már Kodolányis voltam, teljesen be voltam zsongva, hogy kezd a tanév. a TO felvett minden tantárgyat, de halmozódtak a problémák. Szabi kölcsönkérte anyukám bringáját és elfelejtette visszahozni. mivel egy darab van otthon belőle, anyu teljesen kiakadt amikor reggel nem találta a cangát. persze hajnali fél 7-kor a vonatról telefonon kellett Szabit előkerítenem, hogy hozza vissza azonnal a bringát mert anyu vásárolni akart menni az agár EB-re való utazás miatt. Szabi nem volt elérhető telefonon, ki volt kapcsolva (akkor már 3 hete) és teljes patália volt. anyu nekem ordított, én meg Szabi szüleinek, hogy kerítsék elő a bringával együtt azonnal. (#headshoot4) a nagy veszekedések közepette teljesen benéztem a KJF-es évnyitót, így helyette egy barátnőmet kísértem az ő évnyitójára és egy másik nap a KJF nappali évfolyam tanévnyitójára sikerült beesnem. kegyetlenül jött az ősz és ahogy hullottak a fákról a levelek, úgy hullottam én is szépen lassan darabokra. azt hiszem ezeken a napokban határoztam el, hogy szakítok Szabival. amikor összeismerkedtem egy fiúval az eltéved évnyitón (ő is ugyanúgy benézte mint én), és a kapcsolatomról kezdett kérdezgetni, hiába mondtam, hogy minden jó én magam sem hittem el ezt. október elején már úgy mentem nemrandizni ezzel a sráccal, hogy egyedül voltam. fura szeptember volt ez.

2009. szeptember 1. számoltam vissza a perceket, hogy lássam Dávidot, aki a blog keletkezése szerint 18 óra és 44 perc múlva futott be a Keletibe. munkatársam Peti odaadta még előző nap odaadta összes Harry Potter dvd-t úgyhogy a hétvége programja az volt megnéztük az összes addigi részt. vasárnap éjjelre sikerült is az ötödiket befejezni, bár volt 3 napunk rá, de valahogy nem ezzel foglalkoztunk. heteket bepótolni 3 napos láthatással lehetetlenség. akkor még naiv és szerelmes lányként azt hittem lehetséges. (#headshoot5) 

2010. szeptember 1. mélypontra jutottunk Dávidkával. valami miatt azt mondta, hogy nem jön hozzám. azt hiszem nem volt pénze, vagy valami LAN partira hívták a haverjai wowozni talán? (#headshoot6) és mivel anyuék elutaztak én vigyáztam az otthomaradt kutyákra, így én sem tudtam Pécsre menni.  úgyhogy ott voltam az üres lakásban egyedül. másnap Doriszka a népnapján megmentett és eljött hozzám hétvégézni. nagyon funny volt! ittunk sok rumkólát, dohányoztunk a konyhában, pizzát reggeliztünk és trendeltünk a yammon a #doriszday-t.

2011. szeptember 1. megnéztem Lórival a Blue Valentine filmet, ami elég lehangoló volt. hiába volt szerelmes film, több szenvedés volt benne mint vidámság. mondjuk nem is vártam happyendet, meg tudtam mire vállalkoztam, amikor beültem a Művészbe. csak azt nem tudtam, hogy majd ennyire érzékenyen érint. elég őszinte film, sok érzelemmel én meg kicsit egyedül is éreztem utána magam az üres lakásban. nem szeretek másokhoz szaladozni az ilyen helyzetekben, de mégis megtettem. (#headshoot7) igaz jobb lett utána és nagyon remélem, hogy ezzel semmi rosszat nem csinálok se magamnak se másnak. kicsit néha szégyellem magam, hogy vannak ilyen gyenge pillanataim és hogy ennyire igénylem a társaságok, meg azt hogy valaki megölelgessen, ha éppen valami bajom van.

the pretender

tudom, ám hogy a semmi sem olyan mint aminek látszik. tudom, hogy attól, hogy valaki kapcsolatban van a facebook-on még lehet, hogy orrbaszájba csalja a "szerelmét". tudom azt is, hogy hiába a relationship két ember között, már régen zátonyra futott ez a hajó. tudom, hogy vannak olyan eljegyzések is, amik kikényszerített döntések eredményeiként születtek meg, és soha nem követi őket házasság. tudom, hogy van olyan házasság is, ami már eleve halálra van ítélve és hazugságra épül.

(ettől persze, mindegyik eset sülhet el óriási happyend-del és legyen is úgy, én is ezt kívánom)

de ettől függetlenül, hányok a képmutatástól, meg attól hogy eljátsszuk 200-300 fotón hogy milyen szerelmesek vagyunk és milyen jó nekünk, holott az egész mögött tudom, milyen érzelmek és milyen negatív dolgok állnak.

aki boldog, azon úgyis látszik. nem kellenek a beállított képek, a szerelmes üzenetek a facebook falon, nem kell közös profil de még közös fotó sem szükséges. tudom, hogy mindenki másként szerelmes de furcsa mód mégis bebizonyosodik, hogy azok a párok akik látványosan bizonygatják a világ számára, hogy milyen fantasztikus a kapcsolatuk hamar egyedül találhatják magukat. 

ez még mindig úgy hangzik, mintha irigykednék a szerelmesekre mert én nem vagyok az. távol álljon tőlem! aki ismer tudja, hogy én vagyok a legnagyobb drukkere annak, hogy két egymáshoz illő ember megtalálja végre egymást, és még a magam boldogságánál is jobban tudok örülni másokénak.

csak fura, hogy az ismerőseim igencsak nagy %-a úgy éli a hétköznapjait hogy megjátssza magát. 

kinek és minek ez a megjátszás? teljesen felesleges és időpazarló folyamat. inkább lennétek boldogok. jah hogy az nem annyira egyszerű?