hurrá! nyaralunk!

idén, életemben először nyaralni megyek. okés, hogy voltam már a röpke 26 (lassan 27) évem alatt számtalan osztálykiránduláson, néhány táborban de az nem nyaralás. mindegyik megszervezett volt, vittek-hoztak busszal és nem azt csináltam, amit akartam, hanem amit a tanárok mondtak. el kellett viselnem huszonx idiótát magam körül és hiába voltunk szép belföldi helyeken senkit sem érdekel a dugipiáláson és a dugicigizésen és a dugáson kívül sosem semmi a városból, vagy a környékből.

idén, életemben először külföldre megyek. okés, hogy voltam már Bécsben (2x - egyszer a bécsi vásárban, egyszer Limp Bizkit koncerten), de számomra Wien nem igazán külföld. És az sem számít külföldi kiruccanásnak, hogy Aggteleknél átraktam a lábam a határvonal mentén, aztán gyorsan visszaszaladtam, mert azt hittem lelőnek a határőrök.

idén, életemben először a pasim is ott lesz a nyaraláson. okés, hogy voltam már "nyaralni" (nevezzük inkább üdülésnek) belföldön az exszel, de amikor anyuék vittek minket a helyszínre, és ismerősöktől kölcsönkért lakókocsiban néztük egymást 8 napon át (a a 10ből) mert a szakadó esőben nem lehetett mást csinálni (azonkívül, hogy csilliószor összevesztünk). szóval ez nem volt igazán felemelő. akármikor máskor terveztem nyaralást a pasijaimnak nem volt pénze, kedve, ideje blablablablabla... nem hiába már a volt pasijaim!

idén, életemben először barátokkal megyek nyaralni. okés, hogy voltam már párszor a barátaimmal itt-ott, tavaly Volt fesztivál, meg 1-1 nap Balaton, de azért ez mégiscsak 5 nap, külföldön 2 emberkével. De Sesamot, és Cilit ismerem már 2 éve személyesen, úgyhogy nem kell vadidegen pszichopata tömeggyilkosokkal osztozni a reggeli zsömlén, meg a fürdőszobán :)

de ami a LEGFONTOSABB: idén, életemben először láthatom a tenger!!!!!!!!!!44444

wwwúúúúú! úgy várom már ! tök jó lesz! sosem láttam még tengerpartot, sem távolról, sem közelről, csak fényképen irigykedve összeszorult szívvel bólintgattam, amikor mások mutogatták, hogy itt voltak ott voltak én meg vigyorogtam, hogy jaj de szép. most meg majd ott lehetek a vízben, meg a parton, az sem fog érdekelni ha összecsípnek a medúzák (nem hiszem, hogy lesznek) leharapja a kislábujjam egy kraken (ez már valószínűbb!), belelépek egy tengerisünbe vagy a kövek szétzúzzák a talpam. nem érdekel ha hó fog esni (bár ez júliusban nem annyira valószínű), de én akkor is fürdök a tengervízben.

amúgy lesz cuki kis apartmanunk, és ezt mind látni fogjuk élőben.  be vagyok zsongva, de azt hiszem ez normálisan. nem? 

mások boldogsága

ez az élmény, amikor látod mások boldogságát, ez ez ez annyira jó és megható dolog. szeretek részt venni ilyenben és megtapasztalni ezt. ilyenkor hiszem és tudom, hogy a világ sem annyira szörnyű, mert vannak jó emberek és örök élmények.

a hétvégén voltam Ildi és Zsolti esküvőjén, ahol testközelből megtapasztalhattam milyen is az, amikor két szerelmes kimondja a boldogító igen-t. Ildit már nagyon régóta ismerem, és ezáltal Zsoltit is. nekem mindig is egy pár voltak és most hogy már férj és feleség lettek még jobban hiszek abban, hogy a boldogságot meg lehet találni és ha két ember ennyire összepasszol, akkor abból csak jó dolgok sülhetnek ki.

a nagy napjuk is tökéletes volt. külső szemlélőként nem vettem észre semmi fejetlenséget, pedig a több mint 100 tagú násznépet kontrollálni nem kis feladat lehetett. mindent megszervezni, lefixálni, megoldani, feldíszíteni, megsütni, kipakolni, eltervezni, végrehajtani. le a kalappal, hogy olyan tökéletes lagzit élhettünk át, ami örök emlék marad mindenkinek, főleg az ifjú párnak.

és az, hogy láthattam, hogy Ildi meg Zsolti ilyen boldogok és szerelmesek egymásba ez mindent megért. nem bőgtem végig a lagzit, de sokszor elérzékenyültem. meghatóak voltak a beszédek a lánykikérőnél, amit Ildi öccse mondott, az anyakönyvvezető is szép idézetekkel adta össze őket, plusz volt egy kis vetítés róluk, ami mindenkinek az arcára mosolyt csalt. 

szóval mások boldogsága miatt örülök mostanság, de mellette én is boldog vagyok. talán ezért sem volt blog az elmúlt hetekben, mert nincs miről vekengeni. írhatnék a napi nehézségeimről (meg a kihívásokról, vagy arról, hogy néha olyan fáradt vagyok a sok munkahelyem miatt, hogy állva el tudnék aludni a villamoson) de minek tenném? összességében azt hiszem, hogy az életem jó irányba halad, sokszor ér szerencse, szeretnek és szerethetek én is. szóval minden jó.

ez a post meg elég nyálasra sikerült, de ez van :)

"