reggel a Kedvesem próbált ébreszteni, de csak annyit láttam belőle piros pulcsiban áll az ágyam felett, majd újra a párnára hanyatlottam és folytattam édes álmaimat. szerencsére lusta reggeleim vannak, nem szeretek sietni sehová, de azért 8:25-kor az iPhone 4-esem csörgésére kimásztam az ágyból. addigra a Kedves tovatűnt én pedig álmosan botorkáltam a fürdőszobába, ahol 5 perces forróvizes zuhany után felfrissülve álltam a tükör előtt egy szál pihe-puha törölközőben. fogmosás közben végiggondoltam a mai zsúfolt napomat, és mindent letisztáztam. bár szeretek a telefonomban is határidőnaplót vezetni, és egy Moleskine-t is fenntartok erre a célra (bár jelenleg ezt még egy sima füzetke helyettesíti, még nem volt időm megvenni az idei évi határidőnaplómat) mégis csak a legjobb, ha fejben is összeállítom a napirendemet. persze ez minduntalan felborulhat, de magabiztosságom határtalan reggelente. és a mosolyom is, főleg hogy megláttam, hogy kint szállingózik a hó.
egy szolíd nappali smink után felkentem az ajkamra egy kis rózsaszín szájfényt és nyomtam 2 fújást a noname parfümömből. sajnos a Chanel-t nem találtam, biztos elkeveredett a többi között. az illatfelhőbe burkózás után felvettem egy slimfit sötétkék nadrágot, melyet a Stradivariusban szereztem be 5999 forintért még két éve. azóta is tökéletesen áll. felülre felvettem egy biopamut pólót (nagyon fontos a környezetvédelem és az újrahasznosítás számomra!) felülre pedig egy csíkos vintage pulcsi került. ez a darab ruhatáram ékessége, hiszen senki sem mondja meg erről, hogy eredetileg ez egy férfi pulóver volt. ugye milyen jó, ha nem mindig úgy nézed a dolgokat, ahogy azokat kéne? kell egy kis spontaneitás az életbe! és persze merészség, hogy merd viselni a ruháidat, még akkor is ha az nem női darab!
öltözködés után kinyitottam a hűtőt és kivettem egy actimelt (nálam ez helyettesíti a vitaminokat) elcsomagoltam egy narancsot (ez is hihetetlenül fontos vitamin forrás a téli náthás időszakban!) és felhúztam a 39 990 forintos Vagabond motoros bakancsomat a hóra való tekintettel majd felvettem végre a télikabátomat is. ezt még 3 éve vettem a Devergoban. szuper vétel volt, hiszen meleg és elegáns. a II. kerületi lakásunkból kilibbenve beleléptem egy méretes kutyaszarba, de sebaj, nem ronthatta el a kedvem ott a Medve utca kellős közepén, hiszen esett a hó. mondjuk amikor a Kacsa utca sarkán megcsúsztam és majdnem egy szemeteskukában tudtam csak megfogódzkodni átgondoltam, hogy talán taxit kellett volna rendelnem és azzal menni a kiadóba. mindegy. inkább gyalogoltam. sajnos Debussy megnyugtató zenéit már nem tudtam reggel az iPhone-omra szinkronizálni, így be kellett érnem a La Bouche Be my lover és a Modern Talking best of cd-jével, de azt hiszem ez is tökéletes választás volt. ki tudna ellenállni Thomas Anders és Dieter Bohlen selymes hangjának. nah ugye!? nem kérdés!
a Mechwart ligetnél szerencsére pont érkezett villamos, ami tiszta volt és mindenhol vidám emberek álldogáltak. legalábbis nekem annak tűntek.a Moszkva (óh pardon, Széll Kálmán) téren amíg néhány percet vártam a villamosra 2 hajléktalan is odajött hozzám és néhány szuper háztartási dolgokat áruló árus is. az egyik azt hiszem azt mondta, hogy milyen csodás a rúzsom, vagy a kabátom (bár lehet hogy csak bőröveket akart eladni) de sajnos nem tudtam visszakérdezni, mert eltűntek amikor a másik irányba megérkezett egy villamos.
a 61-es villamoson még ülőhelyem is volt. sajnos Oravecz Nóra Összekötve könyvemet kölcsönadtam a szövegíró barátnőmnek, így be kellett érnem egy Dennis Lehane krimivel. miközben Kenzie és Gennaro ékesszóló párbeszédeit olvastam zenét hallgatva azért átszűrődött néhány nyugdíjas eszmecseréje a boltok polcain kapható silány minőségű narancsokról. majdnem elmeséltem nekik, hogy én a sarki zöldségesnél vettem minap édes és finom gyümölcsöt, de éppen jött a Csörsz utca így már nem tudtam ezt elmesélni.
besétáltam a munkahelyemre, ahol gyorsan bekapcsoltam a számítógépemet és bejelentkeztem Skype-ra és megnéztem az emailjeimet. egy sem érkezett így felmentem kávét csinálni és gyümölcsös teát. miközben megittam a joghurtomat, figyelve a bifidusz izéimre lefőtt a kávé és a teám is ihatóvá vált. visszakucorodtam a székemhez és a meleg, még gőzölő teámmal a kezemben feltérképeztem az elektronikus könyvpiacot. gyorsan eltelt munkával a délelőtt, de olyan jó volt tevékenykedni, hogy szinte észre sem vettem és ebédidő lett. sajnos a hó miatt nem tudtunk kimenni enni a XII. kerület modern és drága éttermeibe, ezért a közeli Testnevelési Főiskola étterméből hozattuk az egészséges és finom ételt. én tegnapról maradt salátát ettem öntettel, rendeltem mellé zabpelyhes csirkét, steak burgonyával. itt csodás meglepetés ért, mert igazából sima mirelit krumpli érkezett steak burgonya helyett, de igazából nem bosszankodtam rajta, mert fenséges volt! ráadásként ahogy összeért saláta és az öntet íze az valami ízorgia volt. a fogam alatt ropogott a bunda, az egyébként puha hús tökéletes átsült volt és a krumpli is még melegen érkezett. bár én otthon finomabbat főzöm, azért emelem a láthatatlan kalapomat a TF séfje előtt.
a kiadós ebéd után átnéztem néhány elkészült e-könyvet, megbeszéltem néhány dolgot a szerkesztőkkel, grafikusokkal majd 2 után elindultam haza, hogy igazítsak a sminkemen és hogy gyorsan dolgozzam még kicsit egy másik találkozó előtt. hazafelé igényeltem volna a sofőröm szolgálatait, mert elég nagy hó leesett, de így legalább az iskolából vidáman érkező röhögő és lökdösődő tinilányokkal utazhattam a Moszkva térig. útközben szerencsére az iPhone-omon végig tudtam dolgozni, átolvasgattam a hírportálokat, szemezgettem a Twitteres reakciók között, és kitaláltam néhány témát, amiről írhatnék cikkeket.
hazaérve gyorsan felfrissítettem a sminkemet és lőttem egy képet az iPhone 4 kamerájával. a profi fényképezőgépem sajnos vidéken van anyukámnál, de hiába van betörve az okostelefonom előlapi üvegje még így is azt hiszem csodás képeket készítek vele. egyébként is, nem szükséges a profi gép, hiszen nem ettől lesznek jók a képek, hanem a harmonikus lelki békémtől.
felkentem a számra egy piros Avon rúzst (amit még 2 éve kaptam tavaly reprezentációs ajándékként egy sajtótájékoztató után) és megszerkesztettem néhány hírt és a legnagyobb kék színű közösségi oldalon adminkodtam. nagyon felelősség teljes munka ez, ügyfelenként több percet kell eltöltenem ezzel, de megéri a fáradtságot. építő jellegű kommenteket kapok, és amellett, hogy generálom a kontentot még képbe is kerülök a legújabb pletykák tekintetében.
fél óra itthon tartózkodás után kisétáltam a Duna parthoz és vártam a buszt, hogy a Kolosy térhez jussak. miközben sétáltam fel a hegyre a Sanoma épületéhez útközben elintéztem 1-2 telefont. odaérve megkerestem a munkaügyet, hogy elhozzak egy papírt, de itt zárt ajtókba futottam. óh! erre nem számítottam, de semmi gond! előfordul az ilyen véletlen, majd jövök jövő héten újra. nem kedvetlenített el, mert ha már itt voltam összefutottam egy régi barátnőmmel és vele beszélgettem. utána meetingeltem a legkedvesebb volt fejlesztőmmel és az élet fontos dolgait vitattuk meg a Off-line néven futó kis nyugi birodalomban, ahol rajtunk kívül még több a kemény munkában megfáradt médiamunkás is lézengett.
egészen fél 6-ig maradtam a cégnél, majd egy másik ex-kollégámmal, aki mostanra sikeres projektmenedzser ugyanitt elmentünk a Postára, hogy befizessem a vízdíjat. 9056 forint volt, de annyira boldog voltam az eddigi jól sikerült napom után, hogy majdnem kötöttem egy akciós lakásbiztosítást, de aztán mégsem, hiszen nincs lakásom, de ami késik nem múlik. a posta szerettem volna útba ejteni az Il Bacio di Stile márkaüzletet, hogy shoppingoljak kicsit, de csak a Tesco esett útba. itt vettem 2 kis kiflit és 199 forintért egy cézár saláta dresszinget. a vacsorához tökéletes lesz! örültem, hogy legalább ezt lehetett kapni a boltban, bár igazából nagyobb kiszerelést kerestem, de hát, aki a kicsit nem becsüli!
hazaérve már várt az én Kedvesem, aki amíg dolgoztam a szupergyors Dell gépemen (sajnos a MacBook még várat magára egy kicsit) megsütötte a csirkenuggetseket és megfőzte a rizst. én salátát ettem a kis husifalatkákkal és a dresszinggel, addig ő rizzsel villázta ugyanezt.
a könnyű vacsora után visszaültem az internet elé, hogy teljesen letisztázzam minden munkámat. cikkeket élesítettem ki, majd linkeltem a Facebookra, képeket vágtam, szöveget írtam és ezzel letudtam az ügyfeleimet. szerkesztés közben körültekintő voltam, mert betettem egy adag mosást az ősrégi felültöltős mosógépünkbe, és amíg a masina is dolgozott, én is készen lettem a socialmédia dolgaimmal. ezzel el is indítottam a harmadik műszakot egy másik online oldalnál. megválaszoltam 42 darab ügyfélszolgálatos levelet, amiben kedvességem biztos, hogy érezhették az olvasók este 21:00 után is. eltökélt célom ugyanis, hogy minden felhasználónak (olvasómnak) segítsek, akik hozzám fordulnak a különböző felületeken a kérdéseikkel. jó dolog másokon segíteni, megmelengetni a kérges, fáradt szíveket és helyes irányba terelni az eltévedt báránykákat néhány kis hasznos tippel, vagy jó tanáccsal. igen! az ügyfélszolgálati munka csupa öröm és odaadás. én pedig szívvel végzem minden egyes nap.
akárcsak a cikkek szerkesztésé is. imádok hírességek után olvasni, nyomon követem Rubint Rékát, Dukai Reginát, Sarka Katát és Paris Hiltont is, hogy tudjam merre járnak, merre edzenek, mit főznek vagy csak egyszerűen milyen rúzst használnak. ők inspirálnak, feltöltenek, akárcsak remélem, hogy én is a kis postjaimmal. óh, és mire megírtam ezt a bejegyzést teljesen elgémberedett a hátam a 12 óra üléstől, így azt hiszem begubózom a takaróm alá és álomra hajtom a fejem a Kedves vállaim. mára elfáradtam, ez a sok rohanás, miközben szépnek is kell maradnom nagyon nehéz. főleg úgy, hogy közben esik a hó is és rohangászok a városban munkahelyről munkahelyre, találkozóról találkozóra. de megvalósítottam ezt, és helytálltam, miközben nagyon sok inspiráló és motiváló ember vett körül úgyhogy ebből a napból is sokat tanultam és építkeztem a jövőmre nézve.
húh azt hiszem sikerült megint tartalmas bejegyzést szentelnem, az egyszerű mégis tartalmas hétköznapomnak. nálam jobban csak Réka tudja jobban leírni egy napját, de hát ő az etalon, én messze kispályás vagyok hozzá képest.
(egyébként a post egy vicc vagy irónia vagy hívja mindenki annak aminek akarja, de minden részlete a kőkemény valóságot tartalmazza. ilyen egy szerkesztő élete, aki bár nem feleség, de párkapcsolatban él és megpróbál háztartást vezetni, miközben 3 munkahely között lavírozozik reggel 9-től este 9-ig mindeközben igyekszik mosolyogni és megélni minden jó pillanatot. néha kurvára fárasztó mindez, de nem is tudom felidézni, hogy mikor panaszkodtam igazán utoljára. inkább mosolygok :) az úgyis jobban áll és több bókot kapok a környezetemtől :) )