annyira én, meg annyira nyár az új Marge dal, hogy egy éves szünet után fel kellett tegyem ezt a blogra.
még egy csók, még egy dal
hullámzó hűs vízpart
még egy szó, még egy tánc
száguldó szélben szállsz
ugyanazt kértük épp a pultnál
mikor megtaláltak, mikor rám találtál
összenéztünk és nem volt kérdés,
hogy nem az utolsó ez a hosszúlépés
mások vagyunk de
ismeretlenül is ismerősek
egy oscar-díjas szerepet játszunk
egy szerelmes filmből amit nem is láttunk
elmentél, csak a szél suhan át a parti fákon
eltűntél, csak a szél marad, mint egy régi álom
aztán megjöttél, és a fény elomlott a láthatáron
egy váratlan nyáron
azt hittem, hogy mindent láttam
hogy egyszemélyes lesz a sátram
és az egyetlen, ami megmarad
ebből a fesztiválból az a karszalag
de megjöttél és felfordult minden
az ég alattam is a föld felettem
nappal alszunk és éjszaka élünk
a hallgatásunkkal is beszélünk
elmentél, csak a szél suhan át a parti fákon
eltűntél, csak a szél marad, mint egy régi álom
aztán megjöttél, és a fény elomlott a láthatáron
egy váratlan nyáron
