Christmas is all around

Van karácsonyfám amit anyu behozott a szobámba, de úgy hogy én csak jóóóóóó sokkal később vettem észre mikor be akartam menni vmi cuccomért. Hopppá! Meglepődtem és szép is lett :)

Az ajándékok mindegyike is itt áll becsomagolva. Anyu, hogy tudta hogy nem fogok ráérni, és nem is lesz kedvem időm energiám arra hogy csomagoljak bármit is. Gondolatolvasó tehetséggel és nem mellesleg kreativitással van megálva. én hogy a faszba nem örököltem ezt?

Emellett volt még ma sok nevetés, némi eső, napsütés egy szál se de a hangulatot még ez sem rontotta el :) lehet hogy azért mert ennyire itt van a karácsony. nem volt stressz, nem volt a melóhelyen semmi feszkó, évvégi utolsó nap hangulat volt tökéletes nyugalommal. délután kikapcsolódás hegyek a barátnővel akivel kábé 1 nézésből megértjük egymást, és ugyanarra gondolunk pedig elég keveset látjuk mostanság egymást. tényleg mi lenne 1 városban élnénk? katasztrófa :D se nem dolgoznánk normálisan, se nem tanulnánk hiszen lekötnénk egymást a sok jövés menéssel az fix.

itthon is jó hangulat volt, karácsony előtti bebaszás is esedékes volt. nem nyugi nem az én részemről! én nem ittam csak 1 pohár malibu kólát, azt is csak úgy mentettem gyorsan gyorsan amíg még volt.

1 valami rondított bele a nap befejezésébe, de erről még itt sem vagyok hajlandó írni mert csak felbaszott és dühített rendesen. Egyes emberek még mindig idióták és semmit sem változnak, vagy direkt nem akarnak, csak csak egyszerűeh hülyék :D

Jah és bejelentem Dávid kiszeretett belőlem. Most már más köti le a gondolatai nagy részét. Nem bírok versenyezni egy 3D-ben látott mozifilmmel úgy érzem :) James Cameron elmehet a rákba de tényleg!

Horoszkóp helyzet

Mai horoszkóp: "Nehéz napod lesz, mert többszörös kihívásoknak kell megfelelned. De nem bánod, mert tudod, hogy a nap végén a kedvesed szerető karja fog átölelni, s ez az egyetlen, ami számít."

Első mondat okés. Tényleg nehéz napom volt, és volt kihívás de vettem a dolgokat.
Második mondat: a nagy faszt

Kedves 220 kilométerrel odébb, szeretet az van verbálisan telefonban/MSN-en, de ölelés az nincs és még egy hétig nem is lesz.

Hiányblog, és káromkodó blog lesz ez így karácsony tájékán kurvára úgy érzem. És szar belegondolni abba, hogy néha miért nem tudok leszokni az istenverte kicseszett káromkodásról. Pedig nem is vagyok ideges, csak inkább lelkileg fáradt...

A legnagyobb boldogság is unalmas teher, ha azt mással nem közölhetjük. /Kármán József/

Vizsgaidőszak teljesítve (úgy hiszem)
Szerelem (az van nagyon)
Hiány (az még jobban mint tegnap)
Hó (az annyi esett, hogy nem győztem nézni ahogy lapátolják az emberek)
Boldogság 99% (1 % hiányzik csak de az most nem pótolható )

9 nap :)

Már csak 9 nap és végre látom Dávidot. El sem hiszem. Ahogy telnek a napok egyre jobban hiányzik. Rossz érzés az, hogy hiába egy országban élünk még sincs az, hogy gyorsan átszaladok hozzá és jól megölelgetem, vagy ő engem és máris szebben indulna a nap.

Úgy látszik ez a blog, egy hiányblog funkcióként üzemel mostanság :) Van aki gasztro blogot vezet, könyves blogot, pina blogot én meg hiány blogot. Ez jutott :D

Vizsgákkal jól állok, igaz ez a félév nem lesz olyan fényes mint az előző de a lényeg hogy lassan de biztosan túl vagyok rajta. És ez nyugalommal tölt el.

Jövő évi kilátások

Hát perpillanat én semmi jót nem várok a jövő évtől. Jelenleg úgy érzem, hogy nem igazán lesz menő a következő évem. Munka az kicsit kilátástalan és kaotikus, a sulival sem tudom hogy fogok boldogulni ha több kredit lesz. Egyedül most az érzem biztosra, hogy Ő itt lesz velem, és a barátaim is megmaradnak, és persze a családom. Rájuk mindig lehet támaszkodni.

Most még karácsonyt sem szeretnék, se szilvesztert, se valentin napot se farsangot, se nők napját se húsvétot. Én csak egy órányi kicsike szabadidőt szeretnék kapni amikor nem agyalok a holnapon, a jövőn, azon hogy hogy oldom meg azt hogy 4 oldalt összehozzak egy szar tantárgyból úgy hogy jó legyen a beadandóm, vagy azt hogy, hogy fogok a pénteki vizsgámra minél többet tanulni.

Talán csak úgy lehet ezt beváltani hogy ma sem alszok sokat, aztán ha mégis félrebaszom a könyvet még legalább 1 óráig azon agyalok, hogy húh jaj megtanultam e mindent vagy sem. A mai nap példájából ítélve, azt az egy órát effektív tanulásra kellett volna fordítani és akkor talán nem bukok akkorát mint ma tettem. Hát ezen már kár lesz agyalni asszem (persze mondja ezt az örök pesszimista aki csak leírja ezt a mondatot aztán órákig úgyis ezen rágódik :S)

All I Want for Christmas is you....

Most nem várom a karácsonyt. Eddig ha volt barátom karácsonykor (igen igen az elmúlt 6 évben akadt ilyen) mindig együtt karácsonyoztunk. Egyik nap itt nálunk, másnap náluk. Persze azokat a karácsonyokat nem hasonlítanám mondjuk a tavalyihoz, és a mostanihoz sem. Mind másért lesz jó, vagy rossz, de mégis más.

Szeretem ezt az ünnepet, imádom a családomat, a közös kajálásokat a jövés menést, a sok nevetést, a karácsonyi reggeleket, és a békés estéket. Most is békés lesz az estém, csak egyedüli. Mert Ő otthon lesz, és én is otthon. Az otthonokat meg 220 kilométer választja el egymástól. Hajjjajjj. Érzem hogy nem lesz egyszerű nekem, aki megszokta azt hogy bármikor bármi baja van rohanhat ahhoz akit a legjobban szeret a világon. Most nem rohanhatok, kivárhatom a 27-ét és akkor felszállhatok a korai IC-re és végre jól megölelgethetem őt mert már nagyon hiányzik.


Cirka 2 hét és látom is és utókarácsonyozunk és legalább a szilvesztert együtt töltjük. Ez is valami, és több mint a semmi :)

Sokat jelent...

...ha hallom a hangját telefonban mikor felhív
...ha valami kedveset ír üdvözlésként reggel MSN-re
...ha kapok egy aranyos szerelmes sms-t Tőle
...ha ír nekem egy levelet
...ha elmondja, hogy hiányzok neki
...ha elmondja, hogy mennyire szeret
...ha elmondja, hogy tartsak ki
...ha elmondja, hogy ne adjam fel

Az jelentené viszont néha a legtöbbet ha mindig itt lenne velem. Nehéz kibírni 15 napot így. Még csak 7 telt el. Hiányzik nagyon, és olyan messze van még minden, néha úgy érzem. Mi lesz velem karácsonykor?

Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.

Müller Péter