most

most úgy érzem hogy jó, de ez csak tűnő pillanatkép egy olyan napból, amiből néha jobb lenne ha több lenne és ami néha tarthatna tovább is.

az pedig egy ritka jó ötlet, hogy most megyek aludni és azt fogom hinni, hogy ez így jó, pedig lehetne jobb is.

biztos

hogy meg fognak szaporodni azon blogbejegyzéseim ezentúl amikben saját kis nyomorom felett sírdogálok

hogy ennél mélyebben is leszek mint most hiszem magam

hogy számíthatok egy két arculcsapásra még minden téren

hogy számíthatok néhány barátra, akik majd megpróbálnak (több kevesebb) sikerrel összekaparni a földről

hogy sokat fogok káromkodni a saját blogomban (is)

hogy sok hülye gondolatot fogok ide felvésni, amik csak úgy jönnek majd cél nélkül értelmetlenül, de azzal a céllal, hogy csak úgy leírom őket és talán majd attól jobb lesz

hogy nem lesz sok olvasóm ezután se, ahogy eddig se

de ami a lényeg, biztos, hogy boldog leszek talán egyszer

Kísértetek

Ez a világ és benne én,
tükrök itt, tükrök ott,
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok.

Én vagyok, amit az ezer arc
szétbontott s összekuszált:
a tartalom az én, az egy
s a forma milliárd.

Ezer évig értem dolgozott
a születésem előtt,
s most minden pillanatban én
teremtem újra őt.

És amire nézek, az vagyok:
fű és hajókazán,
és vihar, ha fekete bikák
dübörögnek a menny piacán,

és Kína vagyok, ha eszembe jut
s pilóta a föld felett,
bennem robog a nagy Pacific
és lassú gleccserek

fagynak szemembe, tenyerem
fensík és kősivatag
s belőlem ballagnak ki a
holdas országutak.

Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs,

varázsjáték: játszom veletek,
gazellák, őzikék,
valakit nagyon szeretek
és fáradok… De még,

még más is vagyok, én vagyok
a legfőbb hatalom:
ki ellenem hadakozik,
molyként szétmorzsolom,

ma még… Mert forog a tükör és
még érdekel ez a sok:
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok,

de holnap… Holnap tán megunom
az egészet s belelövök
s mint egy kisértet eltünök a
cserepei között.

Szabó Lőrinc

A halál és az élet

Mindenhol ott ólálkodik. Nincs menekvés. Nincs élethelyzet amit ne tenne tönkre, nincs időpont amikor jókor érkezne.

3 hete minden a szülés körül forgott a környezetemben és a fejemben is. Álmomban szültem, kiskutyáink születtek, olyan regényt olvastam ahol szültek. Most éppen a halál került előtérbe. Sorra jönnek azok a hírek, hogy éppen ki halt meg, és folyton olyan regényekbe botlom ahol a halál mindenhol ott ólálkodik.

Ezt a kettősséget sosem lehet megszokni. Az élet mindig megújult, mindig létrejön egy kicsi test, dobogó szívvel amiért a kaszás eljön és elragadja a világból.

Már nem is tudom mióta nem írtam ide...

Már nem is tudom mit tudnék úgy leírni, hogy azzal senkit se bántsak meg, senkit se beszéljek ki, és teljesen ki tudjam adni magamból a dolgokat.

Már nem teszem meg ezeket a vallomásokat, mert úgy érzem, hogy nem érdemes arra igazából senki sem, hogy az összes gondolatomról tudjon. Pedig lenne miről írnom, és tudnék is oldalakon keresztül.

Annyi minden történik velem egy nap folyamán, de jobbára úgy tűnne, hogy panaszkodnék csak a világnak, ami néha teljesen jogos is lenne. Holott nem vagyok én ilyen életunt és panaszáradatos vernyákoló picsa csak mostanság sok minden....

A munka, a tanulnivaló, az egyéb teendők és semmiben sem lelem igazán örömömet. Arról nem is beszélve hogy igazán pihenni utoljára nem is tudom mikor tudtam. Nem is csoda ha kicsit motiválatlan vagyok :S

Olvasni nem tudok mert nincs rá időm mert folyton rohanok
Tanulni nem tudok mert folyton dolgoznom kell
Aludni nem tudok mert folyton tanulni kell
Dávidkával nem tudok együtt lenni igazán mert minden más helyen kell helytállni, és egyszerre teljesíteni a 110%-ot, és még többet. Így naná, hogy szegénnyel is ingerültebb vagyok, és mindenen kiakadok, megsértődök és kibírhatatlan perszónaként viselkedem. Csodálom néha hogy 10 hónapja elvisel.

Lassítani kéne kicsit, és szarni a dolgokra. De ez ami nem megy! Ilyenkor jönne jól egy olyan istenigazábóli szabadnap amikor be sem kapcsolatom a gépet és csak fekszem, tévézek, olvasok., zenét hallgatok, moziba megyek, Dávidkával töltöm az egész napot az ágyban összebújva. stb..stb..

De hogy mikor lesz ilyen az elkövetkezendő évezredben azt kurvára nem tudom....

Gondolatok sokasága

Néha jobb hallgatni...

Húúúú majdnem egy hónapja nem írtam ide. Pedig azóta történt egy-két érzelmi válság, ért egy két pofon, meg sok öröm is azért. Persze, nem csak ezért blogolok,, hogy itt panaszkodjam ki magam, de néha jól esik kiírni magamból azokat a gondolatokat vagy érzéseket ami bánt. Az utóbbi időben nem tettem, mert úgy éreztem, hogy ha a pillanatnyi gondolatokat billentyűzetre vetem akkor abból semmi jó sem fog kisülni. És talán igazam is lett. Néha jobb hallgatni.

Amúgy minden rendben van. Egészségem szuperál pedig kurvára elhanyagolom magam. Alig alszom, annál többet dolgozom és nagyon szerelmes vagyok. Talán ez ad erőt ahhoz, hogy minden egyes nap úgy teljen el hogy van miért felkelnem.

Tervezgetjük, azt hogy együtt élünk, boldogságban, szerelemben és nem is tűnik mostanság annyira távolinak ez a terv.

egy kicsit itt egy kicsit ott

Először egy fogkefe maradt itt. És az enyém is nála.
Aztán saját törölköző ott és itt is.
Fésűt hagytam nála, meg tusfürdőt, meg hajgumikat.
Most ruhák, pólók, nadrágok landoltak itt nálam.

Nemsokára lesz külön polca ennek a pár ruhának. Remélem, hogy pár hónapon belül halmozódik még mellé sok sok sok.

Szeretném már azt érezni, hogy ez végleges. Bár ez a kis gesztus is kedvez a szívemnek, mert tudom, hogy ez is nagy dolog ám. Legközelebb én viszek egy halom ruhát, csak hogy ott is legyen mit hordanom.

Apró dolgok ezek, de azért valahogy örömet okoznak :)

Bár az, hogy 100%-os saját közös nagy boldogságunk legyen még kevés egy saját polc, egy külön szoba az majd akkor jön el ha saját kuckónk lesz (albérlet-ház-garzon stb...) de úgy érzem egyszer eljön ennek is az ideje. Csak győzzem kivárni...