június

félek tőle.

(majd lesz napi anno is valamikor, csak hogy lássam a különbségeket az éveim között. az mindig tanulságos) 

unom

én:  az UNOM című dal tökéletes az estére 

én: mindent unok

nemén: láttam twitteren

én:  de legfőképpen magamat

nemén: azt nem tudom, hogy csinálod

nemén: mert te megunhatatlan vagy

nemén: !

pedig most éppen az történik, hogy unom magam.

vagyis azt, ami néha vagyok. nem mindig, csak bizonyos időnként. most nagyon ilyen szenvedős hetem van. megspékelve hullafáradtsággal, kék-zöld foltokkal a testem különböző pontjain (nem tudom hogy kerültek oda. mindent tagadok!), izomlázzal és az arcomon jelentkező gusztustalan hólyagokkal (herpesz). pont úgy nézek ki mint akit szájbavertek. csodás! kész fertő vagyok! zacskót a fejemre, hullazsákot a testemre és lehet elföldelni momentán minden jobb mint ébren lenni és csinálni a dolgaimat.

majdnem szabadságot vettem ki a hétre, annyira nem éreztem azt, hogy kedden emberek közé tudok/merek menni. persze már szerda este van, egymás után töltöm ki az unalmas kresz teszteket (a bukást előre borítékoltam már, nem izgat) és még élek, igaz unom magamat.

még az evést is unom. igaz meglehetősen problémás mostanság ez is. hétfő óta nem ettem effektív semmit sem igazán fagyasztott málnán kívül. azt valahogy nem tudom megunni.

ettől függetlenül, hogy nehogy belehaljak a saját magam megunásába betábláztam magam a hétvégére szokás szerint. (holnap 2 koncertre megyek az A38-as hajóra, pénteken IKEA ebéd (ha már kedden kimaradt) főzdefesztivál, belvárosi fesztivál, szombaton szintén Szabadság tér és koncertek, születésnapi buli, vasárnap Quimby koncert.)

szóval addig igyekszem nem elunni az életemet. mert amúgy nem unalmas, én is tudom ám, meg azt is hogy ez nagyon vekengősre sikerült, pedig mindenjó mindenszép, mindenhalad, mindencsodás csak ma unom az életemet és cserélném máséra. (csak ezt nem lehet) 

bónusz: hallgassatok ti is Quimby-t mert jók.

unom a doktort, unom a gyógyszert
unom a szexet és unom az óvszert
unom a dealert, unom a pápát
a szentelt vizet és a marihuánát
unom a pincért a sarki bárban
unom a tévét a hálószobában
unom a gitárt, mer' annyira hamis
unom e dalt s benne magamat is

the sun is going down

így lassan éjfél felé muszáj levonnom a konzekvenciát:

sajnos holnap is felkel a nap, és nem fekhetek egész álló nap takaróval a fejemen az ágyban.
még akkor is muszáj lesz felkelnem, ha nem akarok.
még akkor is csinálnom kell, ha nem akarom
még akkor is emberek közé kell mennem és beszélnem kell velük ha rohadtul nincs kedvem ehhez.

emellett viszont legalább telik az idő és úgyis elmúlik minden és mindjárt csütörtök este, amikor ezt a csodálatos dalt is meghallgathatom az A38-on.

jó lesz! minden jó lesz!

még több dal meg itt >>

tiszai pályaudvar

15 évesnek érzem magam, és egész nap Kispál és a borz dalokat hallgattam. fetrengtem a szobámban az ágyon, ahová néha besütött a nap, csíkokat húzott a tapétán, néha pedig árnyékok vetődtek a falra. szaladgáltam a városban a földig érő ruhámban és beleszerettem egy öltönyös fehér inges külföldibe akit 4 percig láttam.

és amikor este 9-kor az Örs vezér terén a 32-es megállójában ülök zenét hallgatva se lehet letörölni a vigyort az arcomról.

nem. nem a svéd miatt!

MÁV állomás de fenn a Malév is jár
Egy néz föl csak a többi magába száll
Van aki pálmafák közt van akinek semmi konkrét
Csak a fékcsikorgás nyomja ki benne a belső tv-t a képernyő szétmegy
Átlátszó gömb lezárt és üres
Vágymentes, elégedett
Semmi hívogató, semmi betöltetlen
Nincs lehetőség minden kész

kurvára bánom hogy nem mentem el a Szigetes Kispál búcsúkoncertre. akkora marha voltam!

álomtéglák

másfél óra alatt annyi hülyeséget álmodtam össze délután, hogy hihetetlen. de az álom nagy részében boldog voltam, igaz nem tudom kivel, de jó érzés volt. szóval ezt az álmot speciel szerettem a sok baromság ellenére is.

a dal meg úgy jutott eszembe, hogy valakinek linkeltem nemrég és ráakadtam az Áthangolva MÜPA-s Subscribe koncertre. gyönyörű! 

ugyanitt: régen voltam már Subscribe koncerten. menni kéne már egyre!

 

Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.

Valaki félt, valami fájt, zuhogott, mégis épp elállt
Az ami régen volt. Nem is oly régen volt.
Felsírtál is megszidtál, magamtól jöttem nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.

Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álom téglákból.
Nem maradhatsz itt már tovább!
Nem lehetsz máshol!
Végleg ide fészkeltél belém álomtéglákból. 

napom

nemén: szeretem, hogy megosztod velem a napod :)

én:  szeretem megosztani veled a napomat
 

napom publikus része nektek is íme: túlélés

(a hajnali felkelést, rohanást korán reggel a városban keresztül-kasul, az egész napos kapálást a melóhelyen, a délutáni holtpontokat, a dögmelegben vonatozást, majd a várótermi várakozást a biopszia eredményre. este 18:15-re már tudtam, hogy nincs semmi bajom (relatíve), de mindenre visszatérünk a dokinénivel fél év múlva.) 

hátígy.

továbbá szerelmes vagyok Alex Clare-be és felváltva szól a fejemben ez a dal, meg Fluor Tomitól a Partyállat. azt hiszem a mammomgráfia után a pszichiátriát is fel kéne keresnem!

kék farmer

cirka egy hete folyamatosan Lana Del Rey szól a fejemben. a Carmen, a Born to die de legfőképpen a Blue Jeans. megint egy olyan héten vagyok túl, hogy nem is tudom elmesélni mennyi mindent csináltam csütörtök délután óta vasárnap estig. (de azért megpróbálom, nem mindenki fogja érteni merre hány méter, de le kell pötyögnöm, mert legalább megmarad) 

Margit-híd és tikkasztó meleg, Nyugati tér, két Kinder Buenok és retúrjegyek, repülőtér, nyári zápor, láttam a régi tanáromat, esőben megtalálni a Szakorvosi rendelőt, gyerekkori fényképek, nyüsszögés és lidocain, fehér köpenyek, kézenfogás, plüssállat a padlásról, 11:11-kor napsütésre ébredni, húsgolyók, hirtelen döntések, ágyban fetrengés, villamoson állva olvasás, mosolygás, rohanás, Avicii Levels, a város legjobb gyrosának elfogyasztása, tilosban átrohanás majd szívdobogás, naplementés Petőfi-híd, az utolsó sugarak a város felett a Citadellával, Zöldpardon romok, BKV sztorik, sok röhögés és ledöbbenés, Madrián koncert, türelmetlenség, kivilágított Szabadság-híd, Madách tér, névnapos buli, alkoholos italok, nevetések, szervezések, textie egy képzeletbeli esküvőről, rácsodálkozás hogy a belvárosban minden közel van, Fogasház, tucctucc zene, hangosan beszélgetés, vodkanarancsok műanyagpohárban, Nyár utca hiszen mostvannyár mostvagyunkfiatalok, újra érvényesül a "ha rágyújtok jön az éjszakai busz", álmosság, hajnali fél 4-kor, ágybazuhanás, éppencsak időben felébredés, Lánc-híd a délelőtti dugóban, kihalt Mom-park, mozi két sráccal, popcorn és kóla megdöbbentő filmkockák, röhögés, "beteg" poénok, klíma után 30 fok a kocsiban, Erzsébet-híd és kék ég, Keleti pályaudvar, csarnok és kék-piros vonat, hazaérkezés, agaras barátok és idegen kutyák az udvaron, behűtött kóla és hűvös szoba, ágyban kajálás, dokumentumfilmen bealvás, tehetségkutató vs bajnokok ligája, cuki telefonhívás egy enyhén ittas fiútól 22:22 előtt, hajnali tévézés, ágyban olvasás és fagyasztott málna zabálás, reggel 7:37-es korai kelés, gangon kapkodva kávézás, autópálya, bezinkút és cigi, pihenő, Rábapatonai agárpálya, sok sok kutya, szurkolás, hajrázás, eredményhirdetés, várakozás, Április út, ledöbbenés és olvasás közbeni sírás, pizza dobozból elfogyasztása kemping székeken, sok ismerős, ismeretlen kutyás ember, naplemente az autópályán, MR2, Portugália, Belehalok, késői hazaérés, anyu terített asztala meleg étellel, fotók kiválogatása, a leégett vállam felfedezése, munka minimálban, céltalan internetezés, végtelen fáradtság és mosolygás. 

nekem így volt tökéletes a hétvégém. és mostanság mindegyik tökéletes valahogy. nem tudom mi történik, de gyanús.

mondjuk ettől függetlenül félek a holnaptól, de minden jó lesz. tudom!

I will love you

you till the end of time
I would wait a million years
Promise you'll remember that you're mine

Baby can you see through the tears?
Love you more
Than those bitches before
Say you'll remember, oh baby, say you'll remember
I will love you till the end of time

13

még mindig rohadt nehezen tudok írni és beszélni apu haláláról meg úgy az egészről. nem hiszem, hogy ez valaha is meg fog változni. 

még akkor is ha 13 éve történt. 

még mindig hiányzik.

még mindig tudok sírni ha rá gondolok, hogy milyen jó lenne ha itt lenne.

még mindig nehéz.

de tudom, hogy valahol gondol rám, és büszke hogy ilyen vidám lánya van, aki boldog és aki tud küzdeni. mert ezt tőle örököltem részben. ahogy megannyi mást is!