59

boldog születésnapot apu!

ma lennél 59 éves, de már a negyvenharmadikat sem tudtam veled megünnepelni és ez azóta is fáj. mert hiányzol, mindennap, de valahogy ma jobban. úgy felköszöntenélek, és elmondanám, hogy mennyire szeretlek, de már nem tudom megtenni.

sokan mondják, hogy ahogy telnek az évek egyre könnyebb, meg könnyebb ezt feldolgozni. de nem könnyű, és nem, kurvára nem egyszerű, csak már kevésbé fáj erről beszélni, meg írni. néha elképzelem, milyen lenne, ha még mindig élnél. kevesebb hajad lenne?  ráncos lennél? sovány? vagy még mindig mackós, mint akkoriban voltál? még mindig hordanád azokat a katonai zöld nadrágokat? vajon szülinapodon felvennéd azt a pólót, amit azzal az elképesztően horribilis telefonszámlával "nyertem" neked azokon az idióta betelefonálós műsorokon 11 évesen? hordanád még az ezüst színű fém órádat, ami rám még mindig nagy, de rád tökéletesen jó volt? most is azzal a kis Babettával járnál a munkába, amivel régen?

az az igazság, hogy egyre kevésbé tudom felidézni az arcod, a hangod, az illatodat és zavar. néha álmomban sikerül és akkor abban a pillanatban nagyon boldog vagyok, de aztán fel kell kelni és realizálni, hogy nem vagy itt, és már sosem leszel. nincs nap, hogy ne jutnál eszembe, ha történik valami velem. meg akarom osztani veled a jó dolgokat, meg a rosszakat is, de nem tudom. biztos figyelsz valahonnan, és látod, ha boldog vagyok, meg azt is, hogy most itt bőgök a gép előtt a sötétben és lesírom a billentyűzetet. 

de tudom, hogy úgysem haragszol rám ezért, mert nagyon szerettél, és az életet is szeretted, az meg nem ért véget és ezt én is jól tudom. nézd el nekem azt, ha néha eléggé megreccsent az a felismerés, hogy amikor nagyon kellenél, akkor nem vagy itt velem. tudom, ha élnél a szeptember tizenharmadikák nagy vidámságban telnének. még lehet, hogy tortát is ennénk, és te sört innál ebéd után, kimennél és rágyújtanál a gangon és vicces dolgokról beszélgetnénk. este befészkelném magam melléd az ágyon és megnéznénk valami hülye filmet a tévében. beszélgetnénk, és tudnád, hogy mi van velem, mi fáj, vagy mi tesz boldoggá.

remélem, hogy azért most is hallasz/olvasol/bármi egyéb és tudod, hogy nem felejtettelek, el: boldog szülinapot apu! 

váratlan nyár

annyira én, meg annyira nyár az új Marge dal, hogy egy éves szünet után fel kellett tegyem ezt a blogra.

még egy csók, még egy dal
hullámzó hűs vízpart
még egy szó, még egy tánc
száguldó szélben szállsz
ugyanazt kértük épp a pultnál
mikor megtaláltak, mikor rám találtál
összenéztünk és nem volt kérdés,
hogy nem az utolsó ez a hosszúlépés 

mások vagyunk de
ismeretlenül is ismerősek
egy oscar-díjas szerepet játszunk 
egy szerelmes filmből amit nem is láttunk

elmentél, csak a szél suhan át a parti fákon
eltűntél, csak a szél marad, mint egy régi álom
aztán megjöttél, és a fény elomlott a láthatáron
egy váratlan nyáron

azt hittem, hogy mindent láttam
hogy egyszemélyes lesz a sátram
és az egyetlen, ami megmarad
ebből a fesztiválból az a karszalag
de megjöttél és felfordult minden
az ég alattam is a föld felettem
nappal alszunk és éjszaka élünk
a hallgatásunkkal is beszélünk

elmentél, csak a szél suhan át a parti fákon
eltűntél, csak a szél marad, mint egy régi álom
aztán megjöttél, és a fény elomlott a láthatáron
egy váratlan nyáron

halottpénz - nem érinthet meg dalszöveg

elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a test a lábak nélkül sehová sem megy
elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a kéz az ujjak nélkül már nem érinthet meg

nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem
nem érinthet meg

néha besüt a nap a szobába mégis hiányzik a fény,
már a napokat számolom, többet iszom, te voltál a karomon a többlet izom,
mintha Angliában lennék most mindig esik, hogy nem láttam előre ez idegesít,
néha nem kell hogy elvegyék, magadtól elveszed, semmi sem alakul úgy ahogy tervezed
sok év már eltelt, most jövök rá, most növök fel és most esik le
már soha nem találok olyat mint te, cseréltem az autómat egy biciglire,
mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül, a szél is elkerül a fülemet fújja,
és ugyanazt a dallamot suttogja, hogy hogy lehettem ekkora idióta

elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a test a lábak nélkül sehová sem megy
elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a kéz az ujjak nélkül már nem érinthet meg

nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem
nem érinthet meg


ahogy felrakom a kávét főni, ahogy a falnak szoktunk dőlni,
ahogy hallgatom a zenéket éjjel, ajkaid harapva mentél el
látom találtál egy srácot azóta magadnak, kalap volt rajta
meg alakra biztos, hogy gyúr,  meg biztos egy úr,
a szemedben láttam a szerelem gyúl,
de  más mint velem, nem terveztünk csak éltünk a mának, 
ez nem győzelem, csak mentünk a várnak, keveset aludva sem voltam fáradt
nem tudom mással már próbáltam, maradok a szívemmel kómában,
és hallgatom a dallamot az súgja, hogy hogy lehettem ekkora idióta

mint a testek a lábak nélkül
mint a kéz az ujjak nélkül
mint a test a lélek nélkül
olyan lettem végül


elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a test a lábak nélkül sehová sem megy
elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a kéz az ujjak nélkül már nem érinthet meg

nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem
nem érinthet meg

everyday hero

ez az egyik kedvenc dalom az új mius lemezről. meg az up, meg az aranyszárnyú. meg az összes dal igazából.

nagyon jól sikerült Juli és Gergő új lemeze, úgyhogy most repeatbe ezt fogom hallgatni márciusig, amíg a lemezbemutató lesz.

egyébként több mint 1 egész hete az új lakásunkban lakunk. gyönyörűszépségesotthonosmodern meg minden. igazi magaséletünk van. az ötödik emeletről nézünk le a Moszkva térre, meg a villamosokra. van minden jóság a környéken, 200 méterre van a Mammut pláza, a Fény utcai piac, van pékség a házzal szembe, közel van a munkahely, szép a konyha, beépített bútorokban van hely mindenre, tágas a nappali és végre nyugi van. csend meg béke, nem trappolnak gyerekek a folyosón, van külön hálószobánk. az erkély hiányzik, de van ilyen francia kilépő kis erkélyszerűség, úgyhogy ezzel egyelőre elvagyok.

amúgy meg sokat dolgozom, emellett csak arra van még időm, hogy olvassam (persze a könyves blogommal el vagyok maradva mint állat) de ilyen ez a popszakma. szerelem az változatlanul van, jó az új helyet belakni a Férfivel, meg gondolkozni azon, hogy még mi kell a lakásba, hová és merre tegyük, mit vegyünk majd az IKEÁ-ban. szóval azt hiszem eddig elég jó ez a 2014-es év. maradjon a továbbiakban is így!

ti meg hallgassatok miust, mert jók! 

editorlájfsztájl

a mai napom kész csoda volt számomra, ezért úgy érzem, hogy meg kell osszam Veletek. szeretném ha ti is részesülnétek és kicsit bepillantást nyerhetnétek az életembe, hiszen jó érzés megosztani a világgal az érzéseimet, és ezt a megannyi gondolatot ami bennem van.

reggel a Kedvesem próbált ébreszteni, de csak annyit láttam belőle piros pulcsiban áll az ágyam felett, majd újra a párnára hanyatlottam és folytattam édes álmaimat. szerencsére lusta reggeleim vannak, nem szeretek sietni sehová, de azért 8:25-kor az iPhone 4-esem csörgésére kimásztam az ágyból. addigra a Kedves tovatűnt én pedig álmosan botorkáltam a fürdőszobába, ahol 5 perces forróvizes zuhany után felfrissülve álltam a tükör előtt egy szál pihe-puha törölközőben. fogmosás közben végiggondoltam a mai zsúfolt napomat, és mindent letisztáztam. bár szeretek a telefonomban is határidőnaplót vezetni, és egy Moleskine-t is fenntartok erre a célra (bár jelenleg ezt még egy sima füzetke helyettesíti, még nem volt időm megvenni az idei évi határidőnaplómat) mégis csak a legjobb, ha fejben is összeállítom a napirendemet. persze ez minduntalan felborulhat, de magabiztosságom határtalan reggelente. és a mosolyom is, főleg hogy megláttam, hogy kint szállingózik a hó.

egy szolíd nappali smink után felkentem az ajkamra egy kis rózsaszín szájfényt és nyomtam 2 fújást a noname parfümömből. sajnos a Chanel-t nem találtam, biztos elkeveredett a többi között. az illatfelhőbe burkózás után felvettem egy slimfit sötétkék nadrágot, melyet a Stradivariusban szereztem be 5999 forintért még két éve. azóta is tökéletesen áll. felülre felvettem egy biopamut pólót (nagyon fontos a környezetvédelem és az újrahasznosítás számomra!) felülre pedig egy csíkos vintage pulcsi került. ez a darab ruhatáram ékessége, hiszen senki sem mondja meg erről, hogy eredetileg ez egy férfi pulóver volt. ugye milyen jó, ha nem mindig úgy nézed a dolgokat, ahogy azokat kéne? kell egy kis spontaneitás az életbe! és persze merészség, hogy merd viselni a ruháidat, még akkor is ha az nem női darab!

öltözködés után kinyitottam a hűtőt és kivettem egy actimelt (nálam ez helyettesíti a vitaminokat) elcsomagoltam egy narancsot (ez is hihetetlenül fontos vitamin forrás a téli náthás időszakban!) és felhúztam a 39 990 forintos Vagabond motoros bakancsomat a hóra való tekintettel majd felvettem végre a télikabátomat is. ezt még 3 éve vettem a Devergoban. szuper vétel volt, hiszen meleg és elegáns. a II. kerületi lakásunkból kilibbenve beleléptem egy méretes kutyaszarba, de sebaj, nem ronthatta el a kedvem ott a Medve utca kellős közepén, hiszen esett a hó. mondjuk amikor a Kacsa utca sarkán megcsúsztam és majdnem egy szemeteskukában tudtam csak megfogódzkodni átgondoltam, hogy talán taxit kellett volna rendelnem és azzal menni a kiadóba. mindegy. inkább gyalogoltam. sajnos Debussy megnyugtató zenéit már nem tudtam reggel az iPhone-omra szinkronizálni, így be kellett érnem a La Bouche Be my lover és a Modern Talking best of cd-jével, de azt hiszem ez is tökéletes választás volt. ki tudna ellenállni Thomas Anders és Dieter Bohlen selymes hangjának. nah ugye!? nem kérdés!

a Mechwart ligetnél szerencsére pont érkezett villamos, ami tiszta volt és mindenhol vidám emberek álldogáltak. legalábbis nekem annak tűntek.a Moszkva (óh pardon, Széll Kálmán) téren amíg néhány percet vártam a villamosra 2 hajléktalan is odajött hozzám és néhány szuper háztartási dolgokat áruló árus is. az egyik azt hiszem azt mondta, hogy milyen csodás a rúzsom, vagy a kabátom (bár lehet hogy csak bőröveket akart eladni) de sajnos nem tudtam visszakérdezni, mert eltűntek amikor a másik irányba megérkezett egy villamos.

a 61-es villamoson még ülőhelyem is volt. sajnos Oravecz Nóra Összekötve könyvemet kölcsönadtam a szövegíró barátnőmnek, így be kellett érnem egy Dennis Lehane krimivel. miközben Kenzie és Gennaro ékesszóló párbeszédeit olvastam zenét hallgatva azért átszűrődött néhány nyugdíjas eszmecseréje a boltok polcain kapható silány minőségű narancsokról. majdnem elmeséltem nekik, hogy én a sarki zöldségesnél vettem minap édes és finom gyümölcsöt, de éppen jött a Csörsz utca így már nem tudtam ezt elmesélni.

besétáltam a munkahelyemre, ahol gyorsan bekapcsoltam a számítógépemet és bejelentkeztem Skype-ra és megnéztem az emailjeimet. egy sem érkezett így felmentem kávét csinálni és gyümölcsös teát. miközben megittam a joghurtomat, figyelve a bifidusz izéimre lefőtt a kávé és a teám is ihatóvá vált. visszakucorodtam a székemhez és a meleg, még gőzölő teámmal a kezemben feltérképeztem az elektronikus könyvpiacot. gyorsan eltelt munkával a délelőtt, de olyan jó volt tevékenykedni, hogy szinte észre sem vettem és ebédidő lett. sajnos a hó miatt nem tudtunk kimenni enni a XII. kerület modern és drága éttermeibe, ezért a közeli Testnevelési Főiskola étterméből hozattuk az egészséges és finom ételt. én tegnapról maradt salátát ettem öntettel, rendeltem mellé zabpelyhes csirkét, steak burgonyával. itt csodás meglepetés ért, mert igazából sima mirelit krumpli érkezett steak burgonya helyett, de igazából nem bosszankodtam rajta, mert fenséges volt! ráadásként ahogy összeért saláta és az öntet íze az valami ízorgia volt. a fogam alatt ropogott a bunda, az egyébként puha hús tökéletes átsült volt és a krumpli is még melegen érkezett. bár én otthon finomabbat főzöm, azért emelem a láthatatlan kalapomat a TF séfje előtt.

a kiadós ebéd után átnéztem néhány elkészült e-könyvet, megbeszéltem néhány dolgot a szerkesztőkkel, grafikusokkal majd 2 után elindultam haza, hogy igazítsak a sminkemen és hogy gyorsan dolgozzam még kicsit egy másik találkozó előtt. hazafelé igényeltem volna a sofőröm szolgálatait, mert elég nagy hó leesett, de így legalább az iskolából vidáman érkező röhögő és lökdösődő tinilányokkal utazhattam a Moszkva térig. útközben szerencsére az iPhone-omon végig tudtam dolgozni, átolvasgattam a hírportálokat, szemezgettem a Twitteres reakciók között, és kitaláltam néhány témát, amiről írhatnék cikkeket.

hazaérve gyorsan felfrissítettem a sminkemet és lőttem egy képet az iPhone 4 kamerájával. a profi fényképezőgépem sajnos vidéken van anyukámnál, de hiába van betörve az okostelefonom előlapi üvegje még így is azt hiszem csodás képeket készítek vele. egyébként is, nem szükséges a profi gép, hiszen nem ettől lesznek jók a képek, hanem a harmonikus lelki békémtől.

felkentem a számra egy piros Avon rúzst (amit még 2 éve kaptam tavaly reprezentációs ajándékként egy sajtótájékoztató után) és megszerkesztettem néhány hírt és a legnagyobb kék színű közösségi oldalon adminkodtam. nagyon felelősség teljes munka ez, ügyfelenként több percet kell eltöltenem ezzel, de megéri a fáradtságot. építő jellegű kommenteket kapok, és amellett, hogy generálom a kontentot még képbe is kerülök a legújabb pletykák tekintetében.

fél óra itthon tartózkodás után kisétáltam a Duna parthoz és vártam a buszt, hogy a Kolosy térhez jussak. miközben sétáltam fel a hegyre a Sanoma épületéhez útközben elintéztem 1-2 telefont. odaérve megkerestem a munkaügyet, hogy elhozzak egy papírt, de itt zárt ajtókba futottam. óh! erre nem számítottam, de semmi gond! előfordul az ilyen véletlen, majd jövök jövő héten újra. nem kedvetlenített el, mert ha már itt voltam összefutottam egy régi barátnőmmel és vele beszélgettem. utána meetingeltem a legkedvesebb volt fejlesztőmmel és az élet fontos dolgait vitattuk meg a Off-line néven futó kis nyugi birodalomban, ahol rajtunk kívül még több a kemény munkában megfáradt médiamunkás is lézengett.

egészen fél 6-ig maradtam a cégnél, majd egy másik ex-kollégámmal, aki mostanra sikeres projektmenedzser ugyanitt elmentünk a Postára, hogy befizessem a vízdíjat. 9056 forint volt, de annyira boldog voltam az eddigi jól sikerült napom után, hogy majdnem kötöttem egy akciós lakásbiztosítást, de aztán mégsem, hiszen nincs lakásom, de ami késik nem múlik. a posta szerettem volna útba ejteni az Il Bacio di Stile márkaüzletet, hogy shoppingoljak kicsit, de csak a Tesco esett útba. itt vettem 2 kis kiflit és 199 forintért egy cézár saláta dresszinget. a vacsorához tökéletes lesz! örültem, hogy legalább ezt lehetett kapni a boltban, bár igazából nagyobb kiszerelést kerestem, de hát, aki a kicsit nem becsüli!

hazaérve már várt az én Kedvesem, aki amíg dolgoztam a szupergyors Dell gépemen (sajnos a MacBook még várat magára egy kicsit) megsütötte a csirkenuggetseket és megfőzte a rizst. én salátát ettem a kis husifalatkákkal és a dresszinggel, addig ő rizzsel villázta ugyanezt.

a könnyű vacsora után visszaültem az internet elé, hogy teljesen letisztázzam minden munkámat. cikkeket élesítettem ki, majd linkeltem a Facebookra, képeket vágtam, szöveget írtam és ezzel letudtam az ügyfeleimet. szerkesztés közben körültekintő voltam, mert betettem egy adag mosást az ősrégi felültöltős mosógépünkbe, és amíg a masina is dolgozott, én is készen lettem a socialmédia dolgaimmal. ezzel el is indítottam a harmadik műszakot egy másik online oldalnál. megválaszoltam 42 darab ügyfélszolgálatos levelet, amiben kedvességem biztos, hogy érezhették az olvasók este 21:00 után is. eltökélt célom ugyanis, hogy minden felhasználónak (olvasómnak) segítsek, akik hozzám fordulnak a különböző felületeken a kérdéseikkel. jó dolog másokon segíteni, megmelengetni a kérges, fáradt szíveket és helyes irányba terelni az eltévedt báránykákat néhány kis hasznos tippel, vagy jó tanáccsal. igen! az ügyfélszolgálati munka csupa öröm és odaadás. én pedig szívvel végzem minden egyes nap.

akárcsak a cikkek szerkesztésé is.  imádok hírességek után olvasni, nyomon követem Rubint Rékát, Dukai Reginát, Sarka Katát és Paris Hiltont is, hogy tudjam merre járnak, merre edzenek, mit főznek vagy csak egyszerűen milyen rúzst használnak. ők inspirálnak, feltöltenek, akárcsak remélem, hogy én is a kis postjaimmal. óh, és mire megírtam ezt a bejegyzést teljesen elgémberedett a hátam a 12 óra üléstől, így azt hiszem begubózom a takaróm alá és álomra hajtom a fejem a Kedves vállaim. mára elfáradtam, ez a sok rohanás, miközben szépnek is kell maradnom nagyon nehéz. főleg úgy, hogy közben esik a hó is és rohangászok a városban munkahelyről munkahelyre, találkozóról találkozóra. de megvalósítottam ezt, és helytálltam, miközben nagyon sok inspiráló és motiváló ember vett körül úgyhogy ebből a napból is sokat tanultam és építkeztem a jövőmre nézve.

húh azt hiszem sikerült megint tartalmas bejegyzést szentelnem, az egyszerű mégis tartalmas hétköznapomnak. nálam jobban csak Réka tudja jobban leírni egy napját, de hát ő az etalon, én messze kispályás vagyok hozzá képest. 

(egyébként a post egy vicc vagy irónia vagy hívja mindenki annak aminek akarja, de minden részlete a kőkemény valóságot tartalmazza. ilyen egy szerkesztő élete, aki bár nem feleség, de párkapcsolatban él és megpróbál háztartást vezetni, miközben 3 munkahely között lavírozozik reggel 9-től este 9-ig mindeközben igyekszik mosolyogni és megélni minden jó pillanatot. néha kurvára fárasztó mindez, de nem is tudom felidézni, hogy mikor panaszkodtam igazán utoljára. inkább mosolygok :) az úgyis jobban áll és több bókot kapok a környezetemtől :) )

ha a szar lököget, kecsesen engedd el

Türelem, mély levegő, van, hogy rosszabb.
Rajtad múlik, hogy ez rövidebb vagy hosszabb.
Ha tele a pohár és lépned kell,
egy dolgot ne felejts el - engedd el.

Ha féltékeny vagy és irigy - engedd el.
Ha számító és konok, akkor - engedd el.
Ha utálnak a rokonok - engedd el, engedd el, engedd el.
Ha sok benned a rosszindulat - engedd el.
Ha kerülnél kínos szitukat - engedd el.
Ha csak kutya vagy, ami ugat - engedd el, engedd el, engedd el.




azt hiszem így 27 évesen eljutottam arra a szintre, hogy el tudom engedni a dolgokat. valahogy kiegyensúlyozottabb lettem, mióta ez sikerül.

persze én is felhúzom magam azon, hogy iszonyatos tömeg van a boltban délután 5-kor, és mindenki egymást löködis, hogy az akciós sajtból jusson neki, de amikor 1 perc után átgondolom, hogy ez semmiség, ezen rugózni felesleges, akkor azonnal minden jobb. vagy amikor valami nem úgy jön össze, ahogy elterveztem, akkor belegondolok, hogy biztos ennek oka van és majd jobb valami másik hamarosan, akkor valahogy mindig beigazolódik, hogy tényleg így van (és jön a másik jobb). vagy amikor este tízkor még mindig dolgozom, mert annyi mindent kell csinálni, akkor észbe kapok, hogy azért ez jó dolog, hiszen építhetem a szakmai karrieremet (közben pénzt is keresek) és így mindjárt másként élem meg az egészet.

az életemből a negatív embereket elengedem. ami nem jön össze azt elengedem. amire nincs időm, azt elengedem, ami nem éri meg a feszkót azt elengedem, aki nem éri meg az energiát azt elengedem. és ezek nem is hiányoznak az életemből, mint ahogy ez már kiderült az elmúlt hónapok vagy évek alatt.

mostanság valahogy bevonzom a jó dolgokat egyébként. lehetséges, hogy ez azért van, mert megtanultam elengedni. emberek, munkákat, lehetőségeket, programokat vagy éppen egy csinos ruhát a boltban, amiért nem éri meg az a pár ezer forint se, ha tudom, hogy úgysem használnám ki. persze, amik mindent pénzt megérnek (legyen az egy tárgy, egy élmény, egy baráti beszélgetés, egy mosoly, bármi amitől jobb lesz nekem és a másiknak), azokról nem mondok le, azokhoz ragaszkodom  és ez így van jól.

még nem írok évösszegzős postot (majd rugózom ezen december végén), egyszerűen csak le kellett írnom, hogy amióta változtattam az életvitelemen és kevesebbet feszkózom a napi dolgokon, a kis köcsögségeken, amik mástól érkeznek, a sok fásult depresszív emberen, vagy csak azon, hogy késik a busz, jobb minden. mert nem tudnak felidegesíteni már ezek, valahogy elsiklok felettük.

és mostanság jól jönnek ki a dolgok, jó dolgok történnek velem. biztos, lesz hogy a sikerszéria majd lehanyatlik,  meg  jönnek majd szar napok mint kutyára dér de most valahogy klappolnak a dolgok és szerintem sok köze van ahhoz, hogy nem idegesítem szarrá magam minden apró faszságon. nah ez le kellett írnom ide, nem rinya, csak úgy gondoltam pötyögök már valamit, mégis csak valamiféle önblog ez, de hát baszom frissíteni, mert nincs miről írni. ami van, az belefér 140-be a twitteren, ami nem, arról úgyis csak az illetékesek tudnak és jó is van ez így. 

noh!

azért ha néha az anyóstól cigihez jutunk azt elszívjuk. napi 1-2 szál. itt tartunk.

koncerteken és piálásokkal tök nehéz megállni. meg kaja után, bár azt nem eszem én annyira. reggeli kb kimarad, ebédre valami leves, vacsira valami saláta, néha tészta, ma kirúgtunk a hámból és rendeltünk az Arriba Taquierából kaszadijját. igaz itt van a sarkon, de nem volt kedvünk lemenni.

ilyenek vannak. meg itt az ősz.

0912-0913-0914-0915

zanzásítok az előz napokból. íme:

nem megy a koránkelés. fáradt vagyok, és álmos, úgyhogy nem bírtam felkelni csütörtök reggel hogy futni menjek. inkább megmértem magam még szerda este a mérlegen és

61.5 kg vagyok. ez 1.5 -tel kevesebb mint amikor elkezdtem a "nemdohányzomegészségesdeförtelmesízűkajákateszem" projektet. lesz ez még kevesebb is, de ahhoz tényleg tenni kell valamit érte. majd eljön ennek is az ideje.

egyelőre a cigimegvonás is tart még. 5 napja nem vettünk cigit. a csütörtök kibírható volt cigi nélkül, bár reggel rágyújtotta megy mentolos rágóra, aztán elmentem dolgozni, ahol is kóla helyett fantát ittam reggelire, és egy fél sajtos kiflin nyammogtam délig, amikor is a Pali bácsi vendégelt meg minket kukorica levessel és szezámmagos csirkével hasábburival. kibírható volt 800-ért és finom is. jobb mint a saláta, ami otthon délután várt. mondjuk már azt is kezdem megszeretni.

amíg a fürdőszobát dzsuváztam (sajnos nem takarítja ki magát, pedig sokat vizionálom, hogy mire hazaérek csillogni fog), addig a Férfi bevásárolt (joghurt, tzatziki szósz, uborka, csirkemell, paradicsomos bruschetta). én délután salátát ettem, ő semmit. így mentünk el a Cultivo rendezvényre az Ötkertbe, ahol aranyáron mérik az alkoholt is, és az egy főre jutó kluccsot szorongató miniszoknyás platform cipős lányok magasan vannak reprezentálva. kaptunk műanyagpohárba bort, meg régi ezrest amit cseréltethettünk vissza gyorsan a pultnál. egy ezer forintos viceházmestertől már jól éreztem magam, 10 után vége is lett és mentünk is haza. majdnem beugrottunk a Jack's burgerbe (én ettem volna egy káposztasalátát), de a többiek nem akartak, így tanakodás után mindenki fogta magát és hazament.

kaptunk egy szál cigit Krugitól (a rosszabb napokra), de otthon el is szívtuk. vagyis próbáltuk volna, de nem volt jó. 2 slukk után a Férfi fel is adta, én meg félig bírtam. ennyit erről. este ettem egy kis tálka fagyasztott málnát. és közben néztünk Éjjel-nappal Budapestet. nem tudom, mitől zsibbadt jobban az agyam, a jéghideg málnától, vagy Anikó, Regina, Barbi vinnyogásától.

pénteken reggel megint nem bírtam felkelni, igaz nem is próbáltam 9-nél előbb. viszont 10-kor már meetingeltem, ami jó, mert kezdenek beindulni a dolgok a kiadóban, így 11 után ettem egy fél kiflit ebédre meg hoztam az otthonról elkészített salátából, amit 1 felé betermeltünk.

péntek délután nem sok mindent történt. hazafelé a doboz cigim árát elköltöttem egy hosszú pulcsira, és egy pólóra a turkálóban. aztán próbáltam volna aludni, de felkeltett egy buzi telefonáló, amiben újra be akartak szervezni egy ügynökös melóba (igen, itt az ideje leszedni az állásportálokról a CV_met) úgyhogy annyira ideges lettem, hogy majdnem rágyújtottam. de nem volt mire, így a feszültséget a gáztűzhelyen vezettem le, meg kimostam egy adag ruhát és a konyhát is rendbe raktam és dolgoztam is. aztán 6 után elmentem a volt céges bornapra, ami elég tanulságos volt.

nem ittam sokat, nem ettem zsíros kenyeret, csak 3 vajast, meg egy körözöttest, hogy újra megállapíthassam hogy még nem mindig szeretem, mert nem jó ízű. este 9-kor már nem volt rozé mert a sok alkesz kiitta, éjfélre már csak néhol volt fehérbor, úgyhogy azt ittam (de nem annyira szeretem igazából), meg beszélgettem néhány emberrel. hajnali 1-re kb sikerült hazaérni, egyébként a sok részeget eltekintve jól éreztem magam és elég sok mindent meg tudtam innen-onnan olyan dolgokról, amikről nem is gondoltam volna.

szombaton nem bírtam nagyon felkelni, de muszáj volt mert 11-ra a ChangeRoomba mentünk ruhákat nézni a kiárusításon. semmit sem vettem, és még a reggeli Műhelyben vásárolt kroászontomat sem sikerült megenni, mert folyton rohantunk. 1-kor a Mostba ültünk be kajálni, a brunch menü (kóla, csirketekercsek, brownie) teljesen elég volt ebédre, egészen estig nem voltam éhes, amikor is a PARK-ban voltunk Emil Rulez koncerten. szerencsére van ott KFC, így tudtam enni egy twistert, aztán 11 után már itthon is voltam, ahol meg volt fagyasztott málna és alvás. szombaton kaptunk egy szál ajándék cigit, úgyhogy elszívtuk a Férfivel, a bornapon 2 szálra volt szükségem.

be kell valljam rohadt nehéz megállni, hogy amikor alkohol iszom ne gyújtsak rá. nem is sikerült igazán, de úgy gondolom ez még mindig jobb, mint azok az esték, amikor is egy egész doboz cigit elszívtam.

vasárnap 1-ig az ágyban fetrengtem, majd vágytam valami iszonyat édesre, úgyhogy elmentünk a Bite!-ba a nyugatihoz és ettem mogyorós kakaós csigát, és kapucsinót és utána annyira rágyújtottam volna az Eiffel téren a napsütésben, hogy hajjjajjj. de még mindig nincs cigink, és magától nem is terem csak úgy. egyébként miért nem lehet venni egy szál cigit a trafikokban? napi 1-2 szál tök jól jönne és ennyi. de ilyen opció nincs, persze a teljes megvonás jobb mint a néha cigizni, de nah. 10 év dohányzás után a napról napra leszokás

a Westendben újra megállapítottuk, hogy napalma kéne a Nyugati térre és környékére és jobb lenne a világ, avagy megint nem megyünk a pláza közelébe fél évig. mivel otthon volt kaja (a Férfi főzött chilli con carne-t) így azt ettünk. annyi lett, hogy még jutott anyóséknak is. takarítás, fürdőszoba dzsuvázás, mosás után szépen át is vittük nekik 9-kor. ott kaptunk almás (!) cigit, néhány szállal úgyhogy most azt szívtuk vasárnap este. vacsorára bevertem egy tál popcorn egy sorozatrészhez és aludtam.

a mérlegelés: 63 helyett 60.3 lettem hétfő reggelre. éljen!