2013. december 10.

ha a szar lököget, kecsesen engedd el

Türelem, mély levegő, van, hogy rosszabb.
Rajtad múlik, hogy ez rövidebb vagy hosszabb.
Ha tele a pohár és lépned kell,
egy dolgot ne felejts el - engedd el.


Ha féltékeny vagy és irigy - engedd el.
Ha számító és konok, akkor - engedd el.
Ha utálnak a rokonok - engedd el, engedd el, engedd el.
Ha sok benned a rosszindulat - engedd el.
Ha kerülnél kínos szitukat - engedd el.
Ha csak kutya vagy, ami ugat - engedd el, engedd el, engedd el.





azt hiszem így 27 évesen eljutottam arra a szintre, hogy el tudom engedni a dolgokat. valahogy kiegyensúlyozottabb lettem, mióta ez sikerül.

persze én is felhúzom magam azon, hogy iszonyatos tömeg van a boltban délután 5-kor, és mindenki egymást löködis, hogy az akciós sajtból jusson neki, de amikor 1 perc után átgondolom, hogy ez semmiség, ezen rugózni felesleges, akkor azonnal minden jobb. vagy amikor valami nem úgy jön össze, ahogy elterveztem, akkor belegondolok, hogy biztos ennek oka van és majd jobb valami másik hamarosan, akkor valahogy mindig beigazolódik, hogy tényleg így van (és jön a másik jobb). vagy amikor este tízkor még mindig dolgozom, mert annyi mindent kell csinálni, akkor észbe kapok, hogy azért ez jó dolog, hiszen építhetem a szakmai karrieremet (közben pénzt is keresek) és így mindjárt másként élem meg az egészet.

az életemből a negatív embereket elengedem. ami nem jön össze azt elengedem. amire nincs időm, azt elengedem, ami nem éri meg a feszkót azt elengedem, aki nem éri meg az energiát azt elengedem. és ezek nem is hiányoznak az életemből, mint ahogy ez már kiderült az elmúlt hónapok vagy évek alatt.

mostanság valahogy bevonzom a jó dolgokat egyébként. lehetséges, hogy ez azért van, mert megtanultam elengedni. emberek, munkákat, lehetőségeket, programokat vagy éppen egy csinos ruhát a boltban, amiért nem éri meg az a pár ezer forint se, ha tudom, hogy úgysem használnám ki. persze, amik mindent pénzt megérnek (legyen az egy tárgy, egy élmény, egy baráti beszélgetés, egy mosoly, bármi amitől jobb lesz nekem és a másiknak), azokról nem mondok le, azokhoz ragaszkodom  és ez így van jól.

még nem írok évösszegzős postot (majd rugózom ezen december végén), egyszerűen csak le kellett írnom, hogy amióta változtattam az életvitelemen és kevesebbet feszkózom a napi dolgokon, a kis köcsögségeken, amik mástól érkeznek, a sok fásult depresszív emberen, vagy csak azon, hogy késik a busz, jobb minden. mert nem tudnak felidegesíteni már ezek, valahogy elsiklok felettük.

és mostanság jól jönnek ki a dolgok, jó dolgok történnek velem. biztos, lesz hogy a sikerszéria majd lehanyatlik,  meg  jönnek majd szar napok mint kutyára dér de most valahogy klappolnak a dolgok és szerintem sok köze van ahhoz, hogy nem idegesítem szarrá magam minden apró faszságon. nah ez le kellett írnom ide, nem rinya, csak úgy gondoltam pötyögök már valamit, mégis csak valamiféle önblog ez, de hát baszom frissíteni, mert nincs miről írni. ami van, az belefér 140-be a twitteren, ami nem, arról úgyis csak az illetékesek tudnak és jó is van ez így. 

Nincsenek megjegyzések: