Nem is azért mert annyira nagyra tartanám magamat, hiszen csak egy átlagos lány vagyok átlagos problémákkal de kell egy hely, ahol leírhatom, hogy mit gondolok a világról, hogyan érzem magam, és ahol nem utolsó sorban kapok valami visszajelzést a külvilág felől, hogy amin haladok az mondjuk jó irány. Vagy egy kis bátorítást, vagy fejbeverést ha az kell. Szóval van egy másik blogom is ITT ha úgy vesszük az életem jó nagy szeletkéjét ott tároltam.
Ott, illetve végül is a blog által ismertem meg a barátaim nagy részét, naponta leírtam a történéseimet. Szombaton, egy rajtunk kívülálló hiba miatt lehalt a HotDog és ugye így a bejegyzéseimet senki sem éri el. Mivel én magam is szerkesztő vagyok, de egyben alapuser érzem a hiányt. És ez fáj. Persze látom a másik oldalt is. A miérteket, az egész kaotikus helyzetet ami kialakult, azt a bizonytalanságot, amit most mindenki érez. Én kivagyok idegileg kissé. Ezen a héten már csak szombaton megyek be dolgozni, így talán mindenki érezheti a helyzet súlyát, hiszen nem lesz min dolgoznom a héten. Másnak se.
Kényszerszabadság.
Valamivel le kell kötnöm magam. Szóval ezért is a blog, meg a gyakori bejegyzések. Nézzétek el tőlem :) Nem akarok itt senkit sem untatni, csak legalább adok valami helyzetjelentést nektek innen a távolból, hátha valakit még érdekel ez az egész dolog, főként én, és nem csak a fikákat kapjuk, hogy mi a szarért nem tudjuk elindítani az oldalt. Nem rajtunk múlik az egész. Mi nem tudunk semmit sem tenni. Nem vagyunk mindenhatóak, nem tudunk varázsolni, nem tudunk adatbázist építeni a semmiből, nem tudunk adatokat visszahozni gombnyomásra. Mi csak próbáljuk tenni a dolgunkat, ami most eléggé lekorlátozódott.
Egyébként nem csak a munkahiány nehezíti a helyzetem, hanem az is, hogy nagyon hiányzik Dávid. Ő most gólytáborozik és így alig tudunk beszélni. Telefon napi 1x mert behalt náluk a mobilnet a táborban. Éjjel ügyeletes, ott is mennek a szarakodások , van fejetlenség, de azért hallom a hangján, hogy jól érzi magát és ez így rendben is van. Legalább neki legyen jó kedve ha már nekem valahol elveszett. Rossz, ez hogy a napi msn-ezések, meg az elmúlt 1 hét együttélés után most így elvágtak nálunk minden szálat. De azért nem adjuk fel, ki kell tartani mert akarjuk a dolgokat. És miért is ne akarnánk? Ő oda van értem, én ő érte úgyhogy jó ez így. Bár a távolság nem könnyíti meg a dolgokat, de hát majd eljön a mi időnk is, amikor nem kell ezen agyalni. A nap fénypontja amúgy a tőle kapott iwiw-es levél volt, amiben leírta, hogy mennyire hiányzok neki (L) Szeretem! Nagyon is!
Nah egyenlőre ennyi első bejegyzésnek megteszi. Úgyis grafomán vagyok szóval lesz itt még úgyis több post.
Puszkány nektek!
Amúgy go go go LOKI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése