Utazás közben eltévedni szerencsétlen dolog, de elfelejteni az utazás célját és értelmét... ez sokkal kegyetlenebb érzés. Nyolc hónapig tartott az út, néha egyedül utaztam, néha mások is mellém szegődtek, és megfogták a kormányt, és összetörték a szívemet, de már nem én voltam az, aki megérkezett, alig hasonlítottam önmagamra. És ha elveszíted önmagadat, két választásod marad: vagy visszatalálsz ahhoz, aki voltál, vagy örökre elveszíted. Mert néha kívülről kell nézned önmagad, hogy eszedbe jusson, milyen akartál lenni, és hogy ehhez képest milyen ember lett belőled.
Tuti gimi c. filmből
2008 októberből 2009 májusáig pont 8 hónap telt el :) 8 hónap alatt sikerült megtalálni magamat azt hiszem (bár lehet hogy nem végleg, hiszen még bőven változik az ember lánya, én is fogok még tuti) Nem akartam igazán más ember lenni csak boldog. Meg szerelmes. Most ez megvan, igaz sokat vártam rá ha úgy vesszük. De megérte, bár néha kellett néhány barát, hogy kirántson a csalódásokból, és a depresszív időszakból. Köszönöm, hogy ti ott voltatok. Az idézet azon részével is egyet értek, hogy bizony voltak útitársak akik összetörték a szívem (még ha nem is annyira súlyosan mint a filmekben, hogy utána úgy kellett összevakargatni de azért kaptam eleget, és csalódtam is párszor), és bizony volt olyan pont amikor már én is azt éreztem hogy nem hasonlítok magamra. De most már látom, hogy milyen vagyok, és milyen voltam. Határozottan több fokkal jobb. Bár a pesszimizmus sosem múlik el, mert ez már menthetetlenül belém ivódott, de talán együtt tudok élni vele, főleg ha minden ilyen álomszerű marad mint ahogy most van.
Most már azonban nem szeretnék több ilyen "utazást" elég nekem az a néhány amit azért teszek meg, hogy Őt lássam. Bőven elég ez a 8 hónap egy életre, most így érzem.
Tuti gimi c. filmből
2008 októberből 2009 májusáig pont 8 hónap telt el :) 8 hónap alatt sikerült megtalálni magamat azt hiszem (bár lehet hogy nem végleg, hiszen még bőven változik az ember lánya, én is fogok még tuti) Nem akartam igazán más ember lenni csak boldog. Meg szerelmes. Most ez megvan, igaz sokat vártam rá ha úgy vesszük. De megérte, bár néha kellett néhány barát, hogy kirántson a csalódásokból, és a depresszív időszakból. Köszönöm, hogy ti ott voltatok. Az idézet azon részével is egyet értek, hogy bizony voltak útitársak akik összetörték a szívem (még ha nem is annyira súlyosan mint a filmekben, hogy utána úgy kellett összevakargatni de azért kaptam eleget, és csalódtam is párszor), és bizony volt olyan pont amikor már én is azt éreztem hogy nem hasonlítok magamra. De most már látom, hogy milyen vagyok, és milyen voltam. Határozottan több fokkal jobb. Bár a pesszimizmus sosem múlik el, mert ez már menthetetlenül belém ivódott, de talán együtt tudok élni vele, főleg ha minden ilyen álomszerű marad mint ahogy most van.
Most már azonban nem szeretnék több ilyen "utazást" elég nekem az a néhány amit azért teszek meg, hogy Őt lássam. Bőven elég ez a 8 hónap egy életre, most így érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése