2009. október 28.

Az élet egy nyitott könyv. Sajnos azonban nagyon gyakran rossz oldalon. /Mae West/

Most én is az gondolkozom, hogy az enyém vajon milyen oldalon van. kinyitva. Biztos hogy nem előszónál, hiszen azon már réges régen túl vagyok. Előszó? Már annyiszor megköszöntem azoknak akik miatt itt vagyok a Földön, hogy ezen már mióta túl vagyok.

Bevezetés? Ezen is túllapoztam már jócskán azt hiszem röpke 23 évem alatt. Most tarthatok a saját könyvem azon oldalán ahol a cselekmény szál már elkezdődött bontakozni. Ez az izgis rész. Ez az pont, egy könyvben amit nehéz letenni, és ilyen úgymond falom a lapokat.
Sokasodnak a szereplők, bonyolódik a cselekvés, jönnek a nagy igazságok rejtve és apró elejtett gondolatok, aminek a végén úgyis nagy jelentősége lesz.

Ahogy a könyvet, úgy az életemet is élvezem, mert zajlik. Néha persze jó lenne leállni néhány percre és csak elmélkedni, ahogy egy egy történés után is szoktam egy könyvben, de erre sajnos most nincs időm. Most kell élvezni a pillanatot, és azt hogy ez a történet magával ragad. És azt hiszem az enyém most nem a rossz oldalon van kinyitva :)

Nincsenek megjegyzések: