Néha elgondolkozom hol leszek 10 év múlva. De nem mindig látom magamat. Illetve látom, azt amit elképzelek, hogy ez lenne a jövőm.
Kertes ház, valahol a város mellett csendes környéken. 2 gyerek, szerető férj, egy olyan állás ahová visszavárnak, ami rugalmas és otthon is végezhető a gyerekek mellett is. Reggel együtt ébredünk a párommal (nem fontos hogy férj legyen, hiszen nem a papír számít) A gyerekek beugranak az ágyba, és kicsit összebújunk. Majd reggelit készítek neki, ahogy megiszom a kávém elnézem őket ahogy az apjuk öltözteti őket, rájuk adja a kis cipőt, kabátot majd bepakolja a kocsiba és elviszi őket az oviban, iskolába. Én otthon tevékenykedek, vezetem a háztartást és főzök is rájuk. Délután mindenki hazaérkezik, leellenőrizzük a leckét játszunk, aztán mesélek nekik és elalszanak, majd én is bebújom a párom mellé az ágyba.
Biztos állás, biztos családi háttér, biztos kapcsolat bizonytalan jövő.
Annyira nem tudom, hogy 2009-ben lesz e még vajon 2019, és hol leszek mit csinálok és kivel akkor. Egyszer biztos lesz ilyen életem is, talán most, talán egy másikban abszolút nem tudom. Néha azt érzem hogy a következő hetet is nehéz elterveznem, nemhogy ekkora távlatokat. Magyarország kicsit kilátástalan jelenleg. Válság, leépítések, bizonytalanság. Talán tényleg külföld lehetne a jövő. Lehet Eston tette jól hogy fogta magát és kint próbált szerencsét. Drukkolok neki, hogy minden úgy jöjjön össze neki ahogy szeretné. Neki legyen biztosabb a jövője mint nekem.
Kertes ház, valahol a város mellett csendes környéken. 2 gyerek, szerető férj, egy olyan állás ahová visszavárnak, ami rugalmas és otthon is végezhető a gyerekek mellett is. Reggel együtt ébredünk a párommal (nem fontos hogy férj legyen, hiszen nem a papír számít) A gyerekek beugranak az ágyba, és kicsit összebújunk. Majd reggelit készítek neki, ahogy megiszom a kávém elnézem őket ahogy az apjuk öltözteti őket, rájuk adja a kis cipőt, kabátot majd bepakolja a kocsiba és elviszi őket az oviban, iskolába. Én otthon tevékenykedek, vezetem a háztartást és főzök is rájuk. Délután mindenki hazaérkezik, leellenőrizzük a leckét játszunk, aztán mesélek nekik és elalszanak, majd én is bebújom a párom mellé az ágyba.
Biztos állás, biztos családi háttér, biztos kapcsolat bizonytalan jövő.
Annyira nem tudom, hogy 2009-ben lesz e még vajon 2019, és hol leszek mit csinálok és kivel akkor. Egyszer biztos lesz ilyen életem is, talán most, talán egy másikban abszolút nem tudom. Néha azt érzem hogy a következő hetet is nehéz elterveznem, nemhogy ekkora távlatokat. Magyarország kicsit kilátástalan jelenleg. Válság, leépítések, bizonytalanság. Talán tényleg külföld lehetne a jövő. Lehet Eston tette jól hogy fogta magát és kint próbált szerencsét. Drukkolok neki, hogy minden úgy jöjjön össze neki ahogy szeretné. Neki legyen biztosabb a jövője mint nekem.
1 megjegyzés:
@zakkantanett,
Nomen est omen?!
Ez a posztod a kevésbé Oscar Wilde idézethez konvergál, inkább juttatja eszembe Vörösmarty Mihályt, egész pontosan A merengőhöz című művét.
Amint olvasom, folyton ott a kisördög megannyi láthatatlan "ha" formájában.
NEM, nem és nem értem, aki ilyen jól ír, és még biztosan sok mindenhez ért, miért nem keresi meg azt amire vágyik!
Freelance71
Megjegyzés küldése