Csorogjon a nyál :D

Okés okés. Az idézet tudom, hogy nyálas. Tudom, hogy mindenki herótot kap Coelho papától mert elcsépelt, unalmas, és fröcsög a romantikus nyáltól. De akkor is kipostolom ide mert csak :)

Annyira várlak, és ahogy közeledik a pillanat, egyre jobban akarlak látni. (...) Kevésbé érzem magam egyedül itt, a világ sokkal szebb így, még a rácsok mögül is. És még szebb lesz, ha megjössz. Ezért ezen a hajnalon egészen megnyitom a szívem, és átadom neked, szerelmem.

Egyre

Egyre jobban szeretem.
Egyre jobban hiányzik, ha pár napig nem látom.
Egyre többet tudok meg róla.
Egyre jobban bízok benne
Egyre jobban bízik bennem
Egyre jobban vágyom arra, hogy megölelgessem a nap bármelyik percében
Egyre jobban vágyok arra, hogy vele aludjak és vele ébredjek
Egyre többet gondolok rá
Egyre többet gondolok a közös jövőre
Egyre többet és egyre többet akarok belőle.

Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak.

Szeretem az álmaimat. Most nem azokra gondolok, amiket alvás közben látok (azok többnyire rosszak vagy akkor baromságokat hogy se elejük se végük) hanem azokra amiket elképzeltem régen, és amik megvalósítás már dolgozom egy ideje.

Szeretek tenni értük, és szeretem azt az érzés amikor úgy fekszem le aludni, hogy ma is tettem valamit azért, hogy később ezek az álmok valóra váljanak. Nem nagy dolgokról van szó, inkább ilyen kicsi dolgokról, amiket magamban végre hajtok. Tudom, hogy később ezek a javamra válnak és valahogy tudom majd őket hasznosítani. Vagy nem :) De akkor sem telt el céltalanul egy nap sem.

Furcsa mód már gyerekkorom óta vannak álmaim arról, hogy milyen felnőtt leszek, és milyen életet szeretnék magamnak. Egyelőre még nem tartok ott ahol szeretnék, de talán néhány év és az lesz és olyan leszek amit megálmodtam magamnak.

A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek. /Benjamin Franklink/

Hétfő hajnal. Szokásos álmosság. Cigi. Vonatraszállás. Szokásos utazás és minimális alvás. Kényelmetlen ülések. Sapka felhúz. Leszállás. Keleti. Hangosbemondó. Cigi. Pocsolyák. Munkába menők. Iskolások. Metropol újság. Tömött metró csúcsidőben. Várakozás. Iszonyatos szag a mozgólépcsőnél felfelé menet. Hatalmas szél. Vacogás. Sietés. HÉV-hez való rohanás. Duna. Hajók. Köd. Emberek. Latyak. Sár. Cigi. Kisbolt. Pékség. Sár. Autók. Recepció. Kulcs. Ajtónyitás. Gépbekapcsolás. Munka.

És keményen kell tolnom innentől a dolgokat, mert érzem, hogy elmaradásom van. És ez nem jó. És ha elmaradásom van, akkor még jobban figyelek másokra is, hogy jobban csinálják, és ezért baszogatni fogok, amíg engem nem baszogatnak. Jobb ha ezt írásba is adom.

Motivált vagyok még azt hiszem, legalábbis szeretném azt hinni. Jó munkahelyem van, meg szeretném tartani, meg kell tartanom. 2010-ben is :)

Egy olyat akarok veled, amit csak veled lehet...

Meguntam a karácsonyi zenét, úgyhogy most Péterfy Bori&Egyedi Péter duett vagyis az Újraélesztő szól mert tetszik. Amúgy még mindig eszeveszett nagy szerelem van. És szerelmesnek lenni jó :)

Bori:
Párnádba nyomódott ő,
És a vedlett takaró, nem álomba ringató,
Az összehúzott falak mögül,
A végtelenbe szálló por, furcsán marasztaló

Egyedi Péter:
Olyat szeretnék veled,
Amit csak veled lehet,
Amit mással nem lehet,
Amit mással nem merek

Együtt:
Egy olyat akarok veled,
Amit csak veled lehet,
Amit csak veled lehet...

Bori:
A lepcsőházba leereszkedem,
És a huzat a talpam alatt, visz a földszint felé,
Megtalálnak illatok,
Izgatóan szemembe kap, az összes szín és fény

Egyedi Péter:
Olyat szeretnék veled,
Amit csak veled lehet,
Amit mással nem lehet,
Amit mással nem merek

Együtt:
Egy olyat akarok veled,
Amit csak veled lehet,
Amit csak veled lehet...

Az ész pörög az álmokon,
A minden éledve figyel,
Fény csurog az államon,
Újraélesztőt játszik a vágyakon...

Egyedi Péter:
Olyat szeretnék veled,
Amit csak veled lehet,
Amit mással nem lehet,
Amit mással nem merek

Együtt:
Egy olyat akarok veled,
Amit csak veled lehet,
Amit csak veled lehet...