2011. február 8.

áh!

néha annyira visszaírnék néhány mailre, hogy a kurva anyád jól van?

de nem tehetem, így inkább lenyelem és majd elfelejtem, ahogy a többit.
(bizony van ott több is még ahonnan ez jött)

ui: a tányérok meg könnyen törnek a lepattanó kis szilánkok megvágják az emberi talpakat aztán folyik a vér és keresni kell némi ragtapaszt és feltakaritgatni magad után, hogy az alvó háznép ne vegye észre a vérfürdőt. csodás esti pillanatkép!

még jó, hogy nem a nyaki ütőeremet vágtam el, vagy azt ami a combomban van (van ott egyáltalán?) mert akkor nem lenne elég egy hadsereg sem, hogy utánam takarítson. mondjuk a piros pipacsokhoz a konyhacsempén roppantul illene ez a festői kép.

legalább meg lenne oldva az email olvasási kényszer képzetem. előbb utóbb úgyis betelne az a postafiók, aztán nem kapnék több levelet mind visszamenne a feladónak olvasatlanul örök tanulságként, hogy tányért törni mezítláb a konyhában roppantul veszélyes mutatvány email olvasás után.

(kibaszottul morbid vagyok tudom)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

most rendesen a földhöz vagy szegezve, de munkaköri kötelesség hinnem benned! igen a combodon is van artéria, de ne tessék ebből ötletet meríteni! rendbe fogsz jönni! :) tudom :)

Ildikó írta...

Legszívesebben ott lennék veled... Még mindig erre vágyom... Én a teádat is gyorsan feltölteném, ha elfogy...

Névtelen írta...

Pontosan tudom, hogy min mész keresztül, és úgy segítenék... de nem tudok :(

Viszont kitartást kívánni igen, szóval hajrá! Kitartás!