(vagy az én párkapcsolataimról, mert hát arról aztán nagyon sokat lehet) (NEM SAJNOS)
mindig ez kerül szóba, főleg ha Doriszkával kezdek el beszélgetni. meg amúgy is. mindenki erről beszél, én meg néha sikítva szaladnék ki a világból ennek a témának a felbukkanása után.
mit tudnék ehhez érdemben hozzátenni egy beszélgetés kapcsán? néhány elrontott kapcsolatnál többet nem igazán. úgyhogy inkább kussolok, vagy elszaladok. abban profi vagyok.
néha úgy hiszem, hogy nem is tudom, hogy mennek a dolgok normálisan. azt meg főleg nem tudom néha, hogy nekem mit kéne csinálni ahhoz, hogy jól működjenek. vagy úgy terelni az eseményeket, hogy legyen végre egy normális párkapcsolatom valakivel.
néha úgy elbeszélgetnék a volt pasijaimmal, hogy mi volt a gond velem, mert a legtöbbször úgy éreztem én erőn felül megtettem mindent, de mégsem sikerült a dolog. vajon még mit kellett volna csinálni? hol rontottam el a dolgokat? vajon csak ők voltak idióták, hogy nem voltak képesek megbecsülni vagy én voltam hülye észrevenni azt a pillanatot amikor elromlottak a dolgok?
néha úgy elbeszélgetnék a jövőbeli pasimmal is, hogy miért nem bukkan már fel, és miért ilyen idióta, hogy elhívjon, felhívjon, írjon és velem legyen stb. vajon ha valaki akar tenni valamit, akkor miért nem csinálja? persze lehet, hogy én rontom el a dolgokat valamivel és nem csodálom, hogy nem jelentkezik senki.
persze az is lehet, hogy minden így van jól, és ez kell majd ahhoz, hogy majd egyszer (ebben egyre kevésbé hiszek) ha eljön az a bizonyos nagy Ő akkor majd minden a legnagyobb rendben legyen. ő úgyis úgy fog szeretni, amilyen vagyok, még akkor is ha én vagyok a világ legszerencsétlenebb lánya.
mindig ez kerül szóba, főleg ha Doriszkával kezdek el beszélgetni. meg amúgy is. mindenki erről beszél, én meg néha sikítva szaladnék ki a világból ennek a témának a felbukkanása után.
mit tudnék ehhez érdemben hozzátenni egy beszélgetés kapcsán? néhány elrontott kapcsolatnál többet nem igazán. úgyhogy inkább kussolok, vagy elszaladok. abban profi vagyok.
néha úgy hiszem, hogy nem is tudom, hogy mennek a dolgok normálisan. azt meg főleg nem tudom néha, hogy nekem mit kéne csinálni ahhoz, hogy jól működjenek. vagy úgy terelni az eseményeket, hogy legyen végre egy normális párkapcsolatom valakivel.
néha úgy elbeszélgetnék a volt pasijaimmal, hogy mi volt a gond velem, mert a legtöbbször úgy éreztem én erőn felül megtettem mindent, de mégsem sikerült a dolog. vajon még mit kellett volna csinálni? hol rontottam el a dolgokat? vajon csak ők voltak idióták, hogy nem voltak képesek megbecsülni vagy én voltam hülye észrevenni azt a pillanatot amikor elromlottak a dolgok?
néha úgy elbeszélgetnék a jövőbeli pasimmal is, hogy miért nem bukkan már fel, és miért ilyen idióta, hogy elhívjon, felhívjon, írjon és velem legyen stb. vajon ha valaki akar tenni valamit, akkor miért nem csinálja? persze lehet, hogy én rontom el a dolgokat valamivel és nem csodálom, hogy nem jelentkezik senki.
persze az is lehet, hogy minden így van jól, és ez kell majd ahhoz, hogy majd egyszer (ebben egyre kevésbé hiszek) ha eljön az a bizonyos nagy Ő akkor majd minden a legnagyobb rendben legyen. ő úgyis úgy fog szeretni, amilyen vagyok, még akkor is ha én vagyok a világ legszerencsétlenebb lánya.
1 megjegyzés:
Szia! :)
Nem gondolnám, hogy a liba az Ön készülékében van! Azért jó kérdés, hogy a hímek mit kúrtak el a kapcsolatokban. Helyetted bízunk a nagy Ő-ben. :)
Megjegyzés küldése