2011. július 9.

annyiszor

mondtam már el ezt a mondatot különböző embereknek, különböző fórumokon:

"ha egy szar kapcsolatban vagy ahol érzelmileg már nem kötődsz a másikhoz (ergo nem vagy szerelmes) és semmi közös jövőképetek sincs, a szex is szar (minősíthetetlenül!) ráadásul látványosan nem vagytok egymáshoz valóak, akkor eljött az idő arra, hogy ebből kilépj!

az emberek miért nem képesek úgy csinálni, hogy jó legyen nekik? én is mazochista vagyok, nem gyengén, de azért előbb-utóbb belátom a hibákat és nem próbálom meg őket a szőnyeg alá söpörni, mert attól nem lesz jobb. ami szar, az általában szar is marad.

lehet arra fogni, hogy nehéz elszakadni a másiktól, nehéz egyedül boldogulni a világban és lehet arra is fogni, hogy a másikat nem akarom megbántani meg majd újra jó lesz minden és lehet bízni abban is, hogy megváltoznak a dolgok stb..stb..

ezer indokot fel lehet sorolni. de minek?

ma újra elmondtam ezeket a mondatokat és még igazat is adtak nekem. kíváncsi vagyok mikor fog majd a helyzet változni... mikor jön el az a pont, amikor tényleg annyira szar lesz minden, hogy egyetlen menekvés az lesz, hogy véget vet a kapcsolatnak az illető.

2 megjegyzés:

gyerekember írta...

Sajnos részben a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy ezek azok a mondatok, amikkel mindenki egyetért, de titokban mindenki úgy van vele, hogy "ez mind igaz, de ránk nem vonatkozik, mert itt valami egészen másról van szó", ugyanis az ember nagyon nehezen képes beismerni, ha valamiben kudarcot vallott, márpedig egy bukott kapcsolatnál nagyobb kudarcélmény ritkán van. És ez a kudarcérzés független attól, hogy az illető tényleg hibás-e, vagy csak úgy érzi. :(

(Sajnos sok mindenben igaza van a "He's not that into you" c. filmnek...)

KaporX írta...

amig legbelül nincs rendben az ember fia/lánya addig kapaszkodik mindenbe,amibe csak tud,akárki akármit is mond az adott személynek...amíg ö nem engedi el addig nem is fog történni semmi.És persze az univerzális gyökere mint mindennek a gátló félelem...