karácsonyra

nincs se kedvem, se időm blogot írni az ünnepről, úgysem tudok mit nyilatkozni. nem is igazán tudnám leírni, hogy nálunk, hogy mennek a dolgok, amit mindenki máshogy él meg, mindenki más hagyományokat tart fontosnak, mindenkinél más a karácsonyi menü, mindenkinél más a családi légkör és így tovább...

egy a lényeg: legyetek azokkal, akiket szerettek, ha meg ez nem megvalósítható, akkor mondjátok el neki, hogy mennyire szeretitek (nemcsak ezen a napon, hanem a többi 364-en is) és kívánjatok neki boldog karácsonyt!




"Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!"
Szilágyi Domokos

8 days of christmas

8 nappal ezelőtt akartam postolni ezt a karácsonyi dalt, de annyi időm se volt, hogy megtegyem. a pontos időszámítás szerint pedig 4 nap múlva megállíthatatlanul itt lesz a karácsony. ilyen időtájt már túl leszek egy anyuféle überállat 8 fogásos vacsin és a karácsonyfa alatt fogok fetrengeni egy kiskutyával a kezemben. vagy 8x1-el inkább.

egyébként nincs bajom a karácsonnyal, egész jól bírom idén a tömeget, célirányosan vadászom az ajándékokat, igaz feleannyi sikerrel, mint ahogy az tőlem elvárható lenne, de nem is hiszem, hogy ez a lényeg. nem erről szól úgysem az ünnep. meg úgy az egész élet.

24-25-én nem akarok semmi mást csinálni csak olvasni, enni, aludni, olvasni, enni, aludni, kiskutyát simogatni, inni, kiskutyát simogatni, olvasni és inni, tévét nézni, aludni, néha internetezni és nagyjából ennyi. jah meg rokonokkal találkozni és aludni. óh! azt már sokszor leírtam.

(kibaszottul nagyon elfáradtam december végére és ahhoz, hogy a január úgy induljon, hogy végig bírjam csinálni a 2012-es évet ki kell magam pihenni. nem tudom, hogy fog sikerülni, de rajta leszek a szeren)

egészségügy

eddig nem sok dolgom volt vele (szerencsére). csak akkor megyek orvoshoz, ha vinni kell (ergo saját lábamon ritkán nyitok be egy egészségügyi helyiségbe) vagy ha félő, hogy elvérzek illetve eltört valamim.

életemben összesen 8x voltam orvosnál, orvosok kezei között:

- 3 évesen amikor megláttam, hogy az utcán megy egy lovaskocsi oda akartam rohanni, ám egy kapa beleakadt a lábamba így szétvágta a lábfejemet. persze én rohantam tovább, mert ott voltak a lovak, nagyanyám meg anyám rohant velem az ügyeletre lábösszekapcsozásra mert ömlött belőlem a vér.
- 3 évesen ugyanerre a lábamra sikerült ráejteni egy jó nagy téglát élével, el nem tört, de lett egy nagy seb, amit szintén össze kellett applikálni mert csúnyán vérzett
- 4-5 évesen volt pár injekció kúrám, mert allergiás voltam a szúnyogokra, így néha úgy feldagadt a fejem (ha ott csípett meg), hogy lenyomtam volna Quasimodo-t simán. azóta szerencsére ez elmúlt!
- 6 évesen kivették az orrmandulámat, aztán ha már ott voltak a torokmandulámat is egy fóst alatt. persze én ezt nagyon nem akartam, így kikötöztek, leszedáltak, kipeckelték a számat és lefogták a fejem. szóval hiába álltam ellen nem bírtam el 6 dokival. de a végén kaptam fagyit, úgyhogy végül is megérte!
- 99-ben a Bethesda gyerekkórházat örvendeztettem meg a visításommal, amikor mindkét lábamat össze kellett varrni, mert barátnőm kutyája rám támadt. volt 20 öltéses seb, volt 10 öltéses és jó pár kisebb. a sebészorvos bunkó volt, a fél órás "műtét" rohadtul fájt, anyukám pedig a folyosón izgult, míg én bent üvöltöttem egy fémasztalon. jah és azóta rettegek a kutyáktól.
- elsős szakközepes voltam, amikor december 25-én szánkózni mentem, majd kikötöttem egy jó mély vasbetonárokban és szereztem egy csuklótörést. (mondjuk még jobbik eset, hogy nem a fejemet törtem szét!) 26-án ülhettem reggel 8-kor a röntgenre várva. az ügyeleten azt mondták, csak rándulás majd egy éjszakát töltöttem a fagyos zöldborsók között és másnap hiába köszöntem boldog karit a röntgen orvosnak ő vissza se mosolygott. csak nézte a karomat, rajta a jegeszacskót és azt mondta, hogy ez bizony csúnyán eltört.
- 2004-ben annyira felfáztam, hogy alig bírtam megcsinálni a kisérettségit (vagyis naná, bevonszoltam magam, 5ösre szóbeliztem. szerencsére állni nem kellett, nem is bírtam volna a fájdalomtól) többször voltam hasi UH-on, pisilhettem mindenféle műanyagpohárba és megcsinálták életem második vérvételét is (első a mandulaműtét előtt volt). 2x sikerült úgy felfázni, hogy a lakásból sem tudtam kijönni így a dokinéni megfenyegetett, hogyha újra ez lesz mehetek be a kórházba teljes kivizsgálásra. azóta szerencsére ne fordult ez elő.
- 2005-ben valentin napon eltörtem 3 lábujjamat és a maradék kettő megzúzódott, amikor egy baszott nagy cserép majomkenyérfa növény mellett ugribugriztam és a lábamra esett. mindig az ünnepekre jutnak az ilyenek azt hiszem.
(- 2011-ben is eltörtem 2 lábujjamat valentin napon, akkor egy üvegmérleg esett rá. nem mentem el orvoshoz, mert az előzővel sem csináltak semmi sem. sántítottam kicsit, aztán elmúlt!)

ezeken kívül nem voltam orvosnál. sosem vagyok beteg, lázas, köhögős stb... nem veszek be fejfájáscsillapítón kívül semmit sem, azt is szerencsére ritkán.

szóval cirka 6 éve nem jártam orvosnál (szokásos szűrővizsgálatok nem számítanak igazán). most meg hetente ott ülök egy váróteremben. UTÁLOM!

ma megint menni kellett biopsziára, mert a hétfői leletek nem lettek 100%-osak, így megint vártam a soromra. a dokinéni viszont azt mondta, hogy ne erőltessük, majd márciusban menjek újra vizsgálatokra, és akkor eldöntik, hogy megszurkáljanak vagy sem. amúgy a hétfői leletek nem mutattak rosszindulatú daganatot (jéjzus milyen szar ezt leírni) szerencsére.

márciusig reménykedem valami isteni csodában, hogy felszívódik belőle ez a kis alien és megúszom egy szakrendelői mayorinasággal és néhány blogposttal meg némi gyomorideggel.

eme rövid kálvária tanulsága pedig az, hogy az orvosokat még mindig nem szeretem, a várótermektől rosszul vagyok, a fájdalmat pedig még mindig nem bírom jól.

furcsa hétköznapok

ezzel a dallal indul SP - New wave című albuma, úgyhogy ezt a dalt hallgattam meg mostanság a legtöbbször. jó jó, tudom SP-t hallgatni elég száni, meg minden, de valahogy nem tudok leszakadni a dalairól. (vannak ilyen korszakaim hahahaha)

ettől függetlenül, azért hallgatok sok mást zenét is, csak most ez az albumot pörgetem nonstop. amúgy meg tényleg furcsák a hétköznapok

itthon van 8 édes és aranyos kis agár, akiket már agyondögönyöztem ma. egyelőre nincs kedvem hazamenni Pestre, de igazán kimenni se a lakásból. egy kicsit szeretném ha megállna az idő, nem lennének hétköznapok meg mókuskerék meg az állandó rohanás. ahhoz képest, hogy egyik nap 12 órát aludtam, olyan fáradt vagyok mintha már hónapok óta megállás nélkül 20 órás műszakokat nyomnék le egy gyárban. pedig ez nincs így, csak valahogy mégis érzem magam.

nem várom annyira a karácsonyt se, ötletem sincs mit kérjek ajándékba, ötletem sincs kinek mit vegyek, de a kérdés inkább az hogy mikor és milyen helyen szerezzem be mindazt amit kitalálok hamarosan, ahol nincsenek kismillióan és nem kapok idegrohamot ha benyitok egy üzletbe. lesz még 2 szabadnapom karácsony előtt, úgyhogy intézkedni kéne, meg ötletelni de egyszerűen fáradt vagyok hozzá.

igazából ebből is meglátszik, hogy ennek a postnak sincsen semmi értelme, így a végére idebiggyesztem azt a dalt, amiről kapta a címét aztán csá. többre úgysem telik.

"Oly zavaros minden, furcsa hétköznapok
Hinned kell, hogy higgyek, hisz válaszokat csak így kapok
Nagynak tűnik minden és leheletnyi vagyok
Minden, miben hittem, pára már csak az ablakon

Sokszor bíztam benne, hogy jobb lesz
Tudnunk kéne most már, hogy lesz
Tovább nem számolom a lépéseket már"

napi anno december

2006. december 6 - sikerült egy olyan sztoriról kibaszott sok karaktert írni, ami egy frankó kis városi legendának indult, de akkoriban lázban tartott minden falubelit, környékbelit. szervkereskedők, iskoláslányok meg a fehér furgon, meg eltűnt emberek, erdőben holttest és helyszínelő rendőrök. pasim az volt, de ez a sztori jobban foglalkoztatott nála, mert valahogy érdekesebb volt erről infókat gyűjteni és feltérképezni az ügyet, mint otthon sorozatot nézni együtt. amúgy teljesen KO-ra csaptam magam (nem a sztorin! az urbanlegends volt később szépen kiderült), hanem a közelgő zh-kon, amik közül legalább 5-höz isteni csoda kellett, hogy átmenjek. azon sopánkodtam, hogy 100 pontból, hogy szerzek tuti biztos 74-et hogy átmenjek statisztikából, számtech 3-ból, kontrollingból, németből, elemzésből és gazdinfóból, számvitelből, pénzügyből. hát igen, azt hiszem ez a félév volt amikor megdöntöttem a valaha legtöbbet felsőfokú szakképzésen UV-zó ember rekordját. akkor sem voltam rá büszke, most se vagyok, de azért még mindig fejből tudom, hogy 149-es számlaszám a immateriális javak értékcsökkenése a 159-es számlaszám pedig tenyészállatok értékcsökkenési leírása, az ELÁBÉ pedig az eladott áruk beszerzési értékét jelenti.

2007. december 6 - náthás voltam és nem tudtam koncentrálni semmi tanulnivalóra, hiába voltam itthon egész nap mivel szabadnapos voltam. a mazochizmusomnak köszönhetően nekiláttam még a számvitel leckémhez is, de nem ment így befeküdtem a kád egy forró fürdőbe. jobb nem lett tőle a leckém, de legalább én jobban lettem. azt még leírtam a blogomban, hogy 5-én annyi időm nem volt a céges angol miatt, hogy Szabinak bármit is vegyek Mikulásra, így be kellett anyu csokijaival. meg velem. de szerintem a csokikkal már akkoriban is jobban járt!

2008.december 6 - úgy látszik a nátha 2008-ban sem kímélt, felváltva toltam magamba a neocitranokat és a kávét, hogy kibírjam az aznapi iskolát. kaptam egy csomó csokit a csoporttársaktól (a jegyzetes segítségekért) szereztem egy megajánlott ötöst és majdnem elejtettem zavaromban a forrót teát a folyosón, amikor egy kedves fiú rám köszönt és boldog mikulást kívánt.

2009. december 6. tanulsága, hogy Pécsen is létezik a Mikulás, így oda is hozott ajándékot (sok csokit) amikor ott jártam. mivel vasárnapra esett ez a nap hiába a sok csoki, amit 3 órán keresztül tömtem magamba az IC-n nem változtatott azon a szomorúan helyzeten, hogy legközelebb minimum 3 hét múlva jött el a következő alkalom, hogy újra levonatozhattam Baranya megye szívébe. nem volt túlzottan ünnepei hangulatom ekkoriban, pedig egy halom karácsonyi dalt hallgattam meg, a vége csak az lett, hogy bőgve szálltam le egyedül a vonatról.

2010. december 6. boldog voltam, meg szerelmes és időm se volt blogot írni, meg kedvem se, mert lefoglalt egy fiú. a vizsgáimra azért tanultam, és nem voltam magam alatt, ami miatt így örült az egyik barátom "örülök, hogy megint látom a sorok között, ahogy mosolyogsz, nem szeretem amikor depis vagy." ennyike!

2011. december 6. Mikulás alkalmából (nem! csak pont erre a napra jutott jegy) többedmagammal megnézem a Padlás című musicalt a Vígszínházban. nagyon jó volt ezeket a dalokat végre úgy hallgatni, hogy van mögötte tartalom és színészi játék. persze a Fényév távolság még mindig egy szomorú dal, de azért én boldogan aludtam el és reggel is boldogan ébredtem fel valaki mellett, aki még akkor is szeret, ha kócosan vergődök a takaró alatt és 10 percig megállás nélkül nyomatom a szokásos kibírhatatlan vernyogásomat, hogy miért nem lehet délig aludni?! és miért kell már megint munkába menni szövegemet.

napok, hetek

december 3 - baráti "Save water and drink vodka" parti
december 4- LAMB koncert az A38 hajón első sorban
december 5 - a hétfő átvészelése sok munkával az átbulizott éjszaka után karöltve egy új projekttel
december 6 - a Padlás című színdarab megtekintése a Pesti színházban
december 7- céges vacsora valahol sok emberrel, reményeim szerint nem vega kajával
december 8 - webisztán Mikulás parti még több emberrel, ismerőssel és némi alkohollal
december 9- kitakarítok az albérletben, megebédelek és meglátogatom anyukámat
december 10- otthon héderelek és sokat olvasom moly.hu szülinap
december 11 - vasárnapi ebédelek és olvasom
december 12- remélem jó híreket közöl az orvosom a szerdai biopszia után és végre nyugodtan tudok aludni

igazából nem azért vannak a programok, hogy könnyebben teljen az idő, hanem mert így jött ki. vagyis ez hülyeség, mert tudatosan terveztem, hogy gyorsan teljen az idő és annyi mindent csináljak, hogy ne gondolkodjak hülyeségeken és olyanokkal legyek, akik nem hagyják hogy hülyeségeken gondolkozzak.