2006. december 6 - sikerült egy olyan sztoriról kibaszott sok karaktert írni, ami egy frankó kis városi legendának indult, de akkoriban lázban tartott minden falubelit, környékbelit. szervkereskedők, iskoláslányok meg a fehér furgon, meg eltűnt emberek, erdőben holttest és helyszínelő rendőrök. pasim az volt, de ez a sztori jobban foglalkoztatott nála, mert valahogy érdekesebb volt erről infókat gyűjteni és feltérképezni az ügyet, mint otthon sorozatot nézni együtt. amúgy teljesen KO-ra csaptam magam (nem a sztorin! az urbanlegends volt később szépen kiderült), hanem a közelgő zh-kon, amik közül legalább 5-höz isteni csoda kellett, hogy átmenjek. azon sopánkodtam, hogy 100 pontból, hogy szerzek tuti biztos 74-et hogy átmenjek statisztikából, számtech 3-ból, kontrollingból, németből, elemzésből és gazdinfóból, számvitelből, pénzügyből. hát igen, azt hiszem ez a félév volt amikor megdöntöttem a valaha legtöbbet felsőfokú szakképzésen UV-zó ember rekordját. akkor sem voltam rá büszke, most se vagyok, de azért még mindig fejből tudom, hogy 149-es számlaszám a immateriális javak értékcsökkenése a 159-es számlaszám pedig tenyészállatok értékcsökkenési leírása, az ELÁBÉ pedig az eladott áruk beszerzési értékét jelenti.
2007. december 6 - náthás voltam és nem tudtam koncentrálni semmi tanulnivalóra, hiába voltam itthon egész nap mivel szabadnapos voltam. a mazochizmusomnak köszönhetően nekiláttam még a számvitel leckémhez is, de nem ment így befeküdtem a kád egy forró fürdőbe. jobb nem lett tőle a leckém, de legalább én jobban lettem. azt még leírtam a blogomban, hogy 5-én annyi időm nem volt a céges angol miatt, hogy Szabinak bármit is vegyek Mikulásra, így be kellett anyu csokijaival. meg velem. de szerintem a csokikkal már akkoriban is jobban járt!
2008.december 6 - úgy látszik a nátha 2008-ban sem kímélt, felváltva toltam magamba a neocitranokat és a kávét, hogy kibírjam az aznapi iskolát. kaptam egy csomó csokit a csoporttársaktól (a jegyzetes segítségekért) szereztem egy megajánlott ötöst és majdnem elejtettem zavaromban a forrót teát a folyosón, amikor egy kedves fiú rám köszönt és boldog mikulást kívánt.
2009. december 6. tanulsága, hogy Pécsen is létezik a Mikulás, így oda is hozott ajándékot (sok csokit) amikor ott jártam. mivel vasárnapra esett ez a nap hiába a sok csoki, amit 3 órán keresztül tömtem magamba az IC-n nem változtatott azon a szomorúan helyzeten, hogy legközelebb minimum 3 hét múlva jött el a következő alkalom, hogy újra levonatozhattam Baranya megye szívébe. nem volt túlzottan ünnepei hangulatom ekkoriban, pedig egy halom karácsonyi dalt hallgattam meg, a vége csak az lett, hogy bőgve szálltam le egyedül a vonatról.
2010. december 6. boldog voltam, meg szerelmes és időm se volt blogot írni, meg kedvem se, mert lefoglalt egy fiú. a vizsgáimra azért tanultam, és nem voltam magam alatt, ami miatt így örült az egyik barátom "örülök, hogy megint látom a sorok között, ahogy mosolyogsz, nem szeretem amikor depis vagy." ennyike!
2011. december 6. Mikulás alkalmából (nem! csak pont erre a napra jutott jegy) többedmagammal megnézem a Padlás című musicalt a Vígszínházban. nagyon jó volt ezeket a dalokat végre úgy hallgatni, hogy van mögötte tartalom és színészi játék. persze a Fényév távolság még mindig egy szomorú dal, de azért én boldogan aludtam el és reggel is boldogan ébredtem fel valaki mellett, aki még akkor is szeret, ha kócosan vergődök a takaró alatt és 10 percig megállás nélkül nyomatom a szokásos kibírhatatlan vernyogásomat, hogy miért nem lehet délig aludni?! és miért kell már megint munkába menni szövegemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése