nem is tudom már a hányadik Kesh koncertem volt ez. gyorsan számot is vetek. (egy nagyobb koncertről maradtam le, az pont a karácsonyi lemezbemutató volt. rohadtul bánom azóta is)
voltunk áprilisban elején az Ötkertben ketten, szintén áprilisban csak a végén, a LEN fesztivál sátrában kicsivel többen, nyáron citromos sörrel a kezünkben a Zöldpardon első sorában csápoltunk, október elején a Dürer kertben szintén az első sorból énekeltük a dalokat és szinte még nyár volt. ma a februári hideg (meg a BKV) sem akadályozott meg abban, hogy Könyvtár klubban újra meghallgassam a legjobb dalaikat. * Sesam szólt, hogy kihagytam a Silenus pub-os Kesh koncertet. óh igen!
nem csak én szeretem őket. a számaik pedig nemcsak szimplán jók.
igaz nekem a legtöbbjük kapcsolódik valamihez és minden koncerten másik dalba "szeretek bele újra". most az Égszakadás az aktuális, mondjuk ez már egy ideje kedvenc az új albumról a "Darabokban" , "Mi visz előre" "Szólj rám" mellett. A régiek meg ("Levegő", "A-ból B-be", "Milyen már" , "Közkút") szerintem sosem lesznek megunhatóak.
valahogy a Kesh az az a zenekar jelenleg az életemben, ami az utóbbi lassan 1 évemet úgy végigkísérte nap mint nap, hogy észre sem vettem. nyálas, meg másnak semmitmondó sorok lehetnek ezek, nem is húzom tovább, mert úgyse értitek.
majd én tudom. ez a lényeg!
(álljon alább az Égszakadás dalszövege, zene nincs hozzá mert a youtube-on nem fellelhető) ITT bele tudsz hallgatni.
téphetnénk a szánk, hogy már nem vigyáznak ránk
vége már a bálnak, a lelkesedés kiszáradt,
mert belőlünk a báj, a tér, a hideg táj
ami kísért most a csend, meglelte a jelent
hónapokba halomba dúl a lét
miért másztam ide a semmiért
kevés a megoldás, egy sem hoz feloldást
kezd szétcsúszni az ábra, ennyi sok lesz talán mára
megmozdult a talaj, de nincsen semmi baj
mert ha a rossz napnak vége, s itt leszünk végre
ha leszakad az ég, messze járunk rég
ott leszünk fent, ahol beborít a csend
s feledésbe vész, mi máskor füstbe ment
téphetnénk a szánk, hogy már kialudt a láng
vége már a mának, a napkorong kifáradt
felakasztva a hold, kin az égbolt megtorolt
minden egyes hazugságot mit az éjszakában szólt
hónapokba halomba dúl a lét
miért másztam ide a semmiért
kevés a megoldás, egy sem hoz feloldást
kezd szétcsúszni az ábra, ennyi sok lesz talán mára
megmozdult a talaj, de nincsen semmi baj
mert ha a rossz napnak vége, s itt leszünk végre
ha leszakad az ég, messze járunk rég
ott leszünk fent, ahol beborít a csend
s feledésbe vész, mi máskor füstbe ment
1 megjegyzés:
Kihagytad az akusztikus koncertet a Silenusban. :]
Megjegyzés küldése