maximalisták

maximalista vagyok. 

mindenben. 

legyen szó arról, hogy megszervezzek egy találkozót, megvegyek egy ajándékot, megcsináljak egy vizsgát, végigolvassak egy könyvet, kitakarítsam a lakást, süssek egy sütit, segítsek a barátaimnak, vagy elintézzek egy dolgot az irodában, netán megírjak egy cikket.

törekszem a tökéletesre (de ettől még rohadt messze vagyok) és nem adom fel. soha!

nem sikerül elsőre?

megpróbálom újra!

nem megy a dolog egyből?

nekifutok még egyszer!

nem sikerül megoldani egyedül?

kérek segítséget!

elbukok egy vizsgán?

legközelebb még többet tanulok még szorgalmasabban még pontosabban!

sokadszorra sem tökéletes amit írtam?

átírom még egyszer, hogy még jobb legyen!

valamit rosszul csinálok egy feladatnál?

addig csinálom amíg jó nem lesz! 

elbukok az élet valamelyik területén? 

felállok, felkelek és megyek tovább!

nincs olyan hogy valami ne sikerülne, valamit ne lehetne megoldani valahogy. nincs lehetetlen csak tehetetlen ember - hogy anyukám kedvenc mondását idézettem. 

nem vagyok se olimpikon, se sportoló de a gyorsabban - magasabbra - bátrabban kifejezést is hamar magamévá tettem amikor meghallottam valakitől és próbálom alkalmazni az élet minden területén. egyszerűen így születettem, hogy él bennem a bizonyítási vágy és az, hogy jó legyek. magamnak. (meg egy kicsit a világnak, de ez még nem teljesült) abban amit csinálok. nem egetrengetően nagy dolgokban, csak kicsikben. hogy úgy teljen el egy nap, hogy amikor végiggondolom az egészet ott legyen az, hogy mindent kihoztam belőle. mindent a legjobban próbáltam csinálni és mindenhol a 100%-ot teljesítettem. vagyis inkább a 110%-et.

egyébként ma teljesítményértékeltek. (azok után mindig ilyen béna postokat tudok megszülni!) 

jó dolgokat mondtak és az előző évhez képest, jobban megy minden. még nem tökéletes, de az lesz egyszer. sok minden nem rajtam múlik a jövőt nézve, de én megtettem és meg is fogok tenni mindent amit lehet.

hát így van ez a maximalistáknál. vagy csak nálam.