nyár, némafilm

ma Magdi szóba hozta ezt a dalt. tök vicces, mert reggel azt álmodtam, hogy én vagyok Bocskor Bíborka a Magashegyi Underground énekesnője. 

annyira életszerű álom volt. ültem a turnékocsiban, az anyós ülésen, lábam a műszerfalon, szoknya van rajtam, ablak lehúzva, hajamat fújt a szél és szállt össze vissza. hátul a kocsiban a zenekar tagjai és dumálgattunk mindenféle hangszerelésről, meg fellépésekről és arról, hogy nemsokára kész az új album és hogy milyen meleg van aznap és inni kéne egy fröccsöt, de sietni kell fellépni. aztán megérkeztünk, már nem is tudom hová pontosan és koncerteztünk. és én énekeltem! igaz Bíborka hangján (ha az enyémen kellett volna, akkor vált volna az álom rémálommá :) ). a fent említett dalt pont nem énekeltem az álmomban, de a Szerelemtablettát igen. meg az Ónos ablakot. a koncerten ott volt egy csomó ismerősöm a twitterről, meg rokonok, családtagok, régi ismerősök akiknek az arcára nézve az jött le, hogy tökre szeretik mind a zenét, mind a hangomat.

csak ennyi volt az álmom. butaság tudom, ilyen értelme egy szál se semmi, de olyan jó élmény volt :)

délután, amikor érkezett a vihar és ültünk a Fröccsteraszon pont szóba került az álmom, meg ez a dal, úgyhogy meg is hallgattam azóta párszor.

azt hiszem (bár nem szeretném) végérvényesen itt van a nyár vége (legalábbis az időjárás, most azt tükrözi) mondjuk nem sajnálom (és még bízok benne, hogy nincs végérvényesen vége) szerintem pár nap és visszatér majd a jó idő is.

azt hiszem a 2012-es nyaram volt a legjobb az eddigiek közül.

nem lesz nyárösszegző post, minden úgy van jól ahogy volt/van

amúgy a dal egy megzenésített Parti Nagy Lajos vers. enjoy!

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szivem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz? 
az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.