(...)

eltelt már egy kevés idő, mióta megtudtuk, hogy itt hagytál minket. nehéz napokon vannak túl azok akiknek a szívéhez közel álltál. nehéz azoknak, akik elvesztettek téged. tényleg ott az a bizonyos űr. érzi ezt a családod, a barátaid, a kollégáid.

idővel kisebbnek ez kisebb lesz, de el sosem tűnik ez már biztos. az időre azt is mondják, hogy sok mindent megold.

begyógyítja a sebeket, megnyugtatja az embereket és lassan de biztosan helyreáll a világ és visszazökken az a bizonyos kerék. kinél lassabban, kinél gyorsabban.

annyi ember van, aki most, hogy már nem vagy köztünk fájdalmat érez ez miatt. de látod ugye azt is, hogy mennyire összetartunk és segítjük egymást igaz? ez erőt ad mindenkinek és hamarosan jobb lesz. a világ pedig megy tovább. nélküled.

 

alig több mint egy hete beszélgettünk a MeetOff-on, ahol kint cigiztünk a bejáratnál és bátorítottál, hogy ne adjam fel. hogy ügyes vagyok és úgyis találok munkát, és minden jó lesz. mosolyogva meséltél a jövődről meg arról, hogy mik várnak még rád.

sajnálom, hogy ezeket már nem élted meg. és tényleg mindig a jó emberek mennek el! és te tényleg az voltál! akármikor / akárhol találkoztunk volt egy kedves mondatod, egy érdeklődő kérdésed, egy tanácsod, egy mosolyod, nem csak nekem, hanem mindenkinek!

és én így emlékszem rád. hogy mosolyogsz. csak most valahonnan onnan fentről, ahol minden szép és minden békés és neked ott most nagyon jó!

(találtam egy képet a dropboxon az "összeborulás" mappában, még tavaly télről. emlékszem tök hideg volt az Ellátókertben és te tök sokat meséltél azokról az országokról, ahol már jártál, én meg neked az agárkutyákról, mert sokat kérdeztél róluk. az egy jó este volt, sokat nevettünk. ezek (is) hiányozni fognak mindannyiunknak.)

 

nyugodj békében @atomvillanás!