szeretem a hidakat.
igaz itt vidéken csak pár van és nem is olyan igazi hidak, mint azok amik Pestet és Budát kötik össze. ezek csak ilyen kicsik, sárgára vannak festve, vagy éppen csak rozsdabarnák, mert már megette őket az idő vasfoga. ezeken a hidakon gyorsan végig lehet sétálni és nem hömpölyög alattuk hatalmas folyó, csak valami kis jelentéktelen patak.
szeretek hidakon átsétálni, onnan lenézni, szeretem lefotózni a hidakról látható képet, a vizet, a naplementét, a Dunát, az embereket meg úgy mindent. egyszerűen jó érzéssel tölt el, hogy keresztül megyek egy ilyen csodás építményen, ahonnan jó a kilátás, ahol van kezdőpont és végpont, végigjárható egy út és eljuthatsz valahová valakivel. hóesésben, napsütésben és szélben is teljesen más átmenni egy hídon, csak úgy mint gyalog, autóval vagy villamossal.
egyébként sok olyan ember van, akikkel szívesen közlekedek át a hidakon, mert tudom, hogy nekik is nagyon jó érzése és ők is annyira lelkesek ilyenkor mint én. továbbá vannak olyan emberek, akik felégetik maguk mögött ezeket a hidakat.
vannak amelyeket bánok és vannak amiket egyáltalán nem.
ebben a videóban is vannak hidak, meg szeretem ezt a számot és amúgy is. a Kesh még mindig
a dal meg aktuális.
küldeném!
"ismertél valakit,
de az valaki más lett,
mert előjött valami,
ami belülről rág meg,
egy formátlan valami,
és az idő is tág lett,
én formába önteném,
de az anyag nem áll meg"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése