ha lenne ilyenem, akkor az elmúlt hetekben / hónapokban sokat foglalkoztattam volna. folyamatosan kérdéseim vannak magammal kapcsolatban meg a döntéseimmel kapcsolatban. naponta tenném fel ezeket neki, hogy válaszoljon rá, hogy segítsen dönteni, vagy adjon iránymutatást, hogy ne legyek ennyire béna, száni és kishitű.
sosem volt önbizalmam. sajnos leírhatom, hogy az önértékelésem a béka segge alatt van, kettővel legalább. ered ez sok mindenkitől és sok mindenből, nem akarok ebbe belemenni így éjfélkor, erre legalább egy külön blog kéne.
én csak szeretném jól csinálni a dolgokat és ahhoz, hogy jól csináljam annyi, de annyi visszajelzés szükséges. meg tanács. meg némi helyes útmutatás. nem mondom, hogyha lenne életvezetési tanácsadóm, akkor minden flottul működne vagy működött volna az utóbbi időben, de talán nem lenne ilyen nehéz.
nem feküdnék az ágyban hajnali 2 és 3 között azon gondolkozva, hogy jó ez amit csinálok, tényleg érek-e annyit, amit mások gondolnak rólam. tényleg képes vagyok úgy végezni a dolgaimat, ahogy annak lennie kell? tényleg ennyire béna vagyok, hogy mindig képes vagyok a végtelekig elrontani a dolgaimat? miért tudom fejben jól lerendezni az ügyeimet és miért cselekszem az ellenkezőjét a tetteimmel?
mert tényleg igyekszem, de annyira bizonytalan vagyok és ez miatt annyira labilis és parás, hogy hihetetlen. és kellenek a sikerélmények, ezekből mostanság nagyon kevés jutott ki nekem.
és kellenek a megerősítések is. ezekből is viszonylag ritkán kapok. nem szeretem kierőszakolni másokból, az nem én vagyok. szeretem magam elérni és bebizonyítani, hogy valaki azt mondja hogy "héjj ezt jól csinálod, képes vagy rá, menni fog, ügyes vagy stb.." de még annyit kell tanulnom erről az egészről. persze csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit: legyen az munkaügy, vagy magánélet vagy egyszerű emberi kapcsolatok. csak félek a csalódástól, attól hogy elbukom és majd mindenki jól kiröhög és kicikiz és hasonlók.
ma 3 ember tanácsolta ugyanazt és mondta el a véleményét egy dologgal kapcsolatban. hiszek nekik, mert ismernek valamennyire és igazuk is lehet csak mégis ott a bizonytalanság meg a kockázat.
persze kockázat nélkül nincs nyereség se.
azt hiszem bátran leírhatom, hogy én vagyok a klisék királynője
2 megjegyzés:
Réka vagyok, és konkrétan nem tudom, mi történhetett veled az utóbbi időkben, de a bejegyzésedet olvasva kicsit magamra ismertem, valamilyen szinten egy hajóban evezünk. Nem állok be a sorba, hogy "jaaaaj, mi a baj, hátha tudok segíteni", mert biztos, hogy nem tudnék olyan lelki támaszt nyújtani, de ha hétvégén esetleg mész Sápra, átcsattogok hozzád valami nagyim-féle házi készítésű sütivel, ha ennyivel hozzá tudnék járulni ahhoz, hogy jobban érezd magad - persze csak ha igényt tartasz rá. :)
Szia!
A klisék arra is jók, hogy segítsenek. Sajnos nincs mindig jó válasz és azt sem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap (látod, nekem is megy. :)). Abban biztos vagyok, hogy a barátaid önzetlenül segítenek és abban is, hogy örökké nem eshet. :) Egyáltalán nem baj, ha tanácsot kérsz olyan emberektől, akikben megbízol! :)
Megjegyzés küldése