a február kihívása

még január majdnem utolsó napján itthon dumálva anyuékkal, Robi felvetette, hogy csináltassam meg a fogaimat. én röhögve mondtam neki, hogy nekem most nincs felesleges százezrem erre, majd ha kifizeti istenbizony belevágok, ha nem, akkor még gyűjtögetek rá évekig. 

rávágta, hogy kifizeti és legyen ez a februári kihívásom. és ez lett. 

másnap már lent ültem a fogászati székben, Zsuzsika (a fogásznőm) nézegette a számat és már vette volna elő az injekciós tűt, hogy ő most gyökérkezelni fog. elsőre inkább egy viszonylag kevésbé fájdalmas fogkőeltávolítást választottam a fogaim állapotának felmérése után. 

azóta voltam már 2x nála, ahol is fantasztikusan és viszonylag fájdalommentesen kifúrta a jobb oldali alsó és felső lyukas fogamat és jól betömte. egész jól viseltem szemlecsukva és a szék karfáját markolászva. még bírja a bőrborítás, de tudom, hogy a neheze csak ezután jön.

van még egy lyukas fogam hátul, amit gyökérkezelni kell. tudjátok, amikor a fogaidból kihuzigálják az idegvégződéseket kis tűk segítségével és van hogy leégetik az idegvégződések végét. szóval ez nem egyszeri művelet, többször kell megismételni, hogy tényleg mindent kiöljenek a rossz fogból, mert ha utána beteszik a gyökértömést nem szabad, hogy maradjon ott bármi is, mondjuk egy ideg ami begyulladhat stb.... holnap majd ez vár rám. 

és egy teljes fogpótlás utána.

van egy felépített hidam, amit lassan 12 éve kaptam, mikor kitört az egyik szemfogam evés közben (májkrémes kenyeret ettem tisztán emlékszem, én sem értem, ne kérdezzétek. hiába mostam napi 3x fogat és jártam a fogorvoshoz egyszerűen szar rágógumókat örököltem). akkor kaptam akkoriban egy emlékeim szerint üvöltve végigasszisztált többszörös gyökérkezelést (Zsuzsika apjától, Sándortól) és egy műfogat. aztán ez pár évre rá letört/levált és rohanhattam vissza, mert éppen nem volt farsang és nem öltözhettem be fogatlan kalóznak a suliban. időközben naná, hogy egy céges piackutatás alkalmával esett le a koronám másodszorra, amikor cirka 15 embert kellett volna egyesével fogadnom fogatlanul. úgyhogy megint rohantam a dokihoz, hogy rakja fel, mert gáz ahogy kinéz. pár éve fenn van már ez az utolsó.

persze a pótlás csúnya színű, nem hasonlít annyira egy rendes foghoz, és amúgy is. ez a februári kihívásom úgyhogy újraépíti nekem Zsuzsika. kiszedik az ínyembe állított csapot vagy franc se tudja mit és tesznek helyére egy szép új porcelán fogat. fájni fog? naná! napokig leszek fog nélkül? ofkorz! túlélem? túlélem persze! 

közben rájöttem, hogy a nyálszívó tök hasznos, ha a szádban van nem tudsz üvölteni hangosan csak nyüsszögni. ugyanitt: minden fogorvosi várót atombiztosra le kéne hangszigetelni és a gépeket hangtalanra állítani. nincs olyan fülesem, és zeném ami elnyomná azt a brrrrrrrrrrzzzzzzzzrrrrrrr hangot, amit a fúrógép ad ki. és azok a szagok. rémálmaimban is előjön az előző gyökérkezelés traumája, amikor nagy színes fejű tűkkel jött felém Sándor a fogorvos, míg az asszisztense lefogta a fejem, és azt mondta hogy nem fog fájni. a faszt! sikítottam és imádkoztam, hogy legyen vége nagyon gyorsan.

egyébként ez nagyon tanulságos nekem.

régen voltam orvosoknál (ha a mell ultrahangot és biopsziát nem számoljuk. oda is hamarosan megyek majd kontrollra, ha ezzel végzek) úgyhogy újra meg kell tanuljam kezelni a fájdalmat és gyakorolhatom, hogy mennyire tudom átugrani azt a küszöböt.

mert hogy alacsony a fájdalomküszöbön. nagyon kibaszott alacsony. mindenki kibír mindent, de én nem bírok ki egy kis szúrást sem. a tűktől egyenesen rosszul vagyok, rám jön a hányás ha orvosokhoz kell mennem, az ájulástól általában az tart vissza, hogy vannak székek a rendelőben illetve lehet feküdni vizsgálat közben. bármilyen vizsgálat miatt bestresszelek, rosszul leszek, bepánikolok úgyhogy nem is értem magamat, hogy miért vállalkoztam erre önként. 

talán most csak az a legfontosabb, hogy rendbe tegyem magam. és utána majd jobb lesz minden más is. nehéz ez a kihívás nekem. aki ismer tudja, hogy mennyire. de nem is tudom... valahogy úgy érzem, ha ennek vége utána jön valami nagyon jó az életembe és így megéri ezt végigcsinálni és végigszenvedni.