megállás nélkül ez a dal jár a fejemben, amióta kiadták klip formátumban. (jah igen, ezen a Magashegyi koncerten voltunk a MÜPA-ban pár hónapja.)
azóta annyi, de annyi minden változott. van ami jó irányba és van ami nem. nem igazán tudom, hogy hogy tudnám jól leírni, hogy mit érzek most, de a világ néha úgy tűnik hogy nem a jó irányba halad. túl sok rossz történik, emellett túlzottan apróságnak tűnnek a jó dolgok. igyekszem meglátni a dolgok pozitív oldalát, de nehéz, mikor naponta kapok szomorú híreket másokról/másoktól.
Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.
Platánfaág a lelógó ereszbe: beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, se kamaszkorom.
De minden olvadást fagyok követnek:
a polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
- eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!
Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?
azóta annyi, de annyi minden változott. van ami jó irányba és van ami nem. nem igazán tudom, hogy hogy tudnám jól leírni, hogy mit érzek most, de a világ néha úgy tűnik hogy nem a jó irányba halad. túl sok rossz történik, emellett túlzottan apróságnak tűnnek a jó dolgok. igyekszem meglátni a dolgok pozitív oldalát, de nehéz, mikor naponta kapok szomorú híreket másokról/másoktól.
és mindig a jó emberek mennek el.
kibaszott sors, kibaszott élet. néha utálok ebben kibaszott világban élni.
most egy kicsit jobb, hogy leírtam ezt a mondatot. persze a káromkodás nem megoldás. a megoldás az idő, meg a barátok, meg a család, meg az, hogy meglássuk az apró boldogság morzsákat a világban. én ma már találtam néhány ilyet. keressetek és találjatok ti is, ezért éri meg ez az egész életnek nevezett akármi.
dalszöveg alább, több Magashegyi dal meg ITT. hibátlanok egytől egyig.
Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.
Platánfaág a lelógó ereszbe: beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, se kamaszkorom.
De minden olvadást fagyok követnek:
a polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
- eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!
Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?