szinopszis

megállás nélkül ez a dal jár a fejemben, amióta kiadták klip formátumban. (jah igen, ezen a Magashegyi koncerten voltunk a MÜPA-ban pár hónapja.)

azóta annyi, de annyi minden változott. van ami jó irányba és van ami nem. nem igazán tudom, hogy hogy tudnám jól leírni, hogy mit érzek most, de a világ néha úgy tűnik hogy nem a jó irányba halad. túl sok rossz történik, emellett túlzottan apróságnak tűnnek a jó dolgok. igyekszem meglátni a dolgok pozitív oldalát, de nehéz, mikor naponta kapok szomorú híreket másokról/másoktól. 

és mindig a jó emberek mennek el. 

kibaszott sors, kibaszott élet. néha utálok ebben kibaszott világban élni.

most egy kicsit jobb, hogy leírtam ezt a mondatot. persze a káromkodás nem megoldás. a megoldás az idő, meg a barátok, meg a család, meg az, hogy meglássuk az apró boldogság morzsákat a világban. én ma már találtam néhány ilyet. keressetek és találjatok ti is, ezért éri meg ez az egész életnek nevezett akármi.

dalszöveg alább, több Magashegyi dal meg ITT. hibátlanok egytől egyig.

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.
Platánfaág a lelógó ereszbe: beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, se kamaszkorom.
De minden olvadást fagyok követnek:
a polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
- eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!
Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?