néha úgy érzem, hogy az életem olyan mint egy száguldó vonat, de nem tudom, merrefelé tart. néha megállok egy-egy állomáson és hagyom, hogy fel és leszálljanak az emberek. az utasok nagy része mostanság inkább elhagyja a szerelvényt, sem mint velem utazna tovább. a kalauz szépen elkezelgeti a vonaton utazó jeggyel rendelkező emberkéket és kegyetlenül megbünteti a bliccelőket és szabálytalankodókat. néha valaki meghúzza a vészféket és nagy fékezés után ott veszteglünk egy állomáson a semmi közepén, arra várva, hogy újra beinduljanak a nehéz kerekek. vannak vonatok amik az enyém mellett szintén ugyanabba az irányba haladnak amerre én, és vannak olyanok, amik egy ponton teljesen más irányba váltanak sínt és elsuhannak egymás mellett. hiába száguld a vonatom, sokszor nem látom magam előtt a pályáját. néha tartok attól, hogy kisiklok egy rosszul beállított váltó miatt, vagy egy a sínre kerülő oda nem illő tárgy miatt. a legnagyobb félelmem mégis az, hogy egyszer csak szembetalálom magam egy másik vonattal és nem tudom elkerülni a frontális ütközést.
egyébként nagyon szeretek ám vonatozni. valamiért megnyugtató dolog számomra. felülni egy szerelvényre, várni, hogy elinduljon és belezakatolni a naplementébe.
hiányoznak azok az esték, amikor nap végén felültem a Keletiben a kék-piros vonat koszos szerelvényére és 45 percre elfelejthettem a világot. az őszi-téli esték voltak a legjobbak, amikor 5 után éppen elkaptam a lemenő napot és sok kilométeren keresztül lehetett bámulni az elsuhanó fákat, házakat és tájat a vonatablakból. a reggeleket is szerettem utazás közben. látni, ahogy oszlik a fel a köd a mezőkön és élvezni az arcomba világító nap első sugarait. végtelenül szentimentalista és giccses dolgok ezek, de nekem mégis sokat jelentenek.
holnap újra felülök a vonatra és egy kicsit magam mögött hagyom a várost. nem kell 45 egész percig foglalkoznom a világgal és benne lévő határtalan mennyiségű faszsággal. csak az lesz a dolgom, hogy nézek ki a fejemből és jól megszámolom az elsuhanó villanyoszlopokat és belenézek a naplementébe.
szóval vonatozni jó dolog, csak ne jöjjenek veled szembe más szerelvények, mert akkor problémák adódnak. nem mintha félnék az ütközéstől, tudom hol van a kézifék és nem is félnék meghúzni ha ott tartanék úgyhogy arccal a vasútnak!
(a Bori meg a vonatos klipben egyszerűen kurva jó tolja. mondjuk nem azért van itt ez a zene, de a klip történetesen illik a post első részéhez. a Téged nem nagyon tanulságos dal, a tanulságos bejegyzésekhez, ami történetesen nem ez itt, de egynek elmegy.)
"Szeretem azt a nőt, aki melletted lettem.
A lebegő hajnali fényt, mikor ébred a nap,
de téged nem!"
egyébként nagyon szeretek ám vonatozni. valamiért megnyugtató dolog számomra. felülni egy szerelvényre, várni, hogy elinduljon és belezakatolni a naplementébe.
hiányoznak azok az esték, amikor nap végén felültem a Keletiben a kék-piros vonat koszos szerelvényére és 45 percre elfelejthettem a világot. az őszi-téli esték voltak a legjobbak, amikor 5 után éppen elkaptam a lemenő napot és sok kilométeren keresztül lehetett bámulni az elsuhanó fákat, házakat és tájat a vonatablakból. a reggeleket is szerettem utazás közben. látni, ahogy oszlik a fel a köd a mezőkön és élvezni az arcomba világító nap első sugarait. végtelenül szentimentalista és giccses dolgok ezek, de nekem mégis sokat jelentenek.
holnap újra felülök a vonatra és egy kicsit magam mögött hagyom a várost. nem kell 45 egész percig foglalkoznom a világgal és benne lévő határtalan mennyiségű faszsággal. csak az lesz a dolgom, hogy nézek ki a fejemből és jól megszámolom az elsuhanó villanyoszlopokat és belenézek a naplementébe.
szóval vonatozni jó dolog, csak ne jöjjenek veled szembe más szerelvények, mert akkor problémák adódnak. nem mintha félnék az ütközéstől, tudom hol van a kézifék és nem is félnék meghúzni ha ott tartanék úgyhogy arccal a vasútnak!
(a Bori meg a vonatos klipben egyszerűen kurva jó tolja. mondjuk nem azért van itt ez a zene, de a klip történetesen illik a post első részéhez. a Téged nem nagyon tanulságos dal, a tanulságos bejegyzésekhez, ami történetesen nem ez itt, de egynek elmegy.)
"Szeretem azt a nőt, aki melletted lettem.
A lebegő hajnali fényt, mikor ébred a nap,
de téged nem!"
