Én: Nem hagytam ott semmit sem?
Ő : Magadat itt hagyhattad volna
Én: És kit küldenék dolgozni magam helyett?
Ő : Egy szellemet
Naná. Azt bírnám ám! Magam helyett pedig egy hasonmás szellem dolgozna, aki mint egy robot követné a főnök utasításait, és tűrné a stresszhelyzeteket, és nem félne másokat cseszegetni, kiosztani, és kiállni magáért. Aki itthon is robotol, beosztja rendesen a pénzét, nem herdálja el kajára, könyvre, kávéra és cigire.
Egy olyan robotot aki nem úgy kel fel reggel, hogy egy rémálom után nyomasztja a tudat a jövője miatt. Egy olyan robot kell aki nem álmos reggel, aki csak felszáll a vonatra, majd leül és kibámul az ablakon. Aki menetel a tömegbe a munkások között a mozgólépcsőn a metrónál szüntelenül mosolyogva és aki miután beér dolgozni egész nap keményen gürcöl megállás nélkül 100%-osan. Mindezt mosolyogva. Aki pontosan kezdi a munkát és pontosan be is fejezi amikor eljön az ideje. Olyan robot, akinek az arcizma sem rándul ha mondjuk többet kell melóznia, vagy sürgősen meg kell csinálni valamit. Sőt! Mosollyal az arcán ülne ott órákat és csinálná teljes erőbedobással 100%-osan.
Magam helyette olyan gépet küldenék az életembe aki itthon hazaérve nem ül le, itthon is csak csinálja csinálja a dolgokat amitől az egész világnak jobb lesz minden, és amit mindenki elvár tőle.
Olyan robot kéne aki nem mutat érzelmeket, aki nem lesz soha szomorú, ha családtagjai vannak rosszul, aki lenyeli a békát mindenkitől minden helyzetben. Érzelem nélküli intelligens robotoló gépezet. Ha valaki feltalálja szóljon nekem. Beüzemelem magam helyett. Szinte észre sem lehet majd venni a különbséget. Jól tudom leplezni magam azt hiszem. Évek alatt sikerült tökélyre fejleszteni ezt a képességet. A robot nyomulna helyettem én meg soha többet nem jönnék haza Pécsről és egész álló nap Vele lennék.
Ideális világkép. Talán 2040-ben meg is valósul. Addig marad ez az élet, amit nekem kell élnem néha gép módjára.
Ő : Magadat itt hagyhattad volna
Én: És kit küldenék dolgozni magam helyett?
Ő : Egy szellemet
Naná. Azt bírnám ám! Magam helyett pedig egy hasonmás szellem dolgozna, aki mint egy robot követné a főnök utasításait, és tűrné a stresszhelyzeteket, és nem félne másokat cseszegetni, kiosztani, és kiállni magáért. Aki itthon is robotol, beosztja rendesen a pénzét, nem herdálja el kajára, könyvre, kávéra és cigire.
Egy olyan robotot aki nem úgy kel fel reggel, hogy egy rémálom után nyomasztja a tudat a jövője miatt. Egy olyan robot kell aki nem álmos reggel, aki csak felszáll a vonatra, majd leül és kibámul az ablakon. Aki menetel a tömegbe a munkások között a mozgólépcsőn a metrónál szüntelenül mosolyogva és aki miután beér dolgozni egész nap keményen gürcöl megállás nélkül 100%-osan. Mindezt mosolyogva. Aki pontosan kezdi a munkát és pontosan be is fejezi amikor eljön az ideje. Olyan robot, akinek az arcizma sem rándul ha mondjuk többet kell melóznia, vagy sürgősen meg kell csinálni valamit. Sőt! Mosollyal az arcán ülne ott órákat és csinálná teljes erőbedobással 100%-osan.
Magam helyette olyan gépet küldenék az életembe aki itthon hazaérve nem ül le, itthon is csak csinálja csinálja a dolgokat amitől az egész világnak jobb lesz minden, és amit mindenki elvár tőle.
Olyan robot kéne aki nem mutat érzelmeket, aki nem lesz soha szomorú, ha családtagjai vannak rosszul, aki lenyeli a békát mindenkitől minden helyzetben. Érzelem nélküli intelligens robotoló gépezet. Ha valaki feltalálja szóljon nekem. Beüzemelem magam helyett. Szinte észre sem lehet majd venni a különbséget. Jól tudom leplezni magam azt hiszem. Évek alatt sikerült tökélyre fejleszteni ezt a képességet. A robot nyomulna helyettem én meg soha többet nem jönnék haza Pécsről és egész álló nap Vele lennék.
Ideális világkép. Talán 2040-ben meg is valósul. Addig marad ez az élet, amit nekem kell élnem néha gép módjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése