Az írás öntudatlan és nőies folyamat. Olyan, mintha terhes lennék a könyvvel.

Még mindig bírom Coelho humorát. A fenti idézet az övé. Nem megijedni, nem vagyok terhes, erre az előbb akadtam rá. Mármint az idézetre, nem a felfedezésre hogy mégsem vagyok terhes. Az most rosszul jönne ki, még egy aranyhalat sem tudnék etetni, nem hogy egy saját gyereket eltartani, és felnevelni. Hiszen magam is neveletlen vagyok néha :)

És ma mérhetetlenül is fáradt. Igaz már kábé majdnem kigúvad a szemem, de már legalább 1 órája rendezgetem a könyvjelzőimet, és még mindig nem értem a végére. Túlzottan sok blogot nézek a neten (könyvjelzőim 90% blogokar mutat ugyanis) De blogokat amúgy jó dolog ám olvasni, és írni is :) Nemrég Amadea-nál olvastam a könyvesblogokról, és az ő meglátásáról. Igaz ez nem könyves blog, de néha késztetést érzek ide is átmenteni azokat a piszikozatokat amikor anno még megírtam az olvasási élményeimről. Most van legalább 5 kategóriám kurva nagyon sok linkkel.

Nem is tudom mikor van nekem időm blogokat olvasni egyáltalán? Azt sem tudom néha élni (meg erről írni), hogy tudok ennyi rohanás után. És még csak kedd van. Messze még a vasárnapi édes reggeli semmittevés, a délutáni döglés és mérhetetlenül messze van a jövő hét csütörtök este negyed 7. Bárcsak néha gyorsabban telne az idő, és több lenne belőle.