Dávid megijedt erre a negatív kiírásra MSN-en (L.K.Hamilton idézet amúgy) Kétségbeesetten írt rám, de én nem voltam gépnél erre gyorsan felhívott. Elmondta, hogy 2 napja negatív vagyok, és hogy aggódik értem.
Igen,baszottul negatív vagyok.
Zavar néhány dolog a munkámban, az hogy megint nincs a számlámon semmi, pedig nem is költöttem magamra semmit a könyveken kívül. Zavar, az hogy embereket basztatok de totálisan feleslegesen mert utána úgyis én kapom a sarat, ha ők nem csinálják meg dolgokat. Már előre látom. És aztán ez mit sem fog már semmit sem számítani, mikor oda kerül a sor. Úgy utálom ezt.
Nagyon sokat kell még tanulnom arról, hogy az emberek nem úgy csinálják a dolgokat, ahogy én szeretném. Arról is sokat kell még tanulnom, hogy az akadályokat normálisabban kezeljem. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyi elmaradásom van más téren. Ezekről jobb nem is tárgyalni sehol inkább.
Alapjáraton amúgy negatív vagyok, bár az a vicces, hogy Dávid nem így ismer. Vele valamiért semmi gondom nincs, és semmi sem tud felidegesíteni akkor.
Szeretném ezt az érzést mindennap átélni. Úgy felkelni, hogy mosolygok és tudom, hogy otthon vár és hamar eltelik a nap és máris láthatom. Most kábé vánszorognak a percek, hiába van az, hogy holnap láthatom, kábé mintha megállt volna az idő tegnap óta. Auch!
Szükségem van rá, jobban most mint eddig bármikor. Kicsit elveszettnek érzem magam, olyan "nekemsohasemmisemsikerülúgyahogykéne" érzésem van. Remélem kibírja velem a 7végét. Megpróbálom a negatívságomat félretenni és nem rázúdítani csőstül. Bár ő mindig optimista, valahogy csak rám ragad. Hétfőn beszámolok, mennyire lesz hatással rám Ő és a végtelen pozitívsága amivel a dolgokhoz áll. Bár sokáig én sem hiszem, hogy kibírom vele mosolygás, nevetés nélkül :)
Igen,
Zavar néhány dolog a munkámban, az hogy megint nincs a számlámon semmi, pedig nem is költöttem magamra semmit a könyveken kívül. Zavar, az hogy embereket basztatok de totálisan feleslegesen mert utána úgyis én kapom a sarat, ha ők nem csinálják meg dolgokat. Már előre látom. És aztán ez mit sem fog már semmit sem számítani, mikor oda kerül a sor. Úgy utálom ezt.
Nagyon sokat kell még tanulnom arról, hogy az emberek nem úgy csinálják a dolgokat, ahogy én szeretném. Arról is sokat kell még tanulnom, hogy az akadályokat normálisabban kezeljem. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyi elmaradásom van más téren. Ezekről jobb nem is tárgyalni sehol inkább.
Alapjáraton amúgy negatív vagyok, bár az a vicces, hogy Dávid nem így ismer. Vele valamiért semmi gondom nincs, és semmi sem tud felidegesíteni akkor.
Szeretném ezt az érzést mindennap átélni. Úgy felkelni, hogy mosolygok és tudom, hogy otthon vár és hamar eltelik a nap és máris láthatom. Most kábé vánszorognak a percek, hiába van az, hogy holnap láthatom, kábé mintha megállt volna az idő tegnap óta. Auch!
Szükségem van rá, jobban most mint eddig bármikor. Kicsit elveszettnek érzem magam, olyan "nekemsohasemmisemsikerülúgyahogykéne" érzésem van. Remélem kibírja velem a 7végét. Megpróbálom a negatívságomat félretenni és nem rázúdítani csőstül. Bár ő mindig optimista, valahogy csak rám ragad. Hétfőn beszámolok, mennyire lesz hatással rám Ő és a végtelen pozitívsága amivel a dolgokhoz áll. Bár sokáig én sem hiszem, hogy kibírom vele mosolygás, nevetés nélkül :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése