Úgy érzem néha, hogy a kapcsolataim javarészében én idomulok. Vagy javarészt próbálkozom. Nem tudom melyik a jobb. Idomulni, vagy ellenállni és megmakacsolni magunkat?
Ha az előbbi történik akkor kevesebb a probléma, de hosszú távon biztos hogy nem egészséges. (volt ebben részem, nem jó. Előbb utóbb kiborul a bili és felhalmozódik a sok lenyelt és eltűrt dolog úgyhogy ez foscsi)
Ha a második a makacsolás, pedig a másik félnek nem fog tetszeni. Hiszen kinek kell olyan partner aki folyton őszintén elmondja ami zavarja őt és nem tágít az igaza mellől? Állandó problémáknál ez napi jelleggel sok sok sértődést és "haragszomrád-ot" hozhat.
Meg kell találni a kettő között az egyensúly. Dolgozom ezen, csak nem könnyű. Kell hozzá egy megértő partner is akihez lehet idomulni, és aki nem veszi szívére a makacskodást.
Ha az előbbi történik akkor kevesebb a probléma, de hosszú távon biztos hogy nem egészséges. (volt ebben részem, nem jó. Előbb utóbb kiborul a bili és felhalmozódik a sok lenyelt és eltűrt dolog úgyhogy ez foscsi)
Ha a második a makacsolás, pedig a másik félnek nem fog tetszeni. Hiszen kinek kell olyan partner aki folyton őszintén elmondja ami zavarja őt és nem tágít az igaza mellől? Állandó problémáknál ez napi jelleggel sok sok sértődést és "haragszomrád-ot" hozhat.
Meg kell találni a kettő között az egyensúly. Dolgozom ezen, csak nem könnyű. Kell hozzá egy megértő partner is akihez lehet idomulni, és aki nem veszi szívére a makacskodást.
1 megjegyzés:
Nagyon erdekes, koszonom
Megjegyzés küldése