A boldogság olyan, mint a svéd napnyugta - mindenki számára elérhető, de a legtöbben másfelé nézünk, és szem elől tévesztjük. /Mark Twain/

Szeretem a nap nyugtákat. Hamarosan eljön az időpont, amikor már a vonatról nézhetem ahogy lemegy a nap amikor jövök haza a melóhelyről. Most leginkább a sötétség fogad, és nem látok semmit sem a vonatablakból. Reggel viszont már gyönyörködhetek benne. A felkelő nap akkor a legszebb amikor előbukkan az első napsugár a sötét HÉV alagút végénél és teljes erejével süt be a koszos szerelvénybe. Akármennyi is szar a reggelem, ez azért fel tud dobni mindent.

Biztos elcsépeltnek hangzik, de nekem jobb kedvet okoz ez. Hazafelé is jól esik a napnyugtát lesni a ferihegyi kifutópálya mellett, ahogy elrobog a vonat. Arról, hogy repülőket nézem nem fogok leszokni szerintem sosem (igaz, ha így haladok ülni sem fogok egyen sem :D) , de legalább már nem társítok hozzá semmi olyan gondolatot aminek nincs oda illő helye.

A boldogság meg minden napban ott van, reggel és este is. Csak meg kell találni. Én mostanság meglátom bennük. Persze voltak napok amikor teljesen esélytelen volt még ennek a keresése is. Hiába lestem a boldog pillanatokat nem voltak sehol. Most már észreveszem őket. Jó pár évnek el kellett ehhez telnie azt hiszem.