2011. január 12.

túl a holtponton

most úgy érzem minden sikerül. akármit csinálok, jöhet bármilyen akadály úgyis leküzdöm, mert szerencsés vagyok, ügyes, okos, gyors és kitartó.

mint a futásnál! amíg addig nem szenvedsz, amíg el nem jön a holtpont, amit miután átlépsz nincs megállás. imádom azt az érzést, bár az odáig vezető út nagyon sok szenvedéssel van kikövezve.

de miután azon a kis ponton, ahol majdnem feladnád, amikor azt hiszed hogy itt a vége mindennek és elértél a teljesítőképességed határára valami átszakad. valami láthatatlan gát és eláraszt mérhetetlennyi jó érzéssel, amitől úgy feltöltődsz, hogy akármeddig bírnád szusszal. nah az jó dolog! ilyenkor nincsenek távolságok, nem számítanak a kilométerek, a melletted futók , az sem hogy esik e az eső vagy fúj e szél, süt e nap. De még az sem hogy milyen messze van a cél.

nah most így érzem magam!

megpróbálnám ezt egy kis búrával körbevonni mert nagyon törékeny állapot ez. kár hogy hiába minden, hamar elmúlik....

Nincsenek megjegyzések: