2012. március 13.

don't speak

offisöl hatefőt tartok, pedig már két perccel el is múlt a hét első napja. 3 óra alvással egyelőre fáradtnak sem érzem magam. a melóhelyen túl voltam már egy-két holtponton, a kresz valami iszonyatosan szarul ment.

frontális ütközések, gyalogos gázolások és jobbkéz szabály teljes elmulasztása olyan helyeken ahol egyértelmű lenne a dolog. ha gyakorlatban kellett volna ezt csinálni már lecsuktak volna közveszélyesség miatt. és igaz is lett volna a dolog. jelenleg sík hülyének érzem magam, meg elveszettnek, kicsinek, szerencsétlennek és bevallom hazafelé itattam az egereket elkeseredettségemben. (tudom hülyeség volt, de az érzelmeim elég labilisak mostanság).

tudom lesz ez még így se, meg ha gyakorlok majd minden jó lesz, csak én vagyok az a lány akinek kell a támogatás, meg valaki aki néha elmagyarázza és helyreteszi a dolgokat.

amúgy pedig nem találom a szavakat néhány helyzetre. se magaméra, se másokéra.


1 megjegyzés:

Imola írta...

Szia!

Hidd el, mi lányok nem születünk úgy, hogy tudunk vezetni! Nekem is rengeteget kellett gyakorolnom, mert igazából azt sem tudom, hogy melyik a jobb és a bal kezem, kresz órán a pad alatt tartott kezeimen lévő gyűrűk alapján, az összes autó helyzetébe beleképzelve magamat tudtam eldönteni az autók sorrendjét! Fogadjunk, hogy nálad azért nem ennyire gázos a szitu! Minden rendben lesz, belejössz majd, csak ne pánikolj.
Puszillak. :)