kerülőutak

Budáról direkt a villamossal úgy jöttem, hogy a Szabadság hídon haladjak át. az a kedvencem az összes közül. gyönyörűen sütött a nap, meleg volt, túl voltam egy sikertelen kresz-vizsgán, de nem voltam elkeseredve (annyira). ami volt azt megtettem az ügy érdekében, ennyi időm volt rá. ez most nem jókor jött, lehettem volna ügyesebb, de nem mentegetem magam. elbasztam, de legalább ha süt a nap nem is olyan szar a világ.

a kerülőutak meg kellenek. szükségszerűek.

kellett egy olyan nap, amikor nem foglalkozom a munkával, nem foglalkozom más emberek problémáival, nem foglalkozom a saját hülyeségeimmel, csak úgy vagyok. fekszem az ágyon, fekszem kint a gangon a napsütésben, zenét hallgatok a vonaton miközben nézem a tájat, kutyákat simogatok, tévézés közben eszem, mezítláb szaladgálok a konyhakövön, a fejemre húzom a hideg és frissen mosott ágyneműt és nem gondolkozom. az elmúlt 1-2 hét megterhelő volt és tudom, hogy még rohadtul nincs vége ennek az időszaknak. a kis kerülőutak talán adnak elég erőt ahhoz, hogy könnyebb legyen.




"nem számít többé már a súly, a közel vagy a távol. szép fészket raktál itt belül álomtéglákból."

(épp Subscribe szólt. a dalnak nincs köze a bloghoz. tudjátok úgyis, itt nincs tanulság.)