2007. március 4. pörköltöt főztem az akkori pasimnak Szabinak meg persze anyuéknak, mert velük laktunk. szaggattam hozzá nokedlit és uborkasalátát is készítettem, holott utálom. igazából csak a pasi előtt akartam villogni, akkor még naivan hittem abban, hogy majd egyszer talán hasznos lesz a főzőtudományom ha együtt fogunk élni (és nem anyámékkal). a pörkölt meg a többi cucc tökéletesre sikeredett, a kapcsolat meg zátonyra futott évekkel később. ezen a napon még a főzés, konyhatakarítás után egész éjjel gazdasági informatikát magoltam mert táblánál felelés volt, és mivel nekem nagyon szarul ment így a tanárnő mindig engem szivatott. egész éjjel tanultam, azt hiszem Szabi ennek nem igazán örült akkoriban (se).
2008. március 4. szerveztem egy usertalit a szerkesztőségben, sikeres is volt úgyhogy erről írtam blogot a "szerelmi" életemről nem mertem, mert állt a bál jelenleg. Szabi nem éppen kedves kommentet tolt a blogomhoz a kapcsolatunkról, 4000 karakterben osztott le mindenki előtt, hogy mennyire szarul csinálom a dolgaimat és mennyire leszarom őt (részben tuti igaza volt, de mindennek oka volt). kibaszott nagy hullámvölgyben volt a kapcsolatunk, ott kellett volna tényleg búcsút inteni egymásnak. a faszba, hogy miért vártam ezzel még hónapokat? azt hiszem bennem szerintem akkor tört el végleg valami... amikor az ember olyan mondatokat kap több több mint 4 és fél év után hogy "Mit akarsz te még tőlem, de őszintén? Úgy érzem az ellenségeddé váltam és nem értem miért. (...) Nem akarok foglalkozni se a munkáddal, se semmi olyan dologgal, ami akár egy percet is elvesz abból az időből amit veled lehetnék. (...) Soha nem foglalkoztál a lelkemmel, az én érzéseimmel." elgondolkozik a miérteken. nem gondolkoznom kellett volna arról, hogy az egész helyzet az én hibám hanem cselekedni kellett volna. hülye voltam.
2009. március 4. totálisan szét voltam hullva. mivel jobb elfoglaltságom nem volt (pasi nélkül) így dolgoztam megállás nélkül és közben elkezdődött a második félév a suliban és ott is próbáltam helytállni. közben, hogy nehezítsem az életemet megpróbáltam érzelmileg kikeveredni egy reménytelen dologból és Anna és barbikat hallgattam (nonstop) főként az Egy kicsit még című dal ("sajnálom, hogy ennyire szeretlek, és sajnálom, hogy te nem, sajnálom, de nem szégyellem, hogy tetszettél nekem. Sajnálom, hogy amikor kérdezted, én rögtön azt mondtam: igen!, sajnálom, hogy amikor jó volt, én őszintén élveztem." )
2010. március 4. éppen túl voltunk egy redizájnon a szerkiben és nagyon elfáradtam. teszteltünk, teszteltünk és teszteltünk folyton folyvást és én csak a hétvégét vártam, hogy vége érkezzen Dávidka és ne gondoljak a munkára 3 egész napig és legyen valaki, aki annyira megszeretget, hogy utána heteket bírjak ki így, míg újra nem látom.
2011. március 4. otthon voltam és semmit sem csináltam. teáztam és belga vajas mézes kekszet ettem a gangon, kutyát fürdettünk és nagyon tavasz volt. déli ebéd/reggeli, kókuszrúd, délutáni alvás, sorozatnézés és napsütés. valahogy ekkoriban nem sajnáltam azt, hogy mindezt egyedül élem meg.
2012. március 4. délután átvettem a diplomámról készült igazolást. nyelvvizsgám még nincs hozzá, majd egyszer az is lesz. egyelőre örülök, hogy ezt elértem. oké oké a kommunikáció és médiatudomány úgyis csak büfé szak stb..stb.. és tudom marhára nem nagy dolog, meg levelező szakokról azt szokták mondani, hogy marha egyszerű mert mindig megadják a jobb jegyet és beadandókkal letudható az egész 3 év és meg se kell szakadni a tanulásban. aki ismer az tudja, hogy én ezt az iskolát úgy csináltam végig (3 év BGF-PSZFK-s sikertelen próbálkozás után), hogy beleadtam mindent. minden vizsgára nagyon sokat tanultam, minden beadandót próbáltam 100%-ra összehozni nem összecsapni, minden könyvet, minden jegyzetet elolvastam és az államvizsgára is baromi sokat készültem. az első nem sikerült, a póton viszont ötöst kaptam. nem kifogás persze, hogy a nyelvvizsgát nem csináltam meg ezek mellett, tudom így nem ér annyit a papír se. egyelőre azonban nem érzek ahhoz erőt, hogy nekikezdjem, most valami mást kell csináljak ami nem tanulás. vagyis ami nem ilyen jellegű tanulás. anyuéktól a diplomaosztómra jogsitanfolyamot kaptam úgyhogy ha azzal megvagyok akkor jöhet a nyelvtanulás.
egyelőre úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy egy kicsit büszke legyek magamra, hogy ezt elértem, akárki akármit mond.
2008. március 4. szerveztem egy usertalit a szerkesztőségben, sikeres is volt úgyhogy erről írtam blogot a "szerelmi" életemről nem mertem, mert állt a bál jelenleg. Szabi nem éppen kedves kommentet tolt a blogomhoz a kapcsolatunkról, 4000 karakterben osztott le mindenki előtt, hogy mennyire szarul csinálom a dolgaimat és mennyire leszarom őt (részben tuti igaza volt, de mindennek oka volt). kibaszott nagy hullámvölgyben volt a kapcsolatunk, ott kellett volna tényleg búcsút inteni egymásnak.
2009. március 4. totálisan szét voltam hullva. mivel jobb elfoglaltságom nem volt (pasi nélkül) így dolgoztam megállás nélkül és közben elkezdődött a második félév a suliban és ott is próbáltam helytállni. közben, hogy nehezítsem az életemet megpróbáltam érzelmileg kikeveredni egy reménytelen dologból és Anna és barbikat hallgattam (nonstop) főként az Egy kicsit még című dal ("sajnálom, hogy ennyire szeretlek, és sajnálom, hogy te nem, sajnálom, de nem szégyellem, hogy tetszettél nekem. Sajnálom, hogy amikor kérdezted, én rögtön azt mondtam: igen!, sajnálom, hogy amikor jó volt, én őszintén élveztem." )
2010. március 4. éppen túl voltunk egy redizájnon a szerkiben és nagyon elfáradtam. teszteltünk, teszteltünk és teszteltünk folyton folyvást és én csak a hétvégét vártam, hogy vége érkezzen Dávidka és ne gondoljak a munkára 3 egész napig és legyen valaki, aki annyira megszeretget, hogy utána heteket bírjak ki így, míg újra nem látom.
2011. március 4. otthon voltam és semmit sem csináltam. teáztam és belga vajas mézes kekszet ettem a gangon, kutyát fürdettünk és nagyon tavasz volt. déli ebéd/reggeli, kókuszrúd, délutáni alvás, sorozatnézés és napsütés. valahogy ekkoriban nem sajnáltam azt, hogy mindezt egyedül élem meg.
2012. március 4. délután átvettem a diplomámról készült igazolást. nyelvvizsgám még nincs hozzá, majd egyszer az is lesz. egyelőre örülök, hogy ezt elértem. oké oké a kommunikáció és médiatudomány úgyis csak büfé szak stb..stb.. és tudom marhára nem nagy dolog, meg levelező szakokról azt szokták mondani, hogy marha egyszerű mert mindig megadják a jobb jegyet és beadandókkal letudható az egész 3 év és meg se kell szakadni a tanulásban. aki ismer az tudja, hogy én ezt az iskolát úgy csináltam végig (3 év BGF-PSZFK-s sikertelen próbálkozás után), hogy beleadtam mindent. minden vizsgára nagyon sokat tanultam, minden beadandót próbáltam 100%-ra összehozni nem összecsapni, minden könyvet, minden jegyzetet elolvastam és az államvizsgára is baromi sokat készültem. az első nem sikerült, a póton viszont ötöst kaptam. nem kifogás persze, hogy a nyelvvizsgát nem csináltam meg ezek mellett, tudom így nem ér annyit a papír se. egyelőre azonban nem érzek ahhoz erőt, hogy nekikezdjem, most valami mást kell csináljak ami nem tanulás. vagyis ami nem ilyen jellegű tanulás. anyuéktól a diplomaosztómra jogsitanfolyamot kaptam úgyhogy ha azzal megvagyok akkor jöhet a nyelvtanulás.
egyelőre úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy egy kicsit büszke legyek magamra, hogy ezt elértem, akárki akármit mond.
1 megjegyzés:
szió!
nemcsak hogy büszke lehetsz magadra, hanem kötelező annak lenned! rengeteget tanultál és készültél és megérdemelted volna, hogy már nyáron sikerüljön, de sajna nem mindenkinek adják "könnyen" a sikert. majd meglesz a nyelvvizsga is!
puszillak.
Megjegyzés küldése