izomláz

elindulok.felszállok a buszra. 3 megálló után leszállok. leülök a buszmegállóba. keresek egy programot amivel mérem a futást. bemelegítek. keresek zenét. közben próbálok lelkileg felkészülni, hogy ez nem lesz egyszerű menet. érzem a Duna illatát. meg mindenféle virág illatát. elindítom a futóprogramot és nekikezdek.

megpróbálom kizárni a külvilágot. a többi futó embert. állatokat. járműveket. a zenére figyelek. meg arra, hogy ne essek el. és arra hogy futni bírjak. izomlázam van. a fejem tele van mindenféle hülye gondolattal. 1,5 kilométer után eljutok arra a szintre, hogy egy kicsit fáj a lábam, ahol izomlázam van úgyhogy már erre figyelek. a fájdalomra. meg a gondolataimra.

ez majdnem 40 perc futás, plusz a 20-20 perc oda vissza séta és tömegközlekedés arra jó, hogy elgondolkozzam. ilyenkor van időm visszapörgetni a dolgokat. az elmúlt estét. az előző hetet, hónapokat, éveket vagy akár csak órákat. nem jövök rá világmegváltó dolgokra futás közben, de jól esik csak magammal lenni, meg a gondolataimmal. 

egy valamit szoktam leszűrni futás közben, hogy néha nem úgy csinálom a dolgaimat, ahogy kéne, de legalább az én lelkiismeretem tiszta. 

az izomláz meg mindig elmúlik. ahogy minden más is.