viszlát! és kössz a halakat

a halak. ők nagyon fognak hiányozni.

évek óta naponta jártam fel (borzasztó ezt így múlt időben leírni) hozzájuk a cég 3. emeletén található japánkertbe. bébi ebihal koruktól ismerem őket. néha elfogyatkoztak, mert megviselte őket az élet vihara (bár sokkal inkább gyanakszom egy odajáró gonosz madárra aki kiette őket a kis tóból). 

4 év és 11 hónapja állandóak voltak az életemben. ahogy az is hogy hetente 4x bejárok a munkahelyre. az elején még fura volt egy ekkora cégnél dolgozni, alig vártam, hogy leteljen a 3 hónapos próbaidő, rettegtem, hogy kirúgnak mert béna vagyok. aztán elteltek az évek.

ma volt itt az utolsó hivatalos munkanapom mint belsős. július 1-től már nem járok be naponta, csak néhanapján és külsőként folyatom, amíg tudom/amíg lehet. 

hatalmas lehetőség volt ez a majdnem 5 év, rengeteget tanultam. mezei felhasználóból egy olyan oldal szerkesztőjévé válni, ahol ennyit lehet tanulni, nem semmi dolog. (legalábbis én sikertörténetként élem meg, akárki akármit mond).

rengeteg féle munkát csináltam ez idő alatt és mindenbe bele láttam. voltak projektjeim, specifikáltam szolgáltatásokat, állítottam össze éves terveket, rengeteget brainstormingoltam a reggeli kávé felett Petivel és sokszor csak arra volt időm, hogy a Mekibe leugorjak egy gyors szendvicsre mert annyira jutott csak idő. megéltünk egy hatalmas szerverleállást, azt hittük mindent újra kell építeni 2009 nyarán (akkor indult ez a blog egyébként), aztán talpra álltunk. 5 év alatt sok sok kedves embert ismertem meg és dolgoztam velük. hiányozni fognak az srácok a Ljubljana teakonyhából, de a jövőben is fogok bejárni az irodába dolgozni, úgyhogy még látom őket.

5 év alatt azt hiszem jó főnöke voltam a külsőseimnek és én is igyekeztem az összes felettesem által támasztott elvárásoknak megfelelni. igaz nem ment mindig maradéktalanul, de fejlődtem és tanultam sokat.

és közben felnőttem. 

ahogy a halak is a japán kertben. ma délután elköszöntem tőlük. 

hát így! 

 

amikor minden mindegy már

"Na, gyerünk öltözz fel, ma neked menned kell!"
A szava halk volt, szinte némán kérte.
Elő a bőrönddel, az úgysem itt dől el,
hogy nevessek, vagy sírjak, úgyis vége.
Minek sapka, sál? Az eső hullhat, én nem bánom,
az ilyen helyzet már nem múlik egy nagykabáton.
Minek gombolnám be állig, ha én belül fázom?
Ha bent szakad, csak úgyis bőrig ázom.

Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
amikor az sem baj, hogy bánt, csak szokás kérdésévé vált.
Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
De azért süss fel nap! De azért süss fel nap!
De azért süss fel végre már!
 

ha ötször meghallgatod ezt a Jazz+Az dalt, akkor egy kicsit jobb lesz. nekem legalábbis jobb lett. mondjuk én már 55x hallgattam újra, de legalább az eső elállt, holnap meg tudom úgyis kisüt a nap.

amúgy elég gányul vagyok. butának érzem magam és egyébként is, mi a fasz van az időjárással? miért nem süt a nap? mi a pöcsöm volt ez a szakadó eső ezen a majdnem őszbe hajló délutánon? annyiban jól jött, hogy sikerült legalább aludni addig, amíg ki nem este magát az összes felhő, igaz jobb nem lett tőle, de legalább eltelt az idő és addig sem azon gondolkodtam, hogy hogy lehetek ennyire, de ennyire szerencsétlen.

semmi sem sikerül. 

nincs munkám, nincs pasim és egy kibaszott kreszvizsgát sem tudok megcsinálni és napestig tudnám sorolni, hogy mennyire béna vagyok, meg csúnya és naiv és szerencsétlen és kb már mindenki rajtam röhög.

viszont holnap is lesz nap, sütni is fog. egyébként, amikor nem dagonyázok az önsajnálatban roppant mód élvezem az életet. (barnultam a Balatonon, 2 nap múlva VOLT fesztivál) igyekszem ezt hangsúlyosabbá tenni és nem vekengeni, mert az egyébként is unalmas úgy hallottam. szevasztok!

tévedés, lángolás, csók és közöny

sikerült az utóbbi egy hétben rongyossá hallgatnom a Magashegyi Underground Fesztivál című dalát, ami tökre aktuális mostanság mindig (alább a dalszöveg beiktatva amire elsüthetném a #napom #hetem #hónapom #életem hestegeket is akár!)

Távolság, felhőség
Száguldás és fény
Víztükrön vörös nap
Árnyék majd éj

pár nap múlva megyek a VOLT fesztiválra (ami időközben kapott engedélyt, és nem fogja zavarni a cinkék pótköltését mondjuk a Nagyszínpadról üvöltő Chasing cars a Snow Patroltól vagy a hangos wubwub Skrillex alatt). most megyek így hosszabb időre Sopronba egyébként (tavaly 1 napot voltam csak). kétszer már részt vettem a Fishing on Orfű (denszing in the nájtklub) fesztiválon 2008-2009 és imádtam minden egyes percét.

Őrjöngés, porfelhő
Szikkadt talaj
Pohár- és csikkerdő,
Mámor és zaj

jó ez marha nagy hazugság! utáltam, hogy sátorban kell aludnom, cipelhettem egy halom hálózsákot és még így is kényelmetlen volt. persze mert mindig leeresztett az a kurva pink matrac, amin feküdtem, már amikor aludni tudtam, mert volt vagy 60 fok a sátorban reggel fél 6-kor a rá tűző naptól. az atléták és a trikók különböző fehér és piros csíkokat égettek a bőrömbe a napon, közben pedig szúnyogok csipkedtek össze. mindig koszosnak éreztem magam, csapzott és fáradt voltam.

Ténfergés, koccintás
Kólával a bor
Gyorsbüfé, lassú tánc
Cipőnkön por

napokig nem ettem rendes kaját, semmi finomat nem főzött a társaság, akikkel ott laktam. volt iszonyatos villámlós/esős vihar mindkét nap a fesztiválon és feküdtem a belűről beázó sátorban ahol számolgattam az esőcseppeket, amik hullottak alá a tetejéről. ugyanitt sáros ruhákban és cipőkben járkáltam és a fél karomat levágtam volna egy forró zuhanyért vagy egy kiadós kajálás utáni egyhuzamban 4 óra alvásért. de kárpótolt mindent, hogy végignézhettem a gyönyörű az orfűi dombok (hegyek?) között sokasodó esőfelhők vonulását és a reggeli köd oszlását a napfelkeltével együtt és tuti hogy nem felejtem el azokat a libabőrözős koncertélményeket amikben ott volt részem.


Áradás, oldódás
Kilengés, tombolás
Sodródás, lökdösés
A pultnál sor

emellett viszont rengeteg új ismerőst szereztem, iszonyat sokat mosolyogtam meg nevettem, rengeteg dalra ugráltam és közben megismertem egy csomó új zenekart (többek között a Subscribe-ot, akik RATM tribute-ként is nyomták valamikor hajnali fél 4 felé, amikor a színpad előtt csak pár részeg punk lézengett meg én, és egy akkor megismert fiú, aki később a pasimként asszisztált egy viszonylag hosszú távkapcsolatban) 

azóta voltam már egy-egy nap a Sziget fesztiválon (többször is), az EFOTT-on és a VOLT-on. és mindegyiket egytől egyig szeretettem. most sem lesz ez másként úgy érzem.

Jókedv és kábulat
Hőség és izzadtság
Szétesés, ájulás
Tömeg sodor

lesz Magashegyi koncert is a VOLT-on és ott leszek ha törik ha szakad. a Zöldpardonos szerdai koncert (megint) fenomenális volt, kedden megyek Subscribe-ra is, és szerdán átteszem Sopronba egy kicsit a székhelyem. ott is lesz naplemente/napfelkelte és ott is sokat mosolygok majd. hát így!

Tévedés, lángolás
Csók és közöny
Rámászás, szétválás,
Mosolyra könny   

csak a szerelem számít

... semmi más! 

azt hiszem 2012.06.19-én olyan 18:23 felé beszélgettünk a KFC-s maradékaink felett Doriszkával erről a dalról, a klipjéről (azok a rotweilerek ott Szatmári Orsi mellett. húúúhhh!) egy velvetes cikk (A magyarok lebőgni mennek külföldre) után. az Akt együttesnek volt Kozsós befolyása, és a cikkben megemlítették Kozsót így került szóba ez az egész.

szóval dallamtapadásom van. azóta ez a dal jár a fejemben, azon vettem észre magam, hogy még mindig megy kívülről a szöveg és dúdolgatom is az utcán, a padon ülve, a metrón (még jó hogy senki sem hallotta sehol) tök ciki. 

felrakom nektek is, hátha elfelejtettétek volna. 

egyébként 2012 kibaszottul a retró éve! I M Á D O M !

Egymás mellett fekszünk, úgy mint rég.
Egyikünk sem szól, nincs rá szükség. 
A szemedet nézem és a szád,
érzem az ajkaid súlyát.
Míg nő a sötét, már feszít a vágy.

Csak a szerelem számít, semmi más. 
A gyönyör az úr, nincs elmúlás, 
hisz örök az élet és örök a vágy.

wc-n sírni

ma szinkronizáltam a telefonomra Kispál és a borz dalokat és rájöttem, hogy a legszomorúbb számot szeretem a legjobban. ma sokszor meg is hallgattam, de nem lettem szomorúbb tőle, ami egyet jelenthet azzal, hogy nem zuhantam akkorát az elmúlt 1,5 hétben, mint hittem. egy-két wc-n sírásnál jóval többre számítottam magamtól, de nem. (egyre gyorsabban lépek túl mindenféle dolgokon. lehet ez a felnőttséggel jár? vagy már hozzászoktam?)

munka: kicsinosítottam a CV-met, vállalkozok egyénileg, fejvadászokat vadászok és nyitott szemmel járok. többet most nem tudok tenni úgy érzem, hiszen még mindig dolgozom és utána is fogok, bár teljesen más rendszerben. nagyon remélem, hogy az is jó lesz és mivel ismerem magamat, azt is 100%-al fogom csinálni, mert maximalista vagyok csak!

magánélet: köszi szépen megvan. nem beszélek róla, így olyan mintha nem is lenne. megtartom magamnak a kis apró örömöket meg érzéseket és így nem veszik el, nem értékelődik túl, nem lesz elcsépelt, nem lesz nyilvánvaló és nem kell magyarázni. nincs mit túlgondolni.

szóval álljon itt ez a pár sor annak lánynak, aki nem akar most éppen más helyében lenni. jó az is aki vagyok, majd lesz valahogy. mindig van valahogy, mert úgy nem volt, hogy ne lett volna sehogy! 

szevasztok!

Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj
Úristen, Úristen, hogy én ezt mennyire unom
Belülről érzem, és kívülről tudom, hogy:

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Az orvosok például nem értik a halált
Hát, senki nem ért semmit…

medencékbe ugrálás

"így kéne minden pénteknek kezdődni" - hangzott el így szombaton hajnali egykor ez a mondat az éteren keresztül, és tényleg! 

ugyanitt: az előző postom rekord látogatottságot ért el. vérszagra gyűlik a nép, mindig is tudtam! azóta kicsit jobb a helyzet. több ember van aki kezelgeti a törékeny kis lelkemet, meg biztat, hogy lesz ez még így se. tudom már mi az a közös megállapodás, végkielégítés és van leszerelő lapom meg lesz külsős munkám. volt flémver a twitteren, volt hihetetlen mennyiségű visszajelzés, komment, bátorítás, emailt, csetike és kedvesség, ajánlat. (mindet köszönöm! <3) annyit tudok jelenleg biztosan, hogy valahogy szerzek munkát, valahogy boldogulok majd továbbra is, mert erős lány vagyok és végigviszem azt amit szeretnék. és tudom, hogy valahol valaki meglátja majd azt bennem, amit egy kicsit néha én is elhiszek magamról. jobb napokon. péntekenként például. 

ugyanitt2: nagyon nyár van, nagyon fura dolgok történnek nagyon hirtelen én meg nagyon szeretném, hogy minden jó legyen. 

ugyanitt3: ellenállhatatlan vágyat érzek napok óta, hogy medencékbe ugráljak fejeseket (holott sosem tudtam, csak hasasokat meg elbénázott szaltókat ugrani.) de nem félek és akkor is ugrom ha nagyon magasan van a dobogó és nagyon mély a medence vize!

napi anno június 4.

2006. június 4. tanultam a BGF-es vizsgámra, közben kiderült, hogy megbuktam üzleti gazdaságtanból, de még volt pótvizsga lehetőség, úgyhogy kértem egy halom csít a blogolvasóimtól, hogy átmenjek. aznap még kitakarítottam egy lakókocsit anyuval, amit az egyik ismerősünk adott kölcsön az agár világbajnokságra, ami 3 napos menet volt Rábapatonán. közben nagyon szerelmes voltam Szabiba és belinkeltem a Moulin Rouge film egyik betétdalát (Your song)

2007. június 4. sikerült újra megbuknom másodévben is gazdasági informatikából. elhordtam magam mindenféle hülyének, aki még egy nyamvadt kettest sem tud összehozni, és megint fizethet 2500 forintot a pótvizsgáért. ezenkívül beszámoltam arról, hogy szemészetre megyek anyuval, Szabit meg a gasztroenterológiára vagy mi a francra kísértem ugyanitt.

2008. június 4. azt tervezgettem, hogy kivel nézem meg a Szex és New York című filmet (végül Szabit vittem magammal és kibírta,  még tetszett is neki egy kicsit). pluszban ezerrel dolgozta, nehezen ment a határidőzés és az életem megszervezése a délutáni/reggeli céges angol órák és a suli mellett. fáradt voltam, de legalább boldog.

2009. június 4. "Minden éjjel, átélem újra a tegnapot, minden percét, hogy nem lehet rosszabb a mánál" ez volt a blogom címe (egyébként SP feat Marge dal). a cím nem takart semmit sem, a vizsgákon voltam kibukva. tanultam fesztre az első féléves kommunikációs tantárgyaimra és igyekeztem mindent tökéletesre csinálni és megmutatni a világnak, hogy egyedül is sikerülnek a dolgok. sikerült is javarészt, igaz hetekig nem aludtam, nem ettem. és aznap éppen világvége hangulatom volt és úgy gondoltam, hogy feladom a picsába, de aztán meggyőztem magam a blogban hogy mégse kéne. 

2010. június 4. nem nagyon blogoltam ekkoriban, mert túlzottan sok volt a program, meg a vizsga és beadandó. azt tudom hogy Dávidkával voltam mert nálam volt pár napot Pécsről. Tündével és Dorinával azt hiszem ezen a napon voltunk egy wellness szállodában Soma beszélgetős, ismerkedős napján (nyertünk rá jegyeket a Facebook-on). maga a gyakorlatok furák voltak, nem is vagyok valami nagy sprituális alkat, így ezeken jókat mosolyogtam, de sok emberből durva érzelmeket váltottak ki. a kaja meg közös fürdés, szaunázás és a hotel tetején úszkálás a Margit-szigeten elég menő volt azért.

2011. június 4. nagyon meleg nap volt én pedig Albertfalvára mentem egy szülinapi bulira a hetes busszal, ahol javarészt twitteresek és tumbleresek voltak. szombat volt és boldog voltam. értem jött István, majd hazaautóztunk hozzá a kivilágított városon keresztül. amikor a Béke térre értünk a templomóra nem világított már arra emlékszem. 

2012. június 4. aláírtam a felmondásomat. múlt hét csütörtökön kirúgtak, úgyhogy ezután külsősként folytatom a dolgokat (már ameddig lehet). újra kell terveznem az életemet. nagyon nehéz most. sokat sírok. (majdnem) 5 év az 5 év és én nagyon szerettem a munkahelyemet, meg az embereket. tudom, hogy ezután sem ér véget az egész, de olyan sem lesz már mint volt. fel kell dolgozzam a dolgokat és újra kell tervezzem az életemet. 

június

félek tőle.

(majd lesz napi anno is valamikor, csak hogy lássam a különbségeket az éveim között. az mindig tanulságos)